Rész
1 II | beszédet. Némán bámultam. Úgy tetszett, mintha ezt észrevette
2 II | de ha ilyen az õrültség, úgy sajnálom, hogy már rég meg
3 II | angyalok angyalát...~- Ah, úgy!~- Láttam azon alakot, mely
4 II | fogom többé említeni, ha úgy kívánod. Hát új szeretõd...
5 II | kislelkûség ez? Én csak úgy mondtam, s te máris kétségbeesel.
6 III | jókor jön - kezdé -, már úgy unatkozom; csak egyedül
7 III | palástoljam -, ez a szél úgy kifúja az ember képét...~-
8 III | levelei meg sem mozdulnak.~- Úgy bizonyosan megállt már -
9 III | ne eressz el! - szólék - úgy tetszik, mintha röpülnöm
10 III | pillanatban is régi ismerõsek. Úgy tetszik, mintha mi két szomszéd
11 IV | Csodálkozol most, hogy úgy magamon kívül ragadt?~-
12 VI | felõle, de egykedvûleg. Úgy képzelém õt, mint vízbefúltat,
13 VI | Feledésem folyamán úszott õ, s úgy véltem, emlékezetem holdvilága
14 VI | Ez temetõi jelenés volt. Úgy tetszett, mintha Ternyei
15 VI | bezárta maga után az ajtót: úgy tetszett, mintha valami
16 VI | sóhajték magamban, s ijedtemben úgy megszorítám szomszédom karját,
17 VI | S mint megcsaltál mást, úgy fogsz majd engemet is megcsalni...~-
18 VII | Hidegvérrel jöttem hozzád, úgy akarok végezni és távozni.~-
19 VII | fegyvert.~- Ám legyen, ha úgy akarod. Tehát a fegyver:
20 VII | Mondtam már, hogy nem.~- Úgy hát kényszeríteni foglak.~-
21 VII | dühhel szokott kártyázni. Úgy hivém, könnyû lesz õt ily
22 VII | cselédem voltál. Hanem, igaz, úgy temess el, hogy senki észre
23 VII | bánatomban elbujdostam; s úgy kell, hogy ezt gondolja.
24 VII | voltunk a nagy hóban; mert, úgy látszott, egész éjjel esett
25 VII | a városból. A fehér róna úgy állt elõttünk, mint egy
26 VII | közel fogunk állani...~- Úgy meg is lõhetsz...~- Éppen
27 VII | Igen.~- Hogyan?~- Csak úgy szépen, hogy mind a ketten
28 VII | szögezzük a pisztolyokat.~- Hisz úgy mind a ketten meghalunk.~-
29 VII | s szemeit behunyta. Keze úgy reszketett, hogy a pisztoly
30 VIII | ki. Miért is reszketett úgy az a nyomorú teremtés, miért
31 VIII | És teéretted, Máté...~- Úgy egymásért szenvedtünk...~-
32 VIII | irtózatosságát? Érzed-e úgy, mint én?... Utolszor lenni
33 VIII | szerettél, vagy legalább úgy szerettél, mint azon leányt...~-
34 X | remélte leányom; de mint ön, úgy reménye is megcsalta õt,
35 XI | eredj vissza, kérlek...~- Úgy hát szerencsés utat kívánok!~-
36 XI | bukkantam volna, megálltam, és úgy tetszett: szívem is megállt
37 XI | Mit is kívánok csak? Úgy, igaz! Adj nekem ásót, kapát...~-
38 XI | De õrült vagyok, ember, úgy nézz a szemembe, hogy õrült
39 XI | mely a koporsóra zuhant, úgy éreztem, mintha egy óriási
40 XII | jó gazdám:~- Nézze csak, úgy sincs kalapja; hogy hajadonfõvel
41 XII | belesodorta fejemrõl a folyóba.~- Úgy hát annál inkább! - szóla
42 XII | Hogyhogy? - kérdém.~- Hát úgy, hogy mire a legközelebbi
43 XII | éppen sürgetõs - szólék.~- Úgy hát, amint mondom, forduljon
44 XII | tovább is kocsiján ülnöm, úgy inkább leszállok, asszonyom!~-
45 XII | egyet szerettem. De, hiába, úgy vigasztalja magát az ember,
46 XII | tán még egyszer tudnék úgy szeretni, mint egy idõben
47 XII | attól - válaszolék -, ha már úgy kívánja kegyed tudni.~-
48 XIII | halt nagyanyád? Mi lett úgy belõled?... Talán boldog
49 XIII | bor nem ártott meg többé, úgy hozzászoktam, s eszerint
50 XIII | irányában mindenkor viseltetem. Úgy van az... a talentum az
51 XIV | látod, hogy mi ez?~- Pénz.~- Úgy van, kétségen kívül, tagadhatatlan,
52 XIV | nézve jobb idõk jártak. Csak úgy adtam neki, hogy no; szegény
53 XIV | ön? - kérdé azon úr.~- Ha úgy tetszik... nem bánom... -
54 XV | nézve nem egzisztál...~- Úgy hát most tapasztalod. Hímezés-hámozás
55 XV | si bona, valde bona...~- Úgy van... de ha jó, nagyon
56 XV | esztendei termésre.~- Nem úgy, Gáspár, e pénzt nem szabad
57 XVI | laktak e szobában.~- Óh, úgy bizonyosan õk. Rongyos ugye
58 XVII | egynek sem adósa. Mikor úgy jókedvemben találnak, végigdöngetem
59 XVII | vele találkozni, gondolám, úgy fogom tekinteni, mint valami
60 XVII | holott alig bírta a fegyvert, úgy reszketett.~- Tehát tudod-e -
61 XVII | csorgott arcomról... kezem úgy reszketett, hogy a kártya
62 XVII | hozzám:~- Fogadni merek, úgy elkotródol e néhány fillérrel,
63 XIX | Én? Hogy és miképp?~- Úgy, hogy elmentél a fogadóból,
64 XIX | Igazság, hiszen fiad van! Úgy hát el fogunk válni; szívem
65 XX | Gyönyörû kisleányt láttam...~- Úgy! Hisz az úrfi mindig ezt
66 XX | párbajban veszett el.~- És ha úgy lenne is - felelt Jánosnak -,
67 XX | lovával. Semmi sem lázít úgy föl a világon, mint ha rosszul
68 XXII | tõle ama leány felõl, ki, úgy látszott, neki napról napra
69 XXII | meg elmédben a házasság?~- Úgy néha, de akkor is csak futólag
70 XXII | mészáros kezében a vágóhídon úgy, mint az embert a hóhér
71 XXII | Bálintot, akasztani viszik, és úgy tetszett, mintha kísérõi
72 XXIII| milyen nehéz a világ... nekem úgy tetszett, mintha a világot
73 XXIII| eltette ön - felelt János.~- Úgy jól van! - mondám, s folytattuk
74 XXV | sorsom tele bekövetkezett; úgy állok itt, mint a fa, melynek
75 XXV | Villám villámot ért, és úgy tetszett, hogy az égzengés
76 XXV | képének estem, s egyik szemébe úgy belekaptam, hogy az rögtön
77 XXVII| ismét bosszút állani; s ezt úgy teszem, hogy e pénzzel megajándékozlak,
78 XXVII| felét pedig mint kamatot, úgy adom.~- Hogy köszönjem meg?~-
79 XXVII| uram, amint ön akarja, úgy fogok tenni, természetesen.~-
80 XXVII| a magad java kívánja úgy. Most elmehetsz... tudod,
81 XXVII| õket. A fiú kikísért.~- Úgy vettem észre - mondám az
82 XXVII| mondám az udvarajtóban -, úgy vettem észre, hogy nõd ellenszenvvel
83 XXVII| menyecskék...~- Egyébiránt ha úgy van is, mint én mondom,
84 XXVII| bátyám?... Oh, most már úgy gazdálkodom, hogy azzal
|