Rész
1 VI | halnod meg, szegény, szegény fiam, te!... legalább apád lett
2 IX | fölgyógyultam, elsõ gondom volt fiam anyját keresni föl. Elveszem
3 IX | Bettit, gondolkodám, igen, fiam kedveért. Nekem nem kell
4 X | fogja az ön ajkairól e szót: fiam! Nem hallotta soha, és hetekig
5 XIII | vagy, mert kiszenvedél.~Fiam napról napra gyakrabban
6 XVII | örömében.~- Én vagyok atyád, fiam, én! - mondám, s büszke
7 XVII | voltam rá, hogy ily derék fiam van.~- Szép ember - szólott
8 XVII | Szép ember - szólott fiam, alig gyõzve engemet nézni -,
9 XVII | nem gyõzte elõszámlálni fiam csintalanságait, melyeket
10 XVII | tanúsított.~- Ember vagy, fiam! - szólék, megveregetve
11 XVII | elégedve...~- Ne szólíts önnek, fiam!~- Hát hogy mondjam?~- Te!~-
12 XVII | szavába vágott.~- Tehát, fiam, megbocsáss, hogy még meg
13 XVII | Mi okod van tagadni, fiam?~- Semmi okom sem volna,
14 XVII | értelek - szólt bámulva fiam nagyanyja.~- És én kegyedet
15 XVII | ingerkedik velem - szólt fiam.~- Melyik János?~- Ez ni,
16 XVII | az, János - szólalt föl fiam -, mert nem egypár forint
17 XVII | hirtelen, füléhez kapva.~Fiam nagyot kacagott.~- Ugyan,
18 XVII | vissza a minapit! - állítá fiam.~- Hm, most jut eszembe -
19 XVII | hanem mert látta, hogy fiam nagyanyja is hálálkodni
20 XVII | cudar János! - kiáltá utána fiam. - Mindig a virgácsot emlegeti;
21 XVII | volnának is.~Így beszélt fiam, és én örömest hallgattam,
22 XVII | önnel. Isten veled, Bálint fiam... de igaz, hisz én pénzt
23 XVII | fiacskám.~- Csak maradj, fiam - mondám én -, annak már
24 XVII | átmegyek és megnézem! - szólt fiam.~- Hogyisne! - kiálta rá
25 XVII | Félek is én!~- Nem félsz, fiam? - kérdém.~- Nem én, apám,
26 XVII | mind a ketten távozánk, fiam a szomszédba a halotthoz,
27 XVII | költségedet kockáztatom, fiam... óh, minek hoztam magammal
28 XVII | marad annyi, mivel beéri fiam, míg ismét szerezhetek...~-
29 XVII | Ennyi volt az összeg, melyet fiam nagyanyjánál hagytam.~-
30 XIX | vízbe dobhattam volna, de fiam tekintetében tartám azt
31 XIX | lehetõleg szaporítom. És fiam teljes mértekben megérdemlé
32 XIX | Gáspár? Mit gondolsz? Hát fiam...~- Igazság, hiszen fiad
33 XX | Kitekinték az ablakon... fiam érkezett meg. Lova alig
34 XX | jegyzé meg bölcsen János.~Fiam leugrott a lóról, megveregeté
35 XX | lecke, János? Ismét? - szólt fiam. - Jól van csak leckéztessen
36 XX | János.~- Meglehet - folytatá fiam -, meglehet. Tehát, ha tûzbe
37 XX | gyötörni kell valakit - mondá fiam -, már inkább állatot gyötrök,
38 XX | nem jól jövendölt, mert fiam nem lett olyan vén.~- És
39 XX | folytatá elõbbeni szavait fiam -, mert akármeddig beszélnék,
40 XX | becsületes ember kezébe? - szóla fiam. - Ha nem azért, hogy a
41 XX | de ismét rosszul, mert fiam nem párbajban veszett el.~-
42 XX | szót ne használja - felelt fiam - mert ezért megharagszom.
43 XX | utamat. - - -~Ilyen volt fiam huszonegy éves korában.~
44 XXI | nap reggelen vívni ment fiam, s midõn visszatért, így
45 XXII | XXII.~Elvem ellen volt, fiam szerelmébe valaha beleavatkozni;
46 XXII | rendetlen futású üstökös.~Fiam a szerelmesek szokott pontosságával
47 XXII | e leánykát?~- Miért ne, fiam?~- Mert szegény...~- Én
48 XXII | Legkevésbé sem, édes fiam!~- Oh, milyen jó vagy...~-
49 XXII | Nos, János? - kérdé fiam.~- Mondanék valamit...~-
50 XXII | gondolkodott, János - felelt fiam -, becsületére válik az
51 XXII | szólt János hamis mosollyal.~Fiam elsietett Lujzához. Egyedül
52 XXII | mint valaha, vágtatott be fiam az udvarra. Lova oldalából
53 XXII | vérfoltok voltak.~- Mi történt, fiam? - kérdém elrémülve.~- Lujzát
54 XXII | Iszonyú! Mit fogsz tenni, fiam?~- Várni fogok, míg értem
55 XXII | nekem, nekem nem mindegy, fiam...~- Megbocsáss, apám, nem
56 XXII | lovat nyergeltessen.~- Óh, fiam, fiam, szólj, hogy történt,
57 XXII | nyergeltessen.~- Óh, fiam, fiam, szólj, hogy történt, hogy
58 XXII | vagyok... - ezzel végzé fiam.~- Nyergelve van - szóla
59 XXII | belépve.~- Imhol e pénz, fiam - mondám én -, ezzel beéred,
60 XXII | nála, sírt és imádkozott... fiam õt vigasztalta. Fiam vigasztalta
61 XXII | fiam õt vigasztalta. Fiam vigasztalta õt!~Szótalanul
62 XXII | Miért búsulsz, apám? - kezdé fiam. - Hiszen örülnöd kellene,
63 XXII | milyen életet milyen életért?~Fiam elhallgatott, s én nem tudtam
64 XXII | a gyertya hamva megnõtt, fiam elkoppantotta.~- Hogy jut
65 XXII | szerettem. - - -~Így beszélt fiam, mígnem az érkezõ hajnal
66 XXII | a hóhér most tekerte ki fiam nyakát.~ ~
67 XXIII| csókjaim a kötelhelyet, és fiam föl fog éledni.~Nem éledett
68 XXIII| messze, messze... szegény fiam! Még holta után is oly soká
69 XXIII| Rajta e rövid fölirat:~FIAM.~ ~
70 XXIV | XXIV.~Éjfél után értem haza fiam temetésérõl. E napnak rám
71 XXV | itt töltém a rengetegben, fiam sírja mellett, egy kis kunyhóban,
72 XXV | csak azt tudtam, mi nincs: fiam.~Eladtam mindenemet, és
73 XXV | ezen emberek közt, kik fiam csúfos halálát hidegvérrel
74 XXV | pénzbõl, gondolám, melyet fiam számára gyûjték, ne vendégeskedjék
75 XXV | elértünk a völgybe, hol fiam sírja volt, és megláttam
76 XXV | vedd el addig életemet, míg fiam halála megtorolva nem lesz.~
77 XXV | négyen valánk: Hiripi Gáspár, fiam, õ és én; aztán a jelenbe
78 XXV | gyermeke rég meghalt; Lujza, fiam kedvese, néhány hétig gyászolta,
79 XXV | ugyanazon a kötélen, melyen fiam függött. Még megvan!~Tudtam,
80 XXVII| kérdé, amint meglátta fiam szobrát.~- Olvassa a föliratot,
81 XXVII| föliratot, s tudni fogja.~- „Fiam”... az ön fia?~- Igen, az
82 XXVII| az ön fia?~- Igen, az én fiam, kit a te nagyapád, édes
83 XXVII| elszoktam az emberektõl, s fiam sírja mintegy lekötve tart
84 XXVII| azon akasztófára, melyen fiam függött... ezen kötéllel,
|