Rész
1 I | I.~Végtelen magas a te lakásod, oh, isten!~Huszonhat
2 I | De eljutott hozzád.~És te meghallgattad, meghallgattad!~
3 I | eddigi jóságoddal.~Jó vagy te, jó.~Dicsértessék a te neved
4 I | vagy te, jó.~Dicsértessék a te neved mindörökké!~Úgysem
5 II | Hanem, Boldizsár barátom, te nem vagy igaz barátom, mert
6 II | Én csak úgy mondtam, s te máris kétségbeesel. Én,
7 III | volna is: szívem súgta, hogy te szeretsz, szeretned kell
8 III | csillagok lettünk volna ezelõtt; te lehulltál, én magam nem
9 IV | Ternyei kezét kérte.~- És te od’adtad, bizonyosan, ugye? -
10 IV | meg fogsz gyógyulni.~- És te meg fogsz betegedni, Ternyei,
11 IV | mondjam el a mondókámat. Te is szereted Rózát, én is;
12 IV | is szereted Rózát, én is; te is nõül akarod venni, én
13 IV | szakítám õt félbe.~- Te hallgass hát, míg én beszélek.
14 IV | természetes; én gazdag vagyok, te szegény. És meggondoltad-e
15 VI | Ternyei. - Hiszen az apa te vagy... igen, barátom, a
16 VI | szegény, szegény fiam, te!... legalább apád lett volna
17 VII | Vívnunk kell, Ternyei; vagy te ölj meg engem, vagy én öllek
18 VII | ha téged kiirtalak, mert te vagy a nyavalyám.~- Bolond
19 VII | És én mondhatom, hogy te hiába okoskodol itt elõttem.
20 VII | gondolám.~- De Máté, te mégis rettenetes ember vagy -
21 VII | tehát... víni fogok. De te híttál ki; jogom van fegyvert
22 VII | tartani... hisz ezt már te is tapasztaltad...~- Hallgass,
23 VII | távozám szolgámmal együtt.~- Te, Jancsi - szólék hozzá útközben -,
24 VII | Gyilkosomon kívül csak te fogod tudni, hogy nem bujdostam
25 VII | melynek helyét szinte csak te fogod tudni. Aztán te, Jancsi,
26 VII | csak te fogod tudni. Aztán te, Jancsi, néha-néha csak
27 VII | feledtük.~- Hát babonás vagy, te Jancsi?... De meg, ha magyarázni
28 VII | hiszed, akár nem.~- Óh, te meguntad életedet, és most
29 VIII | Az istenért! Mi okból?~- Te voltál az oka, Róza.~- Én?
30 VIII | szólék kis idõ múlva -, te engemet soha nem szerettél,
31 VIII | azon leányt...~- Ah, Róza, te hát csak azért jöttél még
32 VIII | hitessem el veled, hogy te vagy az egyetlen, kit valaha
33 VIII | át elmerengeni azon, hogy te szerettél.~És így beszélgeténk
34 XI | veled, szegény kisfiam, te... ah, még azt sem tudom,
35 XI | végszavad hozzám? Azt mondád te, hogy hajoljak le hantodra,
36 XI | hantodra, s híjalak neveddel... te meg fogod hallani, bármi
37 XI | alant... és kelj föl... Ah, te nem jössz; nem hallod-e
38 XI | nem, azt nem hiszem; de te már meghaltál, és a holtak
39 XI | látnunk kell egymást. És te csak nem jelensz meg? Nem
40 XIII | már rég elfogyhatott, és te most nagyanyáddal együtt
41 XIII | és mondjuk helyette, hogy te... mit?~- Isten neki! -
42 XIII | folytatá -, hogy most a te borodból iszom, de majd
43 XIII | borodból iszom, de majd iszol te is az enyémbõl, ne félj.
44 XIV | vége közeledik!... Barátom, te nem iszol már bort, s a
45 XIV | Egy fitying híja sincs. És te nem ájulsz el örömedben?~-
46 XIV | öltözet ruha, pajtás, melybe te azonnal belebúhatol.~- Én?
47 XIV | Az igaz; de elõször te, azután én. Aztán... - s
48 XV | haragudni fogsz rám, s te még csak homlokodat sem
49 XV | volna pénzemet.~- Miért, te balga?~- Azért mert elõször
50 XV | mit eszünk, mit iszunk. Te, tudod mit? Megveszem Magyarország
51 XVII | mint én.~- Nem hallgatsz? Te förtelmes! - kiáltott rá
52 XVII | fiam!~- Hát hogy mondjam?~- Te!~- Jó. Hát nem önnel, hanem
53 XVII | szóla zavarodva.~- És te még jobb vagy, mint azelõtt
54 XVII | feleltem neki. - Jancsi, te apja voltál gyermekemnek,
55 XVII | szóltam -, valld meg, hogy te voltál jótevõnk?~- Az a
56 XVII | azt kérdik: „Hol van apád, te?” Én eddig nem tudtam rá
57 XVII | pénznek visszavettem.~- Te meg Bálint - szólt fiamnak
58 XVII | hogy megsebesítettelek; te erõvel azt akartad, hogy
59 XVII | sietek játszótársaimhoz... te mégsem játszol? Egykor veszedelmesen
60 XVII | vénül és okosodik.~- És te is megokosodtál? Ezt örömemre
61 XVII | pajtás. No, csakhogy már a te eszed is érik, csakhogy
62 XVII | is érik, csakhogy már a te szíved is nemesül... mert
63 XVII | szóra. Ternyei Boldizsár; te elraboltad szeretõmet...
64 XIX | oly jó, igaz barátom, mint te vagy...~- Önnek barátja?
65 XIX | bátorítám õt -, ámbár te nem vagy valódi barátom,
66 XIX | ismét lássuk egymást...~- Te kétségbeestél? Én pedig
67 XIX | jövendõrõl, Gáspár barátom. Te voltál szerencsém roppant
68 XIX | roppant épületének alapköve, te megosztottad velem a nyomort,
69 XIX | volt, annak kebelében, mint te házadnál volt, mert mindenfelében
70 XIX | válhatunk egyimástól, tehát te is velem fogsz jõni, remélem...~-
71 XXII | jõjön be a vén lator!... Te nem ismered apámat - mondá
72 XXII | ennek szemlélése okoz!... Te ismersz engem, apám, nem
73 XXII | most halok meg. Most csak te, ti ketten vagy legfölebb
74 XXII | akasztófára való gazember te, így mered rágalmazni fiamat?...
75 XXII | ha János meg nem tart.~- Te, barátom - folytatám -,
76 XXIV | egykor nagyúr volt, kinek te nyerted el mindenét, kinek
77 XXIV | Boldizsár. - - Andorlaki Máté, te engemet koldussá tettél...
78 XXV | csak egy van még rajta, te; de néked is le kell hullanod,
79 XXV | halálát hidegvérrel bámulták; te pedig nem jöhetsz velem,
80 XXV | nem engedhetem meg, hogy te hóhér légy... és kérdem
81 XXVII| Igen, az én fiam, kit a te nagyapád, édes öcsém, akasztófára
82 XXVII| vagyok, Andorlaki Máté!... Te akasztófára juttattad fiamat
83 XXVII| Kösd föl most vele magadat te, ahol vagy, a másvilágon!~ ~.
|