Rész

 1 II   |         ha mégis, ha mégis!...~Ki ne ismerné az elsõ szerelmet,
 2 II   |     barátom vagy, ha szeretsz, ki ne ejtsd többé e nevet elõttem.~-
 3 II   |    szeretõm...~- De remélsz?~- Ki ne remélne! A remény olyan
 4 II   |           sem lesz az utolsó...~- Ne tovább, Boldizsár. Talán
 5 II   |         viseltetned iránta.~- Jó, ne félj, nem lesz rám panaszod...
 6 II   |  szerelmem nagyságának mértéke.~- Ne légy gyermek - szólt Ternyei -,
 7 III  |   ölelésembõl.~- Fogj meg, Rózám, ne eressz el! - szólék - úgy
 8 III  |           úgyis tudtam. Leányszem ne látná azt meg, ki által
 9 III  |          nem fogják adni?~- Miért ne adnák?~- Mert én szegény
10 III  |    gazdagok...~- Éppen azért...~- Ne is beszéljünk errõl - szakaszta
11 IV   |          is szeretem Rózát... no, ne ugorjál föl, ne szakíts
12 IV   |      Rózát... no, ne ugorjál föl, ne szakíts félbe... hadd mondjam
13 VI   |         felõle, azon voltam, hogy ne halljak, és... ez éjjel
14 VI   |         merni vetni neki?... Mért ne ráznók le a szívrõl azt
15 VII  |           kiálta felém Ternyei.~- Ne légy oly szemtelen - válaszolék -,
16 VII  |        most is barátodnak nevezz. Ne háborítsd föl lelkemet e
17 VII  |       temess el, hogy senki észre ne vegye síromat, mert halálomnak
18 VII  |         is ejtesz rá? Mit?... No, ne bolondozz hát! Hiszen nem
19 VII  |           most kezdd el a sírást. Ne könnyezz, jó fiú. Ez mind
20 VII  |      akarsz rántani magaddal...~- Ne fecsegj. Állj ide!~- Isten
21 VIII |        szolgámnak, hogy senkit be ne eresszen hozzám semmi szín
22 VIII |         veszélyes betegség, ugye? Ne félj, ne gondold, hogy elhagylak
23 VIII |          betegség, ugye? Ne félj, ne gondold, hogy elhagylak
24 VIII |           de magamon. Sajnálj, és ne kárhoztass!... De ne beszéljünk
25 VIII |           és ne kárhoztass!... De ne beszéljünk errõl többet,
26 VIII |          meghalni közeledben...~- Ne búcsúzzál, édes angyalom,
27 VIII |            Magad nem akarod?~- Én ne akarnám? Én?... de nem lehet...
28 XI   |          tudom.~- Jövendõje?...~- Ne kérdezzen, asszonyom - válaszoltam -,
29 XI   |         félbe szolgám.~- És miért ne mondhatnám?~- Mert... mert...
30 XI   |         mint ön volt, uram.~- Eh, ne beszélj ilyen balgaságot.
31 XI   |    zsivány... haramja...~- Csitt, ne kiálts... én nem vagyok
32 XI   |            kapát...~- Mi végre?~- Ne kérdezd, csak adj. Ha nem
33 XI   | bezárjalak!~- És miért?~- Hogy el ne futhass. Add ide ezt a kulcsot,
34 XI   |         hadd zárjam rád az ajtót. Ne félj, mindent visszahozok.
35 XI   |         addig csendesen légy, meg ne moccanj; mert ha egy hangodat
36 XII  |        kalapja; hogy hajadonfõvel ne járjon, hát tegye ezt a
37 XII  |          fel.~- Megengedi?~- Hogy ne engedném, az istenért?...
38 XII  |    asszony; leány vagyok... tehát ne szólítson asszonynak.~-
39 XII  |    embernek szeretõje!~- És miért ne? Azért, hogy ilyen szegény?
40 XII  |          olyan a ruhája, hogy meg ne fázhatott volna... de ne
41 XII  |          ne fázhatott volna... de ne vegye sértésként szavaimat.~
42 XIII |  hivatalomat, igen, letettem; azt ne gondolja ön, hogy elcsaptak.
43 XIII |          iszol te is az enyémbõl, ne félj. Most egy kissé szûk
44 XIII |           venni...~- Elhiszem, de ne fáraszd magadat...~- Hm,
45 XIV  |           lehet nevezni; és miért ne lehetne? Mert rongyosak,
46 XV   |        Gáspár?~- Elmegyek-e? Hova ne mennék én veled!~Nemsokára
47 XVI  | tagadhatom, hogy megérdemlem. Bár ne volna így. A méltatlan szenvedést
48 XVII |    vagyunk ám önnel elégedve...~- Ne szólíts önnek, fiam!~- Hát
49 XVII |           Pontosan megkaptuk...~- Ne tréfáljon, anyám!~- Hogy
50 XVII |      azzal csak elárulta magát.~- Ne titkold, Jancsi - szóltam -,
51 XVII |      egypár forint volt.~- Ugyan, ne beszéljen már, úrfi, az
52 XVII |           az - vágtam közbe, csak ne pöröljetek. - Jancsi, Jancsi
53 XVII |           csaknem kétségbeesve. - Ne is beszéljünk errõl. Szót
54 XVII |          ilyen késõ este.~- Miért ne? Félek is én!~- Nem félsz,
55 XVII |    pisztolyt, hogy csak sebet, és ne halált adjak...~- Óh, a
56 XVII |       hogy oly hirtelen kötöttem. Ne legyen az ember nagyon követelõ
57 XIX  |       magyarázd meg hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~-
58 XIX  |           de azt a nagy áldozatot ne követeld tõlem, édes pajtásom...~-
59 XX   |      gazokat, míg büntethetem. De ne féltsen engem, János bácsi;
60 XX   |         kérdé János.~- Ej, e szót ne használja - felelt fiam -
61 XXII |        vennem e leánykát?~- Miért ne, fiam?~- Mert szegény...~-
62 XXII |     keresztapa kellene, hát aztán ne menjen úrfi a szomszédba...
63 XXII |       ártatlan vagyok; szeretlek; ne öld meg, aki csak téged
64 XXII |         mert van-e cél, melyet el ne érhetnének a dúsgazdagok?~
65 XXII |        kövekkel rakattam be, hogy ne lássak és ne halljak semmit;
66 XXII |    rakattam be, hogy ne lássak és ne halljak semmit; mert fiamat
67 XXII |          ön?~- Ellátni-e? Felelj, ne kérdezz.~- El...~- Tehát
68 XXV  |      melyet fiam számára gyûjték, ne vendégeskedjék senki! El
69 XXV  |     néztem és könyörgék:~- Isten! Ne vedd el addig életemet,
70 XXV  |       engem?~- Ternyei Boldizsárt ne ismerné Andorlaki Máté!?~-
71 XXVII|        mondám.~- Hova? - kérdé.~- Ne kérdezze, csak jõjön.~-
72 XXVII|         szerencséjét akarja.~- Ki ne akarná a maga szerencséjét?...
73 XXVII| nemesebben. Jer be a kunyhóba, és ne félj... no, jer.~Reszketve
74 XXVII|          itt a földet.~- Minek?~- Ne kérdezd. Tedd, amit mondok.
75 XXVII|    állítok.~- Azt a bolondot csak ne tedd. Ennyi pénz és mûhely!
76 XXVII|     kiálték utána. - Megállj. Meg ne mondd senkinek, hol vetted
77 XXVII|     senkinek, hol vetted e pénzt; ne közöld senkivel, hogy én
78 XXVII|       hogy meggazdagodásod szembe ne szökjék; azonban e lakást
79 XXVII|          nyájassága erõltetett.~- Ne higgye, édes bátyám - menté
80 XXVII|     bátyám - menté nejét a fiú -, ne higgye; csak szemérmesség,
81 XXVII|       szívembõl örülök... hogy is ne? A boldogságnak, melyet
82 XXVII|         érni vele holtod napjáig; ne aggódjál. Az akasztófa éjszakkeleti