1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
1002 XXIII| Én mentem Jánossal. Egész erõnkbõl kellett eveznünk, hogy az
1003 III | hogy elevenen elnyeljen! Erõsebben fogtam meg kezét... az enyém
1004 XII | mert az éhség nagy teher. Erõsen fújt a szél... amint kiértem
1005 XXII | szerettetni általa, kit utálok; õ erõszakkal szorított kebléhez, midõn
1006 XII | búfelejtésül szeretek. Néha mégis erõt vesz rajtam a bánat, aztán
1007 XX | tudja, úrfi, hogy én nemigen értek a szavak megválasztásához -
1008 XI | csókja és könnyei egyszerre érték azt. Már jó messze haladtam
1009 XVII | kegyedet és fiamat.~- Én nem értelek - szólt bámulva fiam nagyanyja.~-
1010 XVII | tettetni, de oly rosszul értett hozzá, hogy azzal csak elárulta
1011 VI | amaz asszonyokhoz, s alig érthetõleg kérdé:~- Kié e gyermek?~-
1012 XIII | virum... tudja, mit tesz ez? Érti ön a latin nyelvet?~- Meglehetõsen.~-
1013 XIX | történetünket. De erre most nem érünk rá. Siess, hogy még ott
1014 XVII | uram! - kiálta föl õ még érzékenyebben.~Kezemet akarta megcsókolni;
1015 XII | melybe Róza beleugrott. Érzéketlen folyam! Oly egykedvûleg
1016 XI | csendesség. Halk léptekkel, érzéketlenül haladtam a mondott gyalogúton
1017 III | gyöngy volt az, mely az érzelem végtelen tengerét sejteté
1018 XXII | komoly indulattá. Minden érzelemrõl inkább lehet lélektani szabályokat
1019 II | hogy az enyém kivétel, érzelmem oly szent, hogy ha nem is
1020 VI | magyarázatul, és... de föntebb érzem magamat, semhogy ez alacsony
1021 XVII | Õszinte örömmel és, mondhatom, érzéssel szorítottam fiamat keblemre.~
1022 XXII | közé, de ha tovább élnék, érzi lelkem, hogy nem válnám
1023 XXII | Csillapuljon, édes jó uram! - esedezett János.~- Mondd hát, hogy
1024 XII | Szegény éhezõ! - szólék esedezve.~- Ejnye, akasztani való,
1025 XVII | elébb, vagy utóbb! A fõ eseményeket csak elmondom. Hát tudod-e,
1026 XII | kenyerének és sajtjának! - esengék.~- Pusztulj, szemtelen fickó! -
1027 V | mások szívnek neveznek.~Az esketõ elõtti napon, délután, Rózánál
1028 II | esküszöm.~- Jaj, barátom, én is esküdtem már így eleget.~- Annál
1029 XIII | hanem kék mentébe, õ egy esküdtnek is mert állni szemébe, mert
1030 XXVII| akkor, midõn e leánnyal eskünni mentem a templomba. Én azzal
1031 VI | nagyot lélegzém. Siettetém az esküvést. Azt gondolám, hogy a sietés
1032 XVII | látom, hogy mindnyájan nekem esnek! - szólt a jó fiú, csaknem
1033 VI | Mért várjuk be, hogy maga essék le róla, mikor már nincs
1034 XIX | De én föl nem érem ésszel, ha mindjárt félmesszely
1035 XXVII| neki. Velök költöttem el az estebédet, s ezután ott hagytam õket.
1036 XVII | elment nemsokára utánam, estefelé ismét visszajött, felõlem
1037 VIII | esztendõk széles folyamán ezen estéhez, ezen elveszett paradicsomba,
1038 VII | hagytam õket.~Még azon nap estéjén Ternyei lakására mentem.
1039 XVII | Mikor?~- Holnap... azaz ma estére.~- Itt leszek.~És ott lettem
1040 II | Barna?~- Barnapiros, mint az esthajnal.~- Ah, éppen az én ízlésem.~-
1041 XX | vesszük, mikor egyszer hanyatt esünk, bele a gödörbe, melynek
1042 XIX | egyik bámulásból a másikba esve, amint végignézte öltözetemet
1043 XXVII| Csodálkozd ki magadat. Aztán, ha eszedre térsz, majd elmondom a történetet.~-
1044 XXII | mélyedtem... nem az volt többé eszemben, hogy gyermekemet fogják
1045 VI | éji álmam nemsokára kiment eszembõl.~Közelgett végre az idõ,
1046 II | Jutottam, mondom, mert eszemen kívül voltam; nem tudtam:
1047 IV | cselekszem. Isten veled!~Eszeveszetten rohantam el tõle haza. Otthon
1048 XXVII| öcsém, hogy boldogságodat eszközölhettem, szívembõl örülök... hogy
1049 XIX | hogy még ott találd...~Eszmélet nélkül hozta lakomba Hiripit
1050 VIII | a hideg földben legyen eszméletem... ott is boldogan fogok
1051 IV | történt, nem tudom; elvesztém eszméletemet.~Másnap hozzám jött. Még
1052 XX | önkénytelen következményeként amaz eszmének, hogy egykor örök idõkön
1053 XI | mit cselekedjem vele? Adj eszmét, én istenem, adj egy bosszúeszmét!
1054 XII | ezen urat, s vártam, míg észreveszi ottlétemet.~- Hát ez micsoda
1055 II | Úgy tetszett, mintha ezt észrevette volna... mert szemlátomást
1056 III | elpirulva, hogy baklövésemet észrevettem.~És újra elhallgatánk.~Azon
1057 XV | és foglalót adok a jövõ esztendei termésre.~- Nem úgy, Gáspár,
1058 VIII | csónakára, és átevez az esztendõk széles folyamán ezen estéhez,
1059 XIX | tartott mintegy nyolc évig. Esztendõnként meg-megfordult nálam kétszer-háromszor,
1060 XX | alig esik minden két esztendõre egy! Szégyellem magamat.~-
1061 XX | midõn õ született. Huszonegy esztendõs.~- Teremtõm! Mintha tennap
1062 XXV | haj fejemen. E huszonhat esztendõt itt töltém a rengetegben,
1063 XXV | Történtek ezek huszonhat esztendõvel ezelõtt, midõn negyvennégy
1064 XV | arról gondoskodnom, hogy mit eszünk, mit iszunk. Te, tudod mit?
1065 XVI | kopott pléhkanál s maradék étel. Minden nyomort átszenvedtem
1066 XII | és jól tartottak meleg étellel, mit már oly rég nélkülöztem.
1067 XVIII| ezüsttálakból a párolgó, fûszeres étkeket? Hah, én vagyok-e az, ki
1068 XII | nagyon éheztem; félnyersen ettem meg. S amint jóllaktam sületlen
1069 XVII | s vacsorálni mentem az étterembe.~Végezvén a vacsorát, szobámba
1070 VI | ûzé ki az angyal Ádámot és Évát a paradicsomból.~- Tehát
1071 II | kalendáriuma van, melyet minden évben újjal cserél föl.~- Barátomtól
1072 XXIII| Egész erõnkbõl kellett eveznünk, hogy az õrjöngõ zivatarban
1073 XVII | tusakodva gondolkodtam: egypár évi költségedet kockáztatom,
1074 XIII | csalhatatlan igazságot beszél. Exercitium facit virum... tudja, mit
1075 XIII | fogunk elválni egymástól. Én ezennel megajándékozom önt örökös
1076 XIX | pénztárnokod vagyok... és ezentúl már igazán meg fogom érdemelni
1077 XXII | körülállják, és átok még ezredik ivadékukra is!... Vesszenek
1078 XVII | ezreket vittem el, és ezen ezrek Ternyeiéi valának, ki távoztakor
1079 XX | azok neveit, kik másokat ezrenként, milliónként sírva fakasztottak.
1080 XVIII| száraz csontot, s ki most ezüstkanállal meri ezüsttálakból a párolgó,
1081 XVIII| most ezüstkanállal meri ezüsttálakból a párolgó, fûszeres étkeket?
1082 XIV | hétezer tortát, ugyanannyi fácánt és pisztrángot!~- Mi lelt,
1083 XIII | igazságot beszél. Exercitium facit virum... tudja, mit tesz
1084 XXII | mondhatom: amennyi könnyet facsart ki Deregi más szemébõl,
1085 II | gondoltam; s e gondolat fájdalma volt szerelmem nagyságának
1086 XXV | rögtön kifutott. Ternyei fájdalmában elbõdült, mint a vadállat.
1087 II | mi volt, amit éreztem: fájdalom-e vagy düh, de hirtelen fölugrottam,
1088 XXII | hogy nagyobb helye lenne a fájdalomnak, melyet ennek szemlélése
1089 XXII | megsiratni halálomat, amit fájlalnék, mert más szemébõl könnyet
1090 VIII | Utoljára? Óh, most már fájni kezdenek sebeim!~- Mi lelt?
1091 XII | rajtam a bánat, aztán sírva fakadok. Beértem volna holtomig
1092 XX | ezrenként, milliónként sírva fakasztottak. Az illatot hozó szellõ
1093 XVI | szobában. Egészen üresen állt; falairól hulladozott a mész, látszott
1094 XII | folyosón ült; hideg sültet falatozott, és savanyúvizes bort ivott,
1095 XXII | fülemtõl... az utca felõli falhoz közeledtem, s hozzátartám
1096 XII | este, amint halásztam a falu alatt, nekem hozta a víz.~-
1097 XII | Már éj volt, midõn egy faluhoz közeledém. A falutól nem
1098 XIV | szidta az ilyen hitvány falukat, hol az utast egy éjen át
1099 XII | delet harangoztak. Óh, falun sokkal jobbak az emberek,
1100 XII | egy faluhoz közeledém. A falutól nem messze a legelõn tûz
1101 XIX | lopótököt sem ér; menjünk együtt faluzni...~- Mivégre?~- Avégre,
1102 XXV | halni... meg fogsz égni... e fának lángjai közé vetlek!~És
1103 XXIV | E napnak rám nézve nagy fáradalmai voltak, olyan nagyok, milyenek
1104 XX | fejét rázta, amint meglátá a fáradt állatot, s ekképp szóla:~-
1105 XVI | kalmároknak, amint Egyiptomban fáraónál van stb. És most mindezekbõl
1106 XIII | venni...~- Elhiszem, de ne fáraszd magadat...~- Hm, tán a szeretõd
1107 XIX | nagyon homályosan látok, farkassötétség van a szememen... nyújtsd
1108 XIX | bírnád idevezetni... nagy farkassötétségei szoktak lenni.~- És ki az
1109 XX | semmi szél nem fúj, s a fáról mégis hulladoznak a levelek...~-
1110 XX | úrfiaknak testvérei, kik egykor fattyúnak gúnyoltak, most szerelmes
1111 XVIII| egykor a szabad ég alatt fatuskó vagy kõdarab volt vánkosa
1112 VIII | kiment. A hölgy bejött. Fátyolát fölveté.~Nem volt Betti.~
1113 XII | olyan a ruhája, hogy meg ne fázhatott volna... de ne vegye sértésként
1114 III | Kész leszek veled éhezni, fázni... csak szeress!~És nyakamba
1115 VIII | sikolta Róza.~- Férj... fé... - képtelen voltam kimondani
1116 VII | rántani magaddal...~- Ne fecsegj. Állj ide!~- Isten neki!
1117 XI | vagyok zsivány, nincs töltött fegyverem, csak ijeszteni akartalak.
1118 VII | kérdé akadozva.~- Erõsebb fegyverrel víni - válaszolék.~- És
1119 XX | fejecskéjével. Hah, ez a fejbillentés! Ez fölbonthatná a világ
1120 XV | gyermeked van! - szóla Hiripi fejcsóválva. - Hát miért is nem mondtad
1121 XIII | azt gondolod, hogy haszon fejében kötöttem veled barátságot?~
1122 XX | és õ egyet billentett rá fejecskéjével. Hah, ez a fejbillentés!
1123 XIX | barátom? - kérdém õt.~- Hm, fejed tetejétõl a nyakadig csak
1124 XIX | csodálkozásából, hirtelen fejéhez kapott, hogy fövegjét lekapja,
1125 XXV | talán nincs hetven szál haj fejemen. E huszonhat esztendõt itt
1126 VI | menyasszonyi ruhájában, koszorúval fején. És mind e szépség enyém,
1127 XVI | kopott ruhájával takarózott. Fejénél egy bögre ivóvízzel; egy
1128 VI | mint e koszorú!~Letépte fejérõl a koszorút, s összeszaggatva
1129 XI | oly jólesett azt olvasnom. Fejfája piroslott a nap végsugarától...
1130 XI | éjfélt, sírhalmán ülve, fejfájára támaszkodva. Minden véle
1131 XI | sírja elõtt, és csókoltam fejfáját.~- Tehát itt nyugszol, itt
1132 XX | a levelek...~- Mint a mi fejünkrõl a haj - folytatá János.~-
1133 XI | úttól jobbra vagy balra fekszik-e leánya, azért mind a két
1134 XXV | ott fogok ülni, míg le nem fektet az éhhalál.~János velem
1135 VIII | lõhettem õt agyon.~Hosszan feküdtem sebemmel.~Orvosom minél
1136 XX | egykor örök idõkön át fogok fekünni mozdulatlanul. Jártam, és
1137 XXIII| kísértetes sugárait...~Ott feküvék hosszában, mereven, elkékült
1138 XIX | utcán, mikor kilökték, ott fekve is maradt; egy tapodtat
1139 XIII | elástam,~Megszáradt a torkom, felástam.~Így jár, aki mindig szomjazik,~
1140 XXII | negyedórányi távollét után, félbeszakítá boldog ábrándozását.~Sebesebben,
1141 VI | aztán örökre elsüllyedjen. Feledésem folyamán úszott õ, s úgy
1142 XIV | Ez? Hm, errõl meg is feledkeztem. Ez a sokévi kamat.~- Mi
1143 VII | Hogy az ajtót nyitva feledtük.~- Hát babonás vagy, te
1144 XXVII| emberek mentek; intettem feléjök, hogy jöjjenek.~Odajöttek,
1145 XIII | koplaltam, csak hogy ihassam és felejtsek. És én, aki oly szótalan,
1146 XIII | mégis a világtól el vagyon felejtve, az érdemetlenek számába
1147 VII | közbe. - E gúny ajkadon a félelem miatt nyavalyatört lelkednek
1148 XI | azért adj ásót, kapát!~Félelembõl-e, vagy mibõl, id’adta, amit
1149 XXII | Mit akar ön?~- Ellátni-e? Felelj, ne kérdezz.~- El...~- Tehát
1150 VII | odaértünk, láttunk két alakot felénk közeledni. Ez õ; mégis eljött,
1151 XIX | szólítsalak... - folytatá félénken.~- Csak szólíts, mint ezelõtt,
1152 XXII | és két szívünk, hogy csak felényi ínséget látnánk, s hogy
1153 IX | kedveért. Nekem nem kell feleség; de ama szegény gyermeknek
1154 XVII | az ember nagyon követelõ felesége irányában, s kész a házi
1155 XVIII| szûkölködött, ínségre jutott feleségestül és gyermekestül, kiket egyébiránt
1156 XXV | sötétség... a völgyet fekete felhõ takarta el a menny kék szeme
1157 XXIII| földön: akkor ért ki a hold a felhõk közül, s reánk veté teljesen
1158 VII | Mire odaérünk, jóformán feljön a nap - válaszoltam, s menénk.~-
1159 XI | bármi mély lesz is sírod, és feljössz hozzám, és megölelsz, mert
1160 VIII | mélyen lesz is ásva sírom, és feljövök hozzád, és karjaimba szorítalak,
1161 XVI | lemenõ nap kibontakozva egy fellegbõl, vérszín sugárokat lövellt
1162 XXIII| indultunk, a zápor megszûnt, a fellegek megrepedeztek, nyílásaikon
1163 XI | süvöltõ szél, mely fekete felleget hajtott magával, mintha
1164 XIX | érem ésszel, ha mindjárt félmesszely vizet kell is meginnom;
1165 XXVII| Békétlenül vártam, hogy felnõjön; az évek haladtak, s János
1166 XII | megsült, mert nagyon éheztem; félnyersen ettem meg. S amint jóllaktam
1167 XXII | kérdezõsködém tõle ama leány felõl, ki, úgy látszott, neki
1168 XXII | kezemet fülemtõl... az utca felõli falhoz közeledtem, s hozzátartám
1169 XX | Oh, ti komédiás majmaként felpiperézett kisasszonyok, menjetek hozzá,
1170 XVII | könnyítettem a dolgot: jól félretartám a pisztolyt, hogy csak sebet,
1171 XIII | idézte Gvadányinak, aztán félreüté kucsmáját, s bokáit összeverve
1172 V | zúgások rémes volt, mint a félrevert harang kongása az égõ ház
1173 III | mintha röpülnöm kellene, felröpülnöm a mennybe; pedig nem hiszem,
1174 XV | városban, melyet értünk, felruháztam Hiripit. Erre nagy nehezen
1175 XVII | Miért ne? Félek is én!~- Nem félsz, fiam? - kérdém.~- Nem én,
1176 I | mint reszketett ezelõtt félszázaddal, midõn azon lyány kezét
1177 XXVII| mert, megvallom, nagyon féltettem.~- Tehát hol keressem, édes
1178 XX | míg büntethetem. De ne féltsen engem, János bácsi; élet-halálra
1179 XI | egyszerre sötét lett... Félve tekintettem körül; azt gondoltam:
1180 XIV | Gvadányi: „És uniformisát ha felveszi, oly szép: Delphis templomába
1181 XI | Végre lejutottam a sír fenekére.~Nekifeszítettem az ásót
1182 XIII | a maradékot, s a palack fenekével kocogtam az asztalon...
1183 I | voltál teljesíteni... ha fenn van a nap, minek volnának
1184 V | tódulni, mely elnyeléssel fenyegetett.~Végre eltûnt e kísértet,
1185 XVIII| bársony öltözetét, hogy még fényesebbet öltsön fel? Én vagyok-e
1186 XXVII| végy ki valami szebbet, fényeset, pompásat, és fogadj cselédeket,
1187 II | csillagok elveszik szemünk fényét, s a virágok illata lerészegít,
1188 XXV | állta egy eldõlt, hosszú fenyõ, melyet a vihar kitört és
1189 XXIII| tetejében szüntelenül zúgnak a fenyõfák, mert közülök indulnak csatára
1190 XXIII| patakkal. Középütt a völgyben a fenyõk ki vannak irtva, s helyökön
1191 XVI | látszék. Szemei kidülledve, fénytelenül meredtek a szoba alacsony
1192 XXVII| Szállása csinos volt, de fényûzés nélkül. Minden takarékosságra
1193 XI | ifjak vének, hölgyek, férfiak. Csak Róza nem volt köztök.
1194 XIII | volnék, s ily két tudós férfiú tisztelné meg jelenlétével
1195 XXV | kirõl mit sem tudtak, egy férfiunokája, aki valami mesterséget
1196 XI | halaival és néhány hétig a föld férgeivel lenni... s a szépségnek
1197 XXV | Jánost, ki pár órával a fergeteg elõtt a faluba ment.~Végre
1198 XX | és enyészik el; a romboló fergetegnek hosszanti nyomai maradnak. - - -~-
1199 XXII | hóhér kezébõl!...~- Nem férhet ön hozzá...~- Miért?~- Mert
1200 VIII | voltam kimondani e szót: férjeddel. - Eredj, Róza, eredj -
1201 VIII | mint Ternyeivel.~- Hah, férjemmel! - sikolta Róza.~- Férj...
1202 XXV | szeretõjét, s néhány hónap múlva férjhez ment azon takács fiához,
1203 XX | tudniillik: le akarnám õt festeni, de csak akarnám, mert nem
1204 XI | az istennek?... És hiába feszítem eszemet, hiába töröm fejemet;
1205 XII | Golgotán, mikor az isten fia feszíttetett meg. Lelkem meghalt, de
1206 XI | emelkedett a nagy fehér feszület, repkénytõl környezetten.
1207 XIV | undorodni a helytõl, melyben fetrengett.~Hiripi nekilátott az ivásnak.
1208 XXV | férjhez ment azon takács fiához, ki õt örökben tartotta.
1209 XXII | szerelemre lobbantam, s fiamban, aki sokkal tüzesebb természetû
1210 XI | szerencsétlen, bujdosó atyádat.~Fiamtól hazamentem.~- Jancsi - szólék
1211 XVII | Óh, uram...~- Nevezzen fiának, anyám! - szakítám félbe
1212 XX | Bálint úrfi?~- Egy évvel fiatalabb, mint én voltam, midõn õ
1213 XII | esengék.~- Pusztulj, szemtelen fickó! - rivallt rám.~Hova menjek
1214 XX | keresztülszúrtam volna azt a lelketlen fickót. Elébe ugrattam, s korbácsommal
1215 III | láthatám, kétségbeestem.~Nagy filkó voltam... amilyen szokott
1216 XV | elvesztém.~- Mind, mind?~- Egy fillérig.~- Ejnye! - kiálta föl Hiripi. -
1217 XVII | úgy elkotródol e néhány fillérrel, hogy meg sem látunk többé?~-
1218 XIII | lehetne zsebembõl egy árva fillért is kihúzni... de ez csak
1219 XIV | miatt, ha akkorra marad egy fillérünk. Gondoskodjál, hogy megmenekedjem
1220 XIV | Ötven forint.~- Annyi. Egy fitying híja sincs. És te nem ájulsz
1221 XXVII| után mintegy hat évvel a fiúból ifjú lett. Fölkerestem õt.
1222 X | gyermekem férje, legyen atyja e fiúnak, szegény kis unokámnak.~-
1223 VI | barátom, a kis Betti egy fiúval ajándékozott meg.~Ez temetõi
1224 XVII | tettem. Aztán mindig jó fizetésem volt; most is nagyon becsületes
1225 XIV | fizettünk; ha elvesztem, és nem fizethetek... kidobnak bennünket, mit
1226 XIII | utolsó itcét már ki sem tudta fizetni... egy szennyes, rongyos
1227 XIV | Még a kocsmárosnak sem fizettünk; ha elvesztem, és nem fizethetek...
1228 XXV | kalap, testét koldusrongyok födék.~- Menedéket keresek a zivatar
1229 XI | Nekifeszítettem az ásót a koporsó födelének...~- Mindjárt meglátlak,
1230 XI | leborítottam a koporsót födelével. Nem mertem többé rátekinteni
1231 XIV | volt, hogy folyvást rongyok födözték testemet. Oly jólesett szememnek
1232 VIII | boldog órám sem. De lelkem föl-fölül az emlékezet csónakára,
1233 XX | senkinek, s kik holtok után is föl-fölvidítják azon néhányakat, kik õket
1234 XXV | teszek veled, egészen mást. Fölakasztalak... függni fogsz ugyanazon
1235 XXIII| hogy ama gazember(!), kit fölakasztottak, a temetõbe jutott, hol
1236 XX | Hah, ez a fejbillentés! Ez fölbonthatná a világ rendszerét vagy
1237 XII | kapartam ki néhány burgonyát a földbõl, s tettem tûzbe, de nem
1238 XX | ilyenkor halálán, annyira földerítettek ismét furcsaságai. Áldottak
1239 XIV | lehetne? Mert rongyosak, földönfutók, korhelyek voltunk?~Barátok
1240 XI | rogytam a koporsóba a halott fölé.~Nem tudom, meddig tartott
1241 XV | szólítám õt meg másnap, amint fölébredt -, mit álmodtál?~- Szépet,
1242 XXV | elbõdült, mint a vadállat. Föléje kerültem... mellét gázoltam...
1243 IX | kitombolt tûzokádó hegy körül, fölelevenedik s zöld sarjat fog hajtani?...
1244 II | nem mertem volna szemeimet fölemelni. Az elsõ szerelem visszavezeti
1245 XII | hasította arcomat, ha fejemet fölemeltem. Amint hozzám ért a kocsi,
1246 XIII | éltess’! - monda új társam, fölemelve a palackot, s olyat hörpentett
1247 V | ötven esztendõ múltával, fölenged egy része keblem azon jégtengerének,
1248 XXVII| kincsemet... ha egy része fölfedeztetnék is, a többi megmarad.~Egy
1249 XVI | Hol is laknak?...~- Erre fölfelé, az elsõ szomszédban.~-
1250 XI | világított, mint a nap.~Most fölfeszítém a koporsófödelet... a hold
1251 XX | százezreinek végén, s aki ezért oly fölfuvalkodott, mintha õ volna ezen összegnek
1252 IX | IX.~Ahogy fölgyógyultam, elsõ gondom volt fiam anyját
1253 X | Azon reményével már rég fölhagyott, hogy önt mint szeretõ láthassa;
1254 XIX | se hamva nem volt. Végre fölhagytam a kutatással, elvesztvén
1255 XIII | nekem nyújtva az üveget.~Fölhajtottam a maradékot, s a palack
1256 VII | fülednél fogva viszlek ki, és fölhasogatom korbácsommal ruhádat és
1257 VI | tizenkettõt ütött, s a szellemeket fölidézte sírjaikból.~Halvány arcok
1258 VII | õt ily alkalommal annyira fölingerelnem, hogy vagy elfogadja kihívásomat,
1259 XXIII| forintba került. Rajta e rövid fölirat:~FIAM.~ ~
1260 XI | sorra olvastam a keresztek föliratát. Egyszerre, mintha feneketlen
1261 XXVII| fiam szobrát.~- Olvassa a föliratot, s tudni fogja.~- „Fiam”...
1262 XX | másokat megnevettettek; fölírja pedig azok neveit, kik másokat
1263 XXII | akadt kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon gaz lélek szívébe
1264 XX | mind a ketten elhallgatánk. Fölkeltem és járni kezdtem ismét föl
1265 XXII | örök elválásra intett. Fölkeltém Jánost, ki sírva aludt el
1266 XIV | reggel fogjon és jöjjön be õt fölkelteni. A kocsis korán reggel bejött,
1267 XIV | korán reggel bejött, hogy fölkeltse urát. De ez le sem feküdt
1268 VII | Jancsinak, hogy öt óra tájban fölkeltsen, ha föl nem találnék ébredni.
1269 XVII | délig egyhuzomban. Ekkor fölkeltünk. Ternyei kereste kesztyûjét,
1270 XXVII| Néhány hónap múltával fölkeresém védencemet, Ternyei unokáját.
1271 XXVII| az emberek gonoszak, fölkeresnének, meggyilkolnának a pénzért,
1272 XVI | szegénység húzta meg magát. Ezt fölkeresni elsõ gondom volt. Roskadozott
1273 XI | temetõbe tartottam, hogy fölkeressem a szegény kis Betti sírhalmát.~
1274 XXVII| évvel a fiúból ifjú lett. Fölkerestem õt. Kijött a mûhelybõl,
1275 XVII | fogadóba Gáspár barátomhoz.~Fölkutattam a fogadóban minden zeget-zugot.
1276 XVII | ami engem képes lenne nem föllázítani, de csak föl is indítani?
1277 XXII | kérdezz.~- El...~- Tehát fölmegyek...~- És?...~- És megnézem:
1278 XVI | szobájába vezetett, hogy fölmelegedjem, és még pénzt is adott.
1279 XIX | gondviselõje, mindenese lett. Fölmentém õt minden szolgai munkától;
1280 VI | alatt, s most még egyszer fölmerült, hogy aztán örökre elsüllyedjen.
1281 XVII | helyen vagyok... hanem még ma fölmondom a szolgálatot.~- Miért,
1282 XIV | hányd a cimbalomba, ami fölösleges, érted? Legyen az ember
1283 VII | keleti láthatár szélén a hó fölött piros szalag futott végig,
1284 XIII | találhattam ki: miben áll ön fölötti elsõségem?~- Miben? Abban,
1285 VII | elaludtam. Az éjféli óraverés fölriasztott álmamból. Kinyitám szemeimet,
1286 XV | borba fullasztotta. Ugye, fölséges álom? Malváziai borba fulladni...
1287 VI | szomszédom karját, hogy az majd fölsikoltott.~Róza tántorogva lépett
1288 XI | szívemben nem ragyogott semmi. Fölsóhajtottam, és sóhajomat messzirõl
1289 XXII | vagyok, hogy csak álom...~Fölszaladtam a padlásra, mohón ugrottam
1290 III | hogy keresselek, és most föltaláltalak! Most már mindegy, akár
1291 XIII | elpirultam; de egyszersmind föltámadt bennem ama hódoló indulat,
1292 XXII | rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek, tündérkertnek látom a világot...
1293 XII | vagyok rá...~- Ha csak e föltétel mellett enged ön tovább
1294 XIX | tekintetében tartám azt meg, s föltevém, hogy lehetõleg szaporítom.
1295 XXVII| asztalnál, várva az ételt. Fölugrott és karjaimba rohant.~- Isten
1296 XVII | menet megbotlottam, s jövet fölveszem és a folyamba dobom, nehogy
1297 VIII | A hölgy bejött. Fátyolát fölveté.~Nem volt Betti.~Róza volt.~
1298 XVI | elhagyott rongyos csavargót fölvett ön kocsijára, hogy megmentse
1299 VI | volna meg, és nem.........~Fölvettem egy levelet Róza menyasszonyi
1300 XXII | folytatám -, voltál-e már fönn a padláson?~- Voltam...~-
1301 VI | elég magyarázatul, és... de föntebb érzem magamat, semhogy ez
1302 XVII | én.~- Nem hallgatsz? Te förtelmes! - kiáltott rá nagyanyja,
1303 XXIV | alunni. Irtózatos ecsettel föstött panorámaként vonultak el
1304 XXVII| emberi léleknek, mint a fösvénység. Mit fogsz elõször is tenni?~-
1305 XIX | hirtelen fejéhez kapott, hogy fövegjét lekapja, mely azonban nem
1306 XIV | tehetnek egyebet?... De nem fog-e megharagudni Gáspár barátom
1307 IV | gyöngélkedém. Kezét nyújtá; nem fogadám el.~- Hát magyarázd meg:
1308 XVII | befogadnálak, Jancsi; de nem fogadhatlak be...~- És miért?~- Mert
1309 XII | melybõl én kiindultam. Két fogadó volt; az elõkelõbbikbe hajtatott.
1310 XIX | Úgy, hogy elmentél a fogadóból, melyben hagytalak, s emiatt
1311 XVII | õket a magyarok istenére, fogadom. De hisz eddig sem vagyok
1312 XXVII| szólítám õt meg -, szavamat fogadtad. Hát különben hogymint vagy
1313 XIX | nemeslelkû Jancsit magamhoz fogadtam... nem szolgának, hanem
1314 XIX | melyben valánk.~- Pedig csak fogd rám - válaszoltam -, mert
1315 III | Kibontakozott végre ölelésembõl.~- Fogj meg, Rózám, ne eressz el! -
1316 I | tartotta, kit szerettem. El fogja-e valaki olvasni tudni életem
1317 XXII | fog elaltatni?... És azt fogjátok hallani, hogy van.~Alkonyatkor
1318 XIV | kocsisára, hogy korán reggel fogjon és jöjjön be õt fölkelteni.
1319 XXII | gondosan ápolta. Egykor hasonló foglalkozása közben ekképp szólított
1320 XXII | jutott eszébe a virágokkal foglalkozni, de most mindezt elhagyta
1321 XIV | költészet s minden, mivel egykor foglalkoztam, megfordult elmémben. Múlt
1322 XI | hadd tudjam imádságomba foglalni.~- Leányom az ön nevét akarta
1323 XV | Magyarország minden borát, és foglalót adok a jövõ esztendei termésre.~-
1324 XXVI | egy-egy határtalan világát foglalta magában, s melyben most
1325 XXII | életû lennék, talán sokan fognák megsiratni halálomat, amit
1326 XIX | nem merném egyenesen rád fogni, hogy csakugyan pénztárnokom
1327 XI | nevét, asszonyom. Nem tudom: fogok-e imádkozni, de ha igen, hadd
1328 VII | utoljára kérdem: meg fogsz-e víni velem, vagy sem?~-
1329 XXII | ketten vagy legfölebb hárman fogtok megkönnyezni; ha hosszabb
1330 XXVII| észre sem veszi, oly hamar fogy. Én mindenképpen biztosítani
1331 VI | azt álmodtam volna, hogy fojtogattak... fölébredtem és nagyot
1332 XVI | utcára nézett, papírral volt foltozva.~- Nagy szegénység! - gondolám,
1333 XXII | többi indulatok patakok és folyamok, melyeknek mélyére kisebb-nagyobb
1334 XIX | És e könnyek teéretted folyának.~- Miért nem jöttél vissza
1335 VII | döftek volna szívébe, s vér folyna sebébõl. Lassanként halványodott...
1336 XV | csapját kihúzta, és hagyta folyni a bort, és gyönyörködék
1337 XII | szél belesodorta fejemrõl a folyóba.~- Úgy hát annál inkább! -
1338 VI | hozzád, világ!~És mentem a folyónak, hogy beleugorjam. Nem ugortam
1339 XII | termetes, piros ember volt; a folyosón ült; hideg sültet falatozott,
1340 XXV | is, hol életem nagy része folyt el, s hol senki nem ismert
1341 IV | mégpedig általam, ha tovább is folytatod álnokságodat...~- Megállj,
1342 XX | szánandó öreget a sárból, aztán folytattam utamat. - - -~Ilyen volt
1343 XXVII| azelõtt mesterember levén, a folytonos munkához szoktam. Eleinte
1344 XIX | halni.~Néhány nap múlva fontos arccal jött hozzám, s szóla:~-
1345 XI | szólék Betti anyjához -, fordítsa ön gyermekem szükségeire.~-
1346 XVII | mondám megvetéssel. - Uraim - fordulék a többiekhez -, kinek van
1347 XII | Úgy hát, amint mondom, forduljon vissza. Csak ketten vagyunk
1348 IV | patvarba, csakugyan... hát forduljunk vissza.~Másnap találkoztam
1349 XXV | kezemet.~Azután Ternyeihez fordultam, ki ott feküdt a földön
1350 XXIII| oszlop áll, mely ötvenezer forintba került. Rajta e rövid fölirat:~
1351 XVII | társaság. Hitelezõm négyszáz forintért ezreket kapott, és én is
1352 XIV | elutazott... de néhány száz forintja nem utazott el vele.~ ~
1353 XVII | ki-kihullott belõle... utolsó forintjaimat tettem föl... szemem káprázott...
1354 XIX | vagyok száz- és százezer forintnak...~- Száz- és százezer forint! -
1355 XV | Nem sokkal kevesebbet ezer forintnál...~- Ezer forint? Ennyi
1356 XVII | hébe-hóba hozogattam egypár forintocskát...~- Hazugság biz az, János -
1357 XIV | faluban. Hol garasokat, hol forintokat hozott. Mind az én kezembe
1358 X | fakadtam volna; de szemeim forrása ki volt apadva azon éj óta,
1359 XV | kártyások mit mondanak? Prima fortuna raro bona...~- Az igaz,
1360 II | szeretõmtõl, lelkem kincsétõl fosztana meg, soha, soha!~- Könyvekbõl
1361 XXV | jegyesétõl és gyermekétõl fosztott meg.~- Megállj, Máté! -
1362 XXVII| isten szerelméért, õ nejével fõzet! És e szállás... nem éppen
1363 XIV | adtam neki, hogy no; szegény fráter volt, látod. Most, amint
1364 XXII | milyennek látjuk? A szemponttól függ, ahonnan nézzük. Rám nézve
1365 XXV | egészen mást. Fölakasztalak... függni fogsz ugyanazon a kötélen,
1366 XIX | hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~- Azt könnyû lesz tennem,
1367 III | mertem, mert szemeid rajtam függtek. Csak nem veszed rossz néven
1368 XVII | fülembe üti; pedig a szamár füle is csiklandós. Hanem majd
1369 XVII | kiáltott föl hirtelen, füléhez kapva.~Fiam nagyot kacagott.~-
1370 V | szavak nekem. Éjjel-nappal füleimben zúgtak, s zúgások rémes
1371 XXII | legtávolabb zugba vontam magamat, füleimet bedugtam... és mégis mindent
1372 XXII | rombadõl.~Egyszerre zaj üté meg fülemet... szekerek zörgése... lovak
1373 XXII | megszûnt. Elvettem kezemet fülemtõl... az utca felõli falhoz
1374 XX | s ha valami zaj éri a fület, olyan különösnek tetszik.
1375 VII | feleltem, hanem megragadtam fülét, s vonni kezdtem a másik
1376 XIII | házamat: tejben, vajban füröszteném õket egy hétig és ingyen.
1377 II | lángocska és égig nyúló füst!~Rózát elõször szerettem
1378 XI | hajtottak, a tavalyi száraz füvek között a sírokon itt-ott
1379 VIII | már akkor neki, akármerre fújja a szél. Szülõim kedvéért
1380 XI | szellõ sokszor el akart fújni, mert azt gondolta, hogy
1381 XXVII| pazarolj, de a világért se fukarkodjál, mert nincs undokabb mocska
1382 XXII | ölében találtam! - szólt fuldokolva.~- S e vér ruhádon?~- E
1383 XV | fölséges álom? Malváziai borba fulladni... De mi az ördög jutott
1384 XV | egy kád malváziai borba fullasztotta. Ugye, fölséges álom? Malváziai
1385 XIX | Csakugyan?~- Nagyon jól...~- Furcsa istenteremtése, mondhatom...~-
1386 XX | annyira földerítettek ismét furcsaságai. Áldottak az ily emberek,
1387 XI | illatosabb volt Arábia minden fûszerénél... mindezek helyett most
1388 XVIII| ezüsttálakból a párolgó, fûszeres étkeket? Hah, én vagyok-e
1389 XXII | indulatok, köztök ez rendetlen futású üstökös.~Fiam a szerelmesek
1390 XI | És miért?~- Hogy el ne futhass. Add ide ezt a kulcsot,
1391 XXV | megvan!~Tudtam, hogy el nem futhat, míg visszajövök, mert éktelenül
1392 XXII | mást tegyek?~- Szöknöd, futnod kell...~- És hova?~- Akárhova,
1393 XXVII| mert minden csak rövid, futó élvezetet nyújt.~- Szoktál
1394 XXII | Úgy néha, de akkor is csak futólag találkoztam e gondolattal,
1395 IV | rivalltam rá, megragadva öltönye gallérját.~- Ej, hisz ez nem tréfa...~-
1396 XVIII| legközelebbi csapszékbe, s garasait elkártyázza.~ ~
1397 XV | Ejnye! Csak már legalább egy garasod maradt volna pálinkára;
1398 XIV | vagy úr volt a faluban. Hol garasokat, hol forintokat hozott.
1399 XIII | Hallotta-e már hírét Hiripi Gáspárnak.~- Nincs szerencsém... -
1400 X | feleltem. - Hosszas betegségem gátolt, hogy gyermekemet és az
1401 XXII | kés? Fölkaptam, és azon gaz lélek szívébe ütöttem. Lujza
1402 XXII | dúsgazdagok?~Deregi sokkal gazdagabb volt, mint én.~Fiamra kimondatott
1403 VII | hogy kopott jelenésekkel gazdagítod a világtörténetet.~- És
1404 III | vagyok...~- Hisz õk sem igen gazdagok...~- Éppen azért...~- Ne
1405 XIX | nyomort, én megosztom veled a gazdagságot, mire ama két oknál fogva
1406 V | harang kongása az égõ ház gazdájának; zúgások rémes volt, mintha
1407 XI | Tartsa meg e pénzt, és gazdálkodjék vele, amint lehet; mert
1408 XV | vigadni nem mesterség, aztán gazdálkodni is kell gyermeked számára:
1409 XI | Jancsi. Adjon isten neked jó gazdát, mert megérdemled.~- Olyan
1410 XX | Ha nem azért, hogy a gazemberek arcára ráírja pro memoria
1411 XX | mindaddig büntetem a gazokat, míg büntethetem. De ne
1412 XX | holnap ismét megeresszem gennyedtséges vérét. Szívesen. Kihívása
1413 XVI | egészen az utolját járta. Egy gerenda, mely az utcáról homlokának
1414 XIII | szégyenemben.~Évek óta e szó gerjeszté föl elõször kíváncsiságomat...
1415 XII | ottlétemet.~- Hát ez micsoda gízengúz itt? - kiálta föl, amint
1416 XIX | és valami Gvadányit vagy Glabányit, vagy mit... nemigen jut
1417 XXV | van! - kiálta, s fölemelé görcsös botját.~Én a kunyhó zugából
1418 VII | harmadikra elsütjük.~Ternyei görcsösen szorította össze fogát,
1419 XII | aranyat, s szemébõl egy könny gördült szép arcára... én egy tekintettel
1420 XVIII| félig mezítláb járt a kemény göröngyös országutakon, s ki most
1421 XX | korbácsommal olyat vágtam gõgös pofájára, hogy kardnak is
1422 XII | sötétségnek sötétsége, mint Golgotán, mikor az isten fia feszíttetett
1423 II | volna mondani:~- Ábrándos golyhó!~- Csak láttam - folytatám
1424 XIII | akármi.~- Hadd el azt a golyhóságot, édes pajtásom. Tudod-e,
1425 VII | könnyen halálos, mint a golyó.~- De nekem jogom... - hirtelen
1426 VIII | VIII.~Ternyei golyója csak egy oldalbordámat törte
1427 XX | kis kerítésen át, s melyet gomblyukamba tûztem, de a lovaglásban
1428 X | hölgytõl a boldogságot; de gondolá, hogy most már szabadabban
1429 XVI | vágtam szavába, hogy sötét gondolatától eltérítsem -, milyen szép
1430 VI | kerültem Bettit, kerültem még gondolatban is; semmit sem hallottam
1431 XII | beszélhetek. Aztán ezek a gondolatok arról a gyûrûrõl jutottak
1432 XVII | következés megcáfolta e nyugodt gondolatokat. Amint megláttam Ternyeit,
1433 VI | tudja, mit, csak utolsó gondolatomra emlékezem, és az halál volt,
1434 VI | szépség enyém, gondolám, s e gondolatot nem adtam volna a csillagos
1435 XXII | csak futólag találkoztam e gondolattal, hanem egy idõ óta szorosabb
1436 XII | hagyta prédáját.~Sokan nem is gondolják, milyen jólesik néha az
1437 XXV | elhallgatánk mind a ketten, és gondolkodánk.~A legközelebbi kis faluba
1438 XI | kiálték föl többszöri, hosszú gondolkodások után -, mit cselekedjem
1439 II | is. Ki a szerelemrõl nem gondolkodik nemesen, az semmirõl sem.~-
1440 XIII | A temetõ... a temetõ... gondolkodni kezdtem a temetõrõl.~ ~
1441 XXII | gondolkodtam.~- Nagyon jól gondolkodott, János - felelt fiam -,
1442 III | elhallgatánk.~Azon kezdtem gondolkozni: honnan van, hogy most Róza
1443 XVII | ismét szerezhetek...~- Min gondolkozol oly soká, Máté? - szakítá
1444 X | merjük viselni?”... Így gondolkozott leányom, Andorlaki úr...~-
1445 XV | torkomat...~- A többivel nem gondolnál?~- Annyit se, mint a holnapi
1446 XIII | barátom bosszankodva. Hát azt gondolod, hogy haszon fejében kötöttem
1447 XXII | csalatkozott, János gazda!~- És gondolt már erre, Bálint úrfi? No,
1448 XI | el akart fújni, mert azt gondolta, hogy rózsalevél; amaz ajkak
1449 XXII | kapott, edénybe tette és gondosan ápolta. Egykor hasonló foglalkozása
1450 XIX | teljes mértekben megérdemlé gondoskodásomat és szeretetemet, melyet
1451 XIV | akkorra marad egy fillérünk. Gondoskodjál, hogy megmenekedjem a kétségbeeséstõl.
1452 XVII | isten nyugtassa meg.~- Gondoskodjék, anyám, hogy illendõen eltemessék,
1453 XV | hétig sem lesz szükség arról gondoskodnom, hogy mit eszünk, mit iszunk.
1454 XVII | miért?~- Hogy oly hûségesen gondunkat viselted...~- Óh, uram...~-
1455 XXVII| én létezem... az emberek gonoszak, fölkeresnének, meggyilkolnának
1456 XIII | szemébe, mert hazánk törvénye gõzölgött fejébe”... Falum tisztelt,
1457 XIII | kis intermezzo volt. Én gratulálni jöttem, mert ön nagy férfi,
1458 XIII | Szamos mentébe, nem is járt gubába, hanem kék mentébe, õ egy
1459 VII | nyomorú! - vágtam közbe. - E gúny ajkadon a félelem miatt
1460 XVII | Ternyeiéi valának, ki távoztakor gúnymosollyal szólt hozzám:~- Fogadni
1461 XVII | Hogy tréfálnék?~- Tehát gúnyol?~- Mentsen isten...~- De
1462 XX | testvérei, kik egykor fattyúnak gúnyoltak, most szerelmes pillantásokat
1463 XIX | Ezután idézni kezdett valamit Gvadányiból, de a halál lezárta ajkait.
1464 XIX | mondasz, barátom. Elmondhatom Gvadányival hogy: „- - - az anyám méhében
1465 XIII | Hja, uram - válaszolék -, gyakorlás által sokra viheti az ember...~-
1466 XXII | barátságot kötöttem vele, s gyakorta hosszan társalgunk egymással,
1467 XIII | kiszenvedél.~Fiam napról napra gyakrabban jutott eszembe, s a rágondolás
1468 VII | várostól ebben a hóban idáig gyalogol - válaszolék.~Látszott,
1469 XII | melybõl ujjaim kinéztek, gyalogoltam. Amennyire lehetett, béburkoltam
1470 X | nagy kereszt irányában, a gyalogút mellett, balra... miért?~-
1471 XI | érzéketlenül haladtam a mondott gyalogúton a nagykereszt irányában.
1472 XX | szemközt, s minthogy az a gyalogútról nem tért le a sárba lova
1473 XXVII| mindinkább terhemre van.~- Gyámoltalan ember! - kiálték föl. -
1474 XXVII| oda, hol senki kincset nem gyanítana, mert, megvallom, nagyon
1475 XXV | fiam kedvese, néhány hétig gyászolta, siratta szeretõjét, s néhány
1476 XV | Ah, barátom, rám nézve gyászos epocha kezdõdik... hiszen
1477 VII | jelenni...~- Csakugyan olyan gyáva vagy, amilyennek tart a
1478 VI | bánom! S hátha még nagyobb gyávaság tûrni a szenvedést, véget
1479 VII | megengedj, Andorlaki, én nem gyávaságból kerülöm a párbajt, hanem
1480 III | volna a brazíliai korona gyémántjáért, mert gyöngy volt az, mely
1481 XI | Túlnan a még leveletlen, gyér fák között megkezdé útját
1482 XVII | uram, olyan pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye sem bírna
1483 XXVII| nõd?~- Egyedül értem és gyermekeinkért él, az áldott teremtés!~-
1484 XVIII| ínségre jutott feleségestül és gyermekestül, kiket egyébiránt sajnáltam,
1485 XXV | én, kit õ jegyesétõl és gyermekétõl fosztott meg.~- Megállj,
1486 XXII | mint az enyém, s ki ezen gyermekével siralomházban tölté utolsó
1487 XXV | emlékezetem megkövült múmiái.~Gyermekkorom óta nem imádkoztam... itt
1488 IX | feleség; de ama szegény gyermeknek életet adtam, tehát nevet
1489 III | vannak, hogy az áldást adják gyermekökre.~- És ha nem fogják adni?~-
1490 XXVII| sóhajta.~- Csak ez a bajod? Gyermekség!~- Egyéb is ért. Szegény
1491 XVII | áldott teremtés, van két szép gyermekünk, s én a legboldogabb családapa
1492 XXII | kérdezém -, hamvát venni a gyertyának?~- Tisztán akarom vonásaidat
1493 XXVII| bosszút akarok állani, de nem gyilkolás által... sokkal nemesebben.
1494 XXVI | azért élt eddig, hogy a gyilkolástól megmentsen; mert az elébbi
1495 XIX | bosszút álltam boldogságom gyilkosán.~Egyszer Jancsi a következõ
1496 XXII | Deregi megesküvék, hogy fia gyilkosát minél elébb a legcsúfosabb
1497 VII | kell, hogy ezt gondolja. Gyilkosomon kívül csak te fogod tudni,
1498 VII | vörös lett az ég, mintha gyilkot döftek volna szívébe, s
1499 XI | kell téged, szívem kitépett gyökere! Még egyszer látnunk kell
1500 IV | Még ágyban talált, mert gyöngélkedém. Kezét nyújtá; nem fogadám
1501 III | korona gyémántjáért, mert gyöngy volt az, mely az érzelem
|