1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
2002 XIX | barátom, hagyj alább az itallal...~- Nálad maradok - felelt
2003 XIII | miatta? - szólék magamban. Az italnak adtam magam. Ami kis pénzre
2004 XIV | rám, hagyogatni kezdtem az italt, s lassanként egészen elhagytam.
2005 XIII | pénzét nálam; az utolsó itcét már ki sem tudta fizetni...
2006 IV | kell õt találnom, ha az ítéletnapig keresem is, gondolám, s
2007 XX | ruhájáról, mind lakásukról ítélve... de tán csak azért tette
2008 XI | száraz füvek között a sírokon itt-ott zöld sarjak bújtak elõ.
2009 XIII | bort sem. Hiszen még tennap itta el minden pénzét nálam;
2010 XIX | bort ittam...~- Vizes bort ittál?~- Azt, barátom, azt! Mert
2011 IV | IV.~- Nos, barátom, mit mondasz
2012 XIX | tudomásod afelõl, mily pogány ivadék légyen a kocsmárosság? Elõbb
2013 XXII | körülállják, és átok még ezredik ivadékukra is!... Vesszenek el mindnyájan
2014 XIII | nagyobb mester, mint én... az ivásban.~- Lehetetlen...~- Való
2015 XIV | fetrengett.~Hiripi nekilátott az ivásnak. Keveslette, hogy egy palack
2016 XIII | eszerint nem is kaptam össze ivótársaimmal.~Így ültem egyszer egy nyomorú
2017 XII | falatozott, és savanyúvizes bort ivott, s nagyokat kacagott kutyáján,
2018 XVI | takarózott. Fejénél egy bögre ivóvízzel; egy üvegcse orvossággal;
2019 IX | IX.~Ahogy fölgyógyultam, elsõ
2020 XVI | lássak. Hah, szóljon, nem Izabella vagy Judit ön?~- Honnan
2021 XII | életpályára lépett, a Juci nevet Izabellára változtatá stb.~- Nem élek
2022 XXII | idejében valahogyan talán izé... keresztapa kellene, hát
2023 II | esthajnal.~- Ah, éppen az én ízlésem.~- Igen? Hát ha még látnád!~-
2024 VII | ekkor kikapom kezébõl, és ízrõl-porra szaggatom. Fogát csikorgatva
2025 XI | ástam.~Szakadt rólam az izzadás.~Végre lejutottam a sír
2026 XI | Összeborzadtam...~Fáztam és izzadék...~Iszonyodva tekinték körül...~
2027 XII | hajlékom nem vala: nyáron izzadtam, télen fáztam; és éheztem
2028 XX | magadat!~- Az ég szerelmére - jajdult föl János. Már ismét párbaj.~-
2029 VIII | reggelig, Sírtam... zokogtam... jajgattam... õrjöngtem.~Reggel felé
2030 XI | megpillantám azt... és... egy jajkiáltással élettelenül rogytam a koporsóba
2031 VII | Hazaértünk. Lefeküdtem. Meghagyám Jancsinak, hogy öt óra tájban fölkeltsen,
2032 XX | megfeketednék... szóval az öreg Jánosból fiatal Jancsi lenne, hahaha.~-
2033 XXV | mindenemet, és így szólék Jánoshoz:~- Barátom, az én sorsom
2034 XX | De hát mit tegyek, édes Jánoskám? Lovagolni csak kell, s
2035 XX | vagy már tán ideje is volna Jánossá lenned. János barátom, nézd
2036 V | ama jelenés óta, s jegyben járásunk ideje alatt eszembe sem
2037 XII | kalapja; hogy hajadonfõvel ne járjon, hát tegye ezt a fejébe.
2038 XX | jár föl s alá szobájában, járkál és nem beszél, hanem emlékeit
2039 XIV | ilyen becsületes hüvelyben járnék kéregetni? Gondold meg.~
2040 XV | innen... valami négynapi járóföld. Én még ma indulok, mindjárt.
2041 XVII | barátom! - kiálta föl. - Hol jársz, az ég szerelmére? Az özönvíz
2042 XVI | most már egészen az utolját járta. Egy gerenda, mely az utcáról
2043 XXVII| Egyébiránt csak a félénk játékosok vesztenek. Ha valamire illik
2044 XVII | kívülem senki, aki merészen játsszék... azért megbocsáss, kedves,
2045 XVII | játszótársaimhoz... te mégsem játszol? Egykor veszedelmesen gyûlölted
2046 XVII | hallok?~- Néha-néha magam is játszom.~- Lehetetlen!~- Hiába,
2047 XVII | mehetünk.~S bemenénk a játszószobába.~Vesztettem, nyertem, vesztettem,
2048 VII | kártyát. Barátim - folytatá játszótársaihoz -, ez a pimasz erõnek erejével
2049 XVII | szóla Ternyei -, sietek játszótársaimhoz... te mégsem játszol? Egykor
2050 XV | balga?~- Azért mert elõször játszottál, s tudod-e, mit mond Gvadányi...
2051 IV | mi lelt?~- Eh, az éjjel játszottam és sokat vesztettem.~- Pedig
2052 XXVII| Azért hallgass... a magad java kívánja úgy. Most elmehetsz...
2053 XIX | mindenfelében részes voltam, s éltem javad bõvségében”; de mindazonáltal
2054 V | fölenged egy része keblem azon jégtengerének, mit mások szívnek neveznek.~
2055 V | láttam ama jelenés óta, s jegyben járásunk ideje alatt eszembe
2056 XI | hát már oly rég halt meg jegyesem, hogy tréfálni volna kedvem,
2057 VI | függött tekintetem szép jegyesemen. Mily szép volt õ menyasszonyi
2058 XXV | én óhajthattam, én, kit õ jegyesétõl és gyermekétõl fosztott
2059 V | szüntelenül ijesztgetett. Jegyet váltottam Rózával.~Ternyeit
2060 XII | aranygyûrûje van, ni... mégpedig jegygyûrû, amint látom.~Hirtelen eldugtam
2061 VIII | és megpillantá kezemen jegygyûrûjét.~- Hah - folytatá örömmel -,
2062 XX | amelyeket már elpusztított - jegyzé meg bölcsen János.~Fiam
2063 XIV | bejárta a papot, tanítókat, a jegyzõt, s ami más tanult ember
2064 XXV | fiam, õ és én; aztán a jelenbe jöttünk, midõn csak ketten
2065 XX | különben... olyan mintha nem a jelenben volna, hanem mintha messze
2066 XXIV | sõt egész életemnek rémes jelenései. Végre, midõn hajnalodott,
2067 VII | Mondhatom, hogy kopott jelenésekkel gazdagítod a világtörténetet.~-
2068 III | vagyok.~- Tartok tõle, hogy jelenlétemben még inkább fog kegyed unatkozni.~-
2069 XIII | tudós férfiú tisztelné meg jelenlétével házamat: tejben, vajban
2070 VII | remélem, pontosan meg fogsz jelenni...~- Csakugyan olyan gyáva
2071 VIII | jött be hozzám Jancsi, s jelenté, hogy valaki beszélni akar
2072 XXII | apát, kinek oly szép, oly jeles, oly nagylelkû gyermeke
2073 VII | magyarázni akarjuk, én éppen jó jelnek tartom. Lásd, az ajtó nyitva
2074 XXII | halnom kell, mert itt a jelszó: életet életért! S ez nem
2075 VII | felelt az.~- Jer be velem, jertek be mind a ketten - mondám
2076 XIV | jutottam e pénzhez. Még jeruzsálemi András idejében adtam egy
2077 XX | azokat a szegény állatokat, a Jézus áldja meg? - dorgálá õt
2078 XII | harangoztak. Óh, falun sokkal jobbak az emberek, mint városban.
2079 XIX | pajtásom...~- Csakugyan jobbíthatatlan vagy hát, Gáspár?~- Legyen
2080 XX | ráírja pro memoria e szókat: jobbítsd meg magadat!~- Az ég szerelmére -
2081 XI | mondott Betti anyja: az úttól jobbra vagy balra fekszik-e leánya,
2082 XXV | hidegvérrel bámulták; te pedig nem jöhetsz velem, mert nem akarom,
2083 XXVII| intettem feléjök, hogy jöjjenek.~Odajöttek, s levették az
2084 X | asszonyom, miért jöttem?~- Jötte valóban meglepett; kíváncsi
2085 XXV | õ és én; aztán a jelenbe jöttünk, midõn csak ketten vagyunk:
2086 XXII | én -, ezzel beéred, míg jövendõ tartózkodásodat tudathatod
2087 XI | tenni?...~- Nem tudom.~- Jövendõje?...~- Ne kérdezzen, asszonyom -
2088 XIII | független életet viselünk. Dicsõ jövendõnk lesz, nemde? Boldogan fogunk
2089 V | Hm, ha tudná az ember a jövendõt: e szavakra, hogy „holnap
2090 XVII | melyben menet megbotlottam, s jövet fölveszem és a folyamba
2091 XXVII| mindenképpen biztosítani akarom jövõdet. Ha ezt elköltöd...~- Óh,
2092 VII | elindulánk.~- Mire odaérünk, jóformán feljön a nap - válaszoltam,
2093 XXVII| fele nagyapádé volt, s így joggal illet téged. A másik felét
2094 XI | viszem.~- De hova?~- Azt a jóisten tudja.~- Ön tréfál, uram.~-
2095 IV | hadd beszéljem ki magamat. Jõjünk tisztába egymással. Tudod,
2096 XVII | egynek sem adósa. Mikor úgy jókedvemben találnak, végigdöngetem
2097 XIV | is csaknem elmosolyodtam jókedvén, mely szemébõl sugárzott.~-
2098 III | beszélek.~Bevezetett.~- Éppen jókor jön - kezdé -, már úgy unatkozom;
2099 XXII | nem tett; mit ért nekem a jóllakás? Tudva, hogy annyian éheznek
2100 XII | félnyersen ettem meg. S amint jóllaktam sületlen burgonyákkal, milyen
2101 XVI | eszembe.~- Mindegy. Kegyed jóltevõm volt, szobájába vezetett,
2102 XVII | néhány nap múlva egy igen jómódú leányt vezettem az oltárhoz,
2103 XXVII| annyit, vagy kétannyit, amint jónak látom. Nem mondom éppen,
2104 XXII | Várni fogok, míg értem jõnek azok, kik majd elhurcolnak...~-
2105 III | szótalan, holott máskor... ezt jóra magyaráztam. Kétségbeesett
2106 XXII | mint az õ szépsége; de õ jóságban még tökéletesebb, mint külsõ
2107 I | teremtõm, megelégszem eddigi jóságoddal.~Jó vagy te, jó.~Dicsértessék
2108 VII | nyitva maradt... ez azt jósolja, hogy csakugyan visszajövök.~-
2109 XII | hazulról? - kérdé a hölgy jószívû szemrehányással.~- Nekem
2110 XVII | is áldja meg! - korholá jószívûleg fiamat.~- No, nézd, apám,
2111 XIX | ITT NYUGSZIK~A KORHELY JÓSZÍVÛSÉG.~NEVE~FÖL VAN ÍRVA~KITÖRÖLHETLENÜL~
2112 XVI | cselekszi. Gyakran átok a jótétemény. Azon öregasszony hord naponként
2113 XVI | elfelejteni a megbántást; de a jótéteményt sem. Számolhat kegyed hálámra!~-
2114 XXVII| Jöjjön ön velem, nemes jótevõm, lakjunk együtt...~- Én
2115 XVII | valld meg, hogy te voltál jótevõnk?~- Az a csekélység meg sem
2116 XIX | Igen, mert akkor még józan voltam uram, bocsásd bûnömet!
2117 XVI | szóljon, nem Izabella vagy Judit ön?~- Honnan tudja neveimet?~-
2118 XVI | kegyedre, mind rám nézve. Jut-e eszébe? Hideg téli idõben
2119 XXII | meg:~- Apám, ha eszembe jutna megházasodni, el hagynád-e
2120 XXII | Megbocsáss, apám, nem is jutottál eszembe. Jó. Megyek. Lovat
2121 XXVII| vagyonát. Õ azért akasztófára juttatá fiamat, azt, ki itt az oszlop
2122 XXVII| édes öcsém, akasztófára juttatott.~- Hah, az ördögbe! - kiálta
2123 XXVII| Máté!... Te akasztófára juttattad fiamat a hóhér által; én
2124 XIII | még arra a gyûrûre, amely’k ottan az ujjadon van...~-
2125 VII | rögtön visszavágott. Társai kacagtak, s én látva, hogy nem boldogulok
2126 XV | hogy testvére õtet egy kád malváziai borba fullasztotta.
2127 VII | voltak az utcák; csak a kakasok kukorikoltak koronként,
2128 XXV | széles, lekonyult karimájú kalap, testét koldusrongyok födék.~-
2129 XI | éreztem, mintha egy óriási kalapáccsal ütnék mellemet. Az idõ elkomorodott.
2130 XVII | Ternyei, s átvette a maga kalapját, és távozni akart.~- Egy
2131 XI | egyszer visszanéztem... õ kalapjával intett felém a távolból.~
2132 XII | s átadá kalapomat.~Hm, kalapom is kikerült a vízbõl, mint
2133 XII | vízbõl, mint szeretõm; de kalapommal nem bánt az oly kegyetlenül,
2134 II | nincs szentírása; legfölebb kalendáriuma van, melyet minden évben
2135 XI | hajtottak volna haragos kalmárok.~Midõn a sír be volt hányva,
2136 XVI | amint testvérei eladják a kalmároknak, amint Egyiptomban fáraónál
2137 XVI | mész, látszott a vakolás, a kályha bedõlt. Elrémültem, amint
2138 XVII | visszakerült elvesztett pénzem kamatostul. Egyébiránt sohasem bántam
2139 XXVII| A másik felét pedig mint kamatot, úgy adom.~- Hogy köszönjem
2140 XX | szobámban. Én és Jancsi. Õ a kandalló mellett ült némán, s dohányzott,
2141 XX | van, szobájába vonul, a kandallóban tüzet rak, s míg a fa lángol
2142 XII | burgonyaföld van. Tíz ujjammal kapartam ki néhány burgonyát a földbõl,
2143 X | ki egyedül volt szívemhez kapcsolva, ki egyedül szeretett engem,
2144 XX | paripámat, hogy csillagot kapjak le az égbõl, s azt nyújtsam
2145 XVII | forintjaimat tettem föl... szemem káprázott... lélegzetem szorult...
2146 XII | Vallja meg, hogy leánytól kapta... ugye?~- Igen, attól -
2147 XXVII| legnagyobb összeg, melyet kaptál, de az utolsó is. Ennél
2148 XVII | válaszoltam.~- Mi rendesen kaptuk a pénzt...~- Ez oly örvendetes,
2149 XXVII| Mely részén?~- Mindjárt a kapu mellett, mert a temetõ már
2150 VII | szóla, amint utolért a kapunál.~- Micsoda? - kérdém.~-
2151 XVII | kiáltott föl hirtelen, füléhez kapva.~Fiam nagyot kacagott.~-
2152 XX | elijedve.~- Hát minek a kard a becsületes ember kezébe? -
2153 XX | hova is tette a minapában kardjaimat?~- Már minek azok a kardok
2154 XX | vágtam gõgös pofájára, hogy kardnak is becsületére vált volna.
2155 XX | kardjaimat?~- Már minek azok a kardok megint? - kérdé János elijedve.~-
2156 VII | Válassz tehát! - szóla, a kardokat folyvást tartva.~- Nem kell
2157 XXVI | mely az idvességnek és kárhozatnak egy-egy határtalan világát
2158 XVII | a túlvilági üdvesség- és kárhozatról beszélnek, csak azon áll,
2159 VIII | magamon. Sajnálj, és ne kárhoztass!... De ne beszéljünk errõl
2160 VII | Ternyei Boldizsár, látod e karikást hónom alatt?~- Nos?~- Fülednél
2161 XXIII| és összecsókolám a fekete karikát, melyet ez rajta hagyott.
2162 XXV | Fejét széles, lekonyult karimájú kalap, testét koldusrongyok
2163 X | mégis odaveté magát az ön karjaiba. Hányszor intém õt: „Leányom,
2164 III | kívül. - Szeretlek!~Egymás karjaiban... sírtunk. Kibontakozott
2165 XVII | utolsó éjjelét éltének az én karjaimban tölté...~- Igen? - kérdé,
2166 VIII | kárhozat.~Kiszakasztá magát karjaimból, és elrohant.~Soká nem alhattam
2167 IX | öregasszony volt, Betti anyja; karján egy kisgyermeket ringatott,
2168 VI | úgy megszorítám szomszédom karját, hogy az majd fölsikoltott.~
2169 X | és megörült rajta. Nem káröröm volt ez, nem irigylette
2170 XVII | adok neki! - gondolám, s kárörömmel mondám:~- Ezt nagyon jól
2171 VIII | elfelejtém, hogy oldalam és karom keresztül van lõve.~- Milyen
2172 VII | inkább le hagyom vágni karomat vagy orromat... igen...
2173 XIV | vendégszobába, hol valék. Káromkodott, szidta az ilyen hitvány
2174 XIII | Kevés varjút láttál, földi, karón; nem neveltek téged zsemlén,
2175 XXII | mert fiamat erre vitték.~Karszékembe mélyedtem... nem az volt
2176 VII | végén rózsák voltak. Jancsi karszékemen ülve szendergett; szeme
2177 VII | roppantat kockáztatott... kártyája jön... megnézi... ki akarja
2178 XXVII| bosszút, hogy elnyertem kártyán minden vagyonát. Õ azért
2179 XV | nem is Gvadányi, hanem a kártyások mit mondanak? Prima fortuna
2180 IV | gondolám, s sorra jártam a kártyatanyákat, hol õt meglelni reméltem.
2181 XVII | vagyok... éjjel, nappal kártyázok!~- És boldogságodban semmi
2182 VII | egyébiránt nem sok idõ telt. Kártyázott, de egyre nyert. Máskorra
2183 XV | Nyertél? Hisz eddig nem is kártyáztál...~- Nem, mert kedvem sem
2184 XII | nézve két sorba állított katonák valának; én végigmentem
2185 XII | volt ez!~Láttatok-e már katonavesszõzést? E tíz év napjai rám nézve
2186 XIX | jó dolgom nem volt, annak kebelében, mint te házadnál volt,
2187 XXII | legszebb szempont Lujza keble. Milyen leány ez, apám!
2188 III | végtelen tengerét sejteté velem keblében.~Róza, én szeretlek téged! -
2189 XVI | Kínos sóhaj szakadt ki keblébõl, mely ezt megrepeszteni
2190 XXII | õ erõszakkal szorított kebléhez, midõn beléptél; azt mondá,
2191 V | múltával, fölenged egy része keblem azon jégtengerének, mit
2192 XI | mintha eolhárfa pengett volna keblemben, mert azok boldogságos órák
2193 XXVI | Szeretném, ha kivehetném keblembõl, hogy megnézzem; hadd látnám:
2194 XVII | érzéssel szorítottam fiamat keblemre.~Eleven, sötét szemû, barna
2195 VIII | szóla, amint fölemelé fejét keblemrõl -, milyen halvány az arcod...~-
2196 IX | gondolkodám, igen, fiam kedveért. Nekem nem kell feleség;
2197 VIII | akármerre fújja a szél. Szülõim kedvéért tettem, és, látod, bosszút
2198 XXV | rég meghalt; Lujza, fiam kedvese, néhány hétig gyászolta,
2199 IV | Hm, el akarja rabolni kedvesemet, lelkem idvességét, és még
2200 IV | sem mondta, hogy menjünk kedvesemhez, sõt nem is említette õt.~
2201 IV | után, melyet vele tettem kedvesemnél.~- Igazán szép leány, derék
2202 XII | képzelem, mint szerethette kedvesét, ha ilyen szegénységben
2203 XII | után ugrált. Nem akartam kedvtelésében háborítani ezen urat, s
2204 XIX | legalább ruháimat hadd kefélhesse. Bosszankodva és mosolyogva
2205 XVII | de jobb helyen lesz itt kegyednél.~S átadám, amit néhány nap
2206 XVI | más idõk jártak... mind kegyedre, mind rám nézve. Jut-e eszébe?
2207 XIII | méltatlanokra pazarolja kegyeit. Uram, ha én itt csaplár
2208 II | legalább baráti kötelességed kegyelettel viseltetned iránta.~- Jó,
2209 I | legnagyobb kívánságomat kegyelmes voltál teljesíteni... ha
2210 XIII | Hiripi Gáspár.~- Ah, ön igen kegyes...~- Csak igazságos, és
2211 III | kérdé Róza mosolyogva.~- Kegyetlen szél fúj, kisasszony.~-
2212 VIII | hozzám, hogy gyötörj? Ez kegyetlenség!~- Nem, édes lelkem, én
2213 XVI | követ el, midõn a legnagyobb kegyetlenséget cselekszi. Gyakran átok
2214 XII | kalapommal nem bánt az oly kegyetlenül, mint szeretõmmel... nem
2215 XI | hányva, s a temetõt elhagyám: keleten a szürkület elsõ nyoma látszott.~
2216 VII | állt Ternyei segédével.~A keleti láthatár szélén a hó fölött
2217 XXII | legszenvedélyesebb szerelem keletkezett benne. Sokat gondolkodtam
2218 IV | játéknak; addig csak nem kelhetek föl...~- Jer, ha mondom! -
2219 XI | meghaltál, és a holtak nem kelhetnek föl, csak éjfélkor. Jó,
2220 XI | Halld meg ott alant... és kelj föl... Ah, te nem jössz;
2221 XVII | a szegény asszonyt, nem kell-e valami neki? Eredj, fiacskám.~-
2222 XXVII| védencem neje lépett be... kellemes, kedves, szelíd, szõke menyecske.
2223 IX | soha! Mert ahhoz századok kellenének.~Bementem Bettiékhez. A
2224 XVII | eljárok ide, s aztán, ami kelleni fog önnek, csak parancsoljon...
2225 XXV | Boldizsárnak nem! - válaszolék.~- Kelmed ismer engem?~- Ternyei Boldizsárt
2226 II | mást szeret?~Föl akartam kelni ültömbõl, és nem bírtam.
2227 XXII | nem láttam semmit, mert a kelõ nap éppen ekkor lövellte
2228 VI | Az induló hintók robogása keltett föl álmamból vagy halálomból,
2229 XII | közelében mentem el, mely kender között állt, s rajta egy
2230 XIV | kamat.~- Mi van abban a kendõben?~- Egy tisztességes öltözet
2231 XVI | hanem emlékezetem rossz kéngyertya, nem gyújthatok vele hirtelen
2232 XX | szállna velem, ha szabad kényére ereszteném.~- Jól van hát -
2233 XII | megvetõleg.~- Csak héját legalább kenyerének és sajtjának! - esengék.~-
2234 XXIV | szerette fiad, s ki leányát kényszerítette, hogy kétségbeejtse fiadat;
2235 XI | Jõj ki, jó ember, kérlek, kényszerítlek, légy irgalmas!~Esedezõ
2236 XIV | templomába állhatna ilyen kép!”~Valóban, szinte magam
2237 XVI | varróasztal volt bútora, s falán képek lógtak, melyek József életét
2238 XIII | s megtörlém tenyeremmel képemet, s ekkor láttam, hogy az
2239 XXV | eldöntött; én körmeimmel képének estem, s egyik szemébe úgy
2240 XVI | ajakára és fehér, hústalan képére.~ ~
2241 VII | folytattuk utunkat, amennyire képesek voltunk a nagy hóban; mert,
2242 III | szél úgy kifúja az ember képét...~- Szél? - kérdé Róza
2243 XX | utolszor, mert ennél szebbet képtelenség csak gondolni is. Ön mosolyog,
2244 XIV | Nem.~- Én sem. Hanem képzeld, hogy jutottam e pénzhez.
2245 XV | nagyon sokat nyertem; nem is képzeled, mennyit?~- Nyertél? Hisz
2246 XII | akit én szerettem!... Mert képzelem, mint szerethette kedvesét,
2247 VI | felõle, de egykedvûleg. Úgy képzelém õt, mint vízbefúltat, ki
2248 XXVII| hozzám (oh, ilyen nyomor képzelhetetlen!), s néhány napja, hogy
2249 XII | amennyire tõlem telt. Nem is képzelheti, milyen jólesik nekem, ha
2250 XX | szebb, amennyivel szebbeknek képzeljük az angyalokat a leányoknál.
2251 XXII | hallottam volna...~- Ez nem képzelõdés - válaszolt János -, ez
2252 XXII | szólék hozzá- milyen bolond képzelõdéseim vannak? Éppen most azt képzeltem,
2253 XIV | sugárzott.~- Mit kérdezesz? Azt kérded, hogy mi lelt? Az lelt,
2254 XX | János -, csak azt akartam kérdeni, hogy kivel tûzött össze?~-
2255 XIII | nem bárson takarón; azért kérdéseid hangzanak ily aprón.” Töltse
2256 XII | akarék.~- Hát hova siet? - kérdezé tõlem.~- Majd valahol meghúzom
2257 XV | jutott eszedbe, hogy álmamat kérdezed? Még ezt soha nem tetted.~-
2258 XXII | elkoppantotta.~- Hogy jut eszedbe - kérdezém -, hamvát venni a gyertyának?~-
2259 XIV | szemébõl sugárzott.~- Mit kérdezesz? Azt kérded, hogy mi lelt?
2260 XIX | ruhádat hova tetted?~- S még kérdezheted? Avagy nincsen-e tudomásod
2261 IV | lelkem idvességét, és még azt kérdezi: mi okért párbaj?~- Balga
2262 XVII | ismét visszajött, felõlem kérdezõsködék, s minthogy még nem voltam
2263 XIX | Naponként kerestem õt és kérdezõsködtem itt felõle... de se híre,
2264 XV | nem tetted.~- Csak azért kérdeztem, hogy vajon nem álmodtad-e
2265 XXII | Ellátni-e? Felelj, ne kérdezz.~- El...~- Tehát fölmegyek...~-
2266 XXVII| mondám.~- Hova? - kérdé.~- Ne kérdezze, csak jõjön.~- Messzire?~-
2267 XVII | néha sírva is fakadtam. Kérdezzék csak ezután, majd megtanítom
2268 XI | tudom.~- Jövendõje?...~- Ne kérdezzen, asszonyom - válaszoltam -,
2269 XXII | menjetek az ilyen apához és kérdezzétek tõle, van-e kín, mely a
2270 XVII | megbosszulni, hanem azt kérdik: „Hol van apád, te?” Én
2271 XIV | becsületes hüvelyben járnék kéregetni? Gondold meg.~Ezen okot
2272 XXIII| Vadonerdõ közepén van egy kerek völgy. A völgyet környékezõ
2273 XI | amint az ajtót nyitá. - Mit keres itt, uram, ily késõn? Mit
2274 XIV | már bort, s a hitelezõk kérés nélkül megkapják pénzöket...
2275 IV | találnom, ha az ítéletnapig keresem is, gondolám, s sorra jártam
2276 XVI | s a legolcsóbb szállást keresém. Ez a legolcsóbb, mert senki
2277 XXV | Andorlaki, aki téged évek óta keresett, és nem akadt nyomodba,
2278 XXVII| életemben csak századrésznyit kereshessek is, én, szegény mesterember?~-
2279 III | maradni, és elbujdostam, hogy keresselek, és most föltaláltalak!
2280 XVII | Ekkor fölkeltünk. Ternyei kereste kesztyûjét, és nem találta.~-
2281 VI | azt a csecsemõt... fiamat keresték szemeim. Már elvitték, s
2282 XXV | nyomodba, akit végre magad kerestél föl, hogy véged legyen.~-
2283 XI | e szép idõ? - kérdém, s keresve tekinték szét a földön és
2284 X | fekszik Betti?~- A nagy kereszt irányában, a gyalogút mellett,
2285 XI | utolsó sugárait lövellé a keresztekre, melyek között magasan emelkedett
2286 X | leányomról. Midõn gyermekét a kereszteléstõl hozták ki a templomból,
2287 VI | keresztelõt...~- Mi közöm a keresztelõhöz! - mondám.~- Ej, az isten
2288 VI | tudniillik: lakodalmat és keresztelõt...~- Mi közöm a keresztelõhöz! -
2289 XI | még azt sem tudom, minek keresztelték? Mondja meg nevét, asszonyom.
2290 XI | öröklötte volna...~- Nagyatyjára kereszteltetém õt Bálintnak.~- Andorlaki
2291 XII | lenn: lelkem kiszenvedett, keresztre húzta a fájdalom, és lett
2292 XX | lett volna nálam, talán keresztülszúrtam volna azt a lelketlen fickót.
2293 XXV | mennydörgött, esett. Mit én bántam! Kergetém õt szakadatlanul. Utunkat
2294 XX | mosolyogva nyújtott nekem a kis kerítésen át, s melyet gomblyukamba
2295 VIII | lehet... nem lehet... arra kérnélek, jõj el síromhoz...~- Sírodhoz?~-
2296 XII | hogy alamizsnát akarok tõle kérni.~Végre elszántam magamat.
2297 III | Lehetetlen, hiszen, íme, a kertben a fák levelei meg sem mozdulnak.~-
2298 XX | medicei Venust. Háza elõtt kertecske van; abban állott, utolsó
2299 XX | a ház kis ablakán. Szép kertészném ott ült az ablaknál, én
2300 XX | amiatti irigység, hogy a kertésznõ minden ott termett virágnál
2301 II | ekkor láthatni, mily tisztán kerül ki a lélek az isten kezébõl.~
2302 X | Hányszor intém õt: „Leányom, kerüld Andorlakit, mert õ meg fog
2303 VII | Andorlaki, én nem gyávaságból kerülöm a párbajt, hanem elvbõl.~-
2304 XXIII| mely ötvenezer forintba került. Rajta e rövid fölirat:~
2305 XXII | hol akadt kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon gaz
2306 VI | minek siettem! Ötpercnyi késedelem talán ötvenévi átkot hárított
2307 XI | tégedet nem, Róza!... Hol késel? Miért nem jössz? Még egyszer
2308 XIV | Tudja isten, e gondolat oly keserûnek tetszett. Ha az ember egyszer
2309 XVI | szülõim, kiket a szégyen és keserûség sírba vitt miattam, ha találkozunk
2310 XXII | hangos lépteit és János keserves zokogását hallám. Így telt
2311 VIII | Nem volt Betti.~Róza volt.~Keservesen zokogva borult reám... éppen
2312 IV | bocsáss meg! - folytatám. - Keservet okoztam neked, de megbocsáss;
2313 XXII | pillanatot sem tanácsos késni, úrfi! - inté fiamat János.~
2314 XVII | szólék magamban. - Õ készakarva nem lõtt agyon, holott alig
2315 XV | hogy az én pénzembõl igyék. Készpénzbõl vigadni nem mesterség, aztán
2316 XVII | fölkeltünk. Ternyei kereste kesztyûjét, és nem találta.~- Hiszen
2317 XVII | nagyanyja is hálálkodni készül.~- Ej, az a cudar János! -
2318 XIV | pénzöket... szólj hát: nem készül-e veszni a világ? S minthogy
2319 XXIII| azok, akik õket eltemetni készülnek... levenni õket a magasból
2320 XVIII| építettek. Megtekintém a készülõ épületet. A napszámosok
2321 XXVII| adok ismét annyit, vagy kétannyit, amint jónak látom. Nem
2322 XXVII| városnak tartott, amint nem kételkedém, ásóért. Midõn besötétedett,
2323 XVII | kislelkû! Csak egy percig is kételkedhettem a szerencsében, mely tündérként
2324 XXIV | burkolóztak... már csak kétesen láttam körrajzaikat... szemeimet
2325 XXV | mellét gázoltam... száján kétfelõl véres tajték futott le.~-
2326 XIII | bosszankodását egy itce borom kétharmad részével önté le.~- Az igaz -
2327 X | kérdé gyermekem nagyanyja kétkedõ, keserû mosollyal.~- Igen,
2328 XX | párbaj és két seb! Ez még nem kétségbeejtõ.~- És kivel kötözködött
2329 XXIV | leányát kényszerítette, hogy kétségbeejtse fiadat; én azon koldus vagyok,
2330 II | úgy mondtam, s te máris kétségbeesel. Én, ha igazán így volna,
2331 XIV | elnyelhetjük-e ezt a kincset? Én kétségbeesem a szégyen miatt, ha akkorra
2332 VI | ez szerencséje volt, mert kétségbeesésemben a templom falán zúztam volna
2333 XII | hogy kolduljak. Az éhség kétségbeesésével néztem körül, s hah, mily
2334 XXVII| láthatám minden mozdulatáról a kétségbeesést a legnagyobb mértékben.~
2335 XIV | Gondoskodjál, hogy megmenekedjem a kétségbeeséstõl. Nesze. Ha azt hiszed, hogy
2336 III | ezt jóra magyaráztam. Kétségbeesett elhatározottság szállta
2337 XVII | itt a mellékszobában már kétségbeestek eddig, hogy nem vagyok ott,
2338 XIX | ismét lássuk egymást...~- Te kétségbeestél? Én pedig elkárhoztam, igen,
2339 XIV | mi ez?~- Pénz.~- Úgy van, kétségen kívül, tagadhatatlan, de
2340 XIX | Esztendõnként meg-megfordult nálam kétszer-háromszor, s egy hétnél tovább sohasem
2341 XI | ott benn termek nálad, és kettéhasítom agyadat ez ásóval, és szívedbe
2342 XX | rajtam senki több sebet kettõnél. Tíz párbaj és két seb!
2343 VI | sem remélted ugye, hogy ma kettõs ünnepet ülj? tudniillik:
2344 XIV | különben, nemhiába, hogy kettõzött erõvel és szorgalommal látott
2345 XX | mélán, és hallgatám az óra ketyegését. - - -~Nyargaló paripadobogás
2346 XXII | sivatagnak és viránynak keveréke, s milyennek látjuk? A szemponttól
2347 VIII | egykor valék; de nem foglak kevésbé szeretni, mint most!~Lázasan
2348 XXVII| ötvenezer forintot adok?~- Kevesebbel is, uram, amint ön akarja,
2349 XV | mennyit nyertél?~- Nem sokkal kevesebbet ezer forintnál...~- Ezer
2350 XXV | embert láttam azóta, és kevesen láttak engem; s azok, akik
2351 III | mulattató vagyok... nagyon keveset szoktam, vagyis tudok beszélni.~-
2352 XIV | Hiripi nekilátott az ivásnak. Keveslette, hogy egy palack álljon
2353 XI | tréfálni volna kedvem, vagy oly kevéssé szerettem õt, hogy ily kis
2354 XI | gondoltam: valami ellenséges kéz takarta el szemem elõl Rózám
2355 VII | nem mondtam, hogy már most kezdd el a sírást. Ne könnyezz,
2356 II | Ha magad nem mondod is, kezdem hinni - felelt õ.~- Hidd
2357 VIII | Utoljára? Óh, most már fájni kezdenek sebeim!~- Mi lelt? Szólj,
2358 II | és kedves a teremtésben kezdet óta elõfordult, mindaz lelkemben
2359 XXVII| illet. Egyébiránt jó volt kezdetnek, hogy meggazdagodásod szembe
2360 XV | rám nézve gyászos epocha kezdõdik... hiszen most már két hétig
2361 XX | kard a becsületes ember kezébe? - szóla fiam. - Ha nem
2362 XII | vakulj meg, vagy törjék ki kezed-lábad... akkor számolhatsz rám.~-
2363 XXVII| egyet. Nem adom most mind a kezedbe; nálam biztosabb, hogy megmarad.
2364 XXV | rogytam, és összekulcsolám kezeimet, és az égre néztem és könyörgék:~-
2365 XXVII| ezen kötéllel, mely itt van kezemben, melyet, íme, leteszek sírhalmodra.
2366 VIII | le fejét, és megpillantá kezemen jegygyûrûjét.~- Hah - folytatá
2367 XXII | mit én tudom, hol akadt kezemhez egy kés? Fölkaptam, és azon
2368 II | mást szeret, csapd le a kezérõl. Addig van.~- Nincs addig,
2369 I | történetét, mit e reszketõ kézzel akarok leírni?... Talán
2370 XVII | reszketett, hogy a kártya ki-kihullott belõle... utolsó forintjaimat
2371 XXIII| megrepedeztek, nyílásaikon ki-kinézett a hold és ismét elbújt...
2372 XVII | Ej, az a cudar János! - kiáltá utána fiam. - Mindig a virgácsot
2373 XI | hallom, hogy segítségért kiáltasz: ott benn termek nálad,
2374 XI | haramja...~- Csitt, ne kiálts... én nem vagyok haramja...
2375 XXIII| csontjait.~Megelõztem a várost; kiásattam fiamat magam, és elvitettem
2376 III | Egymás karjaiban... sírtunk. Kibontakozott végre ölelésembõl.~- Fogj
2377 XVI | halva volt. A lemenõ nap kibontakozva egy fellegbõl, vérszín sugárokat
2378 XIX | légyen a kocsmárosság? Elõbb kicsalják a pénzt a zsebbõl, és aztán
2379 XII | tegye ezt a fejébe. Egy kicsint rosszacska biz ez, megviselte
2380 XIV | elvesztem, és nem fizethetek... kidobnak bennünket, mit tehetnek
2381 XXIII| mereven, elkékült arccal, kidülledt szemekkel kiöltött nyelvvel,
2382 XVI | megrepeszteni látszék. Szemei kidülledve, fénytelenül meredtek a
2383 XX | után leszálltam lovamról, s kiemeltem ama szánandó öreget a sárból,
2384 XII | Erõsen fújt a szél... amint kiértem a városból, lekapta fejemrõl
2385 VII | egész éjjel esett a hó. Kiértünk a városból. A fehér róna
2386 VII | reszketett, hogy a pisztoly majd kiesett belõle.~Jancsi olvasni kezdett:~-
2387 XX | bosszúság, hogy nincs szó, ami kifejezzen egy oly lényt, mely az angyaloknál
2388 XIII | reám mutatva.~- Igen, én kifizetem... itt van a többinek az
2389 XIII | az érdemes barátom fogja kifizetni - szólott Hiripi reám mutatva.~-
2390 III | palástoljam -, ez a szél úgy kifúja az ember képét...~- Szél? -
2391 XVII | Mindig mondtam, hogy még kigyógyulsz balga ábrándjaidból, mikkel
2392 XX | gennyedtséges vérét. Szívesen. Kihívása után leszálltam lovamról,
2393 VII | fölingerelnem, hogy vagy elfogadja kihívásomat, vagy éppen õ híjon ki engemet.
2394 VII | ha neked jogod volt, mint kihívottnak, kardot választani: nekem
2395 XIII | zsebembõl egy árva fillért is kihúzni... de ez csak a legközelebbi
2396 XV | kivitette az udvarra, s csapját kihúzta, és hagyta folyni a bort,
2397 VII | már meg?~- Majd ha téged kiirtalak, mert te vagy a nyavalyám.~-
2398 XI | s a szépségnek vége!~Kijöttem a sírból, és hánytam ismét
2399 XIV | látod. Most, amint a paptól kijövök, bementem egy úri házhoz...
2400 XIX | Másnap délre szerencsésen kijózanodott.~- Ismersz-e, Gáspár barátom? -
2401 XIII | ott aludtam el; s midõn kijózanodva fölébredtem, érzém, hogy
2402 VII | vágni, hogy nyert; ekkor kikapom kezébõl, és ízrõl-porra
2403 XII | magáét a szenvedésbõl.~És kikapta. Szenvedett tíz esztendeig.~
2404 XXII | segítettem azon néhányon, kiken segíthettem, csak annál
2405 XII | kalapomat.~Hm, kalapom is kikerült a vízbõl, mint szeretõm;
2406 XXVII| ott hagytam õket. A fiú kikísért.~- Úgy vettem észre - mondám
2407 XVIII| hogy azok is nyomorognak, kiknek nyomorúsága jobban fáj neki,
2408 X | gyermekemet és az önét, kikre többször, sokszor gondoltam,
2409 XVI | Régen lehetett...~- Valami kilenc éve...~- Nagyon rég volt
2410 XVI | éves az a fiú?~- Mintegy kilenc-, tízéves...~- Ha õ volna!
2411 XI | nem. A megnyílt sírokból kiléptek a halottak... ifjak vének,
2412 XIII | mi útnak indulánk. Amint kiléptünk, a kocsmáros ilyesmit morgott
2413 XIX | ahova esett az utcán, mikor kilökték, ott fekve is maradt; egy
2414 XXI | Sebeket adtam.~Délután kilovagolt, s midõn visszatért, így
2415 XX | mutogatni magamat; azért kilovagoltam a városból, s amint már
2416 VII | szólt:~- Hûvös az idõ.~- De kimelegedhetik az ember, míg a várostól
2417 XXIV | végéig. Lelki, testi erõben kimerülve, elzsibbadva, elalélva rogytam
2418 XXII | gazdagabb volt, mint én.~Fiamra kimondatott a kötél általi halál.~Életének
2419 XXVII| fiú. - Õ szeret engemet kimondhatatlanul, édes bátyám.~- Láttam,
2420 VII | nem merek, hogy az igazat kimondjam...~- Még egyszer mondom:
2421 XV | Hímezés-hámozás nélkül kimondom, hogy az éjjel kártyáztam,
2422 X | Óh, teljesítse, amit most kimondott, annál könnyebben teheti,
2423 XXII | kérdezzétek tõle, van-e kín, mely a Megváltó halálánál,
2424 XXVII| mulatságok minden oldalról kínálkoznak számára.~- Megpróbáltam
2425 XIII | kiálték föl -, nem azért kínáltam, hogy csakugyan igyék! Csupán
2426 XXVII| kötéllel, melyet a múlt éjjel kincs reményében ásott föl, s
2427 XXVII| okáért rejtém több helyre kincsemet... ha egy része fölfedeztetnék
2428 II | ki szeretõmtõl, lelkem kincsétõl fosztana meg, soha, soha!~-
2429 XXVII| éppen oly nagylelkûség. E kincsnek fele nagyapádé volt, s így
2430 XII | csizmában, melybõl ujjaim kinéztek, gyalogoltam. Amennyire
2431 XX | Végre leültem az ablakhoz és kinéztem céltalanul. Tekintetem az
2432 XIII | féltem a haláltól, nem annak kínjai miatt. Láttam végre, hogy
2433 XXV | Pokoli gyönyörrel szemléltem kínját, s így szólék hozzá:~- Ternyei
2434 XX | mely már elhullott, újra kinõne, és minden hajaszála, mely
2435 XVI | becstelen leánytok?... Hah...~Kínos sóhaj szakadt ki keblébõl,
2436 XX | hozzánk.~- Ugyan, úrfi, minek kínozza már azokat a szegény állatokat,
2437 VI | oly lassú az idõ. És én e kínt tovább is szenvedjem?...
2438 XXII | Azonnal megyek oda, és kinyilatkoztatom mindnyájok elõtt, hogy szándékom
2439 VII | óraverés fölriasztott álmamból. Kinyitám szemeimet, körülnéztem.
2440 XXIII| arccal, kidülledt szemekkel kiöltött nyelvvel, nyakán kötéllel
2441 XXII | De én mégis megmentem, kiragadom a hóhér kezébõl!...~- Nem
2442 XXII | hallgatta mindezeket, és most kirohant, hogy lovat nyergeltessen.~-
2443 XXV | házasságból lett a vén Ternyeinek, kirõl mit sem tudtak, egy férfiunokája,
2444 XX | majmaként felpiperézett kisasszonyok, menjetek hozzá, és tanuljátok
2445 XXII | folyamok, melyeknek mélyére kisebb-nagyobb ügyességû úszók lemerülhetnek,
2446 XI | kérdém.~- Csak egy darabra kísérem el önt, uram. Engedje meg,
2447 XXII | és úgy tetszett, mintha kísérõi zaját is hallottam volna...~-
2448 XX | elkísértem oda, hova õt nem kísérte el szomjúsága, a temetõbe;
2449 V | fenyegetett.~Végre eltûnt e kísértet, mely szüntelenül ijesztgetett.
2450 XXIV | halványodni kezdtek emlékezetem kísértetei... mindinkább sûrûbb ködbe
2451 XXIII| közül, s reánk veté teljesen kísértetes sugárait...~Ott feküvék
2452 IX | Betti anyja; karján egy kisgyermeket ringatott, az én fiamat.
2453 XX | folytatá Bálint. - Gyönyörû kisleányt láttam...~- Úgy! Hisz az
2454 XVII | tönkrejussak valamiképp. Óh, én kislelkû! Csak egy percig is kételkedhettem
2455 II | bemártott meszelõ... micsoda kislelkûség ez? Én csak úgy mondtam,
2456 VIII | idvesség és a kárhozat.~Kiszakasztá magát karjaimból, és elrohant.~
2457 XXV | ragadtam elé, s nekirohantam. Kiszaladt; én utána. Az égiháború
2458 XIII | Talán boldog vagy, mert kiszenvedél.~Fiam napról napra gyakrabban
2459 XII | megpillantám ott lenn: lelkem kiszenvedett, keresztre húzta a fájdalom,
2460 XX | voltak dagadva, orra lyukai kitágultak, s dõlt belõlük a pára.
2461 XI | látnom kell téged, szívem kitépett gyökere! Még egyszer látnunk
2462 XXVII| szavából, minden tekintetébõl kitetszik.~- S én e boldogságot önnek
2463 XIX | JÓSZÍVÛSÉG.~NEVE~FÖL VAN ÍRVA~KITÖRÖLHETLENÜL~EGYETLEN BARÁTJA~SZÍVÉBEN.~
2464 VII | kellett volna tennem: téged kitörölni az élõk sorából!~- Mily
2465 IX | holt láva szívem körül, e kitombolt tûzokádó hegy körül, fölelevenedik
2466 XX | szegénnyé, hogy annál inkább kitûnjék szépsége. Oh, ti komédiás
2467 XII | Közelgett az õsz. A napok, s kivált az éjek hûvösödtek, és ruhám
2468 XIX | nélkülözést szenvedsz... szólj, és kívánatod teljesül...~- Csupa merõ
2469 XII | nagyon föl van ingerelve kíváncsiságom. Hanem, igaz, én nem vagyok
2470 XIII | szó gerjeszté föl elõször kíváncsiságomat... szerettem volna látni,
2471 XX | földi életet, s a mennybe kívánkozom, és õ talán föl is szállna
2472 VIII | mióta tudom, hogy szeretsz, kívánom, hogy legyen élet holtunk
2473 XIX | s én teljesítem minden kívánságodat. Csak egyre kérlek, barátom,
2474 III | isten hozta... - szólt.~- Kívántam tisztelkedni... - mondám,
2475 XXII | hogy gyermekemet fogják kivégezni; hanem azt gondoltam, hogy
2476 XXVI | szív, e szív! Szeretném, ha kivehetném keblembõl, hogy megnézzem;
2477 II | most hiszem, hogy az enyém kivétel, érzelmem oly szent, hogy
2478 XIII | orromat, betörték fejemet, és kivetettek a csapszékbõl. Ahova löktek,
2479 XIV | csakugyan egészen elfajulsz? Kivetkezel erkölcsödbõl? Lelépsz a
2480 VII | elfordította fejét, s az egyiket kivette kezembõl.~- Hány lépésrõl? -
2481 XIX | egész életemben, Jancsit kivéve, egyetlen barátom volt,
2482 XV | Megadtam neki. A hordót kivitette az udvarra, s csapját kihúzta,
2483 VII | vagyok. Mint csináljak?~Kivontam zsebembõl két pisztolyt,
2484 XVII | kártya nem ér semmit, nincs kívülem senki, aki merészen játsszék...
2485 II | véletlenül betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak minden csillagát
2486 XI | idõre.~Ezen nyugodtak meg kóbor gondolatim.~Ami kis hivatalom
2487 XI | ruháik suhogását, csontjaik koccanásait.~- Hah - kiálték föl -,
2488 XI | vele? Életemet nem szabad kockáztatnom, mert megfogadtam, hogy
2489 XVII | egypár évi költségedet kockáztatom, fiam... óh, minek hoztam
2490 VII | tett föl. Végre roppantat kockáztatott... kártyája jön... megnézi...
2491 XIII | maradékot, s a palack fenekével kocogtam az asztalon... a csaplár
2492 XII | Hova utazik? - kérdé a kocsiból a hölgy.~- Majd csak arrafelé -
2493 XII | mellett enged ön tovább is kocsiján ülnöm, úgy inkább leszállok,
2494 XVI | rongyos csavargót fölvett ön kocsijára, hogy megmentse a megfagyástól.~-
2495 XV | mennék én veled!~Nemsokára kocsin ültünk és utaztunk. A legelsõ
2496 XIV | Egyre kártyáztunk. Nemsokára kocsira ült és elutazott... de néhány
2497 XIV | udvaron mentünkben rákiáltott kocsisára, hogy korán reggel fogjon
2498 XII | vissza. Csak ketten vagyunk a kocsissal; megfér itt még egy harmadik
2499 XIV | Az én hivatalom volt a kocsmában szállást csinálni; õ azalatt
2500 XIII | fejemet, és nem vetettek ki a kocsmából, mert a bor nem ártott meg
2501 XIII | és ingyen. Hanem ebben a kocsmárosban nehezen lesz annyi emberség,
2502 XIV | forintot, mely nálam van? Még a kocsmárosnak sem fizettünk; ha elvesztem,
2503 XIX | mily pogány ivadék légyen a kocsmárosság? Elõbb kicsalják a pénzt
|