1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
3011 XVI | átszenvedtem már, s ez itt mégis megdöbbentett, oly nagy volt.~- Megbocsásson,
3012 VIII | nyájas hangon, milyentõl megédesülne hetvenéves életem minden
3013 XXVII| biztosabb, hogy megmarad. Nos, megelégszel-e, ha most ötvenezer forintot
3014 XIII | az ínség iszapját, annál megelégültebb voltam, mert annál zöldebben
3015 XXIII| onnan hányatni csontjait.~Megelõztem a várost; kiásattam fiamat
3016 XII | harmadik is. Üljön fel.~- Megengedi?~- Hogy ne engedném, az
3017 XX | hozzám legközelebb ült, bár megérdemelte volna, hogy legtávolabb
3018 XVI | megérdemlettet, akárki mit beszél. Én megérdemeltem azt, amire jutottam, csak
3019 XIX | És fiam teljes mértekben megérdemlé gondoskodásomat és szeretetemet,
3020 XVI | viseli az ember, mint a megérdemlettet, akárki mit beszél. Én megérdemeltem
3021 XII | szegényeken. Aztán maga különösen megérdemli, mert hiszen oly hû szeretõ!~
3022 XX | kiálta föl János. - Még megérem, hogy versekben, kezd beszélni,
3023 XX | akarja, hogy holnap ismét megeresszem gennyedtséges vérét. Szívesen.
3024 XXII | Bálinttal, kinek hirtelen megérkezése, alig negyedórányi távollét
3025 XIX | vissza többé a fogadóba, hova megérkezésemkor együtt szállánk. Naponként
3026 XX | ezt mondja, valahányszor megérkezik valahonnan...~- Mert mindig
3027 XVIII| várva, míg a rendelt lovak megérkeznek. Nem messze a postaháztól
3028 XXII | fejem, telve a kárhozat megért magjaival.~- Miért búsulsz,
3029 XXVII| mélységben, a föld alatt.~- Megértettem. Vegye ön köszönetemet,
3030 XXVII| akasztófa?~- Igen, ott van, jól megérts: az éjszakkeleti sarkától
3031 XXII | emberei. - - -~Az öreg Deregi megesküvék, hogy fia gyilkosát minél
3032 XVI | könnyebbült szívem... az ajtó megett idegen arcot pillanték meg.
3033 XII | legközelebbi csárdához ér, addig megfagy; mert az idõ oly rossz,
3034 XVI | kocsijára, hogy megmentse a megfagyástól.~- Az meglehet.~- E csavargó
3035 XIX | tennem, mondám; egy szó megfejti az egészet. Két hét óta
3036 XX | mely már megõszült, újra megfeketednék... szóval az öreg Jánosból
3037 XII | ketten vagyunk a kocsissal; megfér itt még egy harmadik is.
3038 XI | szabad kockáztatnom, mert megfogadtam, hogy apa leszek. De különben
3039 III | melléje léptem. Halkan megfogám kezét... ekkor újra elhagyott
3040 XVII | Ez oly örvendetes, amily megfoghatatlan elõttem. És ki hozta?~-
3041 XXV | Köszönöm, barátom, hogy megfogtad kezemet.~Azután Ternyeihez
3042 XIV | mivel egykor foglalkoztam, megfordult elmémben. Múlt és jövõ,
3043 XXVII| jó volt kezdetnek, hogy meggazdagodásod szembe ne szökjék; azonban
3044 IV | ezeket, Máté barátom.~- És ha meggondolom?~- Át fogod látni, hogy
3045 IV | gazdag vagyok, te szegény. És meggondoltad-e ezt Máté, hogy szegény vagy?
3046 VII | hogy hozzánk hasonlók elõtt meggyaláztál, ezt föl sem vettem; de
3047 XI | vagy rád gyújtom a házat és meggyilkollak. Nyisd ki!~- Hah, zsivány...
3048 XXVII| gonoszak, fölkeresnének, meggyilkolnának a pénzért, mely még nálam
3049 XV | Nesze, markold meg, hogy meggyõzõdjél, miszerint nem álom.~- Valóban
3050 XI | adhatok ismét. De legyen ön meggyõzõdve, hogy nem fogom elfelejteni
3051 XXV | vihar kitört és a villám meggyújtott. Szemközt álltunk. A két
3052 XXV | egyik szemeddel; a másikat meghagyom, hogy láthass, ha ismét
3053 VI | bajtól? De nem gyávaság-e meghajolni, eltörni a fájdalom alatt?
3054 XII | éppen azért mondtam, hogy meghallgassa. Csak könnyebb a szívemnek,
3055 I | dolgom a földön. Jólesnék meghalnom; de nem terhellek több könyörgéssel,
3056 XI | azt nem hiszem; de te már meghaltál, és a holtak nem kelhetnek
3057 VII | Hisz úgy mind a ketten meghalunk.~- Csak az egyik pisztoly
3058 XX | felelt fiam - mert ezért megharagszom. Én senkivel sem szoktam
3059 XIV | egyebet?... De nem fog-e megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e,
3060 XXVII| Igen, úr leszek... hanem megházasodom.~- Azt már okosan cselekszed.
3061 XXVII| feleségem sem tudja...~- Tehát megházasodtál?~- Ezelõtt egy hónappal,
3062 VII | szolgáink elõtt, érted?~Ternyei meghökkent, elsápadt.~- Aha, jól tapintottam! -
3063 XI | fogok. Az idõ már sokat meghozott magával; talán engem sem
3064 XII | kérdezé tõlem.~- Majd valahol meghúzom magamat az éjen át - feleltem.~-
3065 XXII | eléjövék a sarokból, hol eddig meghúztam magamat, s bemenék fiamhoz.
3066 XV | itt.~Tíz év alatt mennyire megifjodott e város! Tíz év alatt mennyire
3067 VII | Szavamat adtam, s amit megígérek, meg szoktam tartani...
3068 XXII | csak gondolni is!~- No, ha megígéri, úrfi, hogy...~- Mindent
3069 XII | Hirtelen odaugrottam... az eb megijedt és elszaladt, s nekem hagyta
3070 XI | irgalmas!~Esedezõ hangom megindíthatta a sírásót, mert kijött.~-
3071 XIII | örök egykedvûségemet kissé megingatta.~- Szegény gyermek! - sóhajték
3072 XIX | félmesszely vizet kell is meginnom; magyarázd meg hát, ha igaz;
3073 XVII | süteményeket. Hanem azért Tóni mégiscsak a második, és Náci mégis
3074 XVIII| földet és köveket hordtak, megismerém Ternyeit. Õ is megpillantott,
3075 XX | azt, aki nem tetszik, hogy megismerjem, ha ismét találkozom vele.
3076 XVII | fogtam vele, amint, egyszerre megismerve engemet, a legörvendõbb
3077 II | Meg kell õt látnod, hogy megítélhesd: ok nélkül zavarodott-e
3078 XX | akarok, csak egy kicsit megjegyezni szeretem azt, aki nem tetszik,
3079 XXII | hogy a világ vége mára van megjövendölve, s én vártam mozdulatlanul
3080 XIV | a hitelezõk kérés nélkül megkapják pénzöket... szólj hát: nem
3081 XVII | elláttad...~- Én?~- Pontosan megkaptuk...~- Ne tréfáljon, anyám!~-
3082 VI | onnan két asszony egy... megkeresztelt csecsemõvel.~- Könyörülj
3083 XI | leveletlen, gyér fák között megkezdé útját a telihold, bágyadt
3084 XIV | igyunk, amit szánk, szemünk megkíván. Látod ezt?~- Látom.~- Mondd
3085 XXII | legfölebb hárman fogtok megkönnyezni; ha hosszabb életû lennék,
3086 XII | hajtatott. Leszálltam és megköszöném szívességét, s távozni akarék.~-
3087 XXV | éledni kezdtek emlékezetem megkövült múmiái.~Gyermekkorom óta
3088 XX | egy! Szégyellem magamat.~- Meglássa, úrfi, hogy még párbajban
3089 XX | ablakhoz, s fejét rázta, amint meglátá a fáradt állatot, s ekképp
3090 XI | födelének...~- Mindjárt meglátlak, Rózám, szépséges szeretõm!~
3091 XXVII| Tedd, amit mondok. Majd meglátod.~És ásni kezdett. Ásott.~-
3092 XXVII| Midõn újra meglátogattam Ternyei unokáját, pompás
3093 XVII | sem látunk többé?~- És ha meglátsz?~- Tehát eljössz?~- Mikor?~-
3094 X | törölve le szemérõl, melyen meglátszott, hogy ez a könny nem volt
3095 XXVII| Mi ez? - kérdé, amint meglátta fiam szobrát.~- Olvassa
3096 III | viseli. Végre megláttam õt; megláttalak. Mint szerettem volna rád-rád
3097 XV | a számára; az igaz, hogy meglehetõs rendesen éltünk, de kissé
3098 XIII | Érti ön a latin nyelvet?~- Meglehetõsen.~- Igen? Hah!... E csárda
3099 XIX | elvesztvén minden reményemet meglelhetésérõl. Le nem írhatom, mennyire
3100 IV | a kártyatanyákat, hol õt meglelni reméltem. Végre ráakadtam.
3101 VII | hideg komolyságod jobban meglep, mint a minapi dühöd. És
3102 XVII | engemet, a legörvendõbb meglepetéssel idvezelt és idenyújtá kezét.~-
3103 X | jöttem?~- Jötte valóban meglepett; kíváncsi vagyok tudni okát.~-
3104 III | valami különöst, valami megmagyarázhatatlant éreztem. Akkor nem tudtam,
3105 XIV | fillérünk. Gondoskodjál, hogy megmenekedjem a kétségbeeséstõl. Nesze.
3106 XXII | És hova?~- Akárhova, hol megmenekülhetsz, a külföldre, más világrészbe,
3107 XXII | Nincs? De én mégis megmentem, kiragadom a hóhér kezébõl!...~-
3108 XXII | henyélünk gyáván, ahelyett, hogy megmentésére rohannánk!~- Számára nincs
3109 XVI | fölvett ön kocsijára, hogy megmentse a megfagyástól.~- Az meglehet.~-
3110 XXVI | eddig, hogy a gyilkolástól megmentsen; mert az elébbi jelenés
3111 XIII | legközelebbi kúthoz, hogy megmosakodjam; a kocsis meglátott, és
3112 XX | ilyenekrõl, akik másokat megnevettettek; fölírja pedig azok neveit,
3113 VII | kockáztatott... kártyája jön... megnézi... ki akarja vágni, hogy
3114 XXVI | kivehetném keblembõl, hogy megnézzem; hadd látnám: milyen az
3115 XXII | beszélénk. Ha a gyertya hamva megnõtt, fiam elkoppantotta.~- Hogy
3116 III | alattam, mely elsõ szavamra megnyílik, hogy elevenen elnyeljen!
3117 XI | Irtóztató jelenés!...~A sírok megnyíltak. Mindnyájan. Egyszerre.
3118 VIII | kis sebem van...~- Nagyon megnyomtam, ugye?~- Ah, nem; örömest
3119 VIII | megbántani, bocsáss meg! De megnyugtatásomul... hogy nyugodtan, boldogan
3120 VII | isten.~Magyarázatom nagyon megnyugtatta õt.~Még üresek és csendesek
3121 XV | pálinkára; olyan jólesnék megöblíteni a torkomat...~- A többivel
3122 XI | és feljössz hozzám, és megölelsz, mert még itt is szeretni
3123 XI | Aztán mit érne nekem, ha megölném is Ternyeit? A halál nem
3124 XX | senkivel sem vívok, mert megölni senkit sem akarok, csak
3125 X | tudtára esett e történet, és megörült rajta. Nem káröröm volt
3126 III | beszédes volt. De nyilatkozatán megörültem, mert azt a kedvemért tette.
3127 XVII | és okosodik.~- És te is megokosodtál? Ezt örömemre válik hallani.
3128 XIX | megosztottad velem a nyomort, én megosztom veled a gazdagságot, mire
3129 XIX | épületének alapköve, te megosztottad velem a nyomort, én megosztom
3130 XVII | holnap visszafizet; ha nyer, megosztozunk.~- Hm, ez nagy kamat...
3131 XX | minden hajaszála, mely már megõszült, újra megfeketednék... szóval
3132 VIII | csüggeszté le fejét, és megpillantá kezemen jegygyûrûjét.~-
3133 XVIII| megismerém Ternyeit. Õ is megpillantott, hirtelen elfordítá arcát,
3134 XXVII| oldalról kínálkoznak számára.~- Megpróbáltam már egyet, mást... de abba
3135 XXVII| barátságát, hogy engemet megrabolt egy lánytól, kit szerettem,
3136 XIII | mondám.~- Szívesen... - s megragadá palackomat.~- Ej! atyafi -
3137 XI | szorítsam meg. Isten veled!~Megragadta kezemet, s csókja és könnyei
3138 VII | lett.~Nem feleltem, hanem megragadtam fülét, s vonni kezdtem a
3139 XVII | bukkanni, és megszorítani és megrázni kezét! Hó, Máté barátom,
3140 XXIII| zápor megszûnt, a fellegek megrepedeztek, nyílásaikon ki-kinézett
3141 VIII | félek, hogy szívem nem fog megrepedni bele... pedig én azt szeretném.
3142 III | talán már ott volnék, hol a megrepedt szívek szép csendesen pihennek.
3143 XVI | szakadt ki keblébõl, mely ezt megrepeszteni látszék. Szemei kidülledve,
3144 XIII | csöndes, hideg voltam: ha megrészegedtem, pörlekedtem, kötõdtem,
3145 XX | tûzbe jövök, akaratlanul megsarkantyúzom paripámat; s ez a bolond
3146 XVII | barátom, mint sajnáltam, hogy megsebesítettelek; te erõvel azt akartad,
3147 VIII | is óhajtottam meghalni és megsemmisülni; de most mióta tudom, hogy
3148 XVIII| én vagyok-e az, ki egykor megsértetett, s ki tíz év múlva bosszút
3149 XXIII| éledni.~Nem éledett föl.~Megsimítám arcait, elsimítám nagy homlokáról
3150 XXII | lennék, talán sokan fognák megsiratni halálomat, amit fájlalnék,
3151 XII | nem gyõztem bevárni, míg megsült, mert nagyon éheztem; félnyersen
3152 XIII | krajcárom volt, elástam,~Megszáradt a torkom, felástam.~Így
3153 XVII | percrõl percre mindinkább megszerettem õt. Édeskeserûen kezdém
3154 II | a legszegényebb ember is megszerezhet... az ily szegény is, mint
3155 XXVII| sorsból való, mint magam, s megszokta a munkát, és gazdálkodom,
3156 XIX | szegénységet, nyomort már megszoktam, s pénzszomjas soha nem
3157 XVII | nálad több? - válaszolt a megszólított. Talán se nálad, se máshol?...
3158 VI | magamban, s ijedtemben úgy megszorítám szomszédom karját, hogy
3159 XVII | barátunkra bukkanni, és megszorítani és megrázni kezét! Hó, Máté
3160 XV | kissé még rendesebben élve megtakaríthattunk volna egy kis összeget...
3161 XI | milyen a szenvedõ hûség.~- Megtaláltam sírodat, Rózám, szép kedvesem! -
3162 XVII | egészséget, úrfi, aztán megtanulja a leckéjét holnapra, különben
3163 XI | kisfiam, isten veled. Ha megtanulsz beszélni: emlegesd néha
3164 XI | unszolt a jó asszony.~- Megtartottam annyit, amennyi egy kis
3165 VIII | lenni azzal, kit szeretünk! Megtébolyodom, mielõtt... ah! Vigasztalj
3166 XIII | annyi emberség, hogy ezt megtegye velünk, mit gondol ön?~-
3167 XVIII| a postaháztól építettek. Megtekintém a készülõ épületet. A napszámosok
3168 VI | hogy teljesítsem, amit itt megtenni elfeledtem. Élni fogok gyermekemnek
3169 XIII | a csaplár jött, s újra megtölté azt.~- De tudja-e, tisztelt
3170 VII | Csak az egyik pisztoly van megtöltve.~- S a másik...~- Üres.~-
3171 XIII | kezdtem, aki leöntött; s megtörlém tenyeremmel képemet, s ekkor
3172 XXV | életemet, míg fiam halála megtorolva nem lesz.~És ez mindennapos
3173 VIII | fogják eltemetni. Hanem, ha megtudod, hol takarítottak el: látogass
3174 XXIII| a sírból. - - -~A város megtudta hogy ama gazember(!), kit
3175 XXVII| olyan, melyet ahelyett hogy megunnánk, egyre jobban szeretünk.~-
3176 VII | hiszed, akár nem.~- Óh, te meguntad életedet, és most engem
3177 XX | én nemigen értek a szavak megválasztásához - mentegetõzék János -,
3178 XXII | tõle, van-e kín, mely a Megváltó halálánál, mely a mártírok
3179 XXV | melyen fiam függött. Még megvan!~Tudtam, hogy el nem futhat,
3180 XV | város! Tíz év alatt mennyire megvénültem én!~ ~
3181 XX | Fiam leugrott a lóról, megveregeté nyakát, s beereszté az istállóba,
3182 XVII | Ember vagy, fiam! - szólék, megveregetve vállát, miután nagyanyja
3183 XI | közeledett hozzám, mint a megvert kutya.~- Hát mit akarsz
3184 XV | mit iszunk. Te, tudod mit? Megveszem Magyarország minden borát,
3185 XVII | kell?~- Semennyi! - mondám megvetéssel. - Uraim - fordulék a többiekhez -,
3186 XIII | ki nem szokta a kínálást megvetni -, tudja-e, miért állok
3187 XXII | beléptél; azt mondá, hogy megvett apámtól... és atyám mindig
3188 XXVII| Én elnevettem magamat, s megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint
3189 XI | istenem, adj egy bosszúeszmét! Megvíjak még egyszer vele? Életemet
3190 XII | kicsint rosszacska biz ez, megviselte a viszontagság; de a semminél
3191 XVII | Róza, az a lyányka, akiért megvívtunk... ej barátom, mint sajnáltam,
3192 XII | hogy arrafelé a halálnak megy?~- Hogyhogy? - kérdém.~-
3193 XX | áll, János barátom, de mi megyünk... hátrafelé, mint a rák;
3194 XI | a temetõ közepén állott. Megzörrentem ablakát.~- Ki az? - hangzék
3195 XIX | Gvadányival hogy: „- - - az anyám méhében oly jó dolgom nem volt,
3196 XIX | érkezett hozzám, s többé el sem mehetett. Többheti betegeskedés után
3197 XI | Mert... mert... hova mehetne ön?~- Azt magam sem tudom,
3198 XX | gondolkoztam, jártam szótlanul, mélán, és hallgatám az óra ketyegését. - - -~
3199 XII | kíván kegyed?~- Azt, hogy melegedjék meg egy kissé szobámban,
3200 XII | mindenfélét; én hallgatám és melegedtem. Már rég nem voltam meleg
3201 IX | egymásnak világítnak és egymást melegítik; hanem mint két halom, melyek
3202 XVII | érek rá... társaim itt a mellékszobában már kétségbeestek eddig,
3203 XI | óriási kalapáccsal ütnék mellemet. Az idõ elkomorodott. Szél
3204 XXII | Jánost, ki sírva aludt el mellettünk, mint a gyermek.~E búcsú!...
3205 X | hibáinkért a sorsot vádolni.~- Én méltán vádolom a sorsot - válaszolék -,
3206 XIV | megharagudni Gáspár barátom és nem méltán-e, hogy elraboltam pénzét;
3207 XIII | nézve, mert nálunk még nem méltányolják a tudományt. Jól mondja
3208 XIII | igazságos, és nemkülönben méltányos. Ah, uram, ön megszégyenített
3209 XVI | megérdemlem. Bár ne volna így. A méltatlan szenvedést könnyebben viseli
3210 XIII | benne! De a sors gyakran méltatlanokra pazarolja kegyeit. Uram,
3211 XV | fiú vagy, Gáspár, dicsõ! Méltó arra, hogy szívemhez szorítsalak,
3212 XI | meg fogod hallani, bármi mély lesz is sírod, és feljössz
3213 XXIII| a magasból és letenni a mélybe. Én mentem Jánossal. Egész
3214 XIII | sanyarúságoknak közepette; sõt minél mélyebben gázoltam az ínség iszapját,
3215 VIII | leszakadt mennyország a pokol mélyébe esett volna, s összekeveredett
3216 XXII | erre vitték.~Karszékembe mélyedtem... nem az volt többé eszemben,
3217 XXII | indulatok patakok és folyamok, melyeknek mélyére kisebb-nagyobb ügyességû
3218 XXII | patakok és folyamok, melyeknek mélyére kisebb-nagyobb ügyességû
3219 XV | szorítsalak, e szívhez, melyhez tíz év óta nem közelített
3220 XVII | ingerkedik velem - szólt fiam.~- Melyik János?~- Ez ni, aki éppen
3221 XXII | hamarjában ki nem találom: melyiket akarja mondani?~- Hát...
3222 XXIII| hideg, mezítelen lábát, melyrõl a hóhérlegény húzta le a
3223 XX | gazemberek arcára ráírja pro memoria e szókat: jobbítsd meg magadat!~-
3224 VI | voltam boldog! - gondolám, s menék.~Mire hazaértem, elvesztettem
3225 XXII | rohannánk!~- Számára nincs többé menekülés...~- Nincs? De én mégis
3226 XXII | nehogy itt találjanak, menekülj!... Ezeket mondá zokogva,
3227 XIV | látnia, mint a börtönébõl menekült rabnak az élõ, zöld természetet.
3228 XVII | mint valami követ, melyben menet megbotlottam, s jövet fölveszem
3229 XV | Gáspár?~- Elmegyek-e? Hova ne mennék én veled!~Nemsokára kocsin
3230 III | éppen kártyázni kellett mennie.~- Ki van itthon? - kérdém
3231 XXV | egyre tartott. Villámlott, mennydörgött, esett. Mit én bántam! Kergetém
3232 XXV | élõfa lángjaihoz, melyet a mennykõ gyújtott meg. Botjainkkal
3233 XXVII| Ne higgye, édes bátyám - menté nejét a fiú -, ne higgye;
3234 XX | szavak megválasztásához - mentegetõzék János -, csak azt akartam
3235 XVII | tréfálnék?~- Tehát gúnyol?~- Mentsen isten...~- De én nem küldtem
3236 XIV | testem reszket.~Az udvaron mentünkben rákiáltott kocsisára, hogy
3237 XXVII| kellemes, kedves, szelíd, szõke menyecske. Mint távol atyafi mutattatám
3238 XXVII| bohó, mint az afféle új menyecskék...~- Egyébiránt ha úgy van
3239 XVI | kidülledve, fénytelenül meredtek a szoba alacsony padlására...
3240 VIII | Mátém, tehát... ah, nem merem kimondani a búcsúszót; félek,
3241 XX | szenderegni látszik vagy hosszan merengeni... s ha valami zaj éri a
3242 XVII | nincs kívülem senki, aki merészen játsszék... azért megbocsáss,
3243 XXIII| éledett föl.~Csak szemeit mereszté rám, és nyelvét ölté felém.~
3244 XXIII| Ott feküvék hosszában, mereven, elkékült arccal, kidülledt
3245 XVIII| s ki most ezüstkanállal meri ezüsttálakból a párolgó,
3246 X | Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük viselni?”... Így gondolkozott
3247 XII | mert ha lopta volna, nem merné az ujján viselni. Hm, ilyen
3248 XII | fiatalember!... Fogadni mernék, azért ilyen boldogtalan:
3249 XIX | ismernélek; de azon túl nem merném egyenesen rád fogni, hogy
3250 VI | a szenvedést, véget nem merni vetni neki?... Mért ne ráznók
3251 XIX | kívánatod teljesül...~- Csupa merõ mesebeszéd, amit mondasz,
3252 XVII | atyám? - kérdé hosszan, merõn, lelkesen nézve rám.~- Igen,
3253 XII | Ejnye, akasztani való, hogy mersz koldulni ép és fiatal létedre?
3254 XIX | szaporítom. És fiam teljes mértekben megérdemlé gondoskodásomat
3255 XXVII| kétségbeesést a legnagyobb mértékben.~Elnyomott az álom. Ledõltem
3256 II | volt szerelmem nagyságának mértéke.~- Ne légy gyermek - szólt
3257 XI | Fölsóhajtottam, és sóhajomat messzirõl meg lehetett volna hallani,
3258 XIII | Abban, hogy ön nagyobb mester, mint én... az ivásban.~-
3259 XXVII| tenni?~- Mindjárt remekelek, mesterré leszek és nagy mûhelyt állítok.~-
3260 XIII | hatalmasan értünk a borital nemes mesterségéhez... bár az öné az elsõség...
3261 XVI | falairól hulladozott a mész, látszott a vakolás, a kályha
3262 XXII | áldozatot... a barmot a mészáros kezében a vágóhídon úgy,
3263 II | fehér, mint a bemártott meszelõ... micsoda kislelkûség ez?
3264 XXIII| értem, megcsókoltam hideg, mezítelen lábát, melyrõl a hóhérlegény
3265 XVIII| vagyok-e az, ki egykor félig mezítláb járt a kemény göröngyös
3266 XVI | évesnek látszott. Egy zsup meztelen szalmán feküdt betegen;
3267 VII | kártyaasztalnál találjam, mibe egyébiránt nem sok idõ telt.
3268 XVI | szükséget szenved ugye? Van-e mibül élnie?~- Már rég éhen haltam
3269 XII | és szép. Sejteni kezdtem, miféle leány lehet.~- Az biz én,
3270 XXII | Így beszélt fiam, mígnem az érkezõ hajnal elválásra,
3271 XIX | szereztél nekem...~- Én? Hogy és miképp?~- Úgy, hogy elmentél a
3272 XVII | kigyógyulsz balga ábrándjaidból, mikkel a természet bõven látogatott
3273 XX | kik másokat ezrenként, milliónként sírva fakasztottak. Az illatot
3274 XXIV | fáradalmai voltak, olyan nagyok, milyenek csak embernek lehettek,
3275 XXII | és viránynak keveréke, s milyennek látjuk? A szemponttól függ,
3276 VIII | hozzá oly nyájas hangon, milyentõl megédesülne hetvenéves életem
3277 XX | János gazda, hova is tette a minapában kardjaimat?~- Már minek
3278 VII | komolyságod jobban meglep, mint a minapi dühöd. És mit akarsz végezni?~-
3279 XVII | De most én adtam vissza a minapit! - állítá fiam.~- Hm, most
3280 XVII | bántam meg házasságomat, mindamellett, hogy oly hirtelen kötöttem.
3281 XXV | elkorbácsolhat magától, uram, de én mindannyiszor vissza fogok sompolyodni,
3282 II | teremtésben kezdet óta elõfordult, mindaz lelkemben volt e pillanatban,
3283 XVII | akadhat... eh, de minek?... Mindazáltal...~S felét a pénznek visszavettem.~-
3284 XXII | állják õt körül...~- Óh, átok mindazon ezrekre és ezrekre, akik
3285 XIII | mindinkább háborított, azért mindenáron menekülni iparkodtam ez
3286 XI | neveltessék gyermekem.~- Itt van mindenem - szólék Betti anyjához -,
3287 XIX | barátomnak; õ házam gondviselõje, mindenese lett. Fölmentém õt minden
3288 VII | kezdett.~- De igen.~- Nos?~- Mindenesetre vívunk; de, ha neked jogod
3289 XIX | mint te házadnál volt, mert mindenfelében részes voltam, s éltem javad
3290 XII | magával. Beszélt összevissza mindenfélét; én hallgatám és melegedtem.
3291 XVII | örömmel hallgattam, mert mindenik tüzes lelket, nemes szívet,
3292 XXVII| veszi, oly hamar fogy. Én mindenképpen biztosítani akarom jövõdet.
3293 XVII | pokol. Azért iparkodjék mindenki minél boldogabban halni
3294 XXV | szóla belépve.~- Menedéket? Mindenkinek szívesen, csak Ternyei Boldizsárnak
3295 XXV | megtorolva nem lesz.~És ez mindennapos imádságom lett... huszonhat
3296 XV | számára: ezt felelte, s mindenütt, ahol megálltunk, eljárt
3297 VI | nem hittem volna, hogy mindez valóban megtörtént... de
3298 XI | Arábia minden fûszerénél... mindezek helyett most mit láttam
3299 XVI | fáraónál van stb. És most mindezekbõl semmi nem volt a szobában.
3300 XXII | kétségbeeséssel hallgatta mindezeket, és most kirohant, hogy
3301 XXII | virágokkal foglalkozni, de most mindezt elhagyta nagyobbára, csak
3302 VIII | kezeden van?~- És ott lesz mindhalálig, Rózám! - mondám én.~- Tedd
3303 XXII | oda, és kinyilatkoztatom mindnyájok elõtt, hogy szándékom Lujzát
3304 I | Dicsértessék a te neved mindörökké!~Úgysem élhetek már soká.
3305 II | Láttam azon alakot, mely mintául szolgált az istennek, mikor
3306 XXV | jött a hegyen lefelé.~- Mit mívelsz e fergetegben itt kinn? -
3307 XXV | Nézd, itt hever egész mivoltában, oly nyomorultan, amilyennek
3308 XI | addig csendesen légy, meg ne moccanj; mert ha egy hangodat hallom,
3309 XXVII| fukarkodjál, mert nincs undokabb mocska az emberi léleknek, mint
3310 XX | hozzánk. Ilyenkor, akinek módjában van, szobájába vonul, a
3311 XI | fejemet; nem találok semmi módot. Várni fogok. Az idõ már
3312 XXII | Fölszaladtam a padlásra, mohón ugrottam egyik ablakhoz
3313 XI | volt végszavad hozzám? Azt mondád te, hogy hajoljak le hantodra,
3314 XV | Gvadányi, hanem a kártyások mit mondanak? Prima fortuna raro bona...~-
3315 XVI | Ha engem látnának, nem mondanák.~- Szegény teremtés! Sok
3316 XXII | János? - kérdé fiam.~- Mondanék valamit...~- Mit, János?~-
3317 XIII | Hiripi Gáspár pedig néhány mondását idézte Gvadányinak, aztán
3318 X | térdeit átkulcsolhassa, és mondhassa önnek: rúgj el magadtól,
3319 XI | kis idõ...?~- Nem, ön nem mondhatja ezt komolyan - szakíta félbe
3320 IV | lesz lemondanod Rózáról. Mondj le, édes barátom. Tudod
3321 III | Róza kisasszony... mit mondjak?... hogyan mondjam?... én
3322 XVI | legboldogtalanabb a világon. Hányan mondják ezt magokról! Ha engem látnának,
3323 XIII | Hagyjuk el azt az önt és mondjuk helyette, hogy te... mit?~-
3324 II | bolond vagyok?~- Ha magad nem mondod is, kezdem hinni - felelt
3325 IV | félbe... hadd mondjam el a mondókámat. Te is szereted Rózát, én
3326 IV | aggodalmaim, mert Ternyei maga sem mondta, hogy menjünk kedvesemhez,
3327 VI | hítt, melyre tennap azt mondtuk Rózával: holnap ilyenkor!
3328 XIII | kiléptünk, a kocsmáros ilyesmit morgott utánunk:~- Derék két madár;
3329 XIV | cigány, hadd táncoljak! - mormogá, s elaludt. Cigányok nem
3330 XXV | még helyét is el akarná mosni.~Magam valék kunyhónkban,
3331 XVII | szerencsében, mely tündérként mosolyga rám valahányszor kártyaasztalnál
3332 VII | észre látszott venni, mit mosolygok, mert ekképp szólt:~- Hûvös
3333 XX | képtelenség csak gondolni is. Ön mosolyog, János?... Istenemre mondom,
3334 VII | reszketett. Én megvetõleg mosolyogtam rá; észre látszott venni,
3335 XIV | ismét vergõdik kifelé, s mossa le magáról az iszapot, akkor
3336 XXVII| láttam, de láthatám minden mozdulatáról a kétségbeesést a legnagyobb
3337 III | kertben a fák levelei meg sem mozdulnak.~- Úgy bizonyosan megállt
3338 XIX | tapodtat sem volt képes mozdulni.~- Hát? Hogy érdekelhet
3339 XX | része leszünk a soha nem mozduló örökkévalóságnak. - - -~
3340 XXVII| csak ne tedd. Ennyi pénz és mûhely! Mi az ördögért lennél mesterember,
3341 XXVII| Fölkerestem õt. Kijött a mûhelybõl, ahol dolgozott, s csodálkozva
3342 XXVII| mesterré leszek és nagy mûhelyt állítok.~- Azt a bolondot
3343 XIX | Mivégre?~- Avégre, hogy mulassunk, mint hajdanában...~- Mint
3344 XXII | mint fog velök játszani, mulatni, ingerkedni, miként egykor
3345 XIX | jött vissza, néhány napig mulatott nálam, s ismét elment. És
3346 XXVII| kártyázni; ez a legártatlanabb mulatság, s olyan, melyet ahelyett
3347 XXVII| körültekintenie kell, s az élvek, mulatságok minden oldalról kínálkoznak
3348 XVII | hogy én nemigen szeretem a mulatságokat; házasodni nem akartam,
3349 III | miért?~- Mert én igen rossz mulattató vagyok... nagyon keveset
3350 XXII | és mondhatom, hogy jól is mulatunk. Szép, rózsaszínû pápaszem
3351 XX | volna, hanem mintha messze múltból elfáradtan vándorolna hozzánk.
3352 XXV | lakói. El-elbeszélgeténk a múltról, midõn még négyen valánk:
3353 XXV | kezdtek emlékezetem megkövült múmiái.~Gyermekkorom óta nem imádkoztam...
3354 XXVII| Vagy egy napra.~- Igen, de munkában vagyok.~- Hagyja ott munkáját.~-
3355 XIII | õt, és könyv nélkül tudom munkáinak felét. Tudja-e ön, miért
3356 XXVII| munkában vagyok.~- Hagyja ott munkáját.~- De csak szeretném tudni,
3357 XXVII| mint magam, s megszokta a munkát, és gazdálkodom, amint lehet...~-
3358 XIX | Fölmentém õt minden szolgai munkától; de õ arra kért, engedjem
3359 XIV | s hogy õ barátom volt, mutatta az, hogy semmit sem várhatott
3360 XXVII| menyecske. Mint távol atyafi mutattatám be neki. Velök költöttem
3361 XX | el! Meguntam, mondom, itt mutogatni magamat; azért kilovagoltam
3362 XIII | eljövék. Nagy kedvem jött a mûvészethez, annak okáért egy színésztársaságnak
3363 XIII | társaságot, és lemondtam a mûvészetrõl. De életemet majd késõbb
3364 XIII | apád. Hátha már meg is halt nagyanyád? Mi lett úgy belõled?...
3365 XIII | elfogyhatott, és te most nagyanyáddal együtt nyomorogsz, mint
3366 XVII | volt az összeg, melyet fiam nagyanyjánál hagytam.~- Adok én - szólalt
3367 XXVII| valamit az én viszonyomról nagyapáddal?~- Ön Andorlaki?~- Az vagyok.~-
3368 XXVII| nagylelkûség. E kincsnek fele nagyapádé volt, s így joggal illet
3369 XXVII| Egyéb is ért. Szegény nagyapám néhány héttel ezelõtt a
3370 XXVII| szerencsés kártyás lett, mint nagyapja volt, mielõtt én elnyertem
3371 XI | is öröklötte volna...~- Nagyatyjára kereszteltetém õt Bálintnak.~-
3372 XI | haladtam a mondott gyalogúton a nagykereszt irányában. Már elfeledtem,
3373 XXVII| ön, uram!~- Nem éppen oly nagylelkûség. E kincsnek fele nagyapádé
3374 VII | Mindinkább tûzbe jött, s nagyobb-nagyobb összeget tett föl. Végre
3375 XXII | de most mindezt elhagyta nagyobbára, csak a virágokban lelte
3376 XXIV | fáradalmai voltak, olyan nagyok, milyenek csak embernek
3377 XII | savanyúvizes bort ivott, s nagyokat kacagott kutyáján, mely
3378 XXIV | koldus vagyok, ki egykor nagyúr volt, kinek te nyerted el
3379 XIII | a tudósokra nézve, mert nálunk még nem méltányolják a tudományt.
3380 XIV | bort!... Pénztárnok, a mai napból már nem sok van hátra; mit
3381 XXVII| képzelhetetlen!), s néhány napja, hogy meghalt, isten nyugtassa
3382 III | eljártam Róza ablaka alatt; sőt napjában többször. Ha megpillantám
3383 XII | katonavesszõzést? E tíz év napjai rám nézve két sorba állított
3384 VII | szalag futott végig, mely a napjöttét hirdeté; vörös lett az ég,
3385 XII | Közelgett az õsz. A napok, s kivált az éjek hûvösödtek,
3386 X | könny nem volt az elsõ e napokban. - Szerencsétlen leányom!
3387 V | neveznek.~Az esketõ elõtti napon, délután, Rózánál voltam.
3388 XVIII| a barom; s amint kikapja napszámát, rohan a legközelebbi csapszékbe,
3389 XVIII| Megtekintém a készülõ épületet. A napszámosok közt, kik földet és köveket
3390 VI | volna a csillagos égért.~A násznép gyülekezett. Összegyûlt.
3391 XIII | fölébredtem, érzém, hogy arcom nedves. Szidni kezdtem, aki leöntött;
3392 XX | megállt, szétterjeszté mind a négy lábát, melyek reszkettek.
3393 XXII | hirtelen megérkezése, alig negyedórányi távollét után, félbeszakítá
3394 XXV | El-elbeszélgeténk a múltról, midõn még négyen valánk: Hiripi Gáspár, fiam,
3395 XV | Távol innen... valami négynapi járóföld. Én még ma indulok,
3396 XX | hogy most nemrég múltam negyvenegy éves.~- 1818-ban vagyunk;
3397 XX | évvel utóbb, mint én. Én negyvenhárom éves vagyok.~- Hát Bálint
3398 XXV | esztendõvel ezelõtt, midõn negyvennégy éves valék. Vagyok pedig
3399 XX | is föl-fölvidítják azon néhányakat, kik õket egykor ismerék.
3400 XXII | közül. Midõn segítettem azon néhányon, kiken segíthettem, csak
3401 VII | aki... aki nálam is volt néhányszor azelõtt. Emlékezel rá? Betti.
3402 XXIII| vállain, az tudja, milyen nehéz a világ... nekem úgy tetszett,
3403 VIII | nehezednék rajta, mely az elébb nehezedett.~- Elhiszem, Máté, de ma
3404 VIII | örökléten át, ha e teher nehezednék rajta, mely az elébb nehezedett.~-
3405 VIII | kötve... és én az imént rád nehezedtem...~- Egy kis sebem van...~-
3406 XXVII| Az isten szerelméért, õ nejével fõzet! És e szállás... nem
3407 XXV | egy van még rajta, te; de néked is le kell hullanod, mert
3408 III | Hetek teltek bele, míg kissé nekibátorodtam... annyira, hogy meg mertem
3409 XX | egyszer visszapillanték. Itt nekieresztém csikómat s vitt vágtatva,
3410 XI | lejutottam a sír fenekére.~Nekifeszítettem az ásót a koporsó födelének...~-
3411 XXII | a következõ nap szerzend nekik; eléjövék a sarokból, hol
3412 XIV | melyben fetrengett.~Hiripi nekilátott az ivásnak. Keveslette,
3413 XVII | semmitõl! Tûznek-víznek nekimegyek.~- Ember a lelked is, jer!~
3414 XXV | bunkósbotot ragadtam elé, s nekirohantam. Kiszaladt; én utána. Az
3415 XVII | ott lettem pontosan. Este nekiültünk a játéknak, és kártyáztunk
3416 XVII | hogy nem vagyok ott, mert nélkülem a kártya nem ér semmit,
3417 XIX | nem tetszik itt neked vagy nélkülözést szenvedsz... szólj, és kívánatod
3418 XII | étellel, mit már oly rég nélkülöztem. Azonkívül így szólított
3419 XXVII| gyilkolás által... sokkal nemesebben. Jer be a kunyhóba, és ne
3420 XXVII| legforróbb köszönetemet nemeslelkûségeért. Köszönöm...~- Szívesen,
3421 XVII | csakhogy már a te szíved is nemesül... mert én elõttem, barátom,
3422 XIV | odalett, mint különben, nemhiába, hogy kettõzött erõvel és
3423 XX | temetõbe; s még most is éreztem némi bánatot neve hallatára.
3424 XIII | Csak igazságos, és nemkülönben méltányos. Ah, uram, ön
3425 XX | annyit tudok, hogy most nemrég múltam negyvenegy éves.~-
3426 X | nemeslelkû leány, és ön mégis oly nemtelenül viselé magát irányában.
3427 XIII | Minthogy azonban cudarabb nemzet nincs a világon, mint azok
3428 XXII | s vártam, míg a bámész nép eloszlik, melynek mindene
3429 XXII | és hallgatóztam...~Semmi nesz.~János széken ült, két tenyerében
3430 XI | gyorsan kezdett verni. Egy név állított meg... Róza neve...
3431 XI | hajoljak le hantodra, s híjalak neveddel... te meg fogod hallani,
3432 XVI | Judit ön?~- Honnan tudja neveimet?~- Óh, és csakugyan kegyed
3433 XX | megnevettettek; fölírja pedig azok neveit, kik másokat ezrenként,
3434 XIII | láttál, földi, karón; nem neveltek téged zsemlén, csak vakarón;
3435 XI | volt, hogy belõle több évig neveltessék gyermekem.~- Itt van mindenem -
3436 XI | tette ön, asszonyom, mert nevemmel együtt talán balsorsomat
3437 III | függtek. Csak nem veszed rossz néven õszinteségemet? Igaz, hogy,
3438 II | átka, és mégis sóhajtok nevére. Õ volt életem átka, igaz,
3439 II | folytatám kis idõ múlva -, nevetni akartam és könnyeztem; ugye,
3440 V | Enyelegtünk, ingerkedtünk, nevettünk... egészen gyermekek valánk.
3441 XX | nyergelem meg - tevé hozzá nevetve -, vén is volna már ön paripának,
3442 XIV | vártam látogatásairól, amint nevezé koldulásit, s így kiálta
3443 XXVII| engedje, hogy bátyámnak nevezhessem önt, vagy atyámnak...~-
3444 XIV | szövetségünket barátságnak lehet nevezni; és miért ne lehetne? Mert
3445 VII | hogy még most is barátodnak nevezz. Ne háborítsd föl lelkemet
3446 XVII | viselted...~- Óh, uram...~- Nevezzen fiának, anyám! - szakítám
3447 II | elundorodtam; nem tudom: azon névtõl-e, melyet Ternyei említett,
3448 XII | most? - gondolám. Egy úrhoz nézek be, ebben talán csak lesz
3449 XVI | oly... oly... minél tovább nézem, annál ismerõsbeknek tetszenek
3450 XIV | bármi mélyen is: egykedvûleg nézheti süllyedését; csak ha ismét
3451 XI | õrült vagyok, ember, úgy nézz a szemembe, hogy õrült vagyok,
3452 XII | szólított meg jó gazdám:~- Nézze csak, úgy sincs kalapja;
3453 XXII | szemponttól függ, ahonnan nézzük. Rám nézve a legszebb szempont
3454 XXII | gyermekem!~- Ekképp? Hát nincs-e ez rendén?... A paréjt hagyják
3455 XIV | Gvadányinak ez aranymondása: „Nincsen a magyarnak jobb málvázsiája,
3456 XIX | S még kérdezheted? Avagy nincsen-e tudomásod afelõl, mily pogány
3457 XVI | idegen arcot pillanték meg. Nõ volt; mintegy harmincöt
3458 XII | szavakat hallám... a hang nõé volt:~- Kocsis, hallja,
3459 XVII | bosszúvágyam, sõt egyre növekedett; de hidegen fogok vele találkozni,
3460 XIX | szeretetemet, melyet egyre növelt szívemben.~Jancsit, azt
3461 II | Boldizsár. E lányt bírnom kell, nõmnek kell lennie, vagy...~- Vagy
3462 XXII | rendén?... A paréjt hagyják nõni és élni, míg magától szárad
3463 XIII | nem esik szólván, én is nótárius voltam; de... letettem hivatalomat,
3464 XIII | szavak, melyeket a peleskei nótáriusról mond Gvadányi: „Nem volt
3465 XIII | Gvadányit? Mert a peleskei nótáriust írta, és tisztesség nem
3466 VIII | mondom - tevé hozzá oly nyájas hangon, milyentõl megédesülne
3467 II | kiálték föl.~Õ szokás szerint nyájasan idvezelt.~- Barátom! - kiálték
3468 XXVII| szólt, látni való volt, hogy nyájassága erõltetett.~- Ne higgye,
3469 XI | Megálltam, hogy bevárjam. Félénk nyájassággal közeledett hozzám, mint
3470 II | egyebet sem tudtam szólni, nyakába borultam, és sírva fakadtam. -
3471 XIX | Hm, fejed tetejétõl a nyakadig csak ismernélek; de azon
3472 XXIII| szemekkel kiöltött nyelvvel, nyakán kötéllel az, ki még tennap
3473 XXIII| világ Adonisza volt.~Leoldám nyakáról a kötelet, és összecsókolám
3474 VI | eszembe: tél van-e vagy nyár? Ez a sors intése, gondolám,
3475 XX | az óra ketyegését. - - -~Nyargaló paripadobogás riasztott
3476 XXV | tölténk a vadonban.~Forró, nyári délután volt. Rekedt volt
3477 VII | kiirtalak, mert te vagy a nyavalyám.~- Bolond vagy, pajtás,
3478 VII | ajkadon a félelem miatt nyavalyatört lelkednek tajtéka. Tehát
3479 XIII | tesz ez? Érti ön a latin nyelvet?~- Meglehetõsen.~- Igen?
3480 XXIII| szemeit mereszté rám, és nyelvét ölté felém.~Vállamra vettem
3481 XXIII| kidülledt szemekkel kiöltött nyelvvel, nyakán kötéllel az, ki
3482 XVII | holnap visszafizet; ha nyer, megosztozunk.~- Hm, ez
3483 XVII | egy játszó -, hanem fele nyereségre...~- Hogyan?~- Ha elveszti
3484 XX | mint embert. Önt csak nem nyergelem meg - tevé hozzá nevetve -,
3485 XXII | most kirohant, hogy lovat nyergeltessen.~- Óh, fiam, fiam, szólj,
3486 XXII | Jó. Megyek. Lovat kell nyergeltetni, mert ez, melyen odavoltam,
3487 XXII | ezzel végzé fiam.~- Nyergelve van - szóla János belépve.~-
3488 XIV | szinte megrázkódtam bele. Ha nyernék! - gondolám. És ha elvesztem
3489 VII | Következõ alkalommal is nyerni kezdett... nyert... már
3490 XXVII| vesztek?~- Máskor ismét nyersz.~- És ha nagyon sokat vesztek?~-
3491 XVIII| szemlesütve tolta taligáját, mely nyikorgott a teher alatt. Arcán víz
3492 XXIII| fellegek megrepedeztek, nyílásaikon ki-kinézett a hold és ismét
3493 III | Róza igen beszédes volt. De nyilatkozatán megörültem, mert azt a kedvemért
3494 XXII | Hazamentünk.~Az utcára nyíló ablakokat kövekkel rakattam
3495 III | kifelé hátrálva.~A szobaajtó nyílt. Róza lépett ki.~- Ah, ön
3496 XI | kérdé, amint az ajtót nyitá. - Mit keres itt, uram,
3497 XII | sértésként szavaimat.~Szobát nyittatott, befûttetett, s bevezetett
3498 XXV | ki ott feküdt a földön és nyögött, alig bírva lélegzetet venni...
3499 XIX | És ez így tartott mintegy nyolc évig. Esztendõnként meg-megfordult
3500 XX | Az illatot hozó szellõ nyom nélkül jön és enyészik el;
3501 XI | keleten a szürkület elsõ nyoma látszott.~Mentem, mentem,
3502 XX | romboló fergetegnek hosszanti nyomai maradnak. - - -~- De hiába
3503 XXV | óta keresett, és nem akadt nyomodba, akit végre magad kerestél
3504 XXVII| vetõdött hozzám (oh, ilyen nyomor képzelhetetlen!), s néhány
3505 XXVII| héttel ezelõtt a legiszonyúbb nyomorban vetõdött hozzám (oh, ilyen
3506 XXV | tõled: mi nagyobb büntetés e nyomoréknak, a halál-e vagy az élet?~-
3507 XXV | mert éktelenül meg volt nyomorítva. Szaladtam kunyhónkba a
3508 IV | szeretsz, szükséget szenvedjen, nyomorogjon? Mit?... gondold meg ezeket,
3509 XVIII| volna látnom, hogy azok is nyomorognak, kiknek nyomorúsága jobban
3510 XIII | most nagyanyáddal együtt nyomorogsz, mint apád. Hátha már meg
3511 XIII | búcsút mondott nekem, de a nyomorúság nem búcsúzott el tõlem.
3512 XVIII| azok is nyomorognak, kiknek nyomorúsága jobban fáj neki, mint az
3513 XVI | huszonöt. Ifjan vénültem meg és nyomorúságban veszek el... de nem tagadhatom,
3514 XIX | embert elvesztettem, ki nyomorúságomban, sõt egész életemben, Jancsit
|