1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
3515 XII | szeretõ!~A jó leány kezembe nyomta az aranyat, s szemébõl egy
3516 XIX | Gondoltam egyet...~- Nos?~- Ez a nyugalmas élet egy üres lopótököt
3517 VIII | sebemmel.~Orvosom minél nagyobb nyugalmat tanácsolt; azért meghagyám
3518 XII | fájdalmat, bánatot; tompa nyugalommal néztem a különbséget múlt
3519 XXIII| után is oly soká nem lett nyugodalma!~De most már nyugszik háborítatlanul.~
3520 XI | magunkat az idõre.~Ezen nyugodtak meg kóbor gondolatim.~Ami
3521 VIII | megnyugtatásomul... hogy nyugodtan, boldogan haljak meg...
3522 XI | csókoltam fejfáját.~- Tehát itt nyugszol, itt enyészel, édes idvességem! -
3523 XIII | hal meg éhen, és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak közepette;
3524 XXVII| csak rövid, futó élvezetet nyújt.~- Szoktál kártyázni?~-
3525 IV | mert gyöngélkedém. Kezét nyújtá; nem fogadám el.~- Hát magyarázd
3526 XX | kapjak le az égbõl, s azt nyújtsam a lyánykának a virág helyébe...
3527 XIII | becsülettel! - folytatá -, nekem nyújtva az üveget.~Fölhajtottam
3528 XXIII| munkához senkinek sem szabad nyúlnia, csak nekem és neked. Jer.~
3529 II | kis lángocska és égig nyúló füst!~Rózát elõször szerettem
3530 VII | mondám.~Az egyikhez is nyúlt, a másikhoz is; végre elfordította
3531 III | visszafordultam, félvén, hogy ő is meg talál engemet látni;
3532 IV | Ternyei kezét kérte.~- És te od’adtad, bizonyosan, ugye? -
3533 XXVII| láttam õt kifelé jõni... odaért az akasztófához... ásott.
3534 VII | hajnalban elindulánk.~- Mire odaérünk, jóformán feljön a nap -
3535 XX | melyek reszkettek. János is odajött az ablakhoz, s fejét rázta,
3536 XXVII| feléjök, hogy jöjjenek.~Odajöttek, s levették az öngyilkost.~
3537 XIV | Gáspár barátom hamarabb odalett, mint különben, nemhiába,
3538 XXII | hallani, hogy van.~Alkonyatkor odalopóztam a siralomház közelébe, s
3539 XIII | nem vizes, hanem véres. Odamentem a legközelebbi kúthoz, hogy
3540 XXVII| midõn fiamat akasztották.~Odanéztem az akasztófára...~Egy ember
3541 IV | Ternyeihez akartam menni. Odasiettem. Nem lelém õt honn. Meg
3542 XX | virágnál százszorta ékesebb. Odaugrattam paripámat, a lyánykától
3543 XII | rágódott valamin. Hirtelen odaugrottam... az eb megijedt és elszaladt,
3544 VII | hátha ön talál valahogy odaveszni, jó uram?~- Ha én veszek
3545 X | fogja õt elvenni, és mégis odaveté magát az ön karjaiba. Hányszor
3546 XXII | nyergeltetni, mert ez, melyen odavoltam, csak öt percig futott alattam,
3547 XXII | ártatlan vagyok; szeretlek; ne öld meg, aki csak téged szeret;
3548 VIII | Óh, ez gyötrelmes-édes ölelés volt, mintha a leszakadt
3549 III | sírtunk. Kibontakozott végre ölelésembõl.~- Fogj meg, Rózám, ne eressz
3550 XV | közelített emberi lény. Jer, hadd öleljelek meg. Lásd, azt gondoltam,
3551 V | gyermekek valánk. Végre ölembe ültetém, keblemhez szorítám,
3552 XIV | egy éjen át is az unalom öli meg.~- Szeret ön kártyázni? -
3553 VII | Vívnunk kell, Ternyei; vagy te ölj meg engem, vagy én öllek
3554 VII | te ölj meg engem, vagy én öllek meg tégedet.~- Párbaj?~-
3555 VII | csak nézni fogod, hogy ölöm meg Ternyeit.~- Oh, ezer
3556 XXIII| mereszté rám, és nyelvét ölté felém.~Vállamra vettem õt,
3557 IV | rivalltam rá, megragadva öltönye gallérját.~- Ej, hisz ez
3558 XIV | kendõben?~- Egy tisztességes öltözet ruha, pajtás, melybe te
3559 XXV | velem jött. Lehánytam fényes öltözeteimet, durva ruhát vettem föl,
3560 XV | venni, hogy az általam vett öltözetet elfogadja; de arra sehogy
3561 XVIII| azért veti le fényes bársony öltözetét, hogy még fényesebbet öltsön
3562 XIV | hallotta, s végignézett öltözetünkön: nagyot kacagott, és nem
3563 XVIII| öltözetét, hogy még fényesebbet öltsön fel? Én vagyok-e az, kinek
3564 VII | a nap, az orvos, ki vére ömlését megállítá.~Sugártalanul,
3565 XIII | mesterségéhez... bár az öné az elsõség... de isten segítségével
3566 XXVII| Odajöttek, s levették az öngyilkost.~Kötelét magamhoz vettem,
3567 XX | ismét föl s alá, mintegy önkénytelen következményeként amaz eszmének,
3568 XXV | óta nem imádkoztam... itt önkénytelenül térdre rogytam, és összekulcsolám
3569 XXVII| akasztófára juttattam unokádat önmaga által, azon akasztófára,
3570 XVIII| jobban fáj neki, mint az önnön magáé.~Soká, igen soká nem
3571 VI | majd látni fognak. Isten önökkel, uraim és hölgyeim. Isten
3572 XX | már - felelt János -, hogy önön nem fog semmi szó.~- De
3573 XIII | mennykõbe is, ily jó barátok, és önözzük egymást! Ez csúnyaság. Hagyjuk
3574 XIII | borom kétharmad részével önté le.~- Az igaz - folytatá -,
3575 XIII | szótlanul, mozdulatlanul és öntém a bort magamba.~- Úri barátom! -
3576 XXVII| akasztófára juttatott.~- Hah, az ördögbe! - kiálta föl elrémülve. -
3577 XXVII| Ennyi pénz és mûhely! Mi az ördögért lennél mesterember, midõn
3578 IX | Hol van Betti? - kérdém az öregtõl.~- Néhány nap óta nincs
3579 XXII | szenvedésénél nagyobb, s melyet az örökélet üdvessége sem fog elaltatni?...
3580 XVII | fiamat.~- No, nézd, apám, örökké úrfinak csúfol...~- Az is
3581 XX | leszünk a soha nem mozduló örökkévalóságnak. - - -~Hosszú szünet lett;
3582 VIII | örömest viselném e sebet az örökléten át, ha e teher nehezednék
3583 XI | együtt talán balsorsomat is öröklötte volna...~- Nagyatyjára kereszteltetém
3584 XIII | ezennel megajándékozom önt örökös barátságommal. Mi rendkívül
3585 XVII | szólott nagyanyja, könnyezve örömében.~- Én vagyok atyád, fiam,
3586 VI | barátom, hát ilyen néma atyai örömed, mi? Pedig aki nem jó apa,
3587 XIV | sincs. És te nem ájulsz el örömedben?~- Nem.~- Én sem. Hanem
3588 XXV | számodra még teremhetnek örömek.~- Micsoda örömre számolhatnék
3589 II | nem veszesz részt az én örömemben...~- Jó fiú, hisz eddig
3590 XXII | szóla közbe János -, mint örülne a jó öreg, isten nyugtassa
3591 XXII | kezdé fiam. - Hiszen örülnöd kellene, hogy elhagyom ez
3592 II | még azt sem tudom, hogy örülsz-e vagy búsulsz?~- Örülök,
3593 XIV | Valóban, szinte magam is örültem, amint végignéztem magamon.
3594 XI | Egyszerre, mintha feneketlen örvény szélére bukkantam volna,
3595 XI | Olvastam...~Tizenkettõ!...~Összeborzadtam...~Fáztam és izzadék...~
3596 XXIII| Leoldám nyakáról a kötelet, és összecsókolám a fekete karikát, melyet
3597 XIV | tárgyról tárgyra ugráltak, összefüggés nélkül, rendetlenül, hirtelen.
3598 XXVII| megvigasztalám õt egy oly összeggel, mint az elõbbiek voltak.
3599 XX | fölfuvalkodott, mintha õ volna ezen összegnek elsõ száma; az a Deregi,
3600 XIV | nem ok nélkül.~Ami pénzt összegyûjtött egy faluban, azt nem is
3601 VI | A násznép gyülekezett. Összegyûlt. Már indulófélben voltunk,
3602 XIII | Derék két madár; ugyan összeillenek!~Én ballagtam szokott egykedvû
3603 XIII | barátságommal. Mi rendkívül összeillünk. Mind a ketten tudományos
3604 VIII | pokol mélyébe esett volna, s összekeveredett volna az idvesség és a kárhozat.~
3605 XXV | önkénytelenül térdre rogytam, és összekulcsolám kezeimet, és az égre néztem
3606 XXIII| megáztatott és a zivatar összekuszált, s mondám: éledj föl, egyetlen
3607 XVI | támasztatott, tartá meg az összerogyástól. Falán repedések ásítottak,
3608 XXVII| valamit vett ki belõle és összerogyott. Nemsokára föleszmélt...
3609 XVII | Mindig így tesz, a papirost összesodorja, aztán hirtelen a fülembe
3610 VI | Letépte fejérõl a koszorút, s összeszaggatva dobta azt lábaimhoz.~Az
3611 XIII | félreüté kucsmáját, s bokáit összeverve énekelni kezde:~Két krajcárom
3612 XII | bevezetett engem magával. Beszélt összevissza mindenfélét; én hallgatám
3613 VIII | szerelmem nagyságának tanúja itt összezúzott csontom. És szólj: miként
3614 XIV | erkölcsödbõl? Lelépsz a virtus ösvényérõl?... Látom, hogy napról napra
3615 VI | oltárhoz. Ah, minek siettem! Ötpercnyi késedelem talán ötvenévi
3616 VI | Ötpercnyi késedelem talán ötvenévi átkot hárított volna el
3617 XXV | Szemközt álltunk. A két ötvenöt éves ember elkezdett birkózni...
3618 XI | sírjához indultam, és nem az övénél voltam.~ ~
3619 XXII | vállamra, és én az enyémet az övére.~- Bármi nehezen esik is,
3620 XVII | jársz, az ég szerelmére? Az özönvíz óta nem láttalak, s még
3621 XXV | nyomorultan, amilyennek csak én óhajthattam, én, kit õ jegyesétõl és
3622 X | balra... miért?~- Csak óhajtom tudni...~- Ah, isten áldja
3623 VIII | ezelõtt csak egy órával is óhajtottam meghalni és megsemmisülni;
3624 II | imádkoztam... nem imádkoztam õhozzá!~Ami szép és kedves a teremtésben
3625 VIII | Mi okból?~- Te voltál az oka, Róza.~- Én? Óh! És kivel?~-
3626 VIII | Párbaj? Az istenért! Mi okból?~- Te voltál az oka, Róza.~-
3627 XIX | gazdagságot, mire ama két oknál fogva tetted érdemessé magadat.
3628 XVII | nem küldtem semmit...~- Mi okod van tagadni, fiam?~- Semmi
3629 XXVII| megházasodom.~- Azt már okosan cselekszed. Választottál
3630 VII | mondhatom, hogy te hiába okoskodol itt elõttem. Határozz helyet
3631 XVII | Hiába, az ember vénül és okosodik.~- És te is megokosodtál?
3632 XXII | melyet ennek szemlélése okoz!... Te ismersz engem, apám,
3633 V | lesz!~Oh, mennyi gyötrelmet okoztak e szavak nekem. Éjjel-nappal
3634 IV | folytatám. - Keservet okoztam neked, de megbocsáss; lásd,
3635 II | remélne! A remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb
3636 XII | öltözetemet, s vettem helyébe olcsót, kopottat. De ez a pénzem
3637 XXII | be fiam az udvarra. Lova oldalából dõlt a vér a sarkantyúzás
3638 VIII | Máté, mi lelte karodat és oldaladat? Be vagy kötve... és én
3639 VIII | teher alatt elfelejtém, hogy oldalam és karom keresztül van lõve.~-
3640 II | tüzes vasat ütöttek volna oldalamhoz. Ismét lecsillapultam, és...
3641 XIX | után meghalt. Ott voltam oldalánál, midõn haldokolt... részvéttel,
3642 VIII | Ternyei golyója csak egy oldalbordámat törte el, s bal kezembõl
3643 XI | leánya, azért mind a két oldalon sorra olvastam a keresztek
3644 XXVII| élvek, mulatságok minden oldalról kínálkoznak számára.~- Megpróbáltam
3645 IX | csemetét a szelek ellen oltalmaznak. S hátha még a holt láva
3646 VI | idõ, mely a templomba, az oltár elé hítt, melyre tennap
3647 I | leírni?... Talán jobb, ha olvashatatlan lesz, mert az iszonyú!~ ~
3648 XI | isten, oly jólesett azt olvasnom. Fejfája piroslott a nap
3649 XI | ki ájtatosan imádkozott, olvasóval kezében. Más nem volt a
3650 VII | Jancsi - szóltam inasomhoz -, olvass hármat. A harmadikra elsütjük.~
3651 XXVII| meglátta fiam szobrát.~- Olvassa a föliratot, s tudni fogja.~- „
3652 III | Rózát látogatni, de csak olyankor, midõn bizonyos voltam benne,
3653 IV | nézett rám, s könnyei kezdtek omlani.~- Felcsókolnám könnyeidet -
3654 XXV | völgyet eltemessék, s a zápor omlott, mintha majd az eltemetett
3655 XVII | gondolám, és fájt nekem, hogy õneki semmi sem fáj.~- Elsõ feleségem
3656 XXII | mert más szemébõl könnyet ontani soha nem szerettem. - - -~
3657 VII | seb vérét, s ti máris vért ontotok.~Szótlanul közeledénk egymáshoz.
3658 XXVII| ahol vagy, a másvilágon!~ ~.oOo.~ ~
3659 XXII | csak a föl s alá sétáló õr hangos lépteit és János
3660 XXII | kedvesétõl. De megjött a tavasz, õrá nézve különösen hamar, s
3661 XXV | futott le.~- Ütött halálod órája! - ordítám. - Meg fogsz
3662 XI | keblemben, mert azok boldogságos órák valának.~- És hová lett
3663 XXVII| Így tartott ez tovább két óránál. Csillagos, de holdatlan
3664 VII | Nemsokára elaludtam. Az éjféli óraverés fölriasztott álmamból. Kinyitám
3665 XXV | Ütött halálod órája! - ordítám. - Meg fogsz halni... meg
3666 XXII | lovak dobogása... emberek ordítozása...~Hirtelen fölugrottam;
3667 XI | vagyok, és az õrülteknek óriás erejök van... azért adj
3668 VIII | zokogtam... jajgattam... õrjöngtem.~Reggel felé elalvám.~Gyönyörût
3669 XVII | majd lesz virgács.~Ezeket õrölte le Jancsi, s elsietett...
3670 XX | vastagokra voltak dagadva, orra lyukai kitágultak, s dõlt
3671 XVII | éppen most üti be azt a csúf orrát...~Egykori szolgám lépett
3672 XXII | mint a szerelemrõl: a lélek országában a többi indulatok patakok
3673 VI | leszálltam volna az idvek országából e kárhozatos földre, hogy
3674 XX | s vitt vágtatva, hogy az országút sara is csaknem szikrát
3675 XVIII| járt a kemény göröngyös országutakon, s ki most aranyrojtos bakancsban
3676 XXVII| elõbb én tettem oda.~Az országúton emberek mentek; intettem
3677 XI | hogy õrült vagyok, és az õrülteknek óriás erejök van... azért
3678 II | sajnálom, hogy már rég meg nem õrültem. Hanem, Boldizsár barátom,
3679 II | õrült... de ha ilyen az õrültség, úgy sajnálom, hogy már
3680 VII | halványodott... megjött a nap, az orvos, ki vére ömlését megállítá.~
3681 VIII | Hosszan feküdtem sebemmel.~Orvosom minél nagyobb nyugalmat
3682 XVI | bögre ivóvízzel; egy üvegcse orvossággal; s egy paraszttányér, benne
3683 XVI | hord naponként ételt és orvosságot, vagy egy kisfiú által küldi
3684 XXV | és nyáron, tavasszal és õsszel.~Semmi út nem vezetett e
3685 XIX | vagyon bétakarva s nagy ostobasággal” - mint Gvadányi mondja.
3686 XIII | meglátott, és végigvagdosott ostorával... hogy mertem véres kezemet
3687 VIII | szélvészes tenger habjaitól ostromolt puszta kõsziklát.~Nem tudom
3688 XII | annyira. - -~Közelgett az õsz. A napok, s kivált az éjek
3689 XX | elhervasztotta már, nem tudom, az õsz-e vagy az amiatti irigység,
3690 XX | XX.~Azon õszi délutánok egyike volt, midõn
3691 III | Csak nem veszed rossz néven õszinteségemet? Igaz, hogy, úgyszólván,
3692 XXV | sírja volt, és megláttam oszlopát: éledni kezdtek emlékezetem
3693 III | többször. Ha megpillantám őt, hirtelen visszafordultam,
3694 XV | tudok róla, hogy testvére õtet egy kád malváziai borba
3695 XIII | arra a gyûrûre, amely’k ottan az ujjadon van...~- Arra
3696 XII | s vártam, míg észreveszi ottlétemet.~- Hát ez micsoda gízengúz
3697 XII | kértem, adjon egy darabot ozsonnájából.~- Takarodjál - szólt az
3698 XII | mentem, mely elõtt többen ozsonnáztak. Egy ifjút, ki sajtozott,
3699 XVI | meredtek a szoba alacsony padlására... álla leesett... halva
3700 XXII | folytatám -, voltál-e már fönn a padláson?~- Voltam...~- Ellátni-e
3701 XXII | csak álom...~Fölszaladtam a padlásra, mohón ugrottam egyik ablakhoz
3702 XVII | bosszankodással. - Ah, uram, olyan pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye
3703 XIX | bele, de el kell válnunk, pajtáskám...~- Semmi sem tartóztathat
3704 XIII | Szívesen... - s megragadá palackomat.~- Ej! atyafi - kiálték
3705 III | kezdém, hogy pirulásom okát palástoljam -, ez a szél úgy kifúja
3706 XV | egy garasod maradt volna pálinkára; olyan jólesnék megöblíteni
3707 XI | szépséges szeretõm!~A hold pályája tetõpontján állott, s csaknem
3708 XI | volna soha nem látnom!~Így panaszkodám magamban, és vártam az éjfélt,
3709 II | Jó, ne félj, nem lesz rám panaszod... de hát szép-e az a bizonyos
3710 XXIV | Irtózatos ecsettel föstött panorámaként vonultak el szemeim elõtt
3711 XXII | mulatunk. Szép, rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek,
3712 XVII | veszteg?... Mindig így tesz, a papirost összesodorja, aztán hirtelen
3713 XVI | mely az utcára nézett, papírral volt foltozva.~- Nagy szegénység! -
3714 XIV | csinálni; õ azalatt bejárta a papot, tanítókat, a jegyzõt, s
3715 XIV | volt, látod. Most, amint a paptól kijövök, bementem egy úri
3716 XX | kitágultak, s dõlt belõlük a pára. Amint megállt, szétterjeszté
3717 VIII | estéhez, ezen elveszett paradicsomba, s a lomb, melyet régi boldogságom
3718 VI | angyal Ádámot és Évát a paradicsomból.~- Tehát csakugyan igaz? -
3719 VIII | beszélni akar velem.~- Tudod parancsolatomat - feleltem.~- Tudom, uram,
3720 XXVII| úri módon élni.~- Amint parancsolja, édes bátyám!~- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -~
3721 XVII | kelleni fog önnek, csak parancsoljon... jaj! - kiáltott föl hirtelen,
3722 XVI | üvegcse orvossággal; s egy paraszttányér, benne kopott pléhkanál
3723 XI | már, mily igazság van a párbajokban. Aztán mit érne nekem, ha
3724 IV | szóla.~- Mit akartam?... párbajra akartalak híni; azután jutott
3725 XXII | nincs-e ez rendén?... A paréjt hagyják nõni és élni, míg
3726 XX | ketyegését. - - -~Nyargaló paripadobogás riasztott föl.~Kitekinték
3727 XX | nevetve -, vén is volna már ön paripának, János.~- Könnyen beszél,
3728 XVIII| ezüstkanállal meri ezüsttálakból a párolgó, fûszeres étkeket? Hah,
3729 VIII | álmodtam.~Álmamban folyam partján álltam, s néztem habjaira,
3730 VIII | keresztül szívemet!... Ha már õt pártolta az igazságtalan szerencse,
3731 XI | hallható távolban zengett egy pásztorfuvola oly édesbúsan, hogy azon
3732 XII | pislogott, melyet alkalmasint pásztorok hagytak ott. Melléje mentem,
3733 XXIII| énekesmadarak beszélgetnek egy kis patakkal. Középütt a völgyben a fenyõk
3734 XXII | országában a többi indulatok patakok és folyamok, melyeknek mélyére
3735 XIV | mint ha tele pince az õ patikája.”~Egyszer lélekszakadva
3736 XX | is csaknem szikrát hányt patkója alatt. Visszajövet bekandikáltam
3737 II | Csak láttam.~Ternyei egyet pattantott ajkaival, mintha ilyesmit
3738 XX | rak, s míg a fa lángol és pattog, õ addig nagy léptekkel
3739 IV | Ternyei körülnézve. - A patvarba, csakugyan... hát forduljunk
3740 XVIII| most selyemtakaró alatt, patyolatpárnákon hever? Én vagyok-e az, ki
3741 XXVII| Nem mondom éppen, hogy pazarolj, de a világért se fukarkodjál,
3742 XIII | sors gyakran méltatlanokra pazarolja kegyeit. Uram, ha én itt
3743 XVII | akartam, mert egy szörnyû példa állt elõttem, mire viheti
3744 XV | szerencse ritkán jó; hanem a példabeszéd még tovább is van...~- Sed
3745 XI | édesen, mintha eolhárfa pengett volna keblemben, mert azok
3746 XXV | magunkkal vive százezereimet. E pénzbõl, gondolám, melyet fiam számára
3747 XXVII| fölkeresnének, meggyilkolnának a pénzért, mely még nálam van. Azért
3748 XVII | Mindazáltal...~S felét a pénznek visszavettem.~- Te meg Bálint -
3749 XIV | hitelezõk kérés nélkül megkapják pénzöket... szólj hát: nem készül-e
3750 XIII | italnak adtam magam. Ami kis pénzre tettem szert, inkább koplaltam,
3751 XIX | nyomort már megszoktam, s pénzszomjas soha nem voltam; így magamra
3752 XIV | bort... Kocsmáros, bort!... Pénztárnok, a mai napból már nem sok
3753 XIX | válaszoltam -, mert én valóban pénztárnokod vagyok... és ezentúl már
3754 XIV | húszezer akó bort nekem, és pénztárnokomnak itt hétezer tortát, ugyanannyi
3755 XV | éjjel kártyáztam, és minden pénzünket elvesztém.~- Mind, mind?~-
3756 VII | eljött, gondolám. Néhány perc múlva elõttünk állt Ternyei
3757 XVII | de már mindegy, néhány perccel elébb, vagy utóbb! A fõ
3758 XXII | én vártam mozdulatlanul a percet, melyben a mindenség rombadõl.~
3759 XVII | örömest hallgattam, és percrõl percre mindinkább megszerettem
3760 XVII | én örömest hallgattam, és percrõl percre mindinkább megszerettem
3761 XIX | vissza a fogadóba?~- „Mert a pia-mater vastag bolondsággal vagyon
3762 III | megrepedt szívek szép csendesen pihennek. Mert, lásd, én az elsõ
3763 III | Mert, lásd, én az elsõ pillanat óta, hogy találkoztunk,
3764 XXII | nehezen esik is, de egy pillanatot sem tanácsos késni, úrfi! -
3765 XI | tetszett: szívem is megállt egy pillanatra... aztán, mintha ki akarta
3766 III | szerettem volna rád-rád pillantani, de nem mertem, mert szemeid
3767 XX | gúnyoltak, most szerelmes pillantásokat lövellnek rám ablakaikból...
3768 XVI | ajtó megett idegen arcot pillanték meg. Nõ volt; mintegy harmincöt
3769 XXVII| irántam, az egész este alig pillantott rám, s ha hozzám szólt,
3770 XIII | Sejtem - válaszolék boromra pillantva.~- Nem jól sejti ön... ez
3771 XX | haszontalan, semmiházi, alávaló pimasszal, aki roppant zérus apja
3772 XIV | magnéziája, mint ha tele pince az õ patikája.”~Egyszer
3773 XIX | éppen akkor vetett ki a pincér vagy csaplár egy embert,
3774 XVII | zeget-zugot. Nem találtam. Egy pincértõl hallám végre, hogy elment
3775 XI | amaz ajkak helyett, melyek pirosak valának, mint a rubint lelke;
3776 XXVI | helyett csak egy halványan pirosló, hamvadozó csillag bolyong...
3777 XI | jólesett azt olvasnom. Fejfája piroslott a nap végsugarától... egyszerre
3778 XIII | volna látni, milyen lehet piruláskor azon arc, mely rendes állapotban
3779 III | égett.~- Ah - kezdém, hogy pirulásom okát palástoljam -, ez a
3780 VII | Látszott, hogy el akart pirulni szavaimra, de vére kissé
3781 XII | nem messze a legelõn tûz pislogott, melyet alkalmasint pásztorok
3782 VII | egymás szívének szögezzük a pisztolyokat.~- Hisz úgy mind a ketten
3783 VII | Így!~Szemközt álltunk. Pisztolyom vége mellét érte, s az övé
3784 XIV | tortát, ugyanannyi fácánt és pisztrángot!~- Mi lelt, Gáspár? - kérdém,
3785 XVI | paraszttányér, benne kopott pléhkanál s maradék étel. Minden nyomort
3786 XIII | voltam: ha megrészegedtem, pörlekedtem, kötõdtem, verekedtem. Bezúzták
3787 XVII | vágtam közbe, csak ne pöröljetek. - Jancsi, Jancsi vedd még
3788 XIII | mond. Óh, Gvadányi az én poétám! Bámulom, szeretem õt, és
3789 XX | korbácsommal olyat vágtam gõgös pofájára, hogy kardnak is becsületére
3790 VII | sem éri célját, hahaha!~Pofon vágtam, õ rögtön visszavágott.
3791 XIX | nincsen-e tudomásod afelõl, mily pogány ivadék légyen a kocsmárosság?
3792 XIX | s könnyeim belehulltak poharamba. És e könnyek teéretted
3793 VII | életedet, és most engem is a pokolba akarsz rántani magaddal...~-
3794 XXV | véresen... kifutott szemmel. Pokoli gyönyörrel szemléltem kínját,
3795 XIII | téged zsemlén, csak vakarón; pokrócon hevertél, nem bárson takarón;
3796 XIV | rendetlenül, hirtelen. Politika, történet, költészet s minden,
3797 XXVII| valami szebbet, fényeset, pompásat, és fogadj cselédeket, érted?
3798 XXII | Fiam a szerelmesek szokott pontosságával járt el a város végi házhoz,
3799 XXVII| mesterember?~- De a pénz sikamlós portéka. Az ember észre sem veszi,
3800 XVIII| megérkeznek. Nem messze a postaháztól építettek. Megtekintém a
3801 XI | mintha ki akarta volna pótolni, amit elmulasztott, gyorsan
3802 XII | elszaladt, s nekem hagyta prédáját.~Sokan nem is gondolják,
3803 XV | kártyások mit mondanak? Prima fortuna raro bona...~- Az
3804 XX | gazemberek arcára ráírja pro memoria e szókat: jobbítsd
3805 XI | hogy jut eszembe most, azt próbálni: jól hangzik-e vagy sem?
3806 XVIII| aranyrojtos bakancsban tapossa a puha, sima szõnyegeket? Én vagyok-e
3807 VIII | tenger habjaitól ostromolt puszta kõsziklát.~Nem tudom már,
3808 XII | a tél is bekövetkezett.~Pusztán utaztam. A hó már nagy volt,
3809 XII | sajtjának! - esengék.~- Pusztulj, szemtelen fickó! - rivallt
3810 IV | meglelni reméltem. Végre ráakadtam. Csakugyan kártyaasztalnál
3811 XIV | elraboltam pénzét; mert valóságos rablás lesz... mindegy!~- Nos,
3812 XIV | mint a börtönébõl menekült rabnak az élõ, zöld természetet.
3813 IV | mi okért?~- Hm, el akarja rabolni kedvesemet, lelkem idvességét,
3814 XVIII| egykor az utcán kutyától rabolt el egy száraz csontot, s
3815 XI | magával, mintha egy szerecsen rabszolgasereget hajtottak volna haragos
3816 III | megláttalak. Mint szerettem volna rád-rád pillantani, de nem mertem,
3817 XII | eszembe Róza mindig, de ráemlékezésem nem okozott fájdalmat, bánatot;
3818 XII | még egyre esett, és a szél ragadta szemközt velem. Szibériai
3819 XXII | való gazember te, így mered rágalmazni fiamat?... Vond vissza szavadat,
3820 VI | megcáfolnod, egy szót se e rágalmazóhoz! - monda Róza, hozzám simulva.~-
3821 XIV | várhatott tõlem, s mégis ragaszkodott hozzám.~Együtt jártunk helységrõl
3822 VI | róla, mikor már nincs min rágódnia többé!... Isten hozzád,
3823 XII | nem messze tõlem egy kutya rágódott valamin. Hirtelen odaugrottam...
3824 XIII | gyakrabban jutott eszembe, s a rágondolás mindinkább háborított, azért
3825 XI | ragyogtak... csak szívemben nem ragyogott semmi. Fölsóhajtottam, és
3826 XI | harmatcseppek, az égen a csillagok ragyogtak... csak szívemben nem ragyogott
3827 IX | volt félig; szendergett. Ráhajoltam és megcsókolám... ajkam
3828 XX | hogy a gazemberek arcára ráírja pro memoria e szókat: jobbítsd
3829 XVII | szép nevet, uram! Már úgyis rajtakaptak, hát csak megvallom, hogy
3830 XX | vonul, a kandallóban tüzet rak, s míg a fa lángol és pattog,
3831 XX | megyünk... hátrafelé, mint a rák; azért észre sem vesszük,
3832 XXII | nyíló ablakokat kövekkel rakattam be, hogy ne lássak és ne
3833 XIV | reszket.~Az udvaron mentünkben rákiáltott kocsisára, hogy korán reggel
3834 VII | Sugártalanul, komoran nézett ránk a nap a ködön keresztül,
3835 VII | engem is a pokolba akarsz rántani magaddal...~- Ne fecsegj.
3836 XXV | az égõ fa felé... még egy rántás... és õ a tûzben lett volna.
3837 XV | mondanak? Prima fortuna raro bona...~- Az igaz, azt tartják,
3838 XXVII| maga szerencséjét?... De ha rászed ön!~- Mi hasznom volna belõle?
3839 XII | a gyûrût!... Már sokszor rászorult ennek az árára, tudom. Lássa,
3840 XI | födelével. Nem mertem többé rátekinteni Rózára; óh, az az egykor
3841 XI | szívedbe vájom tíz körmömet.~Rázártam a sírásóra az ajtót, és
3842 XXV | Ternyeinek ama szavai sem rázhaták meg. Nem tudtam én: ki az
3843 IV | tartom, hogy nem az!... - és rázni kezdtem irgalmatlanul.~A
3844 VI | merni vetni neki?... Mért ne ráznók le a szívrõl azt a hernyót,
3845 XX | odajött az ablakhoz, s fejét rázta, amint meglátá a fáradt
3846 XXIII| a hold a felhõk közül, s reánk veté teljesen kísértetes
3847 XV | csak homlokodat sem vontad redõkbe. Óh, barátom. Tudd meg hát
3848 XVI | Nem emlékezik kegyed.~- Régen lehetett...~- Valami kilenc
3849 XXI | XXI.~A következõ nap reggelen vívni ment fiam, s midõn
3850 XII | ugye? Vagy ha van, jó lesz reggelire... Tegye el ezt a csekélységet...~
3851 XVI | azt gondolám, hogy e szoba régibb lakóit fogom itt találni...
3852 XXVII| mondván, hogy bátorság okáért rejtém több helyre kincsemet...
3853 XXVII| nincs birtokomban; jól el is rejtettem, oda, hol senki kincset
3854 XXV | Forró, nyári délután volt. Rekedt volt a völgy levegõje, mintha
3855 XXVII| elõször is tenni?~- Mindjárt remekelek, mesterré leszek és nagy
3856 II | De remélsz?~- Ki ne remélne! A remény olyan olcsó áru,
3857 VIII | nem reméltem, nem mertem remélni. Ha én ezt akkor tudtam
3858 II | Még nem szeretõm...~- De remélsz?~- Ki ne remélne! A remény
3859 VI | Máté barátom, magad sem remélted ugye, hogy ma kettõs ünnepet
3860 II | remélsz?~- Ki ne remélne! A remény olyan olcsó áru, mit a legszegényebb
3861 XXVII| melyet a múlt éjjel kincs reményében ásott föl, s melyet elõbb
3862 XIX | kutatással, elvesztvén minden reményemet meglelhetésérõl. Le nem
3863 X | házasság megtörtént volna. Azon reményével már rég fölhagyott, hogy
3864 XVI | volt; de szobáját csinosan, rendben tartá. Két tisztességes
3865 XVIII| körülnéztem az utcán, várva, míg a rendelt lovak megérkeznek. Nem messze
3866 XXII | Ekképp? Hát nincs-e ez rendén?... A paréjt hagyják nõni
3867 XIII | piruláskor azon arc, mely rendes állapotban is oly vörös,
3868 XV | rendesen éltünk, de kissé még rendesebben élve megtakaríthattunk volna
3869 XXII | az indulatok, köztök ez rendetlen futású üstökös.~Fiam a szerelmesek
3870 XIV | ugráltak, összefüggés nélkül, rendetlenül, hirtelen. Politika, történet,
3871 XIII | örökös barátságommal. Mi rendkívül összeillünk. Mind a ketten
3872 XX | Ez fölbonthatná a világ rendszerét vagy új világot teremthetne,
3873 XXV | huszonhat esztendõt itt töltém a rengetegben, fiam sírja mellett, egy
3874 III | de sötét pilláin könny rengett, melyet nem adtam volna
3875 XIX | el fogunk válni; szívem reped meg bele, de el kell válnunk,
3876 XVI | az összerogyástól. Falán repedések ásítottak, egyetlen ablaka,
3877 XXV | hogy az égzengés meg akarja repeszteni a sziklákat, és ledönteni
3878 XI | emelkedett a nagy fehér feszület, repkénytõl környezetten. A temetõ ajtajához
3879 XVI | született, a város elhagyottabb részében állott, hol a szegénység
3880 XIX | szintoly rongyos, amilyen részeg volt. Annyira leitta magát,
3881 VII | férfi éneke, kik alkalmasint részegen mentek haza valami csapszékbõl.
3882 XXVII| innensõ temetõben.~- Mely részén?~- Mindjárt a kapu mellett,
3883 XIX | volt, mert mindenfelében részes voltam, s éltem javad bõvségében”;
3884 XIII | egy itce borom kétharmad részével önté le.~- Az igaz - folytatá -,
3885 XX | mind a négy lábát, melyek reszkettek. János is odajött az ablakhoz,
3886 XVII | Ternyeit, megrázkódtam és reszkettem, s annyira megzavarodtam
3887 XXVII| és ne félj... no, jer.~Reszketve lépett be.~- Itt vagyok;
3888 XIX | oldalánál, midõn haldokolt... részvéttel, bánattal álltam mellette.
3889 VIII | karjaimba szorítalak, ha nem rettegsz majd tõlem... mert nem leszek
3890 IV | adtad, bizonyosan, ugye? - riadtam rá.~A szegény leány szobormerõn
3891 XX | Nyargaló paripadobogás riasztott föl.~Kitekinték az ablakon...
3892 XIX | híják, no... és elkezdett rigmusokban beszélni...~- Ah, hiszen
3893 XI | álmamban láttam a folyam ringató hullámain.~És ezalatt közeledék
3894 IX | karján egy kisgyermeket ringatott, az én fiamat. Hozzá közeledtem...
3895 VIII | néztem habjaira, melyek ringatva vittek egy haldokló hattyút...
3896 XII | Pusztulj, szemtelen fickó! - rivallt rám.~Hova menjek most? -
3897 IV | föl...~- Jer, ha mondom! - rivalltam rá, megragadva öltönye gallérját.~-
3898 VI | lábaimhoz.~Az induló hintók robogása keltett föl álmamból vagy
3899 VI | alapra állítja. Rohanni, röpülni szerettem volna a templomba,
3900 III | szólék - úgy tetszik, mintha röpülnöm kellene, felröpülnöm a mennybe;
3901 I | isten!~Huszonhat esztendeig röpült imádságom, míg hozzád jutott.~
3902 XXII | így járt volna, de térdre rogyott, és könyörge: Kegyelmezz,
3903 XVIII| amint kikapja napszámát, rohan a legközelebbi csapszékbe,
3904 XXII | ahelyett, hogy megmentésére rohannánk!~- Számára nincs többé menekülés...~-
3905 VI | szilárd alapra állítja. Rohanni, röpülni szerettem volna
3906 XXV | nem boldogulunk. Egymásnak rohantunk. Õ torkon ragadt engemet
3907 XXII | apám, csak anyámnak távoli rokona, ki örökben tart... de fuss,
3908 XXII | percet, melyben a mindenség rombadõl.~Egyszerre zaj üté meg fülemet...
3909 XX | nélkül jön és enyészik el; a romboló fergetegnek hosszanti nyomai
3910 XIV | Látom, hogy napról napra romlottabb lesz a világ! Látom, hogy
3911 VII | Kiértünk a városból. A fehér róna úgy állt elõttünk, mint
3912 XIV | Akkor majd megint a régi rongyházi leszek. Tudja isten, e gondolat
3913 XIV | éve volt, hogy folyvást rongyok födözték testemet. Oly jólesett
3914 XIV | és miért ne lehetne? Mert rongyosak, földönfutók, korhelyek
3915 VII | összeget tett föl. Végre roppantat kockáztatott... kártyája
3916 XI | temetõ ajtajához közel egy roskadozó sírhalmon ült egy igen öreg,
3917 XVI | fölkeresni elsõ gondom volt. Roskadozott már akkor is, midõn járni
3918 II | már így eleget.~- Annál rosszabb.~- S remélem, nálad sem
3919 XII | ezt a fejébe. Egy kicsint rosszacska biz ez, megviselte a viszontagság;
3920 IV | Másnap találkoztam vele.~- Rosszkedvû vagy - szólítám meg -, mi
3921 XIII | monda a kocsmáros. - Az õ rovására bizony nem adtam volna egy
3922 XI | Egyszerre. Csak mellettem Rózáé nem. A megnyílt sírokból
3923 III | itthon? - kérdém egyszer Rózáék cselédjét.~- A kisasszony -
3924 XI | meg... Róza neve... az én Rózámé! Leborultam sírja elõtt,
3925 V | esketõ elõtti napon, délután, Rózánál voltam. Enyelegtünk, ingerkedtünk,
3926 XI | mertem többé rátekinteni Rózára; óh, az az egykor oly gyönyörûséges
3927 IV | Hogy jobb lesz lemondanod Rózáról. Mondj le, édes barátom.
3928 II | lélek az isten kezébõl.~Rózától Ternyeihez jutottam. Jutottam,
3929 VII | hamva lekonyult, s végén rózsák voltak. Jancsi karszékemen
3930 XI | mert azt gondolta, hogy rózsalevél; amaz ajkak helyett, melyek
3931 XXII | hogy jól is mulatunk. Szép, rózsaszínû pápaszem ez, melyet ha fölteszek,
3932 XI | pirosak valának, mint a rubint lelke; ama lehelet helyett,
3933 X | átkulcsolhassa, és mondhassa önnek: rúgj el magadtól, és aztán nyújtsd
3934 XII | idõ volt... s én rongyos ruhában és csizmában, melybõl ujjaim
3935 XXII | szólt fuldokolva.~- S e vér ruhádon?~- E vér azon másnak vére...~-
3936 XI | Hallottam, véltem hallani ruháik suhogását, csontjaik koccanásait.~-
3937 XIX | dolga nem lesz, legalább ruháimat hadd kefélhesse. Bosszankodva
3938 VI | szép volt õ menyasszonyi ruhájában, koszorúval fején. És mind
3939 XXII | sarkantyúzás miatt, és az õ ruháján is vérfoltok voltak.~- Mi
3940 XX | Szegény lyányka lehet, mind ruhájáról, mind lakásukról ítélve...
3941 XVI | alatta, s igen ócska, kopott ruhájával takarózott. Fejénél egy
3942 XII | kivált az éjek hûvösödtek, és ruhám oly vékony, oly rongyos
3943 X | De hiszen közös szokás: saját hibáinkért a sorsot vádolni.~-
3944 VIII | Bosszút álltam... de magamon. Sajnálj, és ne kárhoztass!... De
3945 XIV | Gáspár barátom efölött nagyon sajnálkozott.~Ah - sóhajta fájdalmasan -,
3946 XIX | valának:~- Barátom, semmit sem sajnálok ebben az életben, csak azt
3947 XII | héját legalább kenyerének és sajtjának! - esengék.~- Pusztulj,
3948 XII | ozsonnáztak. Egy ifjút, ki sajtozott, kértem, adjon egy darabot
3949 XV | talán a legnagyobb ínségben sanyarog, s kit már tíz év óta nem
3950 XII | soron, és vesszõztetém a sanyarúság vesszejével.~Mert hajlékom
3951 XIII | és ez volt nyugtatóm a sanyarúságoknak közepette; sõt minél mélyebben
3952 XXII | Bálint, aztán Jánossal, aki sápadt volt, mint magam... s ment
3953 XX | kölyök azt a szegény öreget a sár közepébe taszította lovával.
3954 XX | vágtatva, hogy az országút sara is csaknem szikrát hányt
3955 XX | gyalogútról nem tért le a sárba lova elõl, tehát, midõn
3956 XX | e levelek, és most olyan sárgák.~- Egykor - szóla János -,
3957 XI | között a sírokon itt-ott zöld sarjak bújtak elõ. Midõn a temetõbe
3958 IX | körül, fölelevenedik s zöld sarjat fog hajtani?... Ah, soha!
3959 XI | elõre, õ vissza. Az utca sarkán még egyszer visszanéztem...
3960 XX | a bolond állat, mihelyt sarkantyút érez, azonnal azt gondolja,
3961 XXII | Lova oldalából dõlt a vér a sarkantyúzás miatt, és az õ ruháján is
3962 XIV | Szemeimre nem jött álom. Sarokba húztam magamat, de nem sokáig
3963 XXII | szerzend nekik; eléjövék a sarokból, hol eddig meghúztam magamat,
3964 XX | látszott a tajtéktól és sártól; erei vastagokra voltak
3965 XXIII| a hóhérlegény húzta le a sarut.~És ez ugyanott történt,
3966 XII | hideg sültet falatozott, és savanyúvizes bort ivott, s nagyokat kacagott
3967 XXVII| van is, mint én mondom, sebaj. A fõ dolog az, hogy tégedet
3968 VII | volna szívébe, s vér folyna sebébõl. Lassanként halványodott...
3969 VIII | most már fájni kezdenek sebeim!~- Mi lelt? Szólj, mi bajod?...
3970 XXI | így szólt hidegvérrel:~- Sebeket adtam.~Délután kilovagolt,
3971 VIII | nehezedtem...~- Egy kis sebem van...~- Nagyon megnyomtam,
3972 VIII | agyon.~Hosszan feküdtem sebemmel.~Orvosom minél nagyobb nyugalmat
3973 VIII | zokogva borult reám... éppen sebemre, melynek eddig minden érintés
3974 XXII | félbeszakítá boldog ábrándozását.~Sebesebben, mint valaha, vágtatott
3975 XV | példabeszéd még tovább is van...~- Sed si bona, valde bona...~-
3976 VII | útközben -, holnap víni fogok; segédem lész.~- Szívesen, uram,
3977 VII | múlva elõttünk állt Ternyei segédével.~A keleti láthatár szélén
3978 XXVII| önnek köszönhetem, mert ön segítsége nélkül, isten tudja, lett
3979 XI | egy hangodat hallom, hogy segítségért kiáltasz: ott benn termek
3980 VII | Hány lépésrõl? - kérdé.~- Sehányról, majd csak így egymás mellõl -
3981 VII | fegyver: semmi... a hely: sehol... az idõ: soha. Aztán,
3982 III | érzelem végtelen tengerét sejteté velem keblében.~Róza, én
3983 XIII | boromra pillantva.~- Nem jól sejti ön... ez csak egy kis intermezzo
3984 XVIII| vánkosa az éjen át, s ki most selyemtakaró alatt, patyolatpárnákon
3985 XVII | akarnék adni; mennyi kell?~- Semennyi! - mondám megvetéssel. -
3986 II | mennyire vagytok már?~- Még semennyire.~- Ez nem igen sok. De beszéltél
3987 VI | de föntebb érzem magamat, semhogy ez alacsony vádat megcáfolni
3988 XX | össze?~- Egy haszontalan, semmiházi, alávaló pimasszal, aki
3989 XII | megviselte a viszontagság; de a semminél csak többet ér. Tennap este,
3990 II | gondolkodik nemesen, az semmirõl sem.~- Térjünk másra. Keserû
3991 XVII | kérdém.~- Nem én, apám, semmitõl! Tûznek-víznek nekimegyek.~-
3992 XXV | lehettem? És most, midõn már senkije sincs többé, most hagynám
3993 XXII | sértem meg, úrfi?~- Dehogy sért, János, hogy sértene ön
3994 XXII | mondani?~- Hát... de nem sértem meg, úrfi?~- Dehogy sért,
3995 XXII | Dehogy sért, János, hogy sértene ön engemet? Ilyen vadat
3996 XII | fázhatott volna... de ne vegye sértésként szavaimat.~Szobát nyittatott,
3997 XVII | halni meg.~Ez az ember tehát sérthetetlen? - gondolám, és fájt nekem,
3998 XXII | Csend lett; csak a föl s alá sétáló õr hangos lépteit és János
3999 XX | igazgatta; én szobahosszat sétáltam és gondolkodám. Végre leültem
4000 XV | még tovább is van...~- Sed si bona, valde bona...~- Úgy
4001 XIX | erre most nem érünk rá. Siess, hogy még ott találd...~
4002 XII | távozni akarék.~- Hát hova siet? - kérdezé tõlem.~- Majd
4003 XVII | barátom - szóla Ternyei -, sietek játszótársaimhoz... te mégsem
4004 VI | esküvést. Azt gondolám, hogy a sietés életem ingadozó boldogságát
4005 VI | fölébredtem és nagyot lélegzém. Siettetém az esküvést. Azt gondolám,
4006 XXVII| mesterember?~- De a pénz sikamlós portéka. Az ember észre
4007 VIII | Ternyeivel.~- Hah, férjemmel! - sikolta Róza.~- Férj... fé... -
4008 XX | midõn melléje ért, ez a silány kölyök azt a szegény öreget
4009 XVIII| bakancsban tapossa a puha, sima szõnyegeket? Én vagyok-e
4010 III | és csókolt, és homlokomat simította, e homlokot, melyen akkor
4011 VI | rágalmazóhoz! - monda Róza, hozzám simulva.~- Uram - szólítá meg Rózának
4012 XXII | Alkonyatkor odalopóztam a siralomház közelébe, s vártam, míg
4013 XI | meg agyvelõmet.~Rohantam a sírásó kunyhajához, mely a temetõ
4014 XI | tíz körmömet.~Rázártam a sírásóra az ajtót, és visszafutottam,
4015 XI | Esedezõ hangom megindíthatta a sírásót, mert kijött.~- Ki az hát? -
4016 VII | hogy már most kezdd el a sírást. Ne könnyezz, jó fiú. Ez
|