1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
4017 XIII | elcsaptak. Tudom, még most is siratja falum, hogy elhagytam; mert
4018 XXV | néhány hétig gyászolta, siratta szeretõjét, s néhány hónap
4019 VII | hanem otthon vagyok... a sírban, melynek helyét szinte csak
4020 XI | magamban, és vártam az éjfélt, sírhalmán ülve, fejfájára támaszkodva.
4021 XI | fölkeressem a szegény kis Betti sírhalmát.~Szép derült alkony volt.
4022 XXVII| kezemben, melyet, íme, leteszek sírhalmodra. Kösd föl most vele magadat
4023 XI | ajtajához közel egy roskadozó sírhalmon ült egy igen öreg, szegény
4024 VI | a szellemeket fölidézte sírjaikból.~Halvány arcok és csend.~-
4025 XXV | és ha meghal ön, leülök sírjára, és ott fogok ülni, míg
4026 XI | hallani, bármi mély lesz is sírod, és feljössz hozzám, és
4027 XI | szenvedõ hûség.~- Megtaláltam sírodat, Rózám, szép kedvesem! -
4028 XI | jelensz meg? Nem jössz fel sírodból?... Jól van, hát én megyek
4029 VIII | kérnélek, jõj el síromhoz...~- Sírodhoz?~- Ha meghalok... de az
4030 XI | Irtóztató jelenés!...~A sírok megnyíltak. Mindnyájan.
4031 XI | mellettem Rózáé nem. A megnyílt sírokból kiléptek a halottak... ifjak
4032 XI | tavalyi száraz füvek között a sírokon itt-ott zöld sarjak bújtak
4033 VIII | bármi mélyen lesz is ásva sírom, és feljövök hozzád, és
4034 XXII | Nem hiszem, hogy éljünk a síron túl is; mert az élet mindig
4035 XXII | tiéd? Az élet egy táj, mely sivatagnak és viránynak keveréke, s
4036 XIV | hajnal állt elõttem; ott sötétedett, itt világosodott, és egyikben
4037 XXV | sötét lett, csaknem éjjeli sötétség... a völgyet fekete felhõ
4038 XII | lett körülötte sötétségnek sötétsége, mint Golgotán, mikor az
4039 XII | fájdalom, és lett körülötte sötétségnek sötétsége, mint Golgotán,
4040 XVI | leánytok?... Hah...~Kínos sóhaj szakadt ki keblébõl, mely
4041 XI | semmi. Fölsóhajtottam, és sóhajomat messzirõl meg lehetett volna
4042 II | volt életem átka, és mégis sóhajtok nevére. Õ volt életem átka,
4043 VII | Éppen azt akarom.~- Ah - sóhajtott fel -, látom, hogy erõvel
4044 XIV | meg is feledkeztem. Ez a sokévi kamat.~- Mi van abban a
4045 XIII | válaszolék -, gyakorlás által sokra viheti az ember...~- Ön
4046 XXV | mindannyiszor vissza fogok sompolyodni, mint a leghûségesebb kutya;
4047 XXVII| fekszik... Most rajtam a sor, ismét bosszút állani; s
4048 VII | téged kitörölni az élõk sorából!~- Mily szívesség! Le vagyok
4049 XII | év napjai rám nézve két sorba állított katonák valának;
4050 XII | én végigmentem e hosszú soron, és vesszõztetém a sanyarúság
4051 XXVII| szakácsot?~- Nõm oly alacsony sorsból való, mint magam, s megszokta
4052 XXV | Jánoshoz:~- Barátom, az én sorsom tele bekövetkezett; úgy
4053 III | eljártam Róza ablaka alatt; sőt napjában többször. Ha megpillantám
4054 XIII | Jól van hát. Tessék!~- ’sten éltess’! - monda új társam,
4055 XII | ettem meg. S amint jóllaktam sületlen burgonyákkal, milyen jólesett
4056 XIV | is: egykedvûleg nézheti süllyedését; csak ha ismét vergõdik
4057 XII | volt; a folyosón ült; hideg sültet falatozott, és savanyúvizes
4058 XVII | meg egyre hordja neki a süteményeket. Hanem azért Tóni mégiscsak
4059 XI | elkomorodott. Szél jött, haragosan süvöltõ szél, mely fekete felleget
4060 XXIII| eltemessük.~Sötét volt. A szél süvöltött, zúgott. Az esõ szakadt.
4061 XI | koporsófödelet... a hold elözönlé sugáraival Róza arcát... én megpillantám
4062 XXV | levegõje, mintha a nap minden sugarát csak idelövellte volna.
4063 XVI | kibontakozva egy fellegbõl, vérszín sugárokat lövellt be a kis ablakon
4064 VI | holdvilága még egy halovány sugárt vet holt arcára.~Múlt éji
4065 VII | vére ömlését megállítá.~Sugártalanul, komoran nézett ránk a nap
4066 XIV | jókedvén, mely szemébõl sugárzott.~- Mit kérdezesz? Azt kérded,
4067 XIII | lelke lettem, tudniillik súgója. Minthogy azonban cudarabb
4068 III | láttam volna is: szívem súgta, hogy te szeretsz, szeretned
4069 V | vállamra hajtá fejét és ezt súgtuk egymásnak:~- Holnap ilyenkor,
4070 XIV | azután én. Aztán... - s ezt súgva mondá... -, aztán ki az
4071 XI | Hallottam, véltem hallani ruháik suhogását, csontjaik koccanásait.~-
4072 XXV | meg, mint én; de hosszú sûrû haja egészen fehér volt,
4073 XXIV | kísértetei... mindinkább sûrûbb ködbe burkolóztak... már
4074 X | de gondolá, hogy most már szabadabban lehet ön apa, mint ha azon
4075 XII | megcsalt, elhagyott, Most szabadon válogathatok a szeretõkben.
4076 XII | csak egy kicsit. Tõlem nem szabadul oly könnyen.~- Mit kíván
4077 XXII | érzelemrõl inkább lehet lélektani szabályokat állítani föl, mint a szerelemrõl:
4078 XII | szobában. Elmondta, hogy atyja szabó, még anyja is él, de az
4079 VII | kezébõl, és ízrõl-porra szaggatom. Fogát csikorgatva ugrott
4080 XIX | százezer forint! - kiálta föl s szája tátva maradt, s amint föleszmélt
4081 XIV | asztalt, s gyönyörködve emelte szájához hol az egyiket, hol a másikat.
4082 XXV | kerültem... mellét gázoltam... száján kétfelõl véres tajték futott
4083 XXVII| ember! Tehát nem tartasz szakácsnét vagy szakácsot?~- Nõm oly
4084 XXVII| tartasz szakácsnét vagy szakácsot?~- Nõm oly alacsony sorsból
4085 XXV | Mit én bántam! Kergetém õt szakadatlanul. Utunkat állta egy eldõlt,
4086 XXV | egészen fehér volt, mint az én szakállam. Fejét széles, lekonyult
4087 III | Ne is beszéljünk errõl - szakaszta félbe Róza. - Szülõim meg
4088 IV | irgalmatlanul.~A többiek szakasztottak el tõle. Azután mi történt,
4089 XI | mondhatja ezt komolyan - szakíta félbe szolgám.~- És miért
4090 VIII | kezembõl egy darab bõrt és húst szakított ki. Miért is reszketett
4091 IV | no, ne ugorjál föl, ne szakíts félbe... hadd mondjam el
4092 X | volt a sors...~- A sors? - szakíttatám félbe. - A sors? De hiszen
4093 XXVII| föleszmélt... körülnézett... szaladni kezdett... megállt... ismét
4094 XXV | éktelenül meg volt nyomorítva. Szaladtam kunyhónkba a kötélért. Amint
4095 VII | szélén a hó fölött piros szalag futott végig, mely a napjöttét
4096 XIX | hova megérkezésemkor együtt szállánk. Naponként kerestem õt és
4097 XXVII| szerelméért, õ nejével fõzet! És e szállás... nem éppen alávaló, az
4098 XXVII| védencemet, Ternyei unokáját. Szállása csinos volt, de fényûzés
4099 XX | kívánkozom, és õ talán föl is szállna velem, ha szabad kényére
4100 III | Kétségbeesett elhatározottság szállta meg szívemet. Most vagy
4101 XVI | látszott. Egy zsup meztelen szalmán feküdt betegen; semmi más
4102 XX | volna ezen összegnek elsõ száma; az a Deregi, aki iskolatársam
4103 XIII | felejtve, az érdemetlenek számába van ejtve.” De Gvadányi
4104 XX | Nem tudom az esztendõ számát, csak annyit tudok, hogy
4105 XXV | nem akarom, hogy miattam számkivesd magadat a világból, hol
4106 XVI | megbántást; de a jótéteményt sem. Számolhat kegyed hálámra!~- Igen?
4107 XII | ki kezed-lábad... akkor számolhatsz rám.~- Köszönöm - válaszoltam,
4108 XIII | Nem volt ilyen ember a Szamos mentébe, nem is járt gubába,
4109 XXVII| jutottam hozzá. Fényes bútorok, számos cseléd.~- Csakugyan életrevaló
4110 I | köszönetem.~Köszönöm, köszönöm!~Számot vetettem az élettel. Nincs
4111 XX | lovamról, s kiemeltem ama szánandó öreget a sárból, aztán folytattam
4112 XI | Nem tudom...~- És mi szándéka van önnek? Mit fog tenni?...~-
4113 XXII | kinyilatkoztatom mindnyájok elõtt, hogy szándékom Lujzát nõül venni, még pedig
4114 III | bemenni...~- Nem... nem volt szándékomban... majd... - efféléket hebegtem,
4115 XVII | sürgetõs dolgom van. Nem is ide szándékoztam tulajdonképp; hanem már
4116 XIV | és együnk, igyunk, amit szánk, szemünk megkíván. Látod
4117 XXII | de leginkább a halálnak szánt áldozatot... a barmot a
4118 XIX | föltevém, hogy lehetõleg szaporítom. És fiam teljes mértekben
4119 XXII | nõni és élni, míg magától szárad el; a búzát pedig learatják.
4120 XXII | voltam...~- És alacsony származású...~- Én is az vagyok...~-
4121 XXVII| Láttam, öcsém, láttam; minden szavából, minden tekintetébõl kitetszik.~-
4122 XXII | rágalmazni fiamat?... Vond vissza szavadat, ha istened van! Hiszen
4123 VI | Nem hallgatlak ki; hinnék szavadnak, hinném hazugságodat is,
4124 XII | de ne vegye sértésként szavaimat.~Szobát nyittatott, befûttetett,
4125 VII | Látszott, hogy el akart pirulni szavaimra, de vére kissé távol járt
4126 X | most én elõttem? Én hiszek szavainak, noha hihetetleneknek tetszenek
4127 XX | szépségérõl - folytatá elõbbeni szavait fiam -, mert akármeddig
4128 III | megásva alattam, mely elsõ szavamra megnyílik, hogy elevenen
4129 II | kis Bettit?~Ternyeinek e szavára, nem tudom, mi volt, amit
4130 IX | Ah, soha! Mert ahhoz századok kellenének.~Bementem Bettiékhez.
4131 XXVII| reményem, hogy életemben csak századrésznyit kereshessek is, én, szegény
4132 XXV | így menénk magunkkal vive százezereimet. E pénzbõl, gondolám, melyet
4133 XX | aki roppant zérus apja százezreinek végén, s aki ezért oly fölfuvalkodott,
4134 XVII | Jancsi vedd még egyszer, még százszor köszönetemet. Tudom, magad
4135 XX | minden ott termett virágnál százszorta ékesebb. Odaugrattam paripámat,
4136 XX | annyival szebb, amennyivel szebbeknek képzeljük az angyalokat
4137 XXVII| aranyak! - kiálta föl.~- Szedd ki. Mind, mind. Így. Tudod-e,
4138 XX | csak azért tette a sors szegénnyé, hogy annál inkább kitûnjék
4139 XII | jólesik nekem, ha segíthetek a szegényeken. Aztán maga különösen megérdemli,
4140 XVI | elõtt?~- Senki. Betegen és szegényen jöttem e városba, s a legolcsóbb
4141 XVII | tartott, mert a vízbe ugrott szegényke...~Egy tõrdöfést adok neki! -
4142 XII | szerethette kedvesét, ha ilyen szegénységben sem adta el ezt a gyûrût!...
4143 XIX | az egészen fiamé lett.~A szegénységet, nyomort már megszoktam,
4144 XX | rosszul bánnak elõttem a szegénységgel. Ha fegyver lett volna nálam,
4145 XX | minden két esztendõre egy! Szégyellem magamat.~- Meglássa, úrfi,
4146 XII | akartam; koldulni pedig szégyelltem. Eladtam becsületes öltözetemet,
4147 XIII | engemet, és én elpirulék szégyenemben.~Évek óta e szó gerjeszté
4148 XXII | lelkem, hogy nem válnám szégyenére az alkotónak, mint oly számtalanan!
4149 XXII | hallgatóztam...~Semmi nesz.~János széken ült, két tenyerében tartva
4150 XXII | Egyszerre zaj üté meg fülemet... szekerek zörgése... lovak dobogása...
4151 IX | közöttök emelkedõ csemetét a szelek ellen oltalmaznak. S hátha
4152 VII | segédével.~A keleti láthatár szélén a hó fölött piros szalag
4153 XXVII| be... kellemes, kedves, szelíd, szõke menyecske. Mint távol
4154 XI | Róza nem volt köztök. A szellemek mellettem lebegtek el. Hallottam,
4155 VI | mely tizenkettõt ütött, s a szellemeket fölidézte sírjaikból.~Halvány
4156 VIII | kopasz homlokomat, ezt a szélvészes tenger habjaitól ostromolt
4157 XXVII| kezdetnek, hogy meggazdagodásod szembe ne szökjék; azonban e lakást
4158 XXV | megelégszem most egyik szemeddel; a másikat meghagyom, hogy
4159 XVI | ezt megrepeszteni látszék. Szemei kidülledve, fénytelenül
4160 III | pillantani, de nem mertem, mert szemeid rajtam függtek. Csak nem
4161 XIV | voltak jelen tulajdonképp.~Szemeimre nem jött álom. Sarokba húztam
4162 XXII | szép, milyen lehet olyan szemek elõtt, apám, melyek annyit
4163 XXIII| elkékült arccal, kidülledt szemekkel kiöltött nyelvvel, nyakán
4164 XI | vagyok, ember, úgy nézz a szemembe, hogy õrült vagyok, és az
4165 XXII | láttad a harmatot, mely szemembõl ifjúságom virágaira hullott;
4166 XIX | látok, farkassötétség van a szememen... nyújtsd hát karodat és
4167 XIV | födözték testemet. Oly jólesett szememnek ezt látnia, mint a börtönébõl
4168 XXVII| a fiú -, ne higgye; csak szemérmesség, nem ellenszenv... feleségem
4169 X | folytatá egy könnyet törölve le szemérõl, melyen meglátszott, hogy
4170 VI | fordult, és reám szögzé szemét... ilyen tekintettel ûzé
4171 XVI | másvilágon, hogy mer majd szemetek közé nézni becstelen leánytok?...
4172 II | észrevette volna... mert szemlátomást kerülte tekintetemet. Ez
4173 XXII | fájdalomnak, melyet ennek szemlélése okoz!... Te ismersz engem,
4174 XXV | szemmel. Pokoli gyönyörrel szemléltem kínját, s így szólék hozzá:~-
4175 XX | állott, utolsó virágait szemlélve, mert a kert nagy részét
4176 XVIII| hirtelen elfordítá arcát, és szemlesütve tolta taligáját, mely nyikorgott
4177 XXV | venni... véresen... kifutott szemmel. Pokoli gyönyörrel szemléltem
4178 XXII | nézzük. Rám nézve a legszebb szempont Lujza keble. Milyen leány
4179 XXII | keveréke, s milyennek látjuk? A szemponttól függ, ahonnan nézzük. Rám
4180 VIII | szenvedtünk...~- De nem szemrehányásként mondom - tevé hozzá oly
4181 VIII | szélére ülve -, köztünk vége a szemrehányások idejének, mert... hah, Máté,
4182 XII | kérdé a hölgy jószívû szemrehányással.~- Nekem nincs hazám - válaszoltam.~-
4183 IX | föl csókomra. Vagy talán szemrehányást akart tenni azért, hogy
4184 VI | szakítá õt félbe:~- Uram, ez szemtelenség, alávalóság! Ön kezemet
4185 XVII | keblemre.~Eleven, sötét szemû, barna fiú volt.~- Tehát
4186 XX | város és természet egyaránt szenderegni látszik vagy hosszan merengeni...
4187 XIII | sem tudta fizetni... egy szennyes, rongyos zsebkendõt adott
4188 II | szentírásából!~- A léleknek nincs szentírása; legfölebb kalendáriuma
4189 II | pajtás...~- Lelkembõl, lelkem szentírásából!~- A léleknek nincs szentírása;
4190 XIII | mint én; pedig becsületem szentségére, ezzel sokat mondtam.~-
4191 XVI | teremtés! Sok szükséget szenved ugye? Van-e mibül élnie?~-
4192 VII | s távozám.~Tudtam, mily szenvedéllyel, dühhel szokott kártyázni.
4193 XVII | elõttem, barátom, legnemesebb szenvedély a kártya. Eszerint az éjet
4194 XXVII| kártyázni, s nemsokára oly szenvedélyes, de nem oly szerencsés kártyás
4195 XXII | botanika iránt valami nagy szenvedélyt... lovagolt, vívott, úszott,
4196 XII | õ is kikapja a magáét a szenvedésbõl.~És kikapta. Szenvedett
4197 X | hetek múltával vége lett szenvedésének, istennek hála. Óh, milyen
4198 XXII | mely a mártírok minden szenvedésénél nagyobb, s melyet az örökélet
4199 VI | És én e kínt tovább is szenvedjem?... Minek szenvedjen az
4200 XVI | Ha nem volnának, most nem szenvednék. Sokszor azt véli az ember,
4201 XI | halovány arccal, milyen a szenvedõ hûség.~- Megtaláltam sírodat,
4202 XIX | itt neked vagy nélkülözést szenvedsz... szólj, és kívánatod teljesül...~-
4203 VIII | tiéd, Róza.~- Óh, én sokat szenvedtem, nagyon sokat.~- Én is,
4204 VIII | Máté...~- Úgy egymásért szenvedtünk...~- De nem szemrehányásként
4205 II | lesz rám panaszod... de hát szép-e az a bizonyos szép?~- Ragyogó
4206 XXVII| isteni neki, szavai oly szépek, hogy nem állhatok ellen.~
4207 VII | Igen.~- Hogyan?~- Csak úgy szépen, hogy mind a ketten egymás
4208 XV | fölébredt -, mit álmodtál?~- Szépet, barátom, gyönyörût! - felelt
4209 XX | meg, hogy nem a ruha teszi széppé a leányt! Meguntam már az
4210 XXII | tökéletesebb, mint külsõ szépségben. És szülõi is igen becsületes
4211 XX | hiába beszélek e lyányka szépségérõl - folytatá elõbbeni szavait
4212 XI | föld férgeivel lenni... s a szépségnek vége!~Kijöttem a sírból,
4213 XI | hajtott magával, mintha egy szerecsen rabszolgasereget hajtottak
4214 X | tekinteni hajlékunkba, s ha szerelembõl nem is, legalább irgalomból
4215 XXII | Elvem ellen volt, fiam szerelmébe valaha beleavatkozni; azért
4216 VI | mondám.~- Ej, az isten szent szerelmeért, hogyne volna közöd hozzá? -
4217 XXVII| mint zsugori. Az isten szerelméért, õ nejével fõzet! És e szállás...
4218 XXII | rendetlen futású üstökös.~Fiam a szerelmesek szokott pontosságával járt
4219 II | Ki ne ismerné az elsõ szerelmet, e váratlan kedves vendéget,
4220 XVII | percig is kételkedhettem a szerencsében, mely tündérként mosolyga
4221 XIII | csárda meg nem érdemli e szerencsét. Egyszerre két tudós benne!
4222 XV | szerencsétlenségünket?~- Szerencsétlenség? Én nem tudom, mit jelent
4223 VI | szerencséje volt? Ah, inkább szerencsétlensége. Jobb lett volna neked ekkor,
4224 XV | álmodtad-e meg bajunkat, szerencsétlenségünket?~- Szerencsétlenség? Én
4225 III | veled éhezni, fázni... csak szeress!~És nyakamba borult, és
4226 XXII | Bálint! Apám mondá, hogy szeressem ezen embert, vagy legalább
4227 XXVII| fõ dolog az, hogy tégedet szeressen...~- És õ szeret engemet! -
4228 XVII | vagy legközelebb mihelyt szerét ejthetem; addig ajánlom
4229 X | Megbecstelenítés, szégyen, gyalázat! Szeret-e az, aki erre gondol? Szerettük-e
4230 XIX | megérdemlé gondoskodásomat és szeretetemet, melyet egyre növelt szívemben.~
4231 VII | késõbb támadt bennem az atyai szeretetnél; mégis erõsebb volt, mint
4232 XII | Mert képzelem, mint szerethette kedvesét, ha ilyen szegénységben
4233 XVIII| mert tudtam, hogy õ nem szereti õket. Ha szerette volna
4234 III | egymással, de semmi az; mi szeretjük egymást, s a szeretõk elsõ
4235 III | súgta, hogy te szeretsz, szeretned kell engemet... oh, ha ezt
4236 XXV | hétig gyászolta, siratta szeretõjét, s néhány hónap múlva férjhez
4237 III | mi szeretjük egymást, s a szeretõk elsõ pillanatban is régi
4238 XII | szabadon válogathatok a szeretõkben. Válogatok is. Az igaz,
4239 IV | érdemel. Hisz elmondtam már a szeretõkrõli véleményemet.~- Én is elmondtam
4240 II | bocsátani; de annak, ki szeretõmtõl, lelkem kincsétõl fosztana
4241 IX | Bettivel, nem mint lángoló szeretõpár, hanem mint békés szomszédok...
4242 III | látná azt meg, ki által szerettetik! És ha nem láttam volna
4243 XXII | legalább hagyjam magamat szerettetni általa, kit utálok; õ erõszakkal
4244 X | Szeret-e az, aki erre gondol? Szerettük-e azt, akiért ezt el nem merjük
4245 XVII | mivel beéri fiam, míg ismét szerezhetek...~- Min gondolkozol oly
4246 XIX | mert temérdek aggodalmat szereztél nekem...~- Én? Hogy és miképp?~-
4247 XXV | ismert többé. Üggyel-bajjal szereztem tudomást a Ternyeiekrõl.
4248 XIII | magam. Ami kis pénzre tettem szert, inkább koplaltam, csak
4249 XXII | melyet a következõ nap szerzend nekik; eléjövék a sarokból,
4250 XV | eljárt látogatóba, s amit így szerzett, azt elitta. Csak annyit
4251 XXVII| boldogságnak, melyet másnak szerzünk, egy része mindig a magunké.
4252 XIX | mosolyogva egyeztem bele szeszélyébe.~Hát Hiripi Gáspár?~Ez a
4253 XVII | tapasztaltam. Virradatkor szétoszolt a társaság. Hitelezõm négyszáz
4254 VI | nem foglak szeretni, ha szétszakad is bele szívem, mint e koszorú!~
4255 XX | belõlük a pára. Amint megállt, szétterjeszté mind a négy lábát, melyek
4256 XI | arról is lemondtam, mert szétzúzott lelkem mindenre képtelen
4257 XII | ragadta szemközt velem. Szibériai idõ volt... s én rongyos
4258 XIII | érzém, hogy arcom nedves. Szidni kezdtem, aki leöntött; s
4259 XIV | hol valék. Káromkodott, szidta az ilyen hitvány falukat,
4260 XXVII| pénzt, hanem az erdõben, egy szikla mellett, mondván, hogy bátorság
4261 XXV | meg akarja repeszteni a sziklákat, és ledönteni azokat a magasból,
4262 XX | országút sara is csaknem szikrát hányt patkója alatt. Visszajövet
4263 VIII | ne eresszen hozzám semmi szín alatt, annyival is inkább,
4264 XXVI | eltemessen. De mindegy: a föld színén vagy a föld alatt... sem
4265 XIII | mûvészethez, annak okáért egy színésztársaságnak lelke lettem, tudniillik
4266 XIX | csaplár egy embert, aki szintoly rongyos, amilyen részeg
4267 XXII | melynek mindene van, csak szíve nincs, mely mindent kíváncsi
4268 XIX | KITÖRÖLHETLENÜL~EGYETLEN BARÁTJA~SZÍVÉBEN.~BÉKE HAMVAIRA!~ ~
4269 XVII | érik, csakhogy már a te szíved is nemesül... mert én elõttem,
4270 XI | kettéhasítom agyadat ez ásóval, és szívedbe vájom tíz körmömet.~Rázártam
4271 VIII | most!~Lázasan szorított szívéhez, és csókolt, mintha belém
4272 XII | meghallgassa. Csak könnyebb a szívemnek, ha szerelemrõl beszélhetek.
4273 VII | hogy mind a ketten egymás szívének szögezzük a pisztolyokat.~-
4274 XIII | szokásom: meg nem vetni a szíves kínálást...~- Jól van hát.
4275 VII | az élõk sorából!~- Mily szívesség! Le vagyok kötelezve.~-
4276 XVII | Tudom, magad szûkölködtél szívességed mellett...~- No már látom,
4277 XII | Leszálltam és megköszöném szívességét, s távozni akarék.~- Hát
4278 XII | Nem élek vissza tovább szívességével - szóltam én végre -, áldja
4279 XV | szívemhez szorítsalak, e szívhez, melyhez tíz év óta nem
4280 V | jégtengerének, mit mások szívnek neveznek.~Az esketõ elõtti
4281 II | változóbb szél az emberi szívnél. De én most hiszem, hogy
4282 VI | Mért ne ráznók le a szívrõl azt a hernyót, melyet életnek
4283 XXII | nincs egy szemünk és két szívünk, hogy csak felényi ínséget
4284 XVI | gondolám, s bementem dobogó szívvel. Elrémültem.~Betti anyja
4285 III | hebegtem, kifelé hátrálva.~A szobaajtó nyílt. Róza lépett ki.~-
4286 XX | koronként a tüzet igazgatta; én szobahosszat sétáltam és gondolkodám.
4287 XVI | Betti anyja szegény volt; de szobáját csinosan, rendben tartá.
4288 XXVII| Ternyei unokáját, pompás szobákon át jutottam hozzá. Fényes
4289 X | látogatám. Ma hagytam el szobámat elõször, és ezen hajlék
4290 VII | folytatám -, jer beljebb egy szobával.~- Minek?~- Jössz, vagy
4291 IV | riadtam rá.~A szegény leány szobormerõn állt és nézett rám, s könnyei
4292 XXVII| kérdé, amint meglátta fiam szobrát.~- Olvassa a föliratot,
4293 VII | a ketten egymás szívének szögezzük a pisztolyokat.~- Hisz úgy
4294 VI | Róza felém fordult, és reám szögzé szemét... ilyen tekintettel
4295 XX | átadá a virágot, magasra szökelltettem paripámat, hogy csillagot
4296 XXVII| meggazdagodásod szembe ne szökjék; azonban e lakást legközelebb
4297 XXII | S mi mást tegyek?~- Szöknöd, futnod kell...~- És hova?~-
4298 XVII | házasodni nem akartam, mert egy szörnyû példa állt elõttem, mire
4299 XIV | kötött velem barátságot... ha szövetségünket barátságnak lehet nevezni;
4300 XX | csak leckéztessen meg... szokása szerint; én majd türelmesen
4301 XIII | kezdé azon egyén, ki nem szokta a kínálást megvetni -, tudja-e,
4302 XIX | nagy farkassötétségei szoktak lenni.~- És ki az az ember?~-
4303 XIII | valami szép kert lugasán; mit szól ön ehhez?... De, a mennykõbe
4304 XIX | lett. Fölmentém õt minden szolgai munkától; de õ arra kért,
4305 VII | Itthon urad? - kérdém Ternyei szolgájától.~- Igen - felelt az.~- Jer
4306 VII | Itt megálljatok - szólék a szolgáknak. - Ternyei - folytatám -,
4307 XVII | ön visszajött, s ha önt szolgálhatom, senki mással nem leszek...
4308 II | azon alakot, mely mintául szolgált az istennek, mikor az angyalokat
4309 VII | lakására mentem. Magammal hítam szolgámat.~- Itthon urad? - kérdém
4310 VII | mellett!~És ezzel távozám szolgámmal együtt.~- Te, Jancsi - szólék
4311 VIII | tanácsolt; azért meghagyám szolgámnak, hogy senkit be ne eresszen
4312 IV | én beszélek. Aztán majd szólhatsz. Tehát mind a ketten nõül
4313 XVII | haraggal.~- Hiszen senki sem szólít engem úrfinak, csak õ...~-
4314 XII | tudtam bizonyosan, engem szólítanak-e?~- Hova utazik? - kérdé
4315 XII | jól e csonttal.~- Uram - szólíték meg egy mellettem elmenõt -,
4316 XIX | sem tudom hamarjában, hogy szólítsalak... - folytatá félénken.~-
4317 XII | leány vagyok... tehát ne szólítson asszonynak.~- Leány kegyed? -
4318 XVI | világot, hogy lássak. Hah, szóljon, nem Izabella vagy Judit
4319 II | egyebet sem tudtam szólni, nyakába borultam, és sírva
4320 IV | Tudod, mit?... Hát... igazán szólva, én is szeretem Rózát...
4321 XIII | és tisztesség nem esik szólván, én is nótárius voltam;
4322 XIII | felástam.~Így jár, aki mindig szomjazik,~Míg a temetõbe nem viszik. - -~
4323 XX | hova õt nem kísérte el szomjúsága, a temetõbe; s még most
4324 III | Úgy tetszik, mintha mi két szomszéd csillagok lettünk volna
4325 IX | szeretõpár, hanem mint békés szomszédok... nem mint két csillag,
4326 VI | ijedtemben úgy megszorítám szomszédom karját, hogy az majd fölsikoltott.~
4327 VIII | utolszor! Ah, érzed-e e szónak irtózatosságát? Érzed-e
4328 XVIII| bakancsban tapossa a puha, sima szõnyegeket? Én vagyok-e az, ki egyszer
4329 XII | jólesik néha az utcán csontot szopogatni, melynek húsát már leették
4330 IV | veszteni...~- Átkozottul szórakozott voltam; tudj’ az ördög,
4331 XIV | hogy kettõzött erõvel és szorgalommal látott dolgához.~- Húzd
4332 VIII | feljövök hozzád, és karjaimba szorítalak, ha nem rettegsz majd tõlem...
4333 V | ölembe ültetém, keblemhez szorítám, vállamra hajtá fejét és
4334 VII | elsütjük.~Ternyei görcsösen szorította össze fogát, s szemeit behunyta.
4335 XV | Méltó arra, hogy szívemhez szorítsalak, e szívhez, melyhez tíz
4336 XI | balgaságot. Add ide kezedet, hadd szorítsam meg. Isten veled!~Megragadta
4337 XXII | gondolattal, hanem egy idõ óta szorosabb barátságot kötöttem vele,
4338 XVII | káprázott... lélegzetem szorult... elvesztettem mind!~-
4339 XXII | vigasztalta. Fiam vigasztalta õt!~Szótalanul fogtam meg kezét; mit is
4340 XXVII| meg nem látogatlak.~- S szükség-e mondanom, hogy mindenkor
4341 XVII | az ember nem tudja, mi szüksége akadhat... eh, de minek?...
4342 XVII | pénzt...~- Pénzt?~- Mellyel szükségeinket elláttad...~- Én?~- Pontosan
4343 XI | fordítsa ön gyermekem szükségeire.~- Mindene? Hát ön mibõl
4344 XXVII| bátyám, de még nincs rá szükségem.~- Mindegy; ha már elhoztam,
4345 VI | alacsony vádat megcáfolni szükségesnek tartsam.~- Nem, Máté, nem
4346 III | de...~- De? Mi de?...~- Szülõid, Rózám!~- Szülõim? A szülõk
4347 III | Szülõid, Rózám!~- Szülõim? A szülõk azért vannak, hogy az áldást
4348 XX | fekete volt hajunk, és most szürke.~- Vénülünk, barátom, vénülünk
4349 XI | temetõt elhagyám: keleten a szürkület elsõ nyoma látszott.~Mentem,
4350 XIII | ne félj. Most egy kissé szûk világot látok, mert harapófogóval
4351 XXII | számtalanan vannak, kik szûkölködnek. Miért nincs egy szemünk
4352 XVIII| elmélkedém.~Ternyei pedig szûkölködött, ínségre jutott feleségestül
4353 XVII | köszönetemet. Tudom, magad szûkölködtél szívességed mellett...~-
4354 IV | õt Rózához, de lassanként szûntek aggodalmaim, mert Ternyei
4355 XII | állt, s rajta egy hajdani szûr maradványa lógott. Levettem
4356 XII | vállon feküdt e nyomorú szûrdarab, melyre egykor Róza hajtá
4357 XVIII| madárijesztõvázról vett le egy ócska szûrdarabot, hogy téli ruhája is legyen,
4358 XVII | valaki bezúzta ablakának egy tábláját. - Igen? Nálad tölté utolsó
4359 XIV | Úgy van, kétségen kívül, tagadhatatlan, de mennyi?~- Ötven forint.~-
4360 XVI | nyomorúságban veszek el... de nem tagadhatom, hogy megérdemlem. Bár ne
4361 XVII | semmit...~- Mi okod van tagadni, fiam?~- Semmi okom sem
4362 XXII | mint a tiéd? Az élet egy táj, mely sivatagnak és viránynak
4363 VII | Meghagyám Jancsinak, hogy öt óra tájban fölkeltsen, ha föl nem találnék
4364 XXV | száján kétfelõl véres tajték futott le.~- Ütött halálod
4365 VII | miatt nyavalyatört lelkednek tajtéka. Tehát holnap, napfölkeltekor,
4366 XI | fehér volt, mint a zuhatag tajtékja; amaz arc helyett, melyet
4367 XX | meg. Lova alig látszott a tajtéktól és sártól; erei vastagokra
4368 XXVII| fényûzés nélkül. Minden takarékosságra mutatott benne. Vacsorára
4369 VIII | Hanem, ha megtudod, hol takarítottak el: látogass meg, kedvesem,
4370 XII | gyûrûje volt.~- Hát minek takarja el? - szóla ismét. - Csak
4371 XIII | pokrócon hevertél, nem bárson takarón; azért kérdéseid hangzanak
4372 XVI | ócska, kopott ruhájával takarózott. Fejénél egy bögre ivóvízzel;
4373 XIX | rá. Siess, hogy még ott találd...~Eszmélet nélkül hozta
4374 XIII | feleltem -, de mindeddig nem találhattam ki: miben áll ön fölötti
4375 VII | hogy õt kártyaasztalnál találjam, mibe egyébiránt nem sok
4376 XXII | Bálint, fuss, nehogy itt találjanak, menekülj!... Ezeket mondá
4377 XX | hogy megismerjem, ha ismét találkozom vele. Nem hetvenkedésbõl
4378 III | elsõ pillanat óta, hogy találkoztunk, a tiéd vagyok. Sõt többet
4379 XVII | adósa. Mikor úgy jókedvemben találnak, végigdöngetem az egész
4380 VII | tájban fölkeltsen, ha föl nem találnék ébredni. Nemsokára elaludtam.
4381 XVI | régibb lakóit fogom itt találni... Most már nem tudom, hol
4382 IV | lelém õt honn. Meg kell õt találnom, ha az ítéletnapig keresem
4383 XI | hiába töröm fejemet; nem találok semmi módot. Várni fogok.
4384 XXII | s én hamarjában ki nem találom: melyiket akarja mondani?~-
4385 XXVII| mindjárt megmondom, hol találsz meg ismét egy összeget,
4386 IV | hozzám jött. Még ágyban talált, mert gyöngélkedém. Kezét
4387 XVII | kereste kesztyûjét, és nem találta.~- Hiszen már a kezeden
4388 XIX | eredj rögtön oda, ahol találtad õt, és vezesd ide. Hanem
4389 XIII | viseltetem. Úgy van az... a talentum az aljas lelkekben irigységet,
4390 XVIII| arcát, és szemlesütve tolta taligáját, mely nyikorgott a teher
4391 II | bírtam. Elzsibbadtam tetõtül talpig. Erre még eddig nem gondoltam;
4392 VII | VII.~A bosszúvágy késõbb támadt bennem az atyai szeretetnél;
4393 XI | sírhalmán ülve, fejfájára támaszkodva. Minden véle töltött órám
4394 XVI | mely az utcáról homlokának támasztatott, tartá meg az összerogyástól.
4395 VIII | minél nagyobb nyugalmat tanácsolt; azért meghagyám szolgámnak,
4396 XXII | is, de egy pillanatot sem tanácsos késni, úrfi! - inté fiamat
4397 XIV | Húzd rá, cigány, hadd táncoljak! - mormogá, s elaludt. Cigányok
4398 XXII | fogja beszélni és járni tanítani az én unokáimat, Bálint
4399 XIV | azalatt bejárta a papot, tanítókat, a jegyzõt, s ami más tanult
4400 XVII | minap is két aranyat vitt a tanítónak. Láttam. Heidinger Náci
4401 XII | távozám.~Elhagytam a várost, tántorogtam; alig bírtak lábaim; nem
4402 VI | majd fölsikoltott.~Róza tántorogva lépett amaz asszonyokhoz,
4403 XX | kisasszonyok, menjetek hozzá, és tanuljátok meg, hogy nem a ruha teszi
4404 XIV | Megismertem, hogy egykor együtt tanultunk, de azt rég elfeledtem hogy
4405 XVII | nemes szívet, éles elmét tanúsított.~- Ember vagy, fiam! - szólék,
4406 VII | terített asztal; rajta egy tányér... a hollók tányérja...
4407 VII | rajta egy tányér... a hollók tányérja... az akasztófa.~Nemsokára,
4408 XV | egzisztál...~- Úgy hát most tapasztalod. Hímezés-hámozás nélkül
4409 VII | tartani... hisz ezt már te is tapasztaltad...~- Hallgass, nyomorú! -
4410 VII | meghökkent, elsápadt.~- Aha, jól tapintottam! - gondolám.~- De Máté,
4411 XVI | öregasszony, ki könyörületbõl táplál. Ah, miért vannak könyörületes
4412 XV | gyermekem, kit eddig is táplálnom kellett volna, és nem volt
4413 XIX | ott fekve is maradt; egy tapodtat sem volt képes mozdulni.~-
4414 XVIII| most aranyrojtos bakancsban tapossa a puha, sima szõnyegeket?
4415 XIV | helyrõl helyre, tárgyról tárgyra ugráltak, összefüggés nélkül,
4416 XIV | gondolatim helyrõl helyre, tárgyról tárgyra ugráltak, összefüggés
4417 VII | õ rögtön visszavágott. Társai kacagtak, s én látva, hogy
4418 XVII | fájdalom, nem érek rá... társaim itt a mellékszobában már
4419 XXII | vele, s gyakorta hosszan társalgunk egymással, és mondhatom,
4420 XIII | sten éltess’! - monda új társam, fölemelve a palackot, s
4421 XVII | Virradatkor szétoszolt a társaság. Hitelezõm négyszáz forintért
4422 XIII | komédiások, tehát elcsaptam a társaságot, és lemondtam a mûvészetrõl.
4423 XIX | volna, de fiam tekintetében tartám azt meg, s föltevém, hogy
4424 XX | teremthetne, amint kedve tartaná... hanem, hó! Most jut eszembe...
4425 XXVII| Szerencsétlen ember! Tehát nem tartasz szakácsnét vagy szakácsot?~-
4426 XIX | egy hétnél tovább sohasem tarthattam magamnál. Egyszer betegen
4427 I | Reszket kezem, mely a tollat tartja, mint reszketett ezelõtt
4428 XV | raro bona...~- Az igaz, azt tartják, hogy az elsõ szerencse
4429 III | csak egyedül vagyok.~- Tartok tõle, hogy jelenlétemben
4430 XII | szívesen láttak, és jól tartottak meleg étellel, mit már oly
4431 XXII | ezzel beéred, míg jövendõ tartózkodásodat tudathatod velem, ha évek
4432 XIII | szerencsém az utóbbiakhoz tartozni...~- Ez igen szép - feleltem -,
4433 XXII | ártatlanabbul, mint én. Én nem tartozom a hõsök közé, de ha tovább
4434 XIX | pajtáskám...~- Semmi sem tartóztathat vissza?~- Abszolúte semmi...~-
4435 VIII | erõvel be akar törni; alig tartóztathattam vissza.~- Ki lehet? Nem
4436 XIX | magyarázd meg hát, ha igaz; ne tarts így függõben...~- Azt könnyû
4437 VI | megcáfolni szükségesnek tartsam.~- Nem, Máté, nem szükség
4438 XII | semmi, uram...~- Máskor tartsd bolonddá apádat, gazember! -
4439 XX | szegény öreget a sár közepébe taszította lovával. Semmi sem lázít
4440 XIX | forint! - kiálta föl s szája tátva maradt, s amint föleszmélt
4441 XI | idõ, a fák hajtottak, a tavalyi száraz füvek között a sírokon
4442 XXV | idõben, télen és nyáron, tavasszal és õsszel.~Semmi út nem
4443 XXII | kedvesétõl. De megjött a tavasz, õrá nézve különösen hamar,
4444 XI | Szép derült alkony volt. Tavaszodni kezdett az idõ, a fák hajtottak,
4445 XI | kalapjával intett felém a távolból.~A temetõbe tartottam, hogy
4446 XXII | nem apám, csak anyámnak távoli rokona, ki örökben tart...
4447 XX | lett volna, mikor ön hosszú távolléte után megjött közénk; pedig
4448 XXVII| jõjön.~- Messzire?~- Jó távolra.~- Sok idõre?~- Vagy egy
4449 XVII | is, jer!~S mind a ketten távozánk, fiam a szomszédba a halotthoz,
4450 VIII | emlékezteté Rózát, hogy végre távoznia kell tõlem.~- Itt az ideje,
4451 XVII | ezrek Ternyeiéi valának, ki távoztakor gúnymosollyal szólt hozzám:~-
4452 VI | Ternyeit -, ideje, hogy távozzék ön körünkbõl...~- Jól van
4453 VIII | Róza.~- Én? Óh! És kivel?~- Teérted ki mással vívtam volna,
4454 XX | lövellnek rám ablakaikból... tegyék el! Meguntam, mondom, itt
4455 XI | De az a kérdés: mint tegyem õt nyomorúvá, legnyomorúbb
4456 X | kimondott, annál könnyebben teheti, mert már úgyis csak az
4457 XIV | kidobnak bennünket, mit tehetnek egyebet?... De nem fog-e
4458 XIII | mellyel nálamnál nagyobb tehetségek irányában mindenkor viseltetem.
4459 XIII | meg jelenlétével házamat: tejben, vajban füröszteném õket
4460 XXII | és láttam... a hóhér most tekerte ki fiam nyakát.~ ~
4461 XIX | dobhattam volna, de fiam tekintetében tartám azt meg, s föltevém,
4462 XXVII| minden szavából, minden tekintetébõl kitetszik.~- S én e boldogságot
4463 II | mert szemlátomást kerülte tekintetemet. Ez kedvem szerint történt;
4464 X | csak vet feléje egy-egy tekintetet. Remélte, hogy koronként
4465 XIV | egy palack álljon elõtte; telerakatta az asztalt, s gyönyörködve
4466 XI | között megkezdé útját a telihold, bágyadt halovány arccal,
4467 XIX | lehetõleg szaporítom. És fiam teljes mértekben megérdemlé gondoskodásomat
4468 XXIII| felhõk közül, s reánk veté teljesen kísértetes sugárait...~Ott
4469 XIX | maradok holtomig, ha nem teljesíted is minden kívánságomat;
4470 I | kívánságomat kegyelmes voltál teljesíteni... ha fenn van a nap, minek
4471 X | úgyis csak az egyik vár teljesítést. Ha nem lehet ön gyermekem
4472 X | hihetetleneknek tetszenek azok. Óh, teljesítse, amit most kimondott, annál
4473 VI | kárhozatos földre, hogy teljesítsem, amit itt megtenni elfeledtem.
4474 XIX | szenvedsz... szólj, és kívánatod teljesül...~- Csupa merõ mesebeszéd,
4475 XVI | én remélem ezt, s vajha teljesülne reményem.~- Szegény asszony,
4476 XXII | tudathatod velem, ha évek telnének is bele...~- Most hát, atyám,
4477 III | midõn elõször szeret.~Hetek teltek bele, míg kissé nekibátorodtam...
4478 XXII | hiszen kalász volt fejem, telve a kárhozat megért magjaival.~-
4479 XIX | vagy valódi barátom, mert temérdek aggodalmat szereztél nekem...~-
4480 VII | voltál. Hanem, igaz, úgy temess el, hogy senki észre ne
4481 XVII | kell semmi... Vagy igen: temetés.~- Meghalt?~- Meg. Régi
4482 XXIV | Éjfél után értem haza fiam temetésérõl. E napnak rám nézve nagy
4483 VI | fiúval ajándékozott meg.~Ez temetõi jelenés volt. Úgy tetszett,
4484 XIII | gondolkodni kezdtem a temetõrõl.~ ~
4485 XI | sír be volt hányva, s a temetõt elhagyám: keleten a szürkület
4486 XIX | lezárta ajkait. Fényesen temettem el, és sírjához nagy márványkõoszlopot
4487 XVI | Tehát lesz, aki el fog temettetni...~- Óh, milyen szép volt
4488 VI | mert kétségbeesésemben a templom falán zúztam volna szét
4489 XIV | felveszi, oly szép: Delphis templomába állhatna ilyen kép!”~Valóban,
4490 X | kereszteléstõl hozták ki a templomból, ön akkor ért oda, mint
4491 VI | levelét. Visszafordultam a templomhoz, hogy egy másikat vegyek
4492 VI | hóhérod, nem más; s legalább templomnál haltál volna meg, és nem.........~
4493 VIII | homlokomat, ezt a szélvészes tenger habjaitól ostromolt puszta
4494 III | mely az érzelem végtelen tengerét sejteté velem keblében.~
4495 XXII | szerelem, ez feneketlen tengerszem... vagy ha csillagok az
4496 II | fogod tenni, azt nem szabad tenned. Képes lennél-e boldogtalanná,
4497 XXII | nesz.~János széken ült, két tenyerében tartva fejét.~- Csak gondold -
4498 XXII | lövellte szét elsõ sugárait... tenyeremet szemeim elé tartottam...
4499 XIII | aki leöntött; s megtörlém tenyeremmel képemet, s ekkor láttam,
4500 XIV | fel:~- Pajtás, e verset terád csinálta Gvadányi: „És uniformisát
4501 X | láthatni, csak azért, hogy térdeit átkulcsolhassa, és mondhassa
4502 XXV | Ott mondám el naponként térden állva az oszlop mellett,
4503 XXV | világból, hol számodra még teremhetnek örömek.~- Micsoda örömre
4504 II | õhozzá!~Ami szép és kedves a teremtésben kezdet óta elõfordult, mindaz
4505 XXIV | lehettek, és lehetnek a világ teremtésétõl a világ végéig. Lelki, testi
4506 XI | nyomorúvá, legnyomorúbb teremtésévé az istennek?... És hiába
4507 II | istennek, mikor az angyalokat teremtette...~- A kis Bettit?~Ternyeinek
4508 XX | rendszerét vagy új világot teremthetne, amint kedve tartaná...
4509 I | Jólesnék meghalnom; de nem terhellek több könyörgéssel, én istenem!
4510 XXVII| de most már mindinkább terhemre van.~- Gyámoltalan ember! -
4511 XXV | sok dolgunk volt, de ami terhünk akadt, azt közösen viseltük.
4512 VII | elõttünk, mint egy óriási terített asztal; rajta egy tányér...
4513 XXVII| mutatott benne. Vacsorára volt terítve, midõn beléptem, s a fiú
4514 VIII | az este, negyvennyolc év terjed köztem és közte; negyvennyolc
4515 II | nemesen, az semmirõl sem.~- Térjünk másra. Keserû kezdesz lenni,
4516 XI | segítségért kiáltasz: ott benn termek nálad, és kettéhasítom agyadat
4517 XV | foglalót adok a jövõ esztendei termésre.~- Nem úgy, Gáspár, e pénzt
4518 IV | szülõi pedig hozzám. Ez igen természetes; én gazdag vagyok, te szegény.
4519 XIV | menekült rabnak az élõ, zöld természetet. És ha az ismét lefoszlik
4520 XXII | fiamban, aki sokkal tüzesebb természetû volt, mint én, a szerelem
4521 XII | könyörület. És mentem. Magas, termetes, piros ember volt; a folyosón
4522 XX | hogy a kertésznõ minden ott termett virágnál százszorta ékesebb.
|