1777-cigan | cimba-erone | eronk-gyong | gyony-iszun | itall-kocsm | kodar-megcs | megdo-nyomo | nyomt-siras | sirat-terme | terne-zajt | zarja-zuzta
Rész
4523 XXIII| csatára a viharok és hozzájok térnek vissza... de a völgyben
4524 XVII | vittem el, és ezen ezrek Ternyeiéi valának, ki távoztakor gúnymosollyal
4525 XXV | Üggyel-bajjal szereztem tudomást a Ternyeiekrõl. Ternyei neje és egyik gyermeke
4526 XXVII| be-bejártam, s tudakozódtam Ternyeiékrõl. Boldizsárról semmit nem
4527 VIII | annyival is inkább, mert Ternyeire nézve becsületbeli kötelességemben
4528 XXVII| magadat. Aztán, ha eszedre térsz, majd elmondom a történetet.~-
4529 XI | ájulásom.~Midõn magamhoz tértem hirtelen leborítottam a
4530 VII | nyert. Máskorra kellett tervemet halasztanom. Következõ alkalommal
4531 XIV | folyvást rongyok födözték testemet. Oly jólesett szememnek
4532 XXV | lekonyult karimájú kalap, testét koldusrongyok födék.~- Menedéket
4533 XXIV | teremtésétõl a világ végéig. Lelki, testi erõben kimerülve, elzsibbadva,
4534 VIII | gondolsz szerelmem, túléli-e testünket lelkünk? Még ezelõtt csak
4535 XV | ennyit tudok róla, hogy testvére õtet egy kád malváziai borba
4536 XXVII| bosszút állani; s ezt úgy teszem, hogy e pénzzel megajándékozlak,
4537 XX | tanuljátok meg, hogy nem a ruha teszi széppé a leányt! Meguntam
4538 XI | hosszúállás. Azzal csak jót teszünk, kinek életét vesszük el.
4539 XXIII| völgyet környékezõ bércek tetejében szüntelenül zúgnak a fenyõfák,
4540 XIX | kérdém õt.~- Hm, fejed tetejétõl a nyakadig csak ismernélek;
4541 IV | vagyok rá érdemes! - S kezét tetéztem csókjaimmal.~- Bocsáss meg,
4542 XI | szeretõm!~A hold pályája tetõpontján állott, s csaknem oly fényesen
4543 II | nem bírtam. Elzsibbadtam tetõtül talpig. Erre még eddig nem
4544 XXIV | Máté, te engemet koldussá tettél... én akasztófára juttattam
4545 XVII | elnyertem mindenedet... koldussá tettelek.~ ~
4546 XVII | meg?~Jancsi bámulást akart tettetni, de oly rosszul értett hozzá,
4547 XX | folytatá János.~- Egykor - tevém hozzá -, egykor milyen zöldek
4548 IV | beszéljem ki magamat. Jõjünk tisztába egymással. Tudod, mit?...
4549 III | hozta... - szólt.~- Kívántam tisztelkedni... - mondám, azt sem tudva,
4550 XIII | s ily két tudós férfiú tisztelné meg jelenlétével házamat:
4551 XIII | peleskei nótáriust írta, és tisztesség nem esik szólván, én is
4552 XVII | csak elárulta magát.~- Ne titkold, Jancsi - szóltam -, valld
4553 VIII | becsületbeli kötelességemben állott titkolnom, hogy párbaj következtében
4554 VII | síromat, mert halálomnak titokban kell maradnia. A világ majd
4555 XX | közénk; pedig már maholnap tizenegy esztendeje. Hogy eljár az
4556 XXVI | nemsokára meghalt, miután tizenhat évet töltött velem e szomorú
4557 XI | kezdett az óra...~Olvastam...~Tizenkettõ!...~Összeborzadtam...~Fáztam
4558 VI | toronyóra lett volna, mely tizenkettõt ütött, s a szellemeket fölidézte
4559 XXII | percig futott alattam, de még tízet nem bírna ki.~János néma
4560 XVI | fiú?~- Mintegy kilenc-, tízéves...~- Ha õ volna! Hol is
4561 V | árvizet hallottam volna felém tódulni, mely elnyeléssel fenyegetett.~
4562 III | bizonyos voltam benne, hogy többedmagával van. Ternyeit hítam egypárszor
4563 III | emlékezem, hogy õ így szólt többek között:~- Minek mondtad
4564 XII | fogadóhoz mentem, mely elõtt többen ozsonnáztak. Egy ifjút,
4565 XIX | s többé el sem mehetett. Többheti betegeskedés után meghalt.
4566 IV | kezdtem irgalmatlanul.~A többiek szakasztottak el tõle. Azután
4567 XVII | megvetéssel. - Uraim - fordulék a többiekhez -, kinek van annyi bizalma
4568 XIII | én kifizetem... itt van a többinek az ára is.~- Így már jól
4569 XV | megöblíteni a torkomat...~- A többivel nem gondolnál?~- Annyit
4570 XI | Ternyeivel? - kiálték föl többszöri, hosszú gondolkodások után -,
4571 II | pajtás.~- Szép. Most már tökéletesen hiszem, hogy bolond vagy.~-
4572 XXV | tanult.~Már tizenöt évet tölténk a vadonban.~Forró, nyári
4573 XVII | Eszerint az éjet ma együtt töltjük, nemde?~- Egy részét az
4574 XIII | kérdéseid hangzanak ily aprón.” Töltse meg az üveget és hozza ide!~-
4575 XVII | vezettem az oltárhoz, nehogy tönkrejussak valamiképp. Óh, én kislelkû!
4576 XVII | soká, Máté? - szakítá félbe töprenkedésemet Ternyei.~- Semmin, semmin...
4577 XII | béburkoltam magamat, s törekedtem elõre. Hallottam, hogy kocsi
4578 XX | Bálint úrfi megint azon töri fejét, hogy csigázza agyon
4579 XII | meg és vakulj meg, vagy törjék ki kezed-lábad... akkor
4580 VIII | uram, de erõvel be akar törni; alig tartóztathattam vissza.~-
4581 XXII | más szemébõl, én annyit töröltem le; megöltem õt, azért nekem
4582 X | folytatá egy könnyet törölve le szemérõl, melyen meglátszott,
4583 XI | feszítem eszemet, hiába töröm fejemet; nem találok semmi
4584 VII | hogy erõvel életem ellen törsz. Tégy, amit akarsz. Mindenre
4585 VIII | golyója csak egy oldalbordámat törte el, s bal kezembõl egy darab
4586 XIII | ihattam; de lassanként már nem törték be orromat, fejemet, és
4587 III | mert azt a kedvemért tette. Törtem fejemet rajta: mit válaszoljak
4588 XXVII| eszedre térsz, majd elmondom a történetet.~- Beszéljen, uram, beszéljen.~-
4589 XIX | hinni, ha majd elbeszélem történetünket. De erre most nem érünk
4590 XXII | szólj, hogy történt, hogy történhetett?~- Beléptem Lujzához, és
4591 XX | Ami nagyon is sokszor történik meg! - vágott szavába János.~-
4592 XXV | XXV.~Történtek ezek huszonhat esztendõvel
4593 XXII | Az ajtóban útját állták a törvény emberei. - - -~Az öreg Deregi
4594 XIII | állni szemébe, mert hazánk törvénye gõzölgött fejébe”... Falum
4595 I | Hetvenéves. Reszket kezem, mely a tollat tartja, mint reszketett
4596 XVIII| elfordítá arcát, és szemlesütve tolta taligáját, mely nyikorgott
4597 XII | okozott fájdalmat, bánatot; tompa nyugalommal néztem a különbséget
4598 XVII | ugrott szegényke...~Egy tõrdöfést adok neki! - gondolám, s
4599 XIII | volt, elástam,~Megszáradt a torkom, felástam.~Így jár, aki
4600 XV | olyan jólesnék megöblíteni a torkomat...~- A többivel nem gondolnál?~-
4601 XXV | Egymásnak rohantunk. Õ torkon ragadt engemet és eldöntött;
4602 VI | tetszett, mintha Ternyei toronyóra lett volna, mely tizenkettõt
4603 XIV | pénztárnokomnak itt hétezer tortát, ugyanannyi fácánt és pisztrángot!~-
4604 IV | gallérját.~- Ej, hisz ez nem tréfa...~- Magam is azt tartom,
4605 XI | Azt a jóisten tudja.~- Ön tréfál, uram.~- Ej, hát már oly
4606 XVII | Pontosan megkaptuk...~- Ne tréfáljon, anyám!~- Hogy tréfálnék?~-
4607 XVII | tréfáljon, anyám!~- Hogy tréfálnék?~- Tehát gúnyol?~- Mentsen
4608 XI | halt meg jegyesem, hogy tréfálni volna kedvem, vagy oly kevéssé
4609 VII | akarok végezni és távozni.~- Tréfán kívül, hideg komolyságod
4610 XIII | és szent igaz. Ön jobban tud inni, mint én; pedig becsületem
4611 XXVII| A városba be-bejártam, s tudakozódtam Ternyeiékrõl. Boldizsárról
4612 XXII | jövendõ tartózkodásodat tudathatod velem, ha évek telnének
4613 II | barátom - felelt õ -, de nem tudhattam, hogy már mást szeretsz...~-
4614 IV | Átkozottul szórakozott voltam; tudj’ az ördög, hol járt az eszem.~
4615 XI | imádkozni, de ha igen, hadd tudjam imádságomba foglalni.~-
4616 V | le egymás arcáról.~Hm, ha tudná az ember a jövendõt: e szavakra,
4617 XVII | gyermekek rám. Egyébbel nem tudnak megbosszulni, hanem azt
4618 XIII | lehet, hogy ennek nagy a tudománya - - - - - mégis a világtól
4619 XIII | összeillünk. Mind a ketten tudományos emberek vagyunk; mind a
4620 XIII | nálunk még nem méltányolják a tudományt. Jól mondja Gvadányi: „Mint
4621 XIX | kérdezheted? Avagy nincsen-e tudomásod afelõl, mily pogány ivadék
4622 XXV | Üggyel-bajjal szereztem tudomást a Ternyeiekrõl. Ternyei
4623 XIII | Ah, ez szomorú korszak a tudósokra nézve, mert nálunk még nem
4624 IV | jutott eszembe, hogy víni sem tudsz.~- Párbaj? És mi okért?~-
4625 IV | Jó; hát csak azt adom tudtodra...~- Semmit, semmit!...~-
4626 IV | gazember maga járt hozzá, tudtomon kívül.~Egyszer azzal az
4627 XVI | boldogtalan lehet! Ha nem látnám, tudtomra adnák szavai.~- Óh, nagyon
4628 XVII | kételkedhettem a szerencsében, mely tündérként mosolyga rám valahányszor
4629 XXII | ez, melyet ha fölteszek, tündérkertnek látom a világot... pedig
4630 II | betoppan, és egy kizsákmányolt tündérvilágnak minden csillagát és virágát
4631 X | én -, dorgáljon bátran! Türelemmel fogom végighallgatni, mert
4632 XX | szokása szerint; én majd türelmesen hallgatom... szokásom szerint.~-
4633 XXII | lobbantam, s fiamban, aki sokkal tüzesebb természetû volt, mint én,
4634 XX | Ismét? Ismét! - mondá Bálint tüzesen. - Már huszonegy éves vagyok,
4635 VIII | Mit gondolsz szerelmem, túléli-e testünket lelkünk? Még ezelõtt
4636 XI | nevét. A nap leáldozott. Túlnan a még leveletlen, gyér fák
4637 XVII | cselekedtem volna. Mit a túlvilági üdvesség- és kárhozatról
4638 VI | hátha még nagyobb gyávaság tûrni a szenvedést, véget nem
4639 XVII | éjnek legalább - mondám; és tusakodva gondolkodtam: egypár évi
4640 XII | falutól nem messze a legelõn tûz pislogott, melyet alkalmasint
4641 XXV | még egy rántás... és õ a tûzben lett volna. Ekkor jutott
4642 XVII | Nem én, apám, semmitõl! Tûznek-víznek nekimegyek.~- Ember a lelked
4643 XX | akartam kérdeni, hogy kivel tûzött össze?~- Egy haszontalan,
4644 IX | szívem körül, e kitombolt tûzokádó hegy körül, fölelevenedik
4645 XX | át, s melyet gomblyukamba tûztem, de a lovaglásban szerencsésen
4646 XXVII| vettem észre - mondám az udvarajtóban -, úgy vettem észre, hogy
4647 XVII | cselekedtem volna. Mit a túlvilági üdvesség- és kárhozatról beszélnek,
4648 XXII | nagyobb, s melyet az örökélet üdvessége sem fog elaltatni?... És
4649 XXV | senki nem ismert többé. Üggyel-bajjal szereztem tudomást a Ternyeiekrõl.
4650 XXII | melyeknek mélyére kisebb-nagyobb ügyességû úszók lemerülhetnek, de
4651 II | Megállj hát... ülj le csak... üljünk le... elmondom. Tudod-e,
4652 XXV | leülök sírjára, és ott fogok ülni, míg le nem fektet az éhhalál.~
4653 XII | enged ön tovább is kocsiján ülnöm, úgy inkább leszállok, asszonyom!~-
4654 XX | csak kell, s ha már lovon ülök, csak nem ballaghatok, mintha
4655 V | gyermekek valánk. Végre ölembe ültetém, keblemhez szorítám, vállamra
4656 II | szeret?~Föl akartam kelni ültömbõl, és nem bírtam. Elzsibbadtam
4657 VI | remélted ugye, hogy ma kettõs ünnepet ülj? tudniillik: lakodalmat
4658 XVI | volt a szobában. Egészen üresen állt; falairól hulladozott
4659 XXII | köztök ez rendetlen futású üstökös.~Fiam a szerelmesek szokott
4660 XXII | rombadõl.~Egyszerre zaj üté meg fülemet... szekerek
4661 XI | mintha egy óriási kalapáccsal ütnék mellemet. Az idõ elkomorodott.
4662 XI | ezalatt közeledék az éjfél...~Ütni kezdett az óra...~Olvastam...~
4663 II | fölugrottam, mintha tüzes vasat ütöttek volna oldalamhoz. Ismét
4664 XXII | és azon gaz lélek szívébe ütöttem. Lujza is így járt volna,
4665 XVI | egy bögre ivóvízzel; egy üvegcse orvossággal; s egy paraszttányér,
4666 IV | szeretem Rózát... no, ne ugorjál föl, ne szakíts félbe...
4667 VI | folyónak, hogy beleugorjam. Nem ugortam bele, mert az be volt fagyva.
4668 XII | fölötte tartott csont után ugrált. Nem akartam kedvtelésében
4669 XIV | helyre, tárgyról tárgyra ugráltak, összefüggés nélkül, rendetlenül,
4670 XII | melybe én bele akartam ugrani, s melybe Róza beleugrott.
4671 XX | lelketlen fickót. Elébe ugrattam, s korbácsommal olyat vágtam
4672 XXII | Fölszaladtam a padlásra, mohón ugrottam egyik ablakhoz és kitekinték...
4673 XIV | pénztárnokomnak itt hétezer tortát, ugyanannyi fácánt és pisztrángot!~-
4674 XXV | Fölakasztalak... függni fogsz ugyanazon a kötélen, melyen fiam függött.
4675 XIII | azt tartom - válaszolék.~- Ugyebár? Ah, ez szomorú korszak
4676 III | õszinteségemet? Igaz, hogy, úgyszólván, csak ma beszélünk elõször
4677 XIII | gyûrûre, amely’k ottan az ujjadon van...~- Arra nem fognak
4678 XII | ruhában és csizmában, melybõl ujjaim kinéztek, gyalogoltam. Amennyire
4679 II | van, melyet minden évben újjal cserél föl.~- Barátomtól
4680 XII | közel burgonyaföld van. Tíz ujjammal kapartam ki néhány burgonyát
4681 XIII | Miért?~- Mert nem jön le az ujjamról...~- Próbáljuk meg...~-
4682 XII | lopta volna, nem merné az ujján viselni. Hm, ilyen szegény
4683 VI | betolakodom; de oly örvendetes újságom van Andorlaki barátom számára,
4684 VII | párbaj... sohasem láttam ily unalmas embert!~- Ternyei Boldizsár,
4685 XIV | utast egy éjen át is az unalom öli meg.~- Szeret ön kártyázni? -
4686 III | jókor jön - kezdé -, már úgy unatkozom; csak egyedül vagyok.~-
4687 XXVII| fukarkodjál, mert nincs undokabb mocska az emberi léleknek,
4688 XIV | magáról az iszapot, akkor kezd undorodni a helytõl, melyben fetrengett.~
4689 XIV | terád csinálta Gvadányi: „És uniformisát ha felveszi, oly szép: Delphis
4690 XXVII| én akasztófára juttattam unokádat önmaga által, azon akasztófára,
4691 XXII | és járni tanítani az én unokáimat, Bálint gyermekeit, mint
4692 X | atyja e fiúnak, szegény kis unokámnak.~- Atyja leszek, asszonyom.
4693 XI | ennek egy részét legalább - unszolt a jó asszony.~- Megtartottam
4694 XXVII| hanem megvallom, hogy kissé untat, mert én azelõtt mesterember
4695 VII | hítam szolgámat.~- Itthon urad? - kérdém Ternyei szolgájától.~-
4696 XVII | válaszolt Jancsi. - Aki az én uramnak a fia, hát az én elõttem
4697 XII | kedvtelésében háborítani ezen urat, s vártam, míg észreveszi
4698 XIV | reggel bejött, hogy fölkeltse urát. De ez le sem feküdt még.
4699 XX | utcákon lovagolni, hol azon úrfiaknak testvérei, kik egykor fattyúnak
4700 XXII | vele...~- Kivel?~- Bálint úrfival...~- Az én fiammal?~- Fájdalom,
4701 XII | menjek most? - gondolám. Egy úrhoz nézek be, ebben talán csak
4702 XXII | kisebb-nagyobb ügyességû úszók lemerülhetnek, de a szerelem,
4703 XXII | kellene, hogy elhagyom ez utálatos földet.~- De ekképp hagynod
4704 XXII | szerettetni általa, kit utálok; õ erõszakkal szorított
4705 XII | nincs valami sürgetõs útja.~Utam nem éppen sürgetõs - szólék.~-
4706 XX | sárból, aztán folytattam utamat. - - -~Ilyen volt fiam huszonegy
4707 XVII | végre, hogy elment nemsokára utánam, estefelé ismét visszajött,
4708 XIII | kocsmáros ilyesmit morgott utánunk:~- Derék két madár; ugyan
4709 XIV | hitvány falukat, hol az utast egy éjen át is az unalom
4710 XI | Úgy hát szerencsés utat kívánok!~- Hiába kívánod,
4711 XII | engem szólítanak-e?~- Hova utazik? - kérdé a kocsiból a hölgy.~-
4712 XIV | különös este volt.~Végre egy utazó úr jött a vendégszobába,
4713 XV | Nemsokára kocsin ültünk és utaztunk. A legelsõ városban, melyet
4714 XX | leányt! Meguntam már az utcákon lovagolni, hol azon úrfiaknak
4715 XVI | járta. Egy gerenda, mely az utcáról homlokának támasztatott,
4716 XII | magától.~Míg ilyeneket beszélt útitársnõm, beértünk a városba, melybõl
4717 XII | ha nincs valami sürgetõs útja.~Utam nem éppen sürgetõs -
4718 XIII | költ. Van szerencsém az utóbbiakhoz tartozni...~- Ez igen szép -
4719 XI | legszükségesebbeket viszem magammal az utóbbiból.~- Viszi ön?~- Igen, viszem.~-
4720 XXVI | a szabad ég alatt, ahol utolér a halál... mert nem lesz,
4721 VII | jót jelent - szóla, amint utolért a kapunál.~- Micsoda? -
4722 XX | délután, itt nem messze utolértem. Õ is lovagolt. Egy öreg
4723 XVI | bele; most már egészen az utolját járta. Egy gerenda, mely
4724 XI | mondott Betti anyja: az úttól jobbra vagy balra fekszik-e
4725 VI | szemét... ilyen tekintettel ûzé ki az angyal Ádámot és Évát
4726 V | V.~- Ha az enyém nem lesz
4727 XVII | Majd visszajön, gondolám, s vacsorálni mentem az étterembe.~Végezvén
4728 XXVII| takarékosságra mutatott benne. Vacsorára volt terítve, midõn beléptem,
4729 XII | hírével; hanem tán nincs is vacsoráravalója, ugye? Vagy ha van, jó lesz
4730 XXV | fájdalmában elbõdült, mint a vadállat. Föléje kerültem... mellét
4731 XXII | sértene ön engemet? Ilyen vadat csak gondolni is!~- No,
4732 VI | magamat, semhogy ez alacsony vádat megcáfolni szükségesnek
4733 X | saját hibáinkért a sorsot vádolni.~- Én méltán vádolom a sorsot -
4734 X | sorsot vádolni.~- Én méltán vádolom a sorsot - válaszolék -,
4735 XXV | vendégeskedjék senki! El fogom ásni a vadon közepében.~Midõn elértünk
4736 XXV | Már tizenöt évet tölténk a vadonban.~Forró, nyári délután volt.
4737 XXIII| nyugszik háborítatlanul.~Vadonerdõ közepén van egy kerek völgy.
4738 XXII | barmot a mészáros kezében a vágóhídon úgy, mint az embert a hóhér
4739 XXII | Sebesebben, mint valaha, vágtatott be fiam az udvarra. Lova
4740 XX | nekieresztém csikómat s vitt vágtatva, hogy az országút sara is
4741 XIII | virult bennem a bosszúnak vágya és reménye. Gyakran gondoltam
4742 XIII | hinni soha nem kell; tele vagynak ezek hamis erkölcsökkel.”~
4743 XXVII| kiálték föl. - Ennyi vagyonnal unatkozni! Hiszen a gazdag
4744 IV | mit? ha lemondasz: tiéd vagyonom fele. Na, olyan nagylelkû
4745 II | addig. Ha valaki minden vagyonomat elrabolná, meg tudnék neki
4746 XXII | két élettel büntesse meg. Vagyonunk engem boldoggá nem tett;
4747 II | magam vagyok.~- S mennyire vagytok már?~- Még semennyire.~-
4748 XIII | jelenlétével házamat: tejben, vajban füröszteném õket egy hétig
4749 XI | agyadat ez ásóval, és szívedbe vájom tíz körmömet.~Rázártam a
4750 XIII | neveltek téged zsemlén, csak vakarón; pokrócon hevertél, nem
4751 III | bátorságom. Bánni kezdtem vakmerényemet. De nem, gondolám, most
4752 XVI | hulladozott a mész, látszott a vakolás, a kályha bedõlt. Elrémültem,
4753 XII | el magadat. Vénülj meg és vakulj meg, vagy törjék ki kezed-lábad...
4754 XVII | hallottam. Csakhogy itt vagy valahára! Óh, milyen jólesik, hosszú
4755 VII | Hanem hátha ön talál valahogy odaveszni, jó uram?~- Ha
4756 XXII | hogy ha majd annak idejében valahogyan talán izé... keresztapa
4757 XII | kérdezé tõlem.~- Majd valahol meghúzom magamat az éjen
4758 XX | valahányszor megérkezik valahonnan...~- Mert mindig látok.
4759 XXVII| vagy... Igaz, beszéltél-e valakivel felõlem?~- Senkivel, még
4760 XII | melynek húsát már leették valamely házban.~De nem laktam jól
4761 XVII | nyugtalan, még csak elcsavarog valamerre.~- Kis végzendõm van még
4762 XV | kuporgathattunk volna össze valamicskét a számára; az igaz, hogy
4763 XVII | oltárhoz, nehogy tönkrejussak valamiképp. Óh, én kislelkû! Csak egy
4764 XII | tõlem egy kutya rágódott valamin. Hirtelen odaugrottam...
4765 XXVII| játékosok vesztenek. Ha valamire illik e közmondás, hogy
4766 VII | elényújtá a két kardot, hogy válasszak. Keze reszketett. Én megvetõleg
4767 III | Törtem fejemet rajta: mit válaszoljak most már neki, s egy gondolatom
4768 XIV | tõlem.~- Nem is tudok - válaszolta.~- Jöjjön szobámba, megtanítom;
4769 XXVII| Azt már okosan cselekszed. Választottál már valakit?~- Választottam...
4770 XXVII| Választottál már valakit?~- Választottam... egy igen derék leánykát!~-
4771 XV | is van...~- Sed si bona, valde bona...~- Úgy van... de
4772 XIX | mennem, és minthogy el nem válhatunk egyimástól, tehát te is
4773 XXIII| Kinek volt már ily teher vállain, az tudja, milyen nehéz
4774 XX | mindig látok. De meg kell vallanom, hogy ilyet még soha nem
4775 XIII | Isten neki! - szólék vállat vonva -, de barátságomnak
4776 XVII | szólék, megveregetve vállát, miután nagyanyja elhallgatott. -
4777 XVII | titkold, Jancsi - szóltam -, valld meg, hogy te voltál jótevõnk?~-
4778 XII | nyakamba akasztottam. Azon a vállon feküdt e nyomorú szûrdarab,
4779 XXII | élnék, érzi lelkem, hogy nem válnám szégyenére az alkotónak,
4780 XIX | fiad van! Úgy hát el fogunk válni; szívem reped meg bele,
4781 XII | elhagyott, Most szabadon válogathatok a szeretõkben. Válogatok
4782 XII | válogathatok a szeretõkben. Válogatok is. Az igaz, hogy nem vagyok
4783 XXII | látom a világot... pedig a valóságban bizony nem az. S ha már
4784 XIV | elraboltam pénzét; mert valóságos rablás lesz... mindegy!~-
4785 XVI | éppen senki sem, ami még valószínûbb volt.~Beljebb léptem, s
4786 II | Talán igazat beszélsz. Nincs változóbb szél az emberi szívnél.
4787 XII | a Juci nevet Izabellára változtatá stb.~- Nem élek vissza tovább
4788 III | lehessek... mert ugye, nem válunk el többé?~- Elválni? Tõled?
4789 XIII | hogy mertem véres kezemet a vályúba mártani, melybõl az õ lovai
4790 XX | messze múltból elfáradtan vándorolna hozzánk. Ilyenkor, akinek
4791 IX | csillag, melyek az égen vándorolva egymásnak világítnak és
4792 XVIII| fatuskó vagy kõdarab volt vánkosa az éjen át, s ki most selyemtakaró
4793 X | már úgyis csak az egyik vár teljesítést. Ha nem lehet
4794 II | ismerné az elsõ szerelmet, e váratlan kedves vendéget, ki véletlenül
4795 XIV | mutatta az, hogy semmit sem várhatott tõlem, s mégis ragaszkodott
4796 XXVII| De ha mégis elköltenéd... várj, gondoltam egyet. Nem adom
4797 XXVII| gyermeke van, a másodikat várja, és... mindenét eljátszotta.
4798 XII | éjen át - feleltem.~- Hó, várjon csak egy kicsit. Tõlem nem
4799 VI | melyet életnek neveznek? Mért várjuk be, hogy maga essék le róla,
4800 XI | fog végképp elmellõzni. Várjunk tehát, és bízzuk magunkat
4801 XIII | szókat Gvadányi: „- - - Kevés varjút láttál, földi, karón; nem
4802 XVII | pajkos ez a gyerek, hogy a vármegye sem bírna vele. Most legközelebb
4803 XXVII| húztam meg magamat. Õ a városnak tartott, amint nem kételkedém,
4804 VII | kimelegedhetik az ember, míg a várostól ebben a hóban idáig gyalogol -
4805 XVI | asztal s az ablaknál egy kis varróasztal volt bútora, s falán képek
4806 X | irányában. Amint mondám, nem várta, hogy ön õt nõül vegye;
4807 II | fölugrottam, mintha tüzes vasat ütöttek volna oldalamhoz.
4808 XIX | fogadóba?~- „Mert a pia-mater vastag bolondsággal vagyon bétakarva
4809 XX | tajtéktól és sártól; erei vastagokra voltak dagadva, orra lyukai
4810 XXVII| összeget.~Az ajtó megnyílt, s védencem neje lépett be... kellemes,
4811 XXVII| hónap múltával fölkeresém védencemet, Ternyei unokáját. Szállása
4812 VIII | haldokló hattyút... a hattyú végdalát zengé, és én hallgatám elragadtatással.~
4813 XXV | magad kerestél föl, hogy véged legyen.~- Közelíts hát,
4814 XXIV | világ teremtésétõl a világ végéig. Lelki, testi erõben kimerülve,
4815 VI | gyávaság tûrni a szenvedést, véget nem merni vetni neki?...
4816 VIII | ott is boldogan fogok végetlen idõkön át elmerengeni azon,
4817 VII | akarsz jõni, mindegy, itt is végezhetek...~- Menjünk tehát.~- Ternyei
4818 XXII | a legcsúfosabb halállal végezteti ki, és célját érte, mert
4819 XVII | vacsorálni mentem az étterembe.~Végezvén a vacsorát, szobámba indultam
4820 XII | nem engedte, hogy benne végezzem életemet; aztán elrabolta
4821 XXVII| Kettõ.~- Szereted õket?~- Véghetetlenül!~- És õk téged?~- Õk is
4822 XXII | pontosságával járt el a város végi házhoz, s midõn már nem
4823 XVII | úgy jókedvemben találnak, végigdöngetem az egész iskolát, ha még
4824 XXIII| Éppen, midõn levettük és végigfektettük a földön: akkor ért ki a
4825 XXII | kétségbeesve Lujza, én végighallgatám, és most itt vagyok... -
4826 X | bátran! Türelemmel fogom végighallgatni, mert nagyon elismerem,
4827 XII | állított katonák valának; én végigmentem e hosszú soron, és vesszõztetém
4828 IV | tõle, miután néhány utcán végigmentünk.~- Haza.~- Haza? Hisz már
4829 XIV | Pénztárnokom!~Aki ezt hallotta, s végignézett öltözetünkön: nagyot kacagott,
4830 XIX | bámulásból a másikba esve, amint végignézte öltözetemet s a pompás szobát,
4831 XIV | magam is örültem, amint végignéztem magamon. Már közel tíz éve
4832 XIII | nemde? Boldogan fogunk végigsétálni az életen, mint két szerelmes
4833 XIII | a kocsis meglátott, és végigvagdosott ostorával... hogy mertem
4834 XI | magával; talán engem sem fog végképp elmellõzni. Várjunk tehát,
4835 XVII | halunk meg? Ki életének végperceit boldogan tölté el, azé a
4836 XI | Fejfája piroslott a nap végsugarától... egyszerre sötét lett...
4837 XI | szólék. - Tudod-e, mi volt végszavad hozzám? Azt mondád te, hogy
4838 XIX | bánattal álltam mellette. Végszavai ezek valának:~- Barátom,
4839 XIV | világ? S minthogy maholnap végünk lesz, tehát lássunk hozzá
4840 XXVII| legközelebb elhagyod... végy ki valami szebbet, fényeset,
4841 VI | templomhoz, hogy egy másikat vegyek föl, s amint ott voltam,
4842 XXII | most itt vagyok... - ezzel végzé fiam.~- Nyergelve van -
4843 VI | Megölöm magam! - ezzel végzém. - Nem akarok tovább élni,
4844 XVII | elcsavarog valamerre.~- Kis végzendõm van még ma, anyám - szólék -,
4845 XV | tõlem, hogy egy hordó bort vehessen. Megadtam neki. A hordót
4846 XII | éhezni kezdtem, és mégsem vehettem rá magamat, hogy kolduljak.
4847 XII | hûvösödtek, és ruhám oly vékony, oly rongyos volt.~Madárijesztõ-váz
4848 XI | fejfájára támaszkodva. Minden véle töltött órám emléke átvonult
4849 IV | elmondtam már a szeretõkrõli véleményemet.~- Én is elmondtam az enyémet.~-
4850 XVI | szenvednék. Sokszor azt véli az ember, hogy irgalmasságot
4851 XIII | emberség, hogy ezt megtegye velünk, mit gondol ön?~- Magam
4852 XXV | fiam számára gyûjték, ne vendégeskedjék senki! El fogom ásni a vadon
4853 II | szerelmet, e váratlan kedves vendéget, ki véletlenül betoppan,
4854 XIV | Végre egy utazó úr jött a vendégszobába, hol valék. Káromkodott,
4855 XI | kiléptek a halottak... ifjak vének, hölgyek, férfiak. Csak
4856 XXII | megházasodni, el hagynád-e vennem e leánykát?~- Miért ne,
4857 XVII | Lehetetlen!~- Hiába, az ember vénül és okosodik.~- És te is
4858 XII | létedre? Hordd el magadat. Vénülj meg és vakulj meg, vagy
4859 XVI | alig múltam huszonöt. Ifjan vénültem meg és nyomorúságban veszek
4860 XX | láttam meg e kis medicei Venust. Háza elõtt kertecske van;
4861 XIII | pörlekedtem, kötõdtem, verekedtem. Bezúzták orromat, betörték
4862 VII | A hó piros lett... az én véremtõl.~ ~
4863 XXV | bírva lélegzetet venni... véresen... kifutott szemmel. Pokoli
4864 XXII | miatt, és az õ ruháján is vérfoltok voltak.~- Mi történt, fiam? -
4865 XIV | süllyedését; csak ha ismét vergõdik kifelé, s mossa le magáról
4866 XXII | áztattak már, azt a halál verítéke nem fogja eltorzítani. Nem
4867 XX | János. - Még megérem, hogy versekben, kezd beszélni, mint sokszor
4868 XIV | kiálta fel:~- Pajtás, e verset terád csinálta Gvadányi: „
4869 XVI | kibontakozva egy fellegbõl, vérszín sugárokat lövellt be a kis
4870 VII | egy seb vérét, s ti máris vért ontotok.~Szótlanul közeledénk
4871 XIX | állíték, melyre e szavakat vésetém:~ITT NYUGSZIK~A KORHELY
4872 XII | vesszõztetém a sanyarúság vesszejével.~Mert hajlékom nem vala:
4873 XII | végigmentem e hosszú soron, és vesszõztetém a sanyarúság vesszejével.~
4874 XII | szeretek. Néha mégis erõt vesz rajtam a bánat, aztán sírva
4875 XX | úrfi, hogy még párbajban vész el...~János ismét jövendölt,
4876 III | rajtam függtek. Csak nem veszed rossz néven õszinteségemet?
4877 XVII | te mégsem játszol? Egykor veszedelmesen gyûlölted a kártyát.~- De
4878 VIII | mered megmondani? Valami veszélyes betegség, ugye? Ne félj,
4879 II | barátom, mert egyátaljában nem veszesz részt az én örömemben...~-
4880 XX | mert fiam nem párbajban veszett el.~- És ha úgy lenne is -
4881 XXVII| portéka. Az ember észre sem veszi, oly hamar fogy. Én mindenképpen
4882 XIV | szólj hát: nem készül-e veszni a világ? S minthogy maholnap
4883 XVII | marad már egy pillanatig veszteg?... Mindig így tesz, a papirost
4884 VII | nagyon hiszem!... De mit vesztegetjük a szót hiába. Akarsz-e vívni,
4885 XXVII| csak a félénk játékosok vesztenek. Ha valamire illik e közmondás,
4886 XIV | csalhat, miután nem volt mit vesztenem a földön, s hogy õ barátom
4887 XXVII| Jöjj hozzám; annyit el nem vesztesz hamarjában, amennyit tõlem
4888 VII | elkezdett veszteni. Egyre vesztett. Mindinkább tûzbe jött,
4889 XXIII| a felhõk közül, s reánk veté teljesen kísértetes sugárait...~
4890 VI | egy percig is halasztani véteknek tartottam. Máté barátom,
4891 VI | visszautasíttatott... ön Andorlakinak vetélytársa volt... és ez elég magyarázatul...~
4892 XI | keresztek hosszú, sötét árnyat vetének. A földön a harmatcseppek,
4893 XIX | elõtt mentem el, éppen akkor vetett ki a pincér vagy csaplár
4894 XIII | orromat, fejemet, és nem vetettek ki a kocsmából, mert a bor
4895 XX | emberek, kik életökben nem vétettek senkinek, s kik holtok után
4896 I | Köszönöm, köszönöm!~Számot vetettem az élettel. Nincs több dolgom
4897 XVIII| ki most, ha leveti, azért veti le fényes bársony öltözetét,
4898 XXII | csak élet, s az ember nem vétkezhetik annyira, hogy az isten két
4899 XXVII| a legiszonyúbb nyomorban vetõdött hozzám (oh, ilyen nyomor
4900 XVII | beszólok, mondok, ha erre vetõdtem. Hát holnap majd eljövök,
4901 XXVII| Meg ne mondd senkinek, hol vetted e pénzt; ne közöld senkivel,
4902 XIX | oda, ahol találtad õt, és vezesd ide. Hanem vigy magaddal
4903 XIX | nyújtsd hát karodat és vezess, mert tudod, mit mond Gvadányi,
4904 XVII | múlva egy igen jómódú leányt vezettem az oltárhoz, nehogy tönkrejussak
4905 VI | VI.~A nagy nap rám virradt.~
4906 XV | pénzembõl igyék. Készpénzbõl vigadni nem mesterség, aztán gazdálkodni
4907 XVI | amire jutottam, csak az vigasztal, hogy már nem sokáig tart.
4908 VIII | Megtébolyodom, mielõtt... ah! Vigasztalj meg, barátom, kedvesem;
4909 XII | szerettem. De, hiába, úgy vigasztalja magát az ember, amint lehet.
4910 XIX | õt, és vezesd ide. Hanem vigy magaddal egy szolgát, mert
4911 XXV | hosszú fenyõ, melyet a vihar kitört és a villám meggyújtott.
4912 XXIII| közülök indulnak csatára a viharok és hozzájok térnek vissza...
4913 XXIII| XXIII.~Éj lett, oly viharos, amily derült volt a hajnal.~-
4914 VII | VII.~A bosszúvágy késõbb támadt
4915 VIII | VIII.~Ternyei golyója csak egy
4916 VII | csillogtak a gyertya bágyadt világánál. Szegény jó fiú! Könnyezve
4917 XXVI | kárhozatnak egy-egy határtalan világát foglalta magában, s melyben
4918 XXV | miattam számkivesd magadat a világból, hol számodra még teremhetnek
4919 XXVII| éppen, hogy pazarolj, de a világért se fukarkodjál, mert nincs
4920 IX | égen vándorolva egymásnak világítnak és egymást melegítik; hanem
4921 XI | s csaknem oly fényesen világított, mint a nap.~Most fölfeszítém
4922 XVII | szolgám lépett be. Sejteni, világosan látni kezdtem a dolgot.~-
4923 XIV | elõttem; ott sötétedett, itt világosodott, és egyikben sem láthattam
4924 XXII | megmenekülhetsz, a külföldre, más világrészbe, mindaddig, míg biztos nem
4925 VII | jelenésekkel gazdagítod a világtörténetet.~- És én mondhatom, hogy
4926 XIII | tudománya - - - - - mégis a világtól el vagyon felejtve, az érdemetlenek
4927 XXV | égiháború egyre tartott. Villámlott, mennydörgött, esett. Mit
4928 XXV | égiháború kitört. Villám villámot ért, és úgy tetszett, hogy
4929 VII | tartom pénzemet; azt el fogod vinni annak a leánynak, aki...
4930 XX | nyújtsam a lyánykának a virág helyébe... de akkor jutott
4931 XXII | mely szemembõl ifjúságom virágaira hullott; amely arcot ily
4932 XX | van; abban állott, utolsó virágait szemlélve, mert a kert nagy
4933 II | tündérvilágnak minden csillagát és virágát körülöttünk hinti el; s
4934 XX | kertésznõ minden ott termett virágnál százszorta ékesebb. Odaugrattam
4935 XXII | elhagyta nagyobbára, csak a virágokban lelte gyönyörûségét. A bokrétákat,
4936 XXII | nemigen jutott eszébe a virágokkal foglalkozni, de most mindezt
4937 XXII | táj, mely sivatagnak és viránynak keveréke, s milyennek látjuk?
4938 XVII | holnapra, különben majd lesz virgács.~Ezeket õrölte le Jancsi,
4939 XVII | kiáltá utána fiam. - Mindig a virgácsot emlegeti; pedig tudja, hogy
4940 XVII | Most én is tapasztaltam. Virradatkor szétoszolt a társaság. Hitelezõm
4941 VI | VI.~A nagy nap rám virradt.~Mióta Rózával elõször találkoztam,
4942 XIV | erkölcsödbõl? Lelépsz a virtus ösvényérõl?... Látom, hogy
4943 XIII | voltam, mert annál zöldebben virult bennem a bosszúnak vágya
4944 XIII | beszél. Exercitium facit virum... tudja, mit tesz ez? Érti
4945 X | ön mégis oly nemtelenül viselé magát irányában. Amint mondám,
4946 VIII | ugye?~- Ah, nem; örömest viselném e sebet az örökléten át,
4947 XVII | oly hûségesen gondunkat viselted...~- Óh, uram...~- Nevezzen
4948 XIII | tehetségek irányában mindenkor viseltetem. Úgy van az... a talentum
4949 XXVII| hogy nõd ellenszenvvel viseltetik irántam, az egész este alig
4950 II | kötelességed kegyelettel viseltetned iránta.~- Jó, ne félj, nem
4951 XXV | terhünk akadt, azt közösen viseltük. Nem valánk többé úr és
4952 XIII | szabad, független életet viselünk. Dicsõ jövendõnk lesz, nemde?
4953 XXV | kunyhónkba a kötélért. Amint visszaértem, János jött a hegyen lefelé.~-
4954 XVII | Ha elveszti ön, holnap visszafizet; ha nyer, megosztozunk.~-
4955 XI | a sírásóra az ajtót, és visszafutottam, és ásni kezdtem... Róza
4956 XI | ajtót. Ne félj, mindent visszahozok. De addig csendesen légy,
4957 XVII | itt, újra eltávozott. Majd visszajön, gondolám, s vacsorálni
4958 XX | szikrát hányt patkója alatt. Visszajövet bekandikáltam a ház kis
4959 XVII | is csiklandós. Hanem majd visszakapja ezt busásan...~- De most
4960 XVII | kártyaasztalnál ültem. Pár nap múlva visszakerült elvesztett pénzem kamatostul.
4961 XI | utca sarkán még egyszer visszanéztem... õ kalapjával intett felém
4962 XX | arcáról, midõn még egyszer visszapillanték. Itt nekieresztém csikómat
4963 VII | kiálta föl Jancsi, és visszaszaladt.~- Ez nem jót jelent - szóla,
4964 XI | utcán, midõn véletlenül visszatekinték, s látám õt távolban engemet
4965 XI | talán messzire megyek, de visszatérek minden bizonnyal. Isten
4966 VI | alávalóság! Ön kezemet kérte, és visszautasíttatott... ön Andorlakinak vetélytársa
4967 VII | Pofon vágtam, õ rögtön visszavágott. Társai kacagtak, s én látva,
4968 XVII | Mindazáltal...~S felét a pénznek visszavettem.~- Te meg Bálint - szólt
4969 II | fölemelni. Az elsõ szerelem visszavezeti a szívet eredeti ártatlanságához;
4970 VII | Emlékezel rá? Betti. Ennek viszed el pénzemet. Bútorom és
4971 XI | magammal az utóbbiból.~- Viszi ön?~- Igen, viszem.~- De
4972 VII | egyszer mondom: fülednél fogva viszlek ki, és fölhasogatom korbácsommal
4973 XII | rosszacska biz ez, megviselte a viszontagság; de a semminél csak többet
4974 XXVII| hallottál-e valamit az én viszonyomról nagyapáddal?~- Ön Andorlaki?~-
4975 XII | folyam! Oly egykedvûleg vitte most kalapomat, mint egykor
4976 VIII | habjaira, melyek ringatva vittek egy haldokló hattyút...
4977 XXII | semmit; mert fiamat erre vitték.~Karszékembe mélyedtem...
4978 XIV | egy faluban, azt nem is vittük másba. Ugyanott elittuk,
4979 XXV | s így menénk magunkkal vive százezereimet. E pénzbõl,
4980 XI | leszek. De különben sem vívnék többé az életben... tapasztaltam
4981 VII | Le vagyok kötelezve.~- Vívnunk kell, Ternyei; vagy te ölj
4982 XX | élet-halálra senkivel sem vívok, mert megölni senkit sem
4983 XXII | szenvedélyt... lovagolt, vívott, úszott, korcsolyázott,
4984 VIII | kivel?~- Teérted ki mással vívtam volna, mint Ternyeivel.~-
4985 VI | egykedvûleg. Úgy képzelém õt, mint vízbefúltat, ki hosszan úszott a habok
4986 XII | Hm, kalapom is kikerült a vízbõl, mint szeretõm; de kalapommal
4987 XIX | ha mindjárt félmesszely vizet kell is meginnom; magyarázd
4988 XIX | iszonyodtam a víztõl, íme, vízkórságban halok meg.~Ezután idézni
4989 XIX | aki annyira iszonyodtam a víztõl, íme, vízkórságban halok
4990 XXVII| ellen.~S eljött velem erdei völgyembe.~- Mi ez? - kérdé, amint
4991 XXV | mintha majd az eltemetett völgynek még helyét is el akarná
4992 X | ön akkor ért oda, mint võlegénye egy más hölgynek. Az isten
4993 XXII | barátom - folytatám -, voltál-e már fönn a padláson?~- Voltam...~-
4994 XVI | ismerõsbeknek tetszenek vonásai; hanem emlékezetem rossz
4995 XXII | gyertyának?~- Tisztán akarom vonásaidat látni, apám - felelt õ -,
4996 XXII | mered rágalmazni fiamat?... Vond vissza szavadat, ha istened
4997 VII | hanem megragadtam fülét, s vonni kezdtem a másik szoba felé.~-
4998 XV | még csak homlokodat sem vontad redõkbe. Óh, barátom. Tudd
4999 XXII | fölugrottam; a legtávolabb zugba vontam magamat, füleimet bedugtam...
5000 XX | módjában van, szobájába vonul, a kandallóban tüzet rak,
5001 XXIV | ecsettel föstött panorámaként vonultak el szemeim elõtt a mai napnak,
5002 XIII | Isten neki! - szólék vállat vonva -, de barátságomnak nem
5003 X | X.~- Andorlaki úr - szólott
5004 XI | XI.~Mit cselekedjem azzal az
5005 XII | XII.~Midõn Róza arcát megpillantám
5006 XIII | XIII.~Esztendõ esztendõ után
5007 XIV | XIV.~Hiripi valóban nem haszonlesésbõl
5008 XIX | XIX.~Fiamé és a bosszúé volt
5009 XV | XV.~- Hiripi pajtás - szólítám
5010 XVI | XVI.~A ház, melyben Betti meghalt
5011 XVII | XVII.~Õszinte örömmel és, mondhatom,
5012 XVIII| XVIII.~- Én vagyok-e az, ki egykor
5013 XX | XX.~Azon õszi délutánok egyike
5014 XXI | XXI.~A következõ nap reggelen
5015 XXII | XXII.~Elvem ellen volt, fiam
5016 XXIII| XXIII.~Éj lett, oly viharos, amily
5017 XXIV | XXIV.~Éjfél után értem haza fiam
5018 XXV | XXV.~Történtek ezek huszonhat
5019 XXVI | XXVI.~Utolsó barátom, János,
5020 XXVII| XXVII.~A városba be-bejártam,
5021 XXII | tetszett, mintha kísérõi zaját is hallottam volna...~-
5022 XXII | válaszolt János -, ez való; és a zajt is hallhatta ön, mert most
|