Rész

5023 XI   |               Így. Most lódulj be, hadd zárjam rád az ajtót. Ne félj, mindent
5024 II   |             hogy megítélhesd: ok nélkül zavarodott-e így föl szívem és eszem,
5025 XVII |              mint azelõtt volt! - szóla zavarodva.~- És te még jobb vagy,
5026 IV   |                 megbocsáss; lásd, elmém zavart... nem tudom, mit mondok...
5027 XVII |          Fölkutattam a fogadóban minden zeget-zugot. Nem találtam. Egy pincértõl
5028 VIII |            hattyút... a hattyú végdalát zengé, és én hallgatám elragadtatással.~
5029 XI   |                  alig hallható távolban zengett egy pásztorfuvola oly édesbúsan,
5030 XX   |          alávaló pimasszal, aki roppant zérus apja százezreinek végén,
5031 XXIII|               eveznünk, hogy az õrjöngõ zivatarban elõre haladhassunk.~Soká
5032 XIII |        megelégültebb voltam, mert annál zöldebben virult bennem a bosszúnak
5033 XX   |            tevém hozzá -, egykor milyen zöldek valának e levelek, és most
5034 XXII |                 meg fülemet... szekerek zörgése... lovak dobogása... emberek
5035 XXII |               lépteit és János keserves zokogását hallám. Így telt az éj.
5036 X    |             szegény asszony fájdalmasan zokogott. Annyira meg voltam illetõdve,
5037 VIII |               egész reggelig, Sírtam... zokogtam... jajgattam... õrjöngtem.~
5038 XIX  |               Elõbb kicsalják a pénzt a zsebbõl, és aztán lecsalják az emberrõl
5039 XV   |                 nincs is a világon!~- A zsebemben van.~- Ezer forint... eh,
5040 XIII |                   egy szennyes, rongyos zsebkendõt adott az árába.~S a kocsmáros
5041 XIII |               karón; nem neveltek téged zsemlén, csak vakarón; pokrócon
5042 XXVII|                minden inkább légy, mint zsugori. Az isten szerelméért, õ
5043 XVI  |         harmincöt évesnek látszott. Egy zsup meztelen szalmán feküdt
5044 XXII |          apámtól... és atyám mindig azt zúgá fülembe, hogy szerencséje,
5045 XIII |                 némán ült a szoba egyik zugában, s ki éppen oly rongyos
5046 XXV  |             görcsös botját.~Én a kunyhó zugából még nagyobb bunkósbotot
5047 XXII |              fölugrottam; a legtávolabb zugba vontam magamat, füleimet
5048 XXIII|            bércek tetejében szüntelenül zúgnak a fenyõfák, mert közülök
5049 XXIII|                 volt. A szél süvöltött, zúgott. Az esõ szakadt. Az utcák
5050 V    |                  Éjjel-nappal füleimben zúgtak, s zúgások rémes volt, mint
5051 XI   |               hantnál, mely a koporsóra zuhant, úgy éreztem, mintha egy
5052 XI   |                 mely fehér volt, mint a zuhatag tajtékja; amaz arc helyett,
5053 VI   |       kétségbeesésemben a templom falán zúztam volna szét koponyáját...