Rész
1 Inc| számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~Vörösmarty~ ~
2 1 | közt.~Zengjen tehát a lant;~S legelsõ énekem,~Pályámnak
3 1 | hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki,~A
4 1 | kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott kebel~E fának
5 1 | Szent cél ne veszszen el.~S ha ez lesz életünk:~Boldog
6 1 | jutalmat ad~A hon áldó szava~S az édes öntudat.~~~
7 2 | hogy én~Szeretlek tégedet.~S még is haragszol, és reám~
8 3 | Én is kakas vagyok talán;~S hejh a kakas hamis madár,~
9 4 | fogsz venni örömemben...’~„S te az enyémben...”~,Ne szakaszsz
10 4 | én szeretek...’~„Én is.”~,S szerettetem!’~„Én is.”~,
11 4 | egészíté ki Szamosi.~„S nézd ezt!” szóla Homonnai,
12 4 | Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél kihullt kezébõl.~
13 4 | a levél kihullt kezébõl.~S a két ifju - mint a költõ
14 4 | Még ma.”~,Jó. Tüstént!’~S elrohantak. - A falon terhétõl
15 4 | mondom!”~,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán
16 4 | de mi közünk hozzá?”~,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.~„
17 4 | De más célt a golyóknak!”~S egy durranat hallik. Utána
18 4 | fûben.~,Egy leve[le]t - s te?’~„Egy gyürût.”~ ~
19 6 | Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~Öntse
20 6 | Mint e kását a zsir~Özöne.~S életünk fölé ha~A halál~
21 7 | lávája e virágokat elégeti. S én önhöz röpítem keblem
22 7 | Fioretta, ki csak egyet szeret, s ez az egy Ricco, a bajazzo! -
23 7 | most csókold meg Fiorettát, s én megcsókolom Riccot, hogy
24 7 | édeseket... egymásról. Igy!”~S alvának, álmodának. Kéjtelve
25 7 | vegyûlettel hullámzék fel és alá; s Olaszország bucsúzó napja
26 7 | hála... de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~S két
27 7 | jõnek. S erre. Elvonúlok.”~S két hölgy ûlt az oszlop
28 7 | halt ki szenvedélyem.”~,S ki volt szerelmed tárgya,
29 7 | és még is szeretem...” s eltántorgott.~ ~IV.~A tengerparton
30 7 | Fioretta szépsége, ügyessége s a bajazzo ötletei mindenkit
31 7 | Már indúl!” hangzék, s a kebel a lélekzés börtöne
32 7 | magasban... egy szökkenés... s a hullámok kacagva nyelék
33 8 | ifjukornak~És józan elme ad.~S én e parancsot füstbe nem
34 8 | panaszló gerlicék, szelíd;~S jó... de hová? csak a rágondolás
35 8 | mosolynak~Bájával int felém.~S én jól tudom, a színpad
|