Rész

 1 2|    esdekel,~Nem a te híved-e? -~De ûl durcásan, és reám~Csak
 2 2|         Csak szûnjön haragod. -~De ûl durcásan, és reám~Még
 3 2|        Arany gyürût adok neked,~De pillants már reám! -~Csak
 4 2|       Tehát jobban szeresselek?~De oh az nem lehet!~Határ-
 5 2|        tekintesz, kis leány?...~De mért is e töprenkedés?~Babám,
 6 4|         szerettetem!’~„Én is.”~,De az én kedvesem, Homonnai,
 7 4|            ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”~,S a hölgy?’
 8 4|       lõjünk, Homonnai?’~„Igen. De más célt a golyóknak!”~S
 9 7|            ön eljött, köszönöm. De üljön le. Ide mellém. Bátran.
10 7|         nekem kellene pirúlnom, de ön nem fog félremagyarázni.
11 7|        mondhatlanúl szeretem! - De íme farkast emlegetünk...
12 7|         egy Ricco, a bajazzo! - De hol is voltál? talán bizony
13 7|      ébenhajakkal, éjszemekkel. De Fioretta arany hajú és emlényszemû
14 7|        látnom, és most, hála... de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~
15 7|      ifju szólt, vagy gondolt.~,De remélem, már kigyógyulál,
16 7|   megett az ifju keble szorúlt, de öve tágúlt, mert... tõrét
17 7|           ah! én õt szeretem... de õ megcsalt... és még is
18 7|         nyelék el a martalékot. De a nép többé nem nevette
19 8| templomának~Beléptem csarnokán.~De Thaliára! gyáva hadseregként~
20 8|       gerlicék, szelíd;~S jó... de hová? csak a rágondolás
21 8|        órája~Szülé ezt ellened.~De látni téged, angyalod körében,~