Rész

 1 1|      templomába lép,~Az illõ, hogy legyen~Fõben, kebelben ép;~
 2 1| számkiûz;~Mert várni lehet-e,~Hogy hitvány föld alatt~A mag
 3 2|    lehet!~Határ- és végtelen, hogy én~Szeretlek tégedet.~S
 4 2|  Tudtam, tudtam, hamis leány,~Hogy még mosolygasz is reám!~ ~
 5 4| Szamosi - azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát,
 6 7|       Föltárom keblem mélyét, hogy lássa ön az érzelemtengert,
 7 7|       lángérzelmem galambját, hogy az a viszonszerelem zöld
 8 7|    légy nyugott; nem látod-e, hogy csak tréfa? Szerelem és
 9 7|      s én megcsókolom Riccot, hogy alhassunk, álmodhassunk...
10 7|       másikra vándorolni. Kár hogy nincs felhõs idõ, olly magas,
11 7|       felhõs idõ, olly magas, hogy egy pár menykövet dughatna
12 8|   röpítni~Szentûl megfogadám,~Hogy a müvészet tündér templomának~