adok-nyele | nyeli-zugol
Rész
1 2 | kis leány,~Arany gyürût adok neked,~De pillants már reám! -~
2 1 | megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~Két
3 7 | tõrét kirántá. „Megölöm... ah! én õt szeretem... de õ
4 5 | a csók piros menyecskék~Ajakán?~Az hevíti ám az embert ~
5 6 | szánk,~Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~
6 4 | lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai
7 7 | mielõtt Ricco csókja nem ég ajkamon?”~,Bohó te!’~„Oh atyám,
8 6 | beszédre~Emelem.~Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~Egyszersmind az
9 5 | egyéb dolga~Nincs neki;~Így akarja, hagyjuk kedvét~Tölteni.~
10 7 | vegyûlettel hullámzék fel és alá; s Olaszország bucsúzó napja
11 1 | lehet-e,~Hogy hitvány föld alatt~A mag termõ legyen~Gazdag
12 4 | mondom, és ujra csábitó!’~„Alávaló - - ez vért kiván!”~,Annál
13 6 | sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~Öntse le,~Mint e kását a
14 1 | Boldog jutalmat ad~A hon áldó szava~S az édes öntudat.~~~
15 7 | megcsókolom Riccot, hogy alhassunk, álmodhassunk... édeseket...
16 7 | nem Fioretta volt.~ ~III.~Alkonyodott. Sétány, tér, utca pezsge
17 4 | martalékát a pokol. Célba állnak.~,Még egyszer, Homonnai,
18 7 | egymásról. Igy!”~S alvának, álmodának. Kéjtelve merenge Fioretta
19 7 | Riccot, hogy alhassunk, álmodhassunk... édeseket... egymásról.
20 8 | színpad emberének~Nõs élte aloe,~Melly századévben többet
21 7 | emlényszemû vala. Ricco álomképe nem Fioretta volt.~ ~III.~
22 7 | édeseket... egymásról. Igy!”~S alvának, álmodának. Kéjtelve merenge
23 7 | jegyzé meg más. ,Nézzétek ama kötélhidat az árbocok tetején,
24 4 | Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél kihullt kezébõl.~
25 7 | lenge, és látá a hetedik ég angyalát... ébenhajakkal, éjszemekkel.
26 4 | Homonnai, az én kedvesem! az az angyali jóság, az az isteni szépség,
27 8 | ellened.~De látni téged, angyalod körében,~A hûség kebelén:~
28 4 | Alávaló - - ez vért kiván!”~,Annál jobb. - Holnap.’~„Még ma.”~,
29 4 | félbe, Homonnai! Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni,
30 7 | Nézzétek ama kötélhidat az árbocok tetején, azon fog egyik
31 7 | elragadtak.~„Corpo di Dio! ugyan ármányos fickó az a Ricco,” szóla
32 5 | Hisz nekünk ez úgy sem árthat,~Igaz-e?~Meg nem fázunk,
33 Inc| Jár számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~
34 1 | csillag súgara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~
35 8 | századévben többet egy virágnál~Avvagy ha nevel-e?~
36 7 | mellybõl többször olvasott; aztán elment.”~,Semmi. Majd megjõ.
37 2 | De mért is e töprenkedés?~Babám, isten veled!~Lesz más leány,
38 8 | bûvös; csábító mosolynak~Bájával int felém.~S én jól tudom,
39 7 | nép többé nem nevette a bajazzot... és õ nem szeretett több
40 7 | bámult a nép. És volt mit bámulni! Fioretta szépsége, ügyessége
41 7 | tengerparton kötéltáncosokat bámult a nép. És volt mit bámulni!
42 7 | magokat, és hallgattak... bámulva a vakmerényt. A bajazzo
43 5 | Ideje!~Föl sem veszszük; jó barátim,~Igaz-e?~ ~
44 7 | én önhöz röpítem keblem bárkájából lángérzelmem galambját,
45 7 | De üljön le. Ide mellém. Bátran. Így. - Ön kötéltáncos.
46 4 | barátom!’ szakasztá félbe a belépő, berohanó Szamosi Homonnait,
47 7 | vagy inkább hebegé egy belépõ ifju, tétovázva hajtván
48 8 | müvészet tündér templomának~Beléptem csarnokán.~De Thaliára!
49 4 | szakasztá félbe a belépő, berohanó Szamosi Homonnait, ki föntebbi
50 6 | és ~Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~Halljátok, mit ajkim~
51 3 | ébred,~Én lyányokkal nem beszélek,~Mert ha szólok őhozzájok,~
52 7 | Hohó! azt már ne tedd; úgy bezzeg megjárná a szegény Fioretta,
53 8 | mint a fátyol, mellyet bíbor újjal~Május koránya a napútra
54 7 | De hol is voltál? talán bizony valami kaland?... no légy
55 7 | hangzék, s a kebel a lélekzés börtöne lett.~És Ricco mint zerge
56 7 | csókja nem ég ajkamon?”~,Bohó te!’~„Oh atyám, én õt olly
57 4 | A párbaj.~Beszély.~ ~I.~„Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! -
58 4 | hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát, idvét; oh te barátom vagy,
59 7 | hullámiból szerelmem Venusa bontakozék. Én szeretek; szerelmem
60 7 | fel és alá; s Olaszország bucsúzó napja harmat-könyeket sírt
61 8 | erdõk rejtezett lakói,~A bút panaszló gerlicék, szelíd;~
62 8 | A hûség kebelén:~E példa bûvös; csábító mosolynak~Bájával
63 4 | ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol.
64 1 | lövel.~Elõle a magas,~Szent cél ne veszszen el.~S ha ez
65 4 | mint... martalékát a pokol. Célba állnak.~,Még egyszer, Homonnai,
66 4 | Homonnai?’~„Igen. De más célt a golyóknak!”~S egy durranat
67 4 | mondj le...’~„Lõj!”~Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel
68 7 | ötletei mindenkit elragadtak.~„Corpo di Dio! ugyan ármányos fickó
69 8 | kebelén:~E példa bûvös; csábító mosolynak~Bájával int felém.~
70 8 | az ember e boldog fiúnak~Családkörébe néz.~Övé a nõ... o hogyha
71 8 | tündér templomának~Beléptem csarnokán.~De Thaliára! gyáva hadseregként~
72 7 | Izabellám!”~És a teremben halk csattanat hallék; csók.~ ~II.~,Fioretta,
73 7 | nyugonni, mielõtt Ricco csókja nem ég ajkamon?”~,Bohó te!’~„
74 1 | Kit a dal istene~Szent csókjával füröszt,~Elsõ vagyok, hazám!~
75 7 | szerelem van. - És most csókold meg Fiorettát, s én megcsókolom
76 1 | szentelem.~Az érzet kútfeje,~A dagadó kebel;~Dalomnak hangjai~
77 1 | kútfeje,~A dagadó kebel;~Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak
78 Inc| számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~Vörösmarty~ ~
79 4 | kissé meghökkenve Szamosi.~„Démi Róza, ezen...”~,Téged szeretne?
80 1 | nevel.~Két csillag súgara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~
81 7 | mindenkit elragadtak.~„Corpo di Dio! ugyan ármányos fickó
82 7 | mindenkit elragadtak.~„Corpo di Dio! ugyan ármányos fickó az
83 6 | Disznótorban.~Csend körünkben, csend
84 5 | Ízibe.~Zúgolódjék! egyéb dolga~Nincs neki;~Így akarja,
85 7 | eléggé kinevetni, ha fél ducet szája volna is.”~,Várjunk
86 7 | hogy egy pár menykövet dughatna zsebébe.’~„Már indúl!” hangzék,
87 2 | hajnalcsillagát~Ha fölveted felém. -~Durcás mindegyre, és reám~Csak
88 4 | célt a golyóknak!”~S egy durranat hallik. Utána más. - Az
89 7 | a hetedik ég angyalát... ébenhajakkal, éjszemekkel. De Fioretta
90 3 | Népdal.~Kakasszóra hajnal ébred,~Én lyányokkal nem beszélek,~
91 8 | tett le a szerencse~Öledbe édenûl.~Ám hogyha ritkán térek
92 7 | alhassunk, álmodhassunk... édeseket... egymásról. Igy!”~S alvának,
93 7 | És Ricco az idv hetedik egében lenge, és látá a hetedik
94 7 | szeretni? Fioretta! szeretem az egész világot...’~„Hohó! azt már
95 7 | társnõjét egyik hölgy.~„Egészen. A milly gyorsan született,
96 4 | gyürût...’~„Övé...”~,Volt!’ egészíté ki Szamosi.~„S nézd ezt!”
97 1 | csillag súgara~Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~E két
98 5 | kinn~Ízibe.~Zúgolódjék! egyéb dolga~Nincs neki;~Így akarja,
99 7 | Jót nevetsz, ha megmondom. Egyébiránt nem én valék elsõ, ki azon
100 3 | a fészkem, egy a párom,~Egyért élek a világon.~ ~
101 7 | szegény Fioretta, ki csak egyet szeret, s ez az egy Ricco,
102 7 | álmodhassunk... édeseket... egymásról. Igy!”~S alvának, álmodának.
103 4 | pokol. Célba állnak.~,Még egyszer, Homonnai, mondj le...’~„
104 6 | Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~Egyszersmind az ég is ~Hallja meg!~Hosszan
105 7 | az - õ! oh eddig csak az éji lámpa fényénél volt szabad
106 1 | Fõben, kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott kebel~E fának
107 7 | angyalát... ébenhajakkal, éjszemekkel. De Fioretta arany hajú
108 4 | szét keblemet! - A szőlő elaszik, ha nincs, ki vesszejéről
109 8 | melegít.~Azért, barátom, éld te szép világod,~Karold
110 4 | végét, csak a végét, az is elég lesz.”~,Örök hived...’ rebegé
111 7 | mellynek lávája e virágokat elégeti. S én önhöz röpítem keblem
112 7 | ember nem gyõzné magát rajta eléggé kinevetni, ha fél ducet
113 3 | fészkem, egy a párom,~Egyért élek a világon.~ ~
114 4 | Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai
115 7 | igen... meghivám önt... ön eljött, köszönöm. De üljön le.
116 8 | haldokló órája~Szülé ezt ellened.~De látni téged, angyalod
117 7 | többször olvasott; aztán elment.”~,Semmi. Majd megjõ. Fekügyél
118 1 | szem~Csak egy sugárt lövel.~Elõle a magas,~Szent cél ne veszszen
119 7 | magát a pamlagon ülõ hölgy elõtt.~,Igen...’ folytatá a hölgy,
120 2 | leány! tekints ide;~Ki itt elõtted esdekel,~Nem a te híved-e? -~
121 7 | két hölgy ûlt az oszlop elõtti padra, hihetõleg kikrõl
122 7 | bajazzo ötletei mindenkit elragadtak.~„Corpo di Dio! ugyan ármányos
123 4 | Még ma.”~,Jó. Tüstént!’~S elrohantak. - A falon terhétõl menekûlten
124 1 | Az első dal.~Kit a dal istene~Szent
125 7 | és még is szeretem...” s eltántorgott.~ ~IV.~A tengerparton kötéltáncosokat
126 8 | a színpad emberének~Nõs élte aloe,~Melly századévben
127 7 | a nap, melly a virágokat élteti Vezuv tövében, forró, mint
128 7 | Fiorettádat? És millyen elváltozott... milly tünõdõ... mi jutott
129 7 | de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~S két hölgy ûlt az oszlop
130 8 | én jól tudom, a színpad emberének~Nõs élte aloe,~Melly századévben
131 5 | Ajakán?~Az hevíti ám az embert ~Igazán!~Háborogj hát istenadta~
132 6 | Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~
133 7 | szeretem! - De íme farkast emlegetünk... idvez légy, szivem vére!
134 7 | De Fioretta arany hajú és emlényszemû vala. Ricco álomképe nem
135 1 | tehát a lant;~S legelsõ énekem,~Pályámnak társai,~Tinéktek
136 1 | gyermeki,~A szívbe vágynak õk;~Engedjétek nekik,~Honokba menniök.~...
137 8 | térek küszöbödhöz,~Ne vádolj engemet;~Nem a rokonszenv haldokló
138 2 | Engesztelés.~Miért haragszol olly igen?~
139 1 | hogy legyen~Fõben, kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott
140 7 | vakmerényt. A bajazzo tovább ér - tovább - középen van - „
141 7 | lombjaira, mert válnia kelle az érdekes látványtól.~Oszlop mellett
142 8 | napútra szõtt.~Miként az erdõk rejtezett lakói,~A bút panaszló
143 1 | Derengje át egünk:~Hon és erény legyen~E két csillag nekünk.~
144 1 | szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~Tehát érzelmeink~
145 7 | hála... de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~S két hölgy
146 7 | mélyét, hogy lássa ön az érzelemtengert, mellynek hullámiból szerelmem
147 1 | Erkölcsöt fejt, teremt.~Tehát érzelmeink~Gyulaszsza tiszta tûz,~Melly
148 1 | Tinéktek szentelem.~Az érzet kútfeje,~A dagadó kebel;~
149 2 | tekints ide;~Ki itt elõtted esdekel,~Nem a te híved-e? -~De
150 8 | hadseregként~Hátat fordít az ész:~Midõn az ember e boldog
151 7 | milly tünõdõ... mi jutott eszébe a bajazzonak, a virgonc
152 4 | leges-legkomolyabb való.”~,Eszedet vesztéd, jó barátom!’ mond
153 6 | rokkáján~A fonál.~Mint ez eszemadta~Sûltre szánk,~Mosolyogjon
154 4 | fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket,
155 4 | meghökkenve Szamosi.~„Démi Róza, ezen...”~,Téged szeretne? Róza?’~„
156 5 | Idebe.~A kandallón pattog a fa,~Ég a tûz;~És a kancsó kottyogása~
157 5 | És a kancsó kottyogása~Fagyot ûz.~Hát a csók piros menyecskék~
158 4 | Tüstént!’~S elrohantak. - A falon terhétõl menekûlten állt
159 1 | éjjele~S a megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~
160 7 | mondhatlanúl szeretem! - De íme farkast emlegetünk... idvez légy,
161 7 | napja harmat-könyeket sírt a fasorok lombjaira, mert válnia kelle
162 8 | Megénekelni õt!~Szép, mint a fátyol, mellyet bíbor újjal~Május
163 5 | árthat,~Igaz-e?~Meg nem fázunk, jó meleg van~Idebe.~A kandallón
164 4 | Két fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik
165 4 | környezett tér a nézõhely. Két fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik,
166 4 | Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.~„Lõj, ha mondom!”~,
167 4 | mondja -~ Haloványabban fehér szobornál~ .............
168 1 | szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~Tehát érzelmeink~
169 7 | elment.”~,Semmi. Majd megjõ. Fekügyél le, édes leányom, már késõ
170 7 | rajta eléggé kinevetni, ha fél ducet szája volna is.”~,
171 7 | a kötélhidon a hullámok felett, mellyek lapúlva húzták
172 7 | vándorolni. Kár hogy nincs felhõs idõ, olly magas, hogy egy
173 7 | pirúlnom, de ön nem fog félremagyarázni. Föltárom keblem mélyét,
174 7 | eddig csak az éji lámpa fényénél volt szabad õt látnom, és
175 7 | tréfa? Szerelem és gyanú nem fér meg egy szívben. Az enyémben
176 3 | hamis madár,~Untalan más fészekhez jár.~Pedig én kakas nem
177 3 | Hanem fülemile vagyok,~Egy a fészkem, egy a párom,~Egyért élek
178 7 | Corpo di Dio! ugyan ármányos fickó az a Ricco,” szóla valaki
179 6 | Csend körünkben, csend és ~Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~
180 7 | váratnod Fiorettát, a te Fiorettádat? És millyen elváltozott...
181 Inc| Jár számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~Vörösmarty~ ~
182 8 | Midõn az ember e boldog fiúnak~Családkörébe néz.~Övé a
183 1 | lép,~Az illõ, hogy legyen~Fõben, kebelben ép;~Az elme éjjele~
184 1 | várni lehet-e,~Hogy hitvány föld alatt~A mag termõ legyen~
185 6 | a zsir~Özöne.~S életünk fölé ha~A halál~Romboló torát
186 7 | nem fog félremagyarázni. Föltárom keblem mélyét, hogy lássa
187 2 | Szemednek hajnalcsillagát~Ha fölveted felém. -~Durcás mindegyre,
188 4 | berohanó Szamosi Homonnait, ki föntebbi szavai után hosszan veté
189 4 | Utána más. - Az ifjak kezet fogva távoznak.~ ~IV.~„Mit haraptál?”
190 4 | Homonnai! Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni, vagy ön
191 7 | ülõ hölgy elõtt.~,Igen...’ folytatá a hölgy, pillanatnyi zavar
192 6 | Hurkaszál,~Életünk rokkáján~A fonál.~Mint ez eszemadta~Sûltre
193 6 | csend és ~Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~Halljátok,
194 8 | gyáva hadseregként~Hátat fordít az ész:~Midõn az ember e
195 4 | kérdé társától egyik golyó a fûben.~,Egy leve[le]t - s te?’~„
196 3 | kakas nem vagyok,~Hanem fülemile vagyok,~Egy a fészkem, egy
197 1 | dal istene~Szent csókjával füröszt,~Elsõ vagyok, hazám!~Színházad
198 8 | elme ad.~S én e parancsot füstbe nem röpítni~Szentûl megfogadám,~
199 2 | nem tekint a kis leány.~Füzök hajadnak selymibe~Virágos
200 4 | nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát
201 7 | bárkájából lángérzelmem galambját, hogy az a viszonszerelem
202 1 | alatt~A mag termõ legyen~Gazdag kalászokat.~Föl hát! és
203 8 | rejtezett lakói,~A bút panaszló gerlicék, szelíd;~S jó... de hová?
204 6 | torát meg-~Ûlni száll:~Egy gömböc legyen a~Magas ég,~És mi
205 6 | legyen a~Magas ég,~És mi a gömböcben~Töltelék!~ ~
206 4 | haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fûben.~,Egy leve[le]t -
207 4 | Homonnai?’~„Igen. De más célt a golyóknak!”~S egy durranat hallik.
208 3 | orcájok.~Igy valaki azt gondolná:~Én is kakas vagyok talán;~
209 7 | kikrõl az ifju szólt, vagy gondolt.~,De remélem, már kigyógyulál,
210 7 | Ön kötéltáncos. Tudom. Én grófnõ. Semmi! A szerelem nem ismer
211 7 | és õ nem szeretett több grófnõt... hanem õt a sírban is
212 7 | csak tréfa? Szerelem és gyanú nem fér meg egy szívben.
213 8 | csarnokán.~De Thaliára! gyáva hadseregként~Hátat fordít
214 1 | szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki,~A szívbe vágynak õk;~Engedjétek
215 2 | Gyöngysorra vágysz? szép gyöngyöket~Hozok nyakadra én,~Szemednek
216 2 | sem tekint a kis leány.~Gyöngysorra vágysz? szép gyöngyöket~
217 4 | vesszejéről leszedje. És oh a gyönyör kínná válik, ha nincs rokon
218 7 | nézõk közõl, „az ember nem gyõzné magát rajta eléggé kinevetni,
219 1 | megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~Két csillag súgara~
220 1 | teremt.~Tehát érzelmeink~Gyulaszsza tiszta tûz,~Melly minden
221 2 | Jól áll piciny kacsóidon~A gyûrü, kis leány,~Arany gyürût
222 5 | hevíti ám az embert ~Igazán!~Háborogj hát istenadta~Ideje!~Föl
223 8 | csarnokán.~De Thaliára! gyáva hadseregként~Hátat fordít az ész:~Midõn
224 4 | Homonnai! Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni, vagy ön partját
225 5 | Nincs neki;~Így akarja, hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk
226 4 | kérdé Szamosi.~„A hölgy?... Hah! Róza...”~ ~III.~,Hát lõjünk,
227 2 | tekint a kis leány.~Füzök hajadnak selymibe~Virágos szalagot;~
228 2 | Hozok nyakadra én,~Szemednek hajnalcsillagát~Ha fölveted felém. -~Durcás
229 7 | tetején, azon fog egyik hajóról a másikra vándorolni. Kár
230 7 | egy belépõ ifju, tétovázva hajtván meg magát a pamlagon ülõ
231 7 | éjszemekkel. De Fioretta arany hajú és emlényszemû vala. Ricco
232 7 | szabad õt látnom, és most, hála... de ketten jõnek. S erre.
233 6 | Özöne.~S életünk fölé ha~A halál~Romboló torát meg-~Ûlni
234 8 | engemet;~Nem a rokonszenv haldokló órája~Szülé ezt ellened.~
235 7 | Izabellám!”~És a teremben halk csattanat hallék; csók.~ ~
236 4 | vagy ön partját mossa el. Halld, én szeretek...’~„Én is.”~,
237 7 | teremben halk csattanat hallék; csók.~ ~II.~,Fioretta,
238 7 | Maradjon, maradjon ûlve. Hallgasson meg. Ne pirúljon, nekem
239 7 | lapúlva húzták meg magokat, és hallgattak... bámulva a vakmerényt.
240 4 | golyóknak!”~S egy durranat hallik. Utána más. - Az ifjak kezet
241 6 | Egyszersmind az ég is ~Hallja meg!~Hosszan nyúljon, mint
242 6 | fontos beszédre~Emelem.~Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~Egyszersmind
243 4 | mint a költõ mondja -~ Haloványabban fehér szobornál~ .............
244 7 | született, olly gyorsan is halt ki szenvedélyem.”~,S ki
245 4 | mondom!”~,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott
246 1 | A dagadó kebel;~Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint
247 8 | Övé a nõ... o hogyha volna hangom~Megénekelni õt!~Szép, mint
248 7 | dughatna zsebébe.’~„Már indúl!” hangzék, s a kebel a lélekzés börtöne
249 7 | Izabella - Fioretta!” hangzik a magasban... egy szökkenés...
250 2 | szemem közé,~Csak szûnjön haragod. -~De ûl durcásan, és reám~
251 4 | fogva távoznak.~ ~IV.~„Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó
252 7 | Olaszország bucsúzó napja harmat-könyeket sírt a fasorok lombjaira,
253 4 | Némán mutatott Homonnai háta megé.~„Férfi - mond ez visszatekintve -
254 2 | szeresselek?~De oh az nem lehet!~Határ- és végtelen, hogy én~Szeretlek
255 8 | Thaliára! gyáva hadseregként~Hátat fordít az ész:~Midõn az
256 1 | csókjával füröszt,~Elsõ vagyok, hazám!~Színházad népe közt.~Zengjen
257 8 | Szinésztársamhoz.~Ne házasodjál! ez a színi pályán~A nagy
258 7 | méltóztatott...” mondá, vagy inkább hebegé egy belépõ ifju, tétovázva
259 3 | is kakas vagyok talán;~S hejh a kakas hamis madár,~Untalan
260 2 | rám tekint,~Kettõ is egy helyett...~Tudtam, tudtam, hamis
261 5 | piros menyecskék~Ajakán?~Az hevíti ám az embert ~Igazán!~Háborogj
262 5 | Pál-napkor.~Itt van a tél, a hideg tél~Közepe,~Zúgolódik az
263 7 | az oszlop elõtti padra, hihetõleg kikrõl az ifju szólt, vagy
264 5 | hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez úgy sem árthat,~
265 1 | Mert várni lehet-e,~Hogy hitvány föld alatt~A mag termõ legyen~
266 4 | az is elég lesz.”~,Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél
267 2 | elõtted esdekel,~Nem a te híved-e? -~De ûl durcásan, és reám~
268 7 | szeretem az egész világot...’~„Hohó! azt már ne tedd; úgy bezzeg
269 4 | vért kiván!”~,Annál jobb. - Holnap.’~„Még ma.”~,Jó. Tüstént!’~
270 4 | belépő, berohanó Szamosi Homonnait, ki föntebbi szavai után
271 1 | vágynak õk;~Engedjétek nekik,~Honokba menniök.~...Ki a mûvészet
272 8 | gerlicék, szelíd;~S jó... de hová? csak a rágondolás is~Szivet
273 2 | vágysz? szép gyöngyöket~Hozok nyakadra én,~Szemednek hajnalcsillagát~
274 4 | csók... de mi közünk hozzá?”~,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.~„
275 4 | monda Szamosi - azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem
276 7 | érzelemtengert, mellynek hullámiból szerelmem Venusa bontakozék.
277 7 | melly tarka vegyûlettel hullámzék fel és alá; s Olaszország
278 6 | Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~Életünk rokkáján~A fonál.~
279 8 | téged, angyalod körében,~A hûség kebelén:~E példa bûvös;
280 7 | felett, mellyek lapúlva húzták meg magokat, és hallgattak...
281 5 | nem fázunk, jó meleg van~Idebe.~A kandallón pattog a fa,~
282 5 | Háborogj hát istenadta~Ideje!~Föl sem veszszük; jó barátim,~
283 7 | kedves vonásain. És Ricco az idv hetedik egében lenge, és
284 4 | öntsem lelkem boldogságát, idvét; oh te barátom vagy, részt
285 4 | hallik. Utána más. - Az ifjak kezet fogva távoznak.~ ~
286 7 | nem én valék elsõ, ki azon ifjuba szeretett. Ritka szépség.
287 8 | Mellyet tapasztalás az ifjukornak~És józan elme ad.~S én e
288 1 | Szent templomába lép,~Az illõ, hogy legyen~Fõben, kebelben
289 7 | mondhatlanúl szeretem! - De íme farkast emlegetünk... idvez
290 7 | dughatna zsebébe.’~„Már indúl!” hangzék, s a kebel a lélekzés
291 7 | méltóztatott...” mondá, vagy inkább hebegé egy belépõ ifju,
292 8 | csábító mosolynak~Bájával int felém.~S én jól tudom, a
293 7 | grófnõ. Semmi! A szerelem nem ismer rangot... igen, én megszeretém
294 2 | is e töprenkedés?~Babám, isten veled!~Lesz más leány, ki
295 5 | embert ~Igazán!~Háborogj hát istenadta~Ideje!~Föl sem veszszük;
296 1 | Az első dal.~Kit a dal istene~Szent csókjával füröszt,~
297 4 | az angyali jóság, az az isteni szépség, az a...’~„Semmi,
298 7 | Izabellának.’~„Izabella!”~,Vagy Izabellájának...’~„Izabellám!”~És a teremben
299 7 | Vagy Izabellájának...’~„Izabellám!”~És a teremben halk csattanat
300 7 | ha szeret engem, nevezzen Izabellának.’~„Izabella!”~,Vagy Izabellájának...’~„
301 5 | Közepe,~Zúgolódik az idõ kinn~Ízibe.~Zúgolódjék! egyéb dolga~
302 7 | vége teszi meg igazán!’ jegyzé meg más. ,Nézzétek ama kötélhidat
303 2 | tekint a kis leány.~Tehát jobban szeresselek?~De oh az nem
304 4 | monda Szamosi - azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem
305 7 | most, hála... de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~S két
306 4 | kedvesem! az az angyali jóság, az az isteni szépség, az
307 7 | tárgya, ha szabad tudnom?’~„Jót nevetsz, ha megmondom. Egyébiránt
308 8 | tapasztalás az ifjukornak~És józan elme ad.~S én e parancsot
309 1 | ez lesz életünk:~Boldog jutalmat ad~A hon áldó szava~S az
310 7 | elváltozott... milly tünõdõ... mi jutott eszébe a bajazzonak, a virgonc
311 2 | kis leány.~Jól áll piciny kacsóidon~A gyûrü, kis leány,~Arany
312 3 | Népdal.~Kakasszóra hajnal ébred,~Én lyányokkal
313 7 | voltál? talán bizony valami kaland?... no légy nyugott; nem
314 1 | mag termõ legyen~Gazdag kalászokat.~Föl hát! és míg a szem~
315 5 | pattog a fa,~Ég a tûz;~És a kancsó kottyogása~Fagyot ûz.~Hát
316 5 | fázunk, jó meleg van~Idebe.~A kandallón pattog a fa,~Ég a tûz;~És
317 7 | hajóról a másikra vándorolni. Kár hogy nincs felhõs idõ, olly
318 8 | barátom, éld te szép világod,~Karold a nõt korûl[!],~Kit jobb
319 6 | áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsir~Özöne.~S életünk
320 1 | illõ, hogy legyen~Fõben, kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott
321 1 | Melly minden szennyet a~Kebelbõl számkiûz;~Mert várni lehet-e,~
322 8 | angyalod körében,~A hûség kebelén:~E példa bûvös; csábító
323 4 | nézd ezt!” szóla Homonnai, keblébõl papirt vonva ki.~,E levél?’
324 4 | azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát,
325 4 | Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! - A szőlő elaszik, ha nincs,
326 7 | Fioretta lelke a bajazzo kedves vonásain. És Ricco az idv
327 5 | neki;~Így akarja, hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez
328 7 | S alvának, álmodának. Kéjtelve merenge Fioretta lelke a
329 7 | vissza...’~„Nagysád...”~,Keljen fel ön. Ne térdeljen. És
330 7 | meg. Ne pirúljon, nekem kellene pirúlnom, de ön nem fog
331 7 | Oszlop mellett állt egy ifju, kémlõ tekintetet vetve a tömeg
332 1 | úgy,~Mint, hol mindennapi~Kenyérhez nyílik út;~A színpad célja
333 7 | Fioretta, hol van Ricco? soká késik...’~„Nem tudom, atyám;”
334 7 | Fekügyél le, édes leányom, már késõ az idõ.’~„Lefekügyem, atyám?
335 7 | látnom, és most, hála... de ketten jõnek. S erre. Elvonúlok.”~
336 2 | más leány, ki rám tekint,~Kettõ is egy helyett...~Tudtam,
337 4 | Olvasd.”~,Szivem királya...’ kezdé olvasni Szamosi.~„Csak a
338 4 | Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.~„
339 7 | Fioretta, „papírt láték kezében, mellybõl többször olvasott;
340 4 | amaz, s a levél kihullt kezébõl.~S a két ifju - mint a költõ
341 4 | hallik. Utána más. - Az ifjak kezet fogva távoznak.~ ~IV.~„Mit
342 8 | a nõt korûl[!],~Kit jobb kezével tett le a szerencse~Öledbe
343 7 | gondolt.~,De remélem, már kigyógyulál, Izabella!’ kérdé társnõjét
344 4 | rebegé amaz, s a levél kihullt kezébõl.~S a két ifju -
345 7 | elõtti padra, hihetõleg kikrõl az ifju szólt, vagy gondolt.~,
346 7 | gyõzné magát rajta eléggé kinevetni, ha fél ducet szája volna
347 5 | Közepe,~Zúgolódik az idõ kinn~Ízibe.~Zúgolódjék! egyéb
348 4 | leszedje. És oh a gyönyör kínná válik, ha nincs rokon sziv,
349 4 | Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni, vagy ön partját mossa el.
350 4 | Szamosi.~„Olvasd.”~,Szivem királya...’ kezdé olvasni Szamosi.~„
351 7 | öve tágúlt, mert... tõrét kirántá. „Megölöm... ah! én õt szeretem...
352 4 | Micsoda Róza?’ kérdé kissé meghökkenve Szamosi.~„Démi
353 4 | csábitó!’~„Alávaló - - ez vért kiván!”~,Annál jobb. - Holnap.’~„
354 4 | vonva ki.~,E levél?’ kérdé kiváncsian Szamosi.~„Olvasd.”~,Szivem
355 4 | válik, ha nincs rokon sziv, kivel megoszszuk...”~,Igazad van,
356 4 | kezébõl.~S a két ifju - mint a költõ mondja -~ Haloványabban
357 8 | De látni téged, angyalod körében,~A hûség kebelén:~E példa
358 4 | pisztolyszeg.~ ~II.~Sûrû lomboktól környezett tér a nézõhely. Két fegyveres
359 6 | Disznótorban.~Csend körünkben, csend és ~Figyelem!~Szóm
360 7 | meghivám önt... ön eljött, köszönöm. De üljön le. Ide mellém.
361 7 | jegyzé meg más. ,Nézzétek ama kötélhidat az árbocok tetején, azon
362 7 | Ricco mint zerge szökelt a kötélhidon a hullámok felett, mellyek
363 7 | mellém. Bátran. Így. - Ön kötéltáncos. Tudom. Én grófnõ. Semmi!
364 7 | eltántorgott.~ ~IV.~A tengerparton kötéltáncosokat bámult a nép. És volt mit
365 5 | Itt van a tél, a hideg tél~Közepe,~Zúgolódik az idõ kinn~Ízibe.~
366 7 | bajazzo tovább ér - tovább - középen van - „Izabella - Fioretta!”
367 7 | Ricco,” szóla valaki a nézõk közõl, „az ember nem gyõzné magát
368 1 | vagyok, hazám!~Színházad népe közt.~Zengjen tehát a lant;~S
369 4 | ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”~,S a hölgy?’ kérdé
370 8 | mellyet bíbor újjal~Május koránya a napútra szõtt.~Miként
371 8 | szép világod,~Karold a nõt korûl[!],~Kit jobb kezével tett
372 5 | fa,~Ég a tûz;~És a kancsó kottyogása~Fagyot ûz.~Hát a csók piros
373 8 | Ám hogyha ritkán térek küszöbödhöz,~Ne vádolj engemet;~Nem
374 1 | Tinéktek szentelem.~Az érzet kútfeje,~A dagadó kebel;~Dalomnak
375 8 | Miként az erdõk rejtezett lakói,~A bút panaszló gerlicék,
376 7 | õ! oh eddig csak az éji lámpa fényénél volt szabad õt
377 7 | röpítem keblem bárkájából lángérzelmem galambját, hogy az a viszonszerelem
378 1 | népe közt.~Zengjen tehát a lant;~S legelsõ énekem,~Pályámnak
379 7 | hullámok felett, mellyek lapúlva húzták meg magokat, és hallgattak...
380 7 | Föltárom keblem mélyét, hogy lássa ön az érzelemtengert, mellynek
381 7 | hetedik egében lenge, és látá a hetedik ég angyalát...
382 7 | válaszolt Fioretta, „papírt láték kezében, mellybõl többször
383 8 | órája~Szülé ezt ellened.~De látni téged, angyalod körében,~
384 7 | fényénél volt szabad õt látnom, és most, hála... de ketten
385 7 | no légy nyugott; nem látod-e, hogy csak tréfa? Szerelem
386 7 | válnia kelle az érdekes látványtól.~Oszlop mellett állt egy
387 7 | a Vezuv keble, mellynek lávája e virágokat elégeti. S én
388 7 | megjõ. Fekügyél le, édes leányom, már késõ az idõ.’~„Lefekügyem,
389 1 | Zengjen tehát a lant;~S legelsõ énekem,~Pályámnak társai,~
390 4 | ha mondom!”~,Tréfa!’~„A leges-legkomolyabb való.”~,Eszedet vesztéd,
391 4 | és... keze a fegyverrel lehanyatlott.~„Lõj, ha mondom!”~,Nem
392 2 | szeresselek?~De oh az nem lehet!~Határ- és végtelen, hogy
393 1 | Kebelbõl számkiûz;~Mert várni lehet-e,~Hogy hitvány föld alatt~
394 7 | indúl!” hangzék, s a kebel a lélekzés börtöne lett.~És Ricco mint
395 7 | Kéjtelve merenge Fioretta lelke a bajazzo kedves vonásain.
396 4 | hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát, idvét; oh te
397 7 | Ricco az idv hetedik egében lenge, és látá a hetedik ég angyalát...
398 1 | mûvészet e~Szent templomába lép,~Az illõ, hogy legyen~Fõben,
399 4 | ha nincs, ki vesszejéről leszedje. És oh a gyönyör kínná válik,
400 7 | kebel a lélekzés börtöne lett.~És Ricco mint zerge szökelt
401 4 | egyik golyó a fûben.~,Egy leve[le]t - s te?’~„Egy gyürût.”~ ~
402 1 | míg a szem~Csak egy sugárt lövel.~Elõle a magas,~Szent cél
403 4 | Lõj, ha mondom!”~,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain.
404 4 | Hah! Róza...”~ ~III.~,Hát lõjünk, Homonnai?’~„Igen. De más
405 7 | harmat-könyeket sírt a fasorok lombjaira, mert válnia kelle az érdekes
406 7 | az a viszonszerelem zöld lombjával szálljon vissza...’~„Nagysád...”~,
407 4 | pisztolyszeg.~ ~II.~Sûrû lomboktól környezett tér a nézõhely.
408 3 | Kakasszóra hajnal ébred,~Én lyányokkal nem beszélek,~Mert ha szólok
409 4 | Annál jobb. - Holnap.’~„Még ma.”~,Jó. Tüstént!’~S elrohantak. -
410 3 | talán;~S hejh a kakas hamis madár,~Untalan más fészekhez jár.~
411 1 | Hogy hitvány föld alatt~A mag termõ legyen~Gazdag kalászokat.~
412 7 | Izabella - Fioretta!” hangzik a magasban... egy szökkenés... s a
413 7 | mellyek lapúlva húzták meg magokat, és hallgattak... bámulva
414 7 | aztán elment.”~,Semmi. Majd megjõ. Fekügyél le, édes
415 8 | fátyol, mellyet bíbor újjal~Május koránya a napútra szõtt.~
416 4 | galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.~,
417 7 | hullámok kacagva nyelék el a martalékot. De a nép többé nem nevette
418 7 | azon fog egyik hajóról a másikra vándorolni. Kár hogy nincs
419 4 | engem szeret, engem és senki mást! Nézd e gyürût...’~„Övé...”~,
420 6 | ha~A halál~Romboló torát meg-~Ûlni száll:~Egy gömböc legyen
421 7 | én õt szeretem... de õ megcsalt... és még is szeretem...”
422 7 | csókold meg Fiorettát, s én megcsókolom Riccot, hogy alhassunk,
423 4 | Némán mutatott Homonnai háta megé.~„Férfi - mond ez visszatekintve -
424 8 | o hogyha volna hangom~Megénekelni õt!~Szép, mint a fátyol,
425 7 | bajazzo?’~„Õ.”~Az oszlop megett az ifju keble szorúlt, de
426 8 | füstbe nem röpítni~Szentûl megfogadám,~Hogy a müvészet tündér
427 7 | összeszedve magát, - ,igen... meghivám önt... ön eljött, köszönöm.
428 4 | Micsoda Róza?’ kérdé kissé meghökkenve Szamosi.~„Démi Róza, ezen...”~,
429 7 | már ne tedd; úgy bezzeg megjárná a szegény Fioretta, ki csak
430 7 | aztán elment.”~,Semmi. Majd megjõ. Fekügyél le, édes leányom,
431 7 | tudnom?’~„Jót nevetsz, ha megmondom. Egyébiránt nem én valék
432 7 | mert... tõrét kirántá. „Megölöm... ah! én õt szeretem...
433 4 | nincs rokon sziv, kivel megoszszuk...”~,Igazad van, barátom!’
434 1 | kebelben ép;~Az elme éjjele~S a megromlott kebel~E fának ágain~Gyümölcsöt
435 7 | ismer rangot... igen, én megszeretém önt. - Maradjon, maradjon
436 5 | Igaz-e?~Meg nem fázunk, jó meleg van~Idebe.~A kandallón pattog
437 8 | rágondolás is~Szivet vért melegít.~Azért, barátom, éld te
438 7 | köszönöm. De üljön le. Ide mellém. Bátran. Így. - Ön kötéltáncos.
439 7 | papírt láték kezében, mellybõl többször olvasott; aztán
440 7 | Beszély.~ ~I.~„Nagysádnak méltóztatott...” mondá, vagy inkább hebegé
441 7 | félremagyarázni. Föltárom keblem mélyét, hogy lássa ön az érzelemtengert,
442 4 | elrohantak. - A falon terhétõl menekûlten állt két pisztolyszeg.~ ~
443 1 | Engedjétek nekik,~Honokba menniök.~...Ki a mûvészet e~Szent
444 5 | Fagyot ûz.~Hát a csók piros menyecskék~Ajakán?~Az hevíti ám az
445 7 | olly magas, hogy egy pár menykövet dughatna zsebébe.’~„Már
446 7 | alvának, álmodának. Kéjtelve merenge Fioretta lelke a bajazzo
447 4 | némán és merõn áll.~,Te le fogsz mondani
448 2 | tekintesz, kis leány?...~De mért is e töprenkedés?~Babám,
449 4 | semmi, Rózám mellett...”~,Micsoda Róza?’ kérdé kissé meghökkenve
450 8 | hadseregként~Hátat fordít az ész:~Midõn az ember e boldog fiúnak~
451 7 | hát tudnék-e nyugonni, mielõtt Ricco csókja nem ég ajkamon?”~,
452 1 | kalászokat.~Föl hát! és míg a szem~Csak egy sugárt lövel.~
453 8 | koránya a napútra szõtt.~Miként az erdõk rejtezett lakói,~
454 7 | Fiorettát, a te Fiorettádat? És millyen elváltozott... milly tünõdõ...
455 2 | fölveted felém. -~Durcás mindegyre, és reám~Csak nem tekint
456 1 | Gyulaszsza tiszta tûz,~Melly minden szennyet a~Kebelbõl számkiûz;~
457 7 | ügyessége s a bajazzo ötletei mindenkit elragadtak.~„Corpo di Dio!
458 1 | Tekinteni csak úgy,~Mint, hol mindennapi~Kenyérhez nyílik út;~A színpad
459 4 | Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint...
460 4 | pamlagára.~,Igazad van, - monda Szamosi - azért jövék hozzád,
461 7 | Nagysádnak méltóztatott...” mondá, vagy inkább hebegé egy
462 4 | merõn áll.~,Te le fogsz mondani róla!’ szóla Szamosi szünet
463 4 | után.~„Õrjöngesz?”~,Le kell mondanod, csábitó!’~„Szamosi, semmi
464 7 | Oh atyám, én õt olly mondhatlanúl szeretem! - De íme farkast
465 4 | Még egyszer, Homonnai, mondj le...’~„Lõj!”~Szamosi célzott,
466 4 | két ifju - mint a költõ mondja -~ Haloványabban fehér
467 2 | tudtam, hamis leány,~Hogy még mosolygasz is reám!~ ~
468 8 | E példa bûvös; csábító mosolynak~Bájával int felém.~S én
469 6 | eszemadta~Sûltre szánk,~Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk
470 4 | kiömölni, vagy ön partját mossa el. Halld, én szeretek...’~„
471 8 | Szentûl megfogadám,~Hogy a müvészet tündér templomának~Beléptem
472 4 | hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai háta megé.~„Férfi -
473 1 | Honokba menniök.~...Ki a mûvészet e~Szent templomába lép,~
474 7 | lombjával szálljon vissza...’~„Nagysád...”~,Keljen fel ön. Ne térdeljen.
475 7 | bajazzo.~Beszély.~ ~I.~„Nagysádnak méltóztatott...” mondá,
476 7 | szerelmem forró, mint a nap, melly a virágokat élteti
477 7 | alá; s Olaszország bucsúzó napja harmat-könyeket sírt a fasorok
478 8 | bíbor újjal~Május koránya a napútra szõtt.~Miként az erdõk rejtezett
479 2 | leány,~Arany gyürût adok neked,~De pillants már reám! -~
480 7 | Hallgasson meg. Ne pirúljon, nekem kellene pirúlnom, de ön
481 5 | Zúgolódjék! egyéb dolga~Nincs neki;~Így akarja, hagyjuk kedvét~
482 1 | szívbe vágynak õk;~Engedjétek nekik,~Honokba menniök.~...Ki
483 3 | Népdal.~Kakasszóra hajnal ébred,~
484 1 | vagyok, hazám!~Színházad népe közt.~Zengjen tehát a lant;~
485 7 | Sétány, tér, utca pezsge a néptömegtõl, melly tarka vegyûlettel
486 1 | fának ágain~Gyümölcsöt nem nevel.~Két csillag súgara~Derengje
487 8 | többet egy virágnál~Avvagy ha nevel-e?~
488 7 | ha szabad tudnom?’~„Jót nevetsz, ha megmondom. Egyébiránt
489 7 | martalékot. De a nép többé nem nevette a bajazzot... és õ nem szeretett
490 7 | térdeljen. És ha szeret engem, nevezzen Izabellának.’~„Izabella!”~,
491 8 | boldog fiúnak~Családkörébe néz.~Övé a nõ... o hogyha volna
492 4 | lomboktól környezett tér a nézõhely. Két fegyveres ifju jön.
493 7 | a Ricco,” szóla valaki a nézõk közõl, „az ember nem gyõzné
494 7 | igazán!’ jegyzé meg más. ,Nézzétek ama kötélhidat az árbocok
495 7 | bizony valami kaland?... no légy nyugott; nem látod-e,
496 8 | Családkörébe néz.~Övé a nõ... o hogyha volna hangom~
497 8 | tudom, a színpad emberének~Nõs élte aloe,~Melly századévben
498 8 | te szép világod,~Karold a nõt korûl[!],~Kit jobb kezével
499 2 | vágysz? szép gyöngyöket~Hozok nyakadra én,~Szemednek hajnalcsillagát~
500 7 | s a hullámok kacagva nyelék el a martalékot. De a nép
|