adok-nyele | nyeli-zugol
Rész
501 4 | Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb
502 1 | hol mindennapi~Kenyérhez nyílik út;~A színpad célja nagy,~
503 7 | lefekügyem; hát tudnék-e nyugonni, mielõtt Ricco csókja nem
504 7 | valami kaland?... no légy nyugott; nem látod-e, hogy csak
505 6 | is ~Hallja meg!~Hosszan nyúljon, mint e~Hurkaszál,~Életünk
506 8 | Családkörébe néz.~Övé a nõ... o hogyha volna hangom~Megénekelni
507 8 | kezével tett le a szerencse~Öledbe édenûl.~Ám hogyha ritkán
508 7 | virgonc bajazzonak? Ugyan ölelj meg hát; vagy tán már nem
509 4 | visszatekintve - férfi és hölgy... ölelkezés... csók... de mi közünk
510 7 | virágokat elégeti. S én önhöz röpítem keblem bárkájából
511 6 | ránk;~S pályánk áldásával~Öntse le,~Mint e kását a zsir~
512 4 | jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát, idvét;
513 1 | hon áldó szava~S az édes öntudat.~~~
514 4 | végét, az is elég lesz.”~,Örök hived...’ rebegé amaz, s
515 4 | vagy, részt fogsz venni örömemben...’~„S te az enyémben...”~,
516 7 | pillanatnyi zavar után összeszedve magát, - ,igen... meghivám
517 7 | szépsége, ügyessége s a bajazzo ötletei mindenkit elragadtak.~„Corpo
518 7 | az ifju keble szorúlt, de öve tágúlt, mert... tõrét kirántá. „
519 6 | le,~Mint e kását a zsir~Özöne.~S életünk fölé ha~A halál~
520 3 | beszélek,~Mert ha szólok őhozzájok,~Hajnal lesz a két orcájok.~
521 1 | gyermeki,~A szívbe vágynak õk;~Engedjétek nekik,~Honokba
522 7 | hullámzék fel és alá; s Olaszország bucsúzó napja harmat-könyeket
523 4 | kérdé kiváncsian Szamosi.~„Olvasd.”~,Szivem királya...’ kezdé
524 4 | Szivem királya...’ kezdé olvasni Szamosi.~„Csak a végét,
525 7 | kezében, mellybõl többször olvasott; aztán elment.”~,Semmi.
526 4 | etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet,
527 1 | kebel;~Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek
528 8 | Nem a rokonszenv haldokló órája~Szülé ezt ellened.~De látni
529 3 | őhozzájok,~Hajnal lesz a két orcájok.~Igy valaki azt gondolná:~
530 4 | szóla Szamosi szünet után.~„Õrjöngesz?”~,Le kell mondanod, csábitó!’~„
531 7 | vetve a tömeg közé. „Igen... ott õ jön! - szólt az - õ! oh
532 7 | hölgy ûlt az oszlop elõtti padra, hihetõleg kikrõl az ifju
533 5 | Pál-napkor.~Itt van a tél, a hideg
534 1 | lant;~S legelsõ énekem,~Pályámnak társai,~Tinéktek szentelem.~
535 8 | Ne házasodjál! ez a színi pályán~A nagy parancsolat,~Mellyet
536 6 | Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~Öntse le,~Mint
537 4 | után hosszan veté magát pamlagára.~,Igazad van, - monda Szamosi -
538 7 | tétovázva hajtván meg magát a pamlagon ülõ hölgy elõtt.~,Igen...’
539 8 | erdõk rejtezett lakói,~A bút panaszló gerlicék, szelíd;~S jó...
540 4 | szóla Homonnai, keblébõl papirt vonva ki.~,E levél?’ kérdé
541 7 | atyám;” válaszolt Fioretta, „papírt láték kezében, mellybõl
542 7 | idõ, olly magas, hogy egy pár menykövet dughatna zsebébe.’~„
543 8 | ez a színi pályán~A nagy parancsolat,~Mellyet tapasztalás az
544 8 | És józan elme ad.~S én e parancsot füstbe nem röpítni~Szentûl
545 4 | A párbaj.~Beszély.~ ~I.~„Boldogság,
546 1 | színpad célja szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~
547 3 | vagyok,~Egy a fészkem, egy a párom,~Egyért élek a világon.~ ~
548 4 | hagyd kiömölni, vagy ön partját mossa el. Halld, én szeretek...’~„
549 4 | Beszély.~ ~I.~„Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! - A szőlő
550 5 | meleg van~Idebe.~A kandallón pattog a fa,~Ég a tûz;~És a kancsó
551 3 | Untalan más fészekhez jár.~Pedig én kakas nem vagyok,~Hanem
552 8 | körében,~A hûség kebelén:~E példa bûvös; csábító mosolynak~
553 7 | Alkonyodott. Sétány, tér, utca pezsge a néptömegtõl, melly tarka
554 2 | tekint a kis leány.~Jól áll piciny kacsóidon~A gyûrü, kis leány,~
555 7 | Igen...’ folytatá a hölgy, pillanatnyi zavar után összeszedve magát, - ,
556 2 | Arany gyürût adok neked,~De pillants már reám! -~Csak ûl durcásan,
557 5 | kottyogása~Fagyot ûz.~Hát a csók piros menyecskék~Ajakán?~Az hevíti
558 7 | ûlve. Hallgasson meg. Ne pirúljon, nekem kellene pirúlnom,
559 7 | pirúljon, nekem kellene pirúlnom, de ön nem fog félremagyarázni.
560 4 | terhétõl menekûlten állt két pisztolyszeg.~ ~II.~Sûrû lomboktól környezett
561 4 | búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.~,Még egyszer,
562 8 | S jó... de hová? csak a rágondolás is~Szivet vért melegít.~
563 7 | az ember nem gyõzné magát rajta eléggé kinevetni, ha fél
564 2 | veled!~Lesz más leány, ki rám tekint,~Kettõ is egy helyett...~
565 7 | Semmi! A szerelem nem ismer rangot... igen, én megszeretém
566 6 | Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~Öntse
567 4 | elég lesz.”~,Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél kihullt
568 8 | napútra szõtt.~Miként az erdõk rejtezett lakói,~A bút panaszló gerlicék,
569 7 | szólt, vagy gondolt.~,De remélem, már kigyógyulál, Izabella!’
570 4 | idvét; oh te barátom vagy, részt fogsz venni örömemben...’~„
571 7 | szivem vére! idvez légy, Riccom! Eddig kelle váratnod Fiorettát,
572 7 | Fiorettát, s én megcsókolom Riccot, hogy alhassunk, álmodhassunk...
573 7 | ki azon ifjuba szeretett. Ritka szépség. Ricco...”~,A bajazzo?’~„
574 8 | Öledbe édenûl.~Ám hogyha ritkán térek küszöbödhöz,~Ne vádolj
575 7 | virágokat elégeti. S én önhöz röpítem keblem bárkájából lángérzelmem
576 8 | én e parancsot füstbe nem röpítni~Szentûl megfogadám,~Hogy
577 6 | mint e~Hurkaszál,~Életünk rokkáján~A fonál.~Mint ez eszemadta~
578 4 | gyönyör kínná válik, ha nincs rokon sziv, kivel megoszszuk...”~,
579 8 | Ne vádolj engemet;~Nem a rokonszenv haldokló órája~Szülé ezt
580 4 | áll.~,Te le fogsz mondani róla!’ szóla Szamosi szünet után.~„
581 6 | életünk fölé ha~A halál~Romboló torát meg-~Ûlni száll:~Egy
582 4 | Semmi, barátom, semmi, Rózám mellett...”~,Micsoda Róza?’
583 2 | kis leány.~Füzök hajadnak selymibe~Virágos szalagot;~Csak oh
584 4 | Róza engem szeret, engem és senki mást! Nézd e gyürût...’~„
585 4 | csábitó!’~„Szamosi, semmi sértést...”~,Csábitó, mondom, és
586 7 | volt.~ ~III.~Alkonyodott. Sétány, tér, utca pezsge a néptömegtõl,
587 7 | több grófnõt... hanem õt a sírban is szereté Fioretta.~ ~
588 7 | bucsúzó napja harmat-könyeket sírt a fasorok lombjaira, mert
589 7 | Fioretta, hol van Ricco? soká késik...’~„Nem tudom, atyám;”
590 6 | Sûltre szánk,~Mosolyogjon a sors~Ajka ránk;~S pályánk áldásával~
591 1 | Gyümölcsöt nem nevel.~Két csillag súgara~Derengje át egünk:~Hon és
592 1 | és míg a szem~Csak egy sugárt lövel.~Elõle a magas,~Szent
593 6 | fonál.~Mint ez eszemadta~Sûltre szánk,~Mosolyogjon a sors~
594 4 | két pisztolyszeg.~ ~II.~Sûrû lomboktól környezett tér
595 7 | kinevetni, ha fél ducet szája volna is.”~,Várjunk csak,
596 1 | Dalomnak hangjai~Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki,~
597 4 | S te az enyémben...”~,Ne szakaszsz félbe, Homonnai! Keblem
598 4 | Igazad van, barátom!’ szakasztá félbe a belépő, berohanó
599 2 | hajadnak selymibe~Virágos szalagot;~Csak oh tekints szemem
600 6 | Romboló torát meg-~Ûlni száll:~Egy gömböc legyen a~Magas
601 7 | viszonszerelem zöld lombjával szálljon vissza...’~„Nagysád...”~,
602 1 | minden szennyet a~Kebelbõl számkiûz;~Mert várni lehet-e,~Hogy
603 Inc| Jár számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~
604 6 | Mint ez eszemadta~Sûltre szánk,~Mosolyogjon a sors~Ajka
605 1 | Boldog jutalmat ad~A hon áldó szava~S az édes öntudat.~~~
606 4 | Szamosi Homonnait, ki föntebbi szavai után hosszan veté magát
607 8 | emberének~Nõs élte aloe,~Melly századévben többet egy virágnál~Avvagy
608 7 | tedd; úgy bezzeg megjárná a szegény Fioretta, ki csak egyet
609 8 | A bút panaszló gerlicék, szelíd;~S jó... de hová? csak a
610 1 | kalászokat.~Föl hát! és míg a szem~Csak egy sugárt lövel.~Elõle
611 2 | gyöngyöket~Hozok nyakadra én,~Szemednek hajnalcsillagát~Ha fölveted
612 2 | szalagot;~Csak oh tekints szemem közé,~Csak szûnjön haragod. -~
613 1 | tiszta tûz,~Melly minden szennyet a~Kebelbõl számkiûz;~Mert
614 1 | Pályámnak társai,~Tinéktek szentelem.~Az érzet kútfeje,~A dagadó
615 8 | parancsot füstbe nem röpítni~Szentûl megfogadám,~Hogy a müvészet
616 7 | olly gyorsan is halt ki szenvedélyem.”~,S ki volt szerelmed tárgya,
617 7 | volt mit bámulni! Fioretta szépsége, ügyessége s a bajazzo ötletei
618 7 | szenvedélyem.”~,S ki volt szerelmed tárgya, ha szabad tudnom?’~„
619 8 | Kit jobb kezével tett le a szerencse~Öledbe édenûl.~Ám hogyha
620 2 | kis leány.~Tehát jobban szeresselek?~De oh az nem lehet!~Határ-
621 7 | hanem õt a sírban is szereté Fioretta.~ ~
622 2 | Határ- és végtelen, hogy én~Szeretlek tégedet.~S még is haragszol,
623 4 | Démi Róza, ezen...”~,Téged szeretne? Róza?’~„Miért ne?”~,Téged?’~„
624 7 | nem is szeretsz?” ~,Nem szeretni? Fioretta! szeretem az egész
625 7 | hát; vagy tán már nem is szeretsz?” ~,Nem szeretni? Fioretta!
626 4 | szeretek...’~„Én is.”~,S szerettetem!’~„Én is.”~,De az én kedvesem,
627 4 | Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! - A szőlő elaszik,
628 8 | Szinésztársamhoz.~Ne házasodjál! ez a színi
629 1 | füröszt,~Elsõ vagyok, hazám!~Színházad népe közt.~Zengjen tehát
630 8 | Szinésztársamhoz.~Ne házasodjál! ez a színi pályán~A nagy parancsolat,~
631 1 | csillag nekünk.~Nem kell a színpadot~Tekinteni csak úgy,~Mint,
632 4 | kínná válik, ha nincs rokon sziv, kivel megoszszuk...”~,Igazad
633 1 | színpad célja szent:~Ez a szív parlagán~Erkölcsöt fejt,
634 1 | mint szívnek gyermeki,~A szívbe vágynak õk;~Engedjétek nekik,~
635 7 | és gyanú nem fér meg egy szívben. Az enyémben szerelem van. -
636 8 | hová? csak a rágondolás is~Szivet vért melegít.~Azért, barátom,
637 1 | Onnan szakadtak el.~S mint szívnek gyermeki,~A szívbe vágynak
638 4 | Haloványabban fehér szobornál~ ............. némán
639 7 | lett.~És Ricco mint zerge szökelt a kötélhidon a hullámok
640 7 | hangzik a magasban... egy szökkenés... s a hullámok kacagva
641 4 | pattantsd szét keblemet! - A szőlő elaszik, ha nincs, ki vesszejéről
642 3 | lyányokkal nem beszélek,~Mert ha szólok őhozzájok,~Hajnal lesz a
643 6 | körünkben, csend és ~Figyelem!~Szóm fontos beszédre~Emelem.~
644 7 | oszlop megett az ifju keble szorúlt, de öve tágúlt, mert...
645 8 | Május koránya a napútra szõtt.~Miként az erdõk rejtezett
646 8 | rokonszenv haldokló órája~Szülé ezt ellened.~De látni téged,
647 7 | Egészen. A milly gyorsan született, olly gyorsan is halt ki
648 4 | mondani róla!’ szóla Szamosi szünet után.~„Õrjöngesz?”~,Le kell
649 2 | tekints szemem közé,~Csak szûnjön haragod. -~De ûl durcásan,
650 4 | golyó a fûben.~,Egy leve[le]t - s te?’~„Egy gyürût.”~ ~
651 7 | ifju keble szorúlt, de öve tágúlt, mert... tõrét kirántá. „
652 7 | Ugyan ölelj meg hát; vagy tán már nem is szeretsz?” ~,
653 8 | nagy parancsolat,~Mellyet tapasztalás az ifjukornak~És józan elme
654 7 | szenvedélyem.”~,S ki volt szerelmed tárgya, ha szabad tudnom?’~„Jót
655 7 | pezsge a néptömegtõl, melly tarka vegyûlettel hullámzék fel
656 1 | legelsõ énekem,~Pályámnak társai,~Tinéktek szentelem.~Az
657 4 | IV.~„Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fûben.~,Egy
658 7 | kigyógyulál, Izabella!’ kérdé társnõjét egyik hölgy.~„Egészen. A
659 4 | Az ifjak kezet fogva távoznak.~ ~IV.~„Mit haraptál?” kérdé
660 7 | világot...’~„Hohó! azt már ne tedd; úgy bezzeg megjárná a szegény
661 2 | végtelen, hogy én~Szeretlek tégedet.~S még is haragszol, és
662 1 | nekünk.~Nem kell a színpadot~Tekinteni csak úgy,~Mint, hol mindennapi~
663 2 | haragszol, és reám~Még sem tekintesz, kis leány?...~De mért is
664 7 | mellett állt egy ifju, kémlõ tekintetet vetve a tömeg közé. „Igen...
665 1 | Ki a mûvészet e~Szent templomába lép,~Az illõ, hogy legyen~
666 8 | Hogy a müvészet tündér templomának~Beléptem csarnokán.~De Thaliára!
667 7 | s eltántorgott.~ ~IV.~A tengerparton kötéltáncosokat bámult a
668 7 | Nagysád...”~,Keljen fel ön. Ne térdeljen. És ha szeret engem, nevezzen
669 8 | édenûl.~Ám hogyha ritkán térek küszöbödhöz,~Ne vádolj engemet;~
670 7 | Izabellájának...’~„Izabellám!”~És a teremben halk csattanat hallék; csók.~ ~
671 1 | parlagán~Erkölcsöt fejt, teremt.~Tehát érzelmeink~Gyulaszsza
672 4 | S elrohantak. - A falon terhétõl menekûlten állt két pisztolyszeg.~ ~
673 1 | hitvány föld alatt~A mag termõ legyen~Gazdag kalászokat.~
674 7 | Várjunk csak, a vége teszi meg igazán!’ jegyzé meg
675 7 | ama kötélhidat az árbocok tetején, azon fog egyik hajóról
676 7 | hebegé egy belépõ ifju, tétovázva hajtván meg magát a pamlagon
677 8 | korûl[!],~Kit jobb kezével tett le a szerencse~Öledbe édenûl.~
678 8 | templomának~Beléptem csarnokán.~De Thaliára! gyáva hadseregként~Hátat
679 1 | énekem,~Pályámnak társai,~Tinéktek szentelem.~Az érzet kútfeje,~
680 1 | Tehát érzelmeink~Gyulaszsza tiszta tûz,~Melly minden szennyet
681 7 | bajazzot... és õ nem szeretett több grófnõt... hanem õt a sírban
682 7 | el a martalékot. De a nép többé nem nevette a bajazzot...
683 8 | aloe,~Melly századévben többet egy virágnál~Avvagy ha nevel-e?~
684 7 | láték kezében, mellybõl többször olvasott; aztán elment.”~,
685 6 | Magas ég,~És mi a gömböcben~Töltelék!~ ~
686 5 | Így akarja, hagyjuk kedvét~Tölteni.~Hisz nekünk ez úgy sem
687 7 | kémlõ tekintetet vetve a tömeg közé. „Igen... ott õ jön! -
688 2 | kis leány?...~De mért is e töprenkedés?~Babám, isten veled!~Lesz
689 7 | a virágokat élteti Vezuv tövében, forró, mint a Vezuv keble,
690 6 | fölé ha~A halál~Romboló torát meg-~Ûlni száll:~Egy gömböc
691 7 | de öve tágúlt, mert... tõrét kirántá. „Megölöm... ah!
692 7 | atyám? lefekügyem; hát tudnék-e nyugonni, mielõtt Ricco
693 7 | szerelmed tárgya, ha szabad tudnom?’~„Jót nevetsz, ha megmondom.
694 8 | megfogadám,~Hogy a müvészet tündér templomának~Beléptem csarnokán.~
695 7 | millyen elváltozott... milly tünõdõ... mi jutott eszébe a bajazzonak,
696 4 | Holnap.’~„Még ma.”~,Jó. Tüstént!’~S elrohantak. - A falon
697 7 | bámulni! Fioretta szépsége, ügyessége s a bajazzo ötletei mindenkit
698 7 | ön eljött, köszönöm. De üljön le. Ide mellém. Bátran.
699 7 | hajtván meg magát a pamlagon ülõ hölgy elõtt.~,Igen...’ folytatá
700 8 | a fátyol, mellyet bíbor újjal~Május koránya a napútra
701 4 | Csábitó, mondom, és ujra csábitó!’~„Alávaló - - ez
702 6 | halál~Romboló torát meg-~Ûlni száll:~Egy gömböc legyen
703 7 | Elvonúlok.”~S két hölgy ûlt az oszlop elõtti padra,
704 7 | önt. - Maradjon, maradjon ûlve. Hallgasson meg. Ne pirúljon,
705 3 | hejh a kakas hamis madár,~Untalan más fészekhez jár.~Pedig
706 1 | mindennapi~Kenyérhez nyílik út;~A színpad célja nagy,~A
707 4 | S egy durranat hallik. Utána más. - Az ifjak kezet fogva
708 7 | Alkonyodott. Sétány, tér, utca pezsge a néptömegtõl, melly
709 5 | kancsó kottyogása~Fagyot ûz.~Hát a csók piros menyecskék~
710 8 | ritkán térek küszöbödhöz,~Ne vádolj engemet;~Nem a rokonszenv
711 4 | jó barátom!’ mond Szamosi vadúl kacagva. ,Róza engem szeret,
712 1 | szívnek gyermeki,~A szívbe vágynak õk;~Engedjétek nekik,~Honokba
713 2 | a kis leány.~Gyöngysorra vágysz? szép gyöngyöket~Hozok nyakadra
714 7 | hallgattak... bámulva a vakmerényt. A bajazzo tovább ér - tovább -
715 7 | arany hajú és emlényszemû vala. Ricco álomképe nem Fioretta
716 7 | is voltál? talán bizony valami kaland?... no légy nyugott;
717 7 | Nem tudom, atyám;” válaszolt Fioretta, „papírt láték
718 7 | megmondom. Egyébiránt nem én valék elsõ, ki azon ifjuba szeretett.
719 4 | leszedje. És oh a gyönyör kínná válik, ha nincs rokon sziv, kivel
720 7 | fasorok lombjaira, mert válnia kelle az érdekes látványtól.~
721 4 | A leges-legkomolyabb való.”~,Eszedet vesztéd, jó barátom!’
722 7 | egyik hajóról a másikra vándorolni. Kár hogy nincs felhõs idõ,
723 7 | légy, Riccom! Eddig kelle váratnod Fiorettát, a te Fiorettádat?
724 7 | ducet szája volna is.”~,Várjunk csak, a vége teszi meg igazán!’
725 1 | Kebelbõl számkiûz;~Mert várni lehet-e,~Hogy hitvány föld
726 7 | volna is.”~,Várjunk csak, a vége teszi meg igazán!’ jegyzé
727 2 | az nem lehet!~Határ- és végtelen, hogy én~Szeretlek tégedet.~
728 7 | néptömegtõl, melly tarka vegyûlettel hullámzék fel és alá; s
729 2 | töprenkedés?~Babám, isten veled!~Lesz más leány, ki rám
730 4 | barátom vagy, részt fogsz venni örömemben...’~„S te az enyémben...”~,
731 7 | mellynek hullámiból szerelmem Venusa bontakozék. Én szeretek;
732 7 | emlegetünk... idvez légy, szivem vére! idvez légy, Riccom! Eddig
733 4 | szőlő elaszik, ha nincs, ki vesszejéről leszedje. És oh a gyönyör
734 1 | Elõle a magas,~Szent cél ne veszszen el.~S ha ez lesz életünk:~
735 5 | istenadta~Ideje!~Föl sem veszszük; jó barátim,~Igaz-e?~ ~
736 4 | leges-legkomolyabb való.”~,Eszedet vesztéd, jó barátom!’ mond Szamosi
737 4 | föntebbi szavai után hosszan veté magát pamlagára.~,Igazad
738 7 | egy ifju, kémlõ tekintetet vetve a tömeg közé. „Igen... ott
739 8 | Azért, barátom, éld te szép világod,~Karold a nõt korûl[!],~
740 3 | egy a párom,~Egyért élek a világon.~ ~
741 7 | Fioretta! szeretem az egész világot...’~„Hohó! azt már ne tedd;
742 8 | Melly századévben többet egy virágnál~Avvagy ha nevel-e?~
743 2 | Füzök hajadnak selymibe~Virágos szalagot;~Csak oh tekints
744 7 | jutott eszébe a bajazzonak, a virgonc bajazzonak? Ugyan ölelj
745 7 | zöld lombjával szálljon vissza...’~„Nagysád...”~,Keljen
746 4 | háta megé.~„Férfi - mond ez visszatekintve - férfi és hölgy... ölelkezés...
747 7 | lángérzelmem galambját, hogy az a viszonszerelem zöld lombjával szálljon
748 Inc| fiú,~S dalt zengedez...~Vörösmarty~ ~
749 7 | a bajazzo! - De hol is voltál? talán bizony valami kaland?...
750 7 | Fioretta lelke a bajazzo kedves vonásain. És Ricco az idv hetedik
751 4 | Homonnai, keblébõl papirt vonva ki.~,E levél?’ kérdé kiváncsian
752 7 | folytatá a hölgy, pillanatnyi zavar után összeszedve magát, - ,
753 Inc| számkivetetten az árva fiú,~S dalt zengedez...~Vörösmarty~ ~
754 6 | Emelem.~Halljátok, mit ajkim~Zengenek;~Egyszersmind az ég is ~
755 1 | hazám!~Színházad népe közt.~Zengjen tehát a lant;~S legelsõ
756 7 | börtöne lett.~És Ricco mint zerge szökelt a kötélhidon a hullámok
757 7 | hogy az a viszonszerelem zöld lombjával szálljon vissza...’~„
758 7 | egy pár menykövet dughatna zsebébe.’~„Már indúl!” hangzék,
759 6 | Öntse le,~Mint e kását a zsir~Özöne.~S életünk fölé ha~
760 5 | tél, a hideg tél~Közepe,~Zúgolódik az idõ kinn~Ízibe.~Zúgolódjék!
761 5 | Zúgolódik az idõ kinn~Ízibe.~Zúgolódjék! egyéb dolga~Nincs neki;~
|