|
Beszély.
I.
„Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! - A szőlő elaszik, ha
nincs, ki vesszejéről leszedje. És oh a gyönyör kínná válik, ha nincs
rokon sziv, kivel megoszszuk...”
,Igazad van, barátom!’ szakasztá félbe a belépő, berohanó Szamosi
Homonnait, ki föntebbi szavai után hosszan veté magát pamlagára.
,Igazad van, - monda Szamosi - azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem
lelkem boldogságát, idvét; oh te barátom vagy, részt fogsz venni örömemben...’
„S te az enyémben...”
,Ne szakaszsz félbe, Homonnai! Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni, vagy ön
partját mossa el. Halld,
én szeretek...’
„Én is.”
,S szerettetem!’
„Én is.”
,De az én kedvesem, Homonnai, az én kedvesem!
az az angyali jóság, az az isteni szépség, az a...’
„Semmi,
barátom, semmi, Rózám mellett...”
,Micsoda
Róza?’ kérdé kissé meghökkenve Szamosi.
„Démi Róza, ezen...”
,Téged
szeretne? Róza?’
„Miért ne?”
,Téged?’
„Igen,
ha mondom!”
,Tréfa!’
„A leges-legkomolyabb
való.”
,Eszedet
vesztéd, jó barátom!’ mond Szamosi vadúl kacagva.
,Róza engem szeret, engem és
senki mást! Nézd e gyürût...’
„Övé...”
,Volt!’ egészíté
ki Szamosi.
„S nézd
ezt!” szóla Homonnai, keblébõl papirt vonva ki.
,E levél?’ kérdé kiváncsian
Szamosi.
„Olvasd.”
,Szivem
királya...’ kezdé olvasni Szamosi.
„Csak
a végét, csak a végét, az is
elég lesz.”
,Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél kihullt kezébõl.
S a két ifju - mint a költõ mondja -
Haloványabban
fehér szobornál
............. némán és merõn áll.
,Te le fogsz mondani róla!’ szóla Szamosi
szünet után.
„Õrjöngesz?”
,Le kell
mondanod, csábitó!’
„Szamosi,
semmi sértést...”
,Csábitó,
mondom, és ujra csábitó!’
„Alávaló
- - ez vért kiván!”
,Annál
jobb. - Holnap.’
„Még
ma.”
,Jó. Tüstént!’
S elrohantak.
- A falon terhétõl menekûlten állt két pisztolyszeg.
II.
Sûrû lomboktól környezett tér a nézõhely. Két fegyveres ifju
jön. Fegyvereiket etetik, mellyek
mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.
,Még egyszer, Homonnai, mondj le...’
„Lõj!”
Szamosi
célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.
„Lõj, ha mondom!”
,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán
mutatott Homonnai háta megé.
„Férfi - mond ez visszatekintve - férfi és
hölgy... ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”
,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.
„A hölgy?... Hah! Róza...”
III.
,Hát lõjünk, Homonnai?’
„Igen. De más célt a golyóknak!”
S egy durranat hallik. Utána más. - Az ifjak kezet fogva távoznak.
IV.
„Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fûben.
,Egy leve[le]t - s te?’
„Egy gyürût.”
|