A párbaj.

Beszély.

I.

„Boldogság, ne pattantsd szét keblemet! - A szőlő elaszik, ha nincs, ki vesszejéről leszedje. És oh a gyönyör kínná válik, ha nincs rokon sziv, kivel megoszszuk...”

,Igazad van, barátom!’ szakasztá félbe a belépő, berohanó Szamosi Homonnait, ki föntebbi szavai után hosszan veté magát pamlagára.

,Igazad van, - monda Szamosi - azért jövék hozzád, hogy kebledbe öntsem lelkem boldogságát, idvét; oh te barátom vagy, részt fogsz venni örömemben...’

„S te az enyémben...”

,Ne szakaszsz félbe, Homonnai! Keblem áradó folyam, hagyd kiömölni, vagy ön partját mossa el. Halld, én szeretek...’

„Én is.”

,S szerettetem!’

„Én is.”

,De az én kedvesem, Homonnai, az én kedvesem! az az angyali jóság, az az isteni szépség, az a...’

„Semmi, barátom, semmi, Rózám mellett...”

,Micsoda Róza?’ kérdé kissé meghökkenve Szamosi.

„Démi Róza, ezen...”

,Téged szeretne? Róza?’

„Miért ne?”

,Téged?’

„Igen, ha mondom!”

,Tréfa!’

„A leges-legkomolyabb való.”

,Eszedet vesztéd, jó barátom!’ mond Szamosi vadúl kacagva. ,Róza engem szeret, engem és senki mást! Nézd e gyürût...’

„Övé...”

,Volt!’ egészíté ki Szamosi.

„S nézd ezt!” szóla Homonnai, keblébõl papirt vonva ki.

,E levél?’ kérdé kiváncsian Szamosi.

„Olvasd.”

,Szivem királya...’ kezdé olvasni Szamosi.

„Csak a végét, csak a végét, az is elég lesz.”

,Örök hived...’ rebegé amaz, s a levél kihullt kezébõl.

S a két ifju - mint a költõ mondja -

     Haloványabban fehér szobornál
     ............. némán és merõn áll.

,Te le fogsz mondani róla!’ szóla Szamosi szünet után.

„Õrjöngesz?”

,Le kell mondanod, csábitó!’

„Szamosi, semmi sértést...”

,Csábitó, mondom, és ujra csábitó!’

„Alávaló - - ez vért kiván!”

,Annál jobb. - Holnap.’

„Még ma.”

,Jó. Tüstént!’

S elrohantak. - A falon terhétõl menekûlten állt két pisztolyszeg.

II.

Sûrû lomboktól környezett tér a nézõhely. Két fegyveres ifju jön. Fegyvereiket etetik, mellyek mohón nyelik ónétkeiket, mint... galamb a búzaszemet, mint... martalékát a pokol. Célba állnak.

,Még egyszer, Homonnai, mondj le...’

„Lõj!”

Szamosi célzott, és... keze a fegyverrel lehanyatlott.

„Lõj, ha mondom!”

,Nem lövök...’ s a hang elhalt ajkain. Némán mutatott Homonnai háta megé.

„Férfi - mond ez visszatekintve - férfi és hölgy... ölelkezés... csók... de mi közünk hozzá?”

,S a hölgy?’ kérdé Szamosi.

„A hölgy?... Hah! Róza...”

III.

,Hát lõjünk, Homonnai?’

„Igen. De más célt a golyóknak!”

S egy durranat hallik. Utána más. - Az ifjak kezet fogva távoznak.

IV.

„Mit haraptál?” kérdé társától egyik golyó a fûben.

,Egy leve[le]t - s te?’

„Egy gyürût.”