1-500 | 501-605
Rész
1 1 | 1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~Az ég tetejérõl
2 1 | nap sugára~Az ég tetejérõl a juhászbojtárra.~Fölösleges
3 1 | dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak úgyis nagy melege
4 1 | szivében,~Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.~Faluvégen
5 1 | szivében,~Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.~Faluvégen nyája
6 1 | legelész,~Õ addig subáján a fûben heverész.~Tenger virág
7 1 | nyílik tarkán körülötte,~De õ a virágra szemét nem vetette;~
8 1 | kõhajtásnyira foly tõle a patak,~Bámuló szemei odatapadtanak.~
9 1 | odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló habjára,~
10 1 | csillámló habjára,~Hanem a patakban egy szõke kislyányra,~
11 1 | patakban egy szõke kislyányra,~A szõke kislyánynak karcsu
12 1 | hajtva,~Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;~Kilátszik
13 1 | fris patakba’;~Kilátszik a vízbõl két szép térdecskéje~
14 1 | Jancsi gyönyörûségére.~Mert a pázsit fölött heverészõ
15 1 | is lehetne más?~Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~
16 1 | lehetne más?~Ki pedig a vízben a ruhát tisztázza,~Iluska
17 1 | Pillants ide, hiszen ezen a világon~Csak te vagy énnekem
18 1 | kökényszemeidnek,~Gyere ki a vízbõl, hadd öleljelek meg;~
19 1 | öleljelek meg;~Gyere ki a partra csak egy pillanatra,~
20 1 | szivem, örömest kimennék,~Ha a mosással oly igen nem sietnék;~
21 1 | mondotta szõke szép Iluska,~S a ruhákat egyre nagy serényen
22 1 | nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár fölkel subájáról,~
23 1 | galambom! gyere ki, gerlicém!~A csókot, ölelést mindjárt
24 1 | mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~
25 1 | Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~Ne hagyd, hogy
26 1 | halálra epedjen.”~Kicsalta a leányt édes beszédével,~
27 1 | beszédével,~Átfogta derekát mind a két kezével,~Megcsókolta
28 2 | aközben haladott sietve,~A patak habjain piroslott
29 2 | hol lehet oly soká leánya?~A rosz vén mostoha ekképp
30 2 | gondolkodott;~Követték ezek a szók a gondolatot:~(S nem
31 2 | gondolkodott;~Követték ezek a szók a gondolatot:~(S nem mondhatni,
32 2 | kislyány!~Hátad mögött van már a dühös boszorkány;~Nagy szája
33 2 | világnak csúfjára?~Lopod a napot, és istentelenkedel...~
34 2 | hallja-e kend, anyjuk?~Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.~
35 2 | védelmezésére~Ekkép fakadt ki a nyáj bátor õrzõje;~Azután
36 2 | akarja, hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend
37 2 | Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát.~Úgyis töri
38 2 | eredj Iluskám. Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold,
39 2 | Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”~Kukoricza
40 3 | 3~A nap akkor már a földet érintette,~
41 3 | 3~A nap akkor már a földet érintette,~Mikor
42 3 | érintette,~Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~
43 3 | nekiszánva magát,~Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.~„Majd
44 3 | Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,~Hát még...
45 3 | gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.~
46 3 | Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.~Kapu elõtt állt az
47 3 | indulatos gazda,~Szokás szerint a nyájt olvasni akarta.~„Sose
48 3 | szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet adta,~S megkapta
49 3 | rajta:~„Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg jól
50 3 | hogy korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának
51 3 | szúrjam keresztül!~Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani
52 3 | való!~Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!...~Ezért
53 3 | ássa ki mind a két szemét a holló!...~Ezért tartottalak?
54 3 | etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj
55 3 | Jancsi gazdájából így dõltek a szavak;~Fölkapott hirtelen
56 3 | hirtelen egy petrencés rudat,~A petrencés rúddal Jancsi
57 3 | nem érte meg még husszor a telet.~Csak azért futott,
58 3 | gazdája;~S ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,~Ki félig
59 3 | fölnevelte?~Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott;~
60 3 | mert nagy volt fejében a zavar.~~
61 4 | 4~Mikorra a patak vize tükörré lett,~
62 4 | fújni legbúsabb nótáját;~A harmat, mely ekkor ellepett
63 4 | ellepett fût, bokort,~Tán a szánakozó csillagok könnye
64 4 | volt.~Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében
65 4 | fekvõhelye.~Fekvõhelyérõl a jól ismert nótára~Fölkelt,
66 4 | örökre itt hagylak!”~Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~
67 4 | képpel elfordult:~Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult.~„
68 4 | eredj, ha menned kell!~A jóisten legyen minden lépéseddel.~
69 4 | Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive
70 4 | pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya... õ észre sem vette.~
71 4 | gulya... õ észre sem vette.~A falu messzire volt már háta
72 4 | megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~Mikor utójára
73 4 | megállt s visszanézett,~A torony bámult rá, mint sötét
74 4 | volna õt nagyot sóhajtani;~A levegõeget daruk hasították,~
75 4 | hallották.~Ballagott, ballagott a halk éjszakában,~Csak nehéz
76 4 | gondolta nehéznek,~Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek.~~
77 5 | 5~Mikor a nap fölkelt, s a holdat
78 5 | 5~Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta,
79 5 | fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta, mint tenger, feküdt
80 5 | tenger, feküdt körülötte;~A nap fölkeltétõl a nap enyésztéig~
81 5 | körülötte;~A nap fölkeltétõl a nap enyésztéig~Egyenes rónaság
82 5 | fa, nem volt bokor ott,~A harmat apró gyér füveken
83 5 | füveken csillogott;~Oldalvást a napnak elsõ sugarára~Fölpiroslott
84 5 | egy tó; környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~
85 5 | környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~Egy hosszú
86 5 | gém eledelt keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~
87 5 | pusztában széjjel sütött a nap,~De az õ szivében éjek
88 5 | szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~
89 5 | kevés szalonnáját.~Nézte õt a kék ég, a fényes nap...
90 5 | szalonnáját.~Nézte õt a kék ég, a fényes nap... alább~Ragyogó
91 5 | alább~Ragyogó szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd
92 5 | szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd neki jóízûen esett,~
93 5 | esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~Kalapjának
94 5 | enyhítette égõ szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott
95 5 | hû karjai között,~Mikor a kisleányt csókolni akarta,~
96 5 | álmát elzavarta.~Szétnézett a puszta hosszában, széltében;~
97 5 | Jancsinak sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe öltözködött
98 5 | istennyila;~Végtére megnyílt a felhõk csatornája,~S a tó
99 5 | megnyílt a felhõk csatornája,~S a tó vize sûrû buborékot hánya.~
100 5 | támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszõrû
101 5 | kifordította,~Úgy tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar
102 5 | bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~
103 5 | megint az eget.~Megindult a felhõ könnyü szélnek szárnyán,~
104 5 | szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka szivárvány.~Subájáról
105 5 | Subájáról Jancsi lerázta a vizet,~Miután lerázta, ujra
106 5 | ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~
107 5 | háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdõ közepében
108 5 | ösvényére~Leküldte világát a hold sárga fénye.~~
109 6 | közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít az
110 6 | látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában nem
111 6 | Bizonyára ugy lesz - hál’ a jóistennek!~Bemegyek az
112 6 | tanyája.~Nem állott üresen a ház, a zsiványok~Mind a
113 6 | Nem állott üresen a ház, a zsiványok~Mind a tizenketten
114 6 | a ház, a zsiványok~Mind a tizenketten odabenn valának.~
115 6 | én Jancsimnak helyén állt a szíve,~Azért is közéjük
116 6 | ilyen megköszöntést:~Erre a zsiványok fegyverhez kapának,~
117 6 | Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek
118 6 | lett haloványabb színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~
119 6 | Ezt mondta, nyugodtan a jövendõt várva,~A tizenkét
120 6 | nyugodtan a jövendõt várva,~A tizenkét zsivány csodálkozására.~
121 6 | zsivány csodálkozására.~A kapitány ilyen szókat váltott
122 6 | Te derék legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az
123 6 | teremtett.~Éltedet megveted, a halált nem féled...~Te kellesz
124 6 | tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany,
125 6 | látod?...~Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~Furcsa dolgok
126 6 | Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!~Rút életemnek
127 6 | kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No, hogy
128 6 | még szebb legyen,” felelt a kapitány,~„Lássunk, embereim,
129 6 | borunk elég,~Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”~
130 6 | kancsók mélységes fenekét!”~S a kancsók mélységes fenekére
131 6 | kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~
132 6 | õ csak ezt várta.~Mikor a zsiványok jobbra, balra
133 6 | jobbra, balra dõltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé
134 6 | örökös éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm
135 6 | akarja.~Házat építtetek a falu közepén,~Ékes menyecskének
136 6 | boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
137 6 | tehetem,~Nincs elromolva a lelkiismeretem. -~Édes szép
138 6 | csak viseld terhedet,~Bízd a jóistenre árva életedet!”~
139 6 | Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égõ gyertyával
140 6 | beszédet,~Az égõ gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá
141 6 | Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott
142 6 | szögleten,~Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy
143 6 | láng sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás alatt,~
144 6 | födél szempillantás alatt,~A láng piros nyelve az ég
145 6 | felé szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott
146 6 | égi bolt,~Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan
147 6 | Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan világ amint elterjedett,~
148 6 | elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bõregeret;~Kiterjesztett
149 6 | szárnyak sebes susogása~A falombozatok nyugalmát fölrázta.~
150 6 | falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelsõ sugára~
151 6 | legelsõ sugára~Lesütött a háznak füstölgõ romjára,~
152 6 | Pusztult ablakán át benézett a házba,~Ott a haramjáknak
153 6 | át benézett a házba,~Ott a haramjáknak csontvázait
154 7 | jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~Egyszerre
155 7 | csillámlott elõtte,~Hát sugarát a nap fegyverekre lõtte.~Katonák
156 7 | jövének, gyönyörû huszárok,~A nap fénye ezek fegyverén
157 7 | fegyverén csillámlott;~Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~
158 7 | látta,~Alig fért meg szíve a bal oldalába’~Mert így gondolkodott: „
159 7 | én is katonának!”~Amint a katonák közelébe értek,~
160 7 | Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:~„Vigyázz, földi!
161 7 | Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért vagy
162 7 | Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig
163 7 | fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ bujdosója vagyok;~
164 7 | kegyelmetekkel egy sorba lehetnék,~A ragyogó nappal farkasszemet
165 7 | farkasszemet néznék.”~Szólt megint a vezér: „Jól meggondold,
166 7 | megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~Franciáknak
167 7 | öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~Franciáknak
168 7 | én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog
169 7 | Nagyon kivánt dolog nekem a háború.~Igaz, hogy eddig
170 7 | Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.~De magyar vagyok,
171 7 | mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar lóra termett,~Magyarnak
172 7 | Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett, és
173 7 | beszéd kéne azt elõsorolni,~A vörös nadrágban mit érezett
174 7 | Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét fölkapta,~S villogó
175 7 | fölkapta,~S villogó kardját a napnak megmutatta.~Csillagokat
176 7 | keményen ûlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem
177 7 | ûlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem rázhatta
178 7 | Induláskor gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve
179 8 | 8~Nos hát ment a sereg, csak ment, csak mendegélt,~
180 8 | Kutyafejû tatár népek fejedelme~A magyar sereget ekkép idvezelte:~„
181 8 | szegény magyaroknak,~Minthogy a tatárok ezerannyin voltak;~
182 8 | voltak;~Jó, hogy akkor azon a vidéken jára~Szerecsenországnak
183 8 | Szerecsenországnak jószívû királya.~Ez a magyaroknak mindjárt pártját
184 8 | õvéle.~El sem feledte ezt a szerecsen király:~Azért
185 8 | szerecsen király:~Azért a magyarok védelmére kiáll,~
186 8 | magyarok védelmére kiáll,~S a tatár császárral, kivel
187 8 | neked,~Igen jól ismerem én a magyar népet,~Kedvemért
188 8 | bocsásd át országodon õket.”~„A kedvedért, pajtás, hát csak
189 8 | megteszem.”~Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~De még
190 8 | levelet,~Hogy senki se bántsa a magyar sereget.~Az igaz,
191 8 | mégis örûlt, hogy elért a határra,~Hogyne örûlt volna?
192 8 | Hogyne örûlt volna? ez a szegény vidék~Egyebet se’
193 9 | tartománya~Messzirõl nézett a seregnek utána,~Mert jól
194 9 | Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~Mert Taljánországban
195 9 | csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erõs természete,~
196 9 | Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~~
197 10| dombok vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~
198 10| mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát elérik,~
199 10| határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~
200 10| égig.~Tudni való, hogy itt a sereg izzadott,~Le is hányt
201 10| nyakravalót...~Hogyne az istenért? a nap fejök felett~Valami
202 10| Elérték végtére tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg
203 10| nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~
204 10| ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint
205 10| meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok közepett,~Kukoricza
206 10| ahányszor egy csillag leszalad,~A földön egy ember élete megszakad.~
207 10| ember élete megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha,~
208 10| nem tudom, melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább
209 10| haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyû
210 10| Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyû forróság szinte
211 10| kezdett,~Mentül beljebb érték a francia földet.~~
212 11| 11~A franciák földje gyönyörû
213 11| Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök foga,~Pusztitó szándékkal
214 11| azért törtek oda.~Mikor a magyarság beért az országba,~
215 11| magyarság beért az országba,~A törökök ott már raboltak
216 11| raboltak javába’;~Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,~
217 11| kardjokra hányták,~Magát a királyt is kiûzték várából,~
218 11| lyányától.~Így találta népünk a francia királyt,~Széles
219 11| járt;~Amint õt meglátták a magyar huszárok,~Sorsán
220 11| szánakozó könnyet hullatának.~A bujdosó király ily szókat
221 11| S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~A
222 11| a legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„
223 11| Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul
224 11| holnap azután, mihelyt fölkel a nap,~Visszafoglaljuk mi
225 11| édes leányom?”~Jajdult föl a király, „õtet hol találom?~
226 11| Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~Minden
227 12| 12~Másnap reggel a nap szokás szerint fölkelt,~
228 12| látott~Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott.~Megszólalt
229 12| szélére hágott.~Megszólalt a sereg harsány trombitája,~
230 12| Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erõnek
231 12| nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erõnek erejével rajt
232 12| volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel harcol;~Hanem
233 12| többiekkel harcol;~Hanem a huszárok bölcs eszû vezére~
234 12| huszárok bölcs eszû vezére~A királyhoz ilyen tanácsot
235 12| király! csak maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a
236 12| A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta
237 12| Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy,~Országodból
238 12| ellenséged,~S elfoglalhatd újra a királyi széket.”~Erre a
239 12| a királyi széket.”~Erre a magyarság lóra kerekedett,~
240 12| kerekedett,~S keresni indult a rabló törököket;~Nem soká
241 12| nekik hadat.~Visszajött a követ, harsog a trombita,~
242 12| Visszajött a követ, harsog a trombita,~Rémséges zugással
243 12| Rémséges zugással kezdõdik a csata;~Acélok csengése,
244 12| torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel adása.~
245 12| magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak
246 12| lovak oldalába,~Dobogott a földön lovak patkós lába,~
247 12| patkós lába,~Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,~
248 12| talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ
249 12| hordónak elég volna hasa;~A sok boritaltól piroslik
250 12| ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak nagy hasú
251 12| vezére~Rendbe szedte népét a harcnak jelére;~A rendbe
252 12| népét a harcnak jelére;~A rendbe szedett nép ugyancsak
253 12| megállott,~Amint megrohanták a magyar huszárok.~De nem
254 12| De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára
255 12| szörnyû rendzavarás;~Izzadott a török véres verítéket,~Tõle
256 12| török véres verítéket,~Tõle a zöld mezõ vörös tengerré
257 12| ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De a basa
258 12| már a török holttest.~De a basa még él mennykõ nagy
259 12| S ily szóval megy neki a török basának:~„Atyafi!
260 12| Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~Mikor ezt látta
261 12| világból.~Mikor ezt látta a gyáva török sereg,~Uccu!
262 12| mostanság is futna,~Hogyha a huszárok el nem érték volna.~
263 12| is kaszabolták;~Hullottak a fejek elõttök, mint a mák.~
264 12| Hullottak a fejek elõttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal
265 12| Jancsi ment nyomába.~Hát a török basa fia vágtatott
266 12| valami fehérféle látszott.~A fehérség volt a francia
267 12| látszott.~A fehérség volt a francia királylyány;~Nem
268 12| amíg utolérte,~„Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje,~„
269 12| lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott
270 12| meg nem állott volna,~Ha a ló alatta össze nem omolna.~
271 12| gyönyörû szemébe,~Melyet a királylyány épen most nyita
272 12| Iluskáját.~Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz:~„Menjünk,
273 12| majd közelebbrõl vizsgáljuk a dolgot.”~S ló elõtt a lyánnyal
274 12| vizsgáljuk a dolgot.”~S ló elõtt a lyánnyal lassacskán ballagott.~~
275 13| 13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
276 13| királyleány~Csatahelyre értek a nap alkonyatán.~A leáldozó
277 13| értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~
278 13| sugára~Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.~Nem látott
279 13| Nem látott egyebet, csak a véres halált,~S hollósereget,
280 13| halált,~S hollósereget, mely a halottakra szállt;~Nemigen
281 13| ereszkedett tenger mélységébe.~A csatahely mellett volt egy
282 13| piros volt az most, mert a magyar sereg~Török vértõl
283 13| megmosdott az egész legénység,~A francia királyt várába kisérték;~
284 13| királyt várába kisérték;~A csatamezõtõl az nem messzire
285 13| állt...~Idekisérték hát a francia királyt.~Alighogy
286 13| királyt.~Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza
287 13| Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza Jancsi
288 13| királylyány,~Mint felhõ mellett a tündöklõ szivárvány.~Hogy
289 13| Reszketõ örömmel borult a nyakába,~S csak azután mondta
290 13| nyakába,~S csak azután mondta a következõket,~Mikor a lyány
291 13| mondta a következõket,~Mikor a lyány ajkán tõle sok csók
292 13| híja;~Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,~Készítsen,
293 13| Király uram! nem kell híni a szakácsot,”~A király mellett
294 13| kell híni a szakácsot,”~A király mellett egy hang
295 13| hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács
296 13| tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács szavai kedvesen
297 13| kedvesen hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~Nemigen
298 13| hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily
299 13| Amily kegyetlenûl bántak a törökkel,~Csak úgy bántak
300 13| Csak úgy bántak õk most a jó ételekkel;~Nem is csoda
301 13| biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék
302 13| megéhezének~A nagy öldöklésben a derék vitézek.~Járta már
303 13| derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor
304 13| kancsó isten igazába’,~Ekkor a királynak ily szó jött szájába:~„
305 13| amit majd beszélek.”~S a magyar huszárok mind figyelmezének,~
306 13| ily szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelõtt
307 13| Mindenekelõtt is mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz, aki
308 13| Jancsi ekképen felele,~Azután a király ily szót váltott
309 13| ily szót váltott vele:~„Én a te nevedet másnak keresztelem,~
310 13| Vedd el feleségül, legyen õ a tied,~És vele foglald el
311 13| foglald el királyi székemet.~A királyi széken én sokáig
312 13| megõszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~Annakokáért
313 13| lemondok.~Homlokodra teszem a fényes koronát,~Fényes koronámért
314 13| hátralevõ napjaimat éljem.”~A király szavai ím ezek valának,~
315 13| Nagy csodálkozással hallák a huszárok.~János vitéz pedig
316 13| köszöné meg:~„Köszönöm szépen a kelmed jó’karatját,~Amely
317 13| aggaszt.”~Igy biztatta õt a jó francia király,~S János
318 14| elõtte~Hogyan tettem szert a Kukoricza névre?~Kukorica
319 14| engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet.~Egy gazdaember
320 14| elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~S ott egy
321 14| sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett a karjára,~
322 14| hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt
323 14| meglátott,~Ugyancsak járták a cifra káromlások.~Engesztelte
324 14| káromlások.~Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„
325 14| Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal.~Hiszen ott kinn
326 14| kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~Kednek
327 14| juha van,~Ha felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell
328 14| vetett.~Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben,~Meg-meghusángolt
329 14| csak annyiból állott,~Hogy a faluban egy szép kis szõke
330 14| volt.~Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig
331 14| egyedûl mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~
332 14| Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban
333 14| adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~És vele
334 14| eljött,~És vele játszhattam a gyerekek között.~Hát mikor
335 14| izegni-mozogni elkezdett a szívem!~Csak úgyis voltam
336 14| mikor megcsókoltam,~Hogy a világ összedõlhetett miattam.~
337 14| lett dolga,~Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki
338 14| Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki engem talált,
339 14| zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szõke leány,~Nem
340 14| Ha le nem szállt volna a föld mélységébe.~Azután
341 14| aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végképp
342 14| megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy szerettük
343 14| akaratja,~Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta.~Egyszer
344 14| Annak következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut mondtam az
345 14| Keserû érzéssel mentem a világnak.~Bujdosva jártam
346 14| világnak.~Bujdosva jártam a világot széltére,~Mígnem
347 15| történetét,~Nem hagyta hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány
348 15| hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány arcát mosta
349 15| volt bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte
350 15| Erre kinyitotta kincstárát a király:~Parancsolatjára
351 15| elõáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot,~János
352 15| lyányom megmentõje,”~Beszélt a király, „ez legyen tetted
353 15| Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd
354 15| volt biz az, amint mondotta a király,~János vitéz kivánt
355 15| lenni galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól érzékenyûl;~
356 15| királylyánytól érzékenyûl;~Aztán a tengerhez ment és gályára
357 15| tengerhez ment és gályára ûlt.~A király s a sereg elkisérte
358 15| gályára ûlt.~A király s a sereg elkisérte oda.~Tõlök
359 15| néztek mindaddig utána,~Míg a nagy messzeség ködöt nem
360 16| 16~Ment János vitézzel a megindult gálya,~Szélbe
361 16| ízben gondolta,~Mialatt a gálya ment sebes haladva;~
362 16| távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~Sétált föl s
363 16| alá az est szürkületében.~A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„
364 16| János vitéz nem figyelt a szóra,~Feje fölött repült
365 16| Õszre járt az idõ: ezek a madarak~Bizonyosan szülõföldérõl
366 17| mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó hulláma~
367 17| tenger hánykodó hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~
368 17| fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
369 17| menekvés.~Sötét felhõ is jön; a világ elborúl,~Egyszerre
370 17| szanaszerte;~Egy villám a hajót izrõl porrá törte.~
371 17| izrõl porrá törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~
372 17| hajónak diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~
373 17| diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~Hát János
374 17| jutott?~Õt is elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz
375 17| lelketlen habok?~Hej biz a haláltól õ sem volt már
376 17| szabadította meg,~Hogy koporsója a habok ne legyenek.~Ragadta
377 17| ne legyenek.~Ragadta õt a víz magasra, magasra,~Hogy
378 17| magasra,~Hogy tetejét érte már a felhõ rojtja;~Ekkor János
379 17| hirtelenséggel~Megkapta a felhõt mind a két kezével.~
380 17| hirtelenséggel~Megkapta a felhõt mind a két kezével.~Belekapaszkodott,
381 17| addig függött rajta,~Mígnem a felhõ a tengerparthoz ére,~
382 17| függött rajta,~Mígnem a felhõ a tengerparthoz ére,~Itten
383 17| Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.~Azután a
384 17| a kinccsel élete.~Azután a szikla tetején szétnézett,~
385 17| csupán egy grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait etette,~
386 17| az eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a grifmadárra
387 17| Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a grifmadárra hirtelen rápattan,~
388 17| túlszállt.~Hányta volna le a madár nyakra-fõre,~Lehányta
389 17| keresztül;~Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát a
390 17| a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak legelsõ sugára~
391 17| szemébe könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen
392 17| szörnyen elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább közel
393 17| Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~Érintette fülét
394 17| kongása;~Szüretre készûlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett
395 17| menõkre,~Azok sem ismertek a megérkezõre;~A falu hosszában
396 17| ismertek a megérkezõre;~A falu hosszában ekképen haladott~
397 17| hosszában ekképen haladott~A ház felé, ahol Iluskája
398 17| felé, ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál be reszketett
399 17| de Iluska helyett~Látott a pitvarban idegen népeket.~„
400 17| járok” gondolta magában,~És a kilincs megint volt már
401 17| kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres kegyelmed?”
402 17| mit keres...~„Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~
403 17| Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony
404 17| alighogy reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„
405 17| talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédlány,~Itt Iluskáéknál
406 17| vágott kérdezõleg János,~A menyecske szeme könnytõl
407 17| van Iluska, hol?” felelt a menyecske,~„Szegény Jancsi
408 17| nem állt János, hanem ûlt a széken,~Mert lerogyott volna
409 17| Nem tudott mást tenni, a szívéhez kapott,~Mintha
410 17| Mintha ki akarná tépni a bánatot.~Igy ûlt egy darabig
411 17| nekem e keserû jutalom.”~De a menyecskének orcáján láthatta,~
412 18| töredezve mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„
413 18| el háború zajában?~Miért a tengerben sírom nem találtam?~
414 18| baj lett halála?”~Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája:~„
415 18| rája:~„Sok baja volt biz a szegény teremtésnek;~Kivált
416 18| De meg is lakolt ám érte a rosz pára,~Mert jutott inséges
417 18| kimult az árnyékvilágból;~A temetõhelye nincsen innen
418 18| temetõhelye nincsen innen távol.~A falu népsége nagy számmal
419 18| ejtett érte.”~Kérelemszavára a szíves menyecske~Jánost
420 18| hagyta,~Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.~Végiggondolta
421 18| sírhalomra.~Végiggondolta a régi szép idõket,~Mikor
422 18| Szíve és orcája - s most a hideg földben~Hervadtan,
423 18| Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten.~Leáldozott a nap
424 18| mind a ketten.~Leáldozott a nap piros verõfénye,~Halovány
425 18| verõfénye,~Halovány hold lépett a napnak helyébe,~Szomorún
426 18| Még egyszer visszatért. A sírhalom felett~Egyszerû
427 18| nevelkedett.~Leszakította a virágszálat róla,~Elindult
428 18| vándorlásaimnál;~Vándorlok, vándorlok, a világ végeig,~Míg kivánt
429 19| utjában két társa:~Egyik a búbánat, amely szívét rágta,~
430 19| amely szívét rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~
431 19| volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a török vértõl rozsda emésztette.~
432 19| Már sokszor telt s fogyott a változékony hold,~S váltott
433 19| változékony hold,~S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát,~
434 19| meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen bánat!~
435 19| nekem halált hoz,~Látom, a halálért kell fordulnom
436 19| szeme pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot
437 19| vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~Vitte, vitte,
438 19| belelépe.~Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~Kereke
439 19| látott;~Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte
440 19| sárba vágott;~Ütötte lovait a fazekas, szegény,~A szekér
441 19| lovait a fazekas, szegény,~A szekér azt mondta: nem mozdulok
442 19| napot” szólott János vitéz;~A fazekas rútul a szeme közé
443 19| János vitéz;~A fazekas rútul a szeme közé néz,~S nagy bosszankodással
444 19| Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még
445 19| kend azt csak rám.~Mostan a szekérhez lássunk egymás
446 19| után.”~Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S csak
447 19| megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a
448 19| a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme,
449 19| Egy vágtató patak folyt a határ mellett:~Hanem folyónak
450 19| folyónak is jóformán beillett.~A pataknál állt az óriásföld
451 19| csõsze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra
452 19| reája:~„Ha jól látom, ott a fûben ember mozog; -~Talpam
453 19| föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~
454 19| S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.~„Éppen
455 19| az óriás felett átmente a vizet.~Az óriás még föl
456 19| tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott
457 19| szablyáját,~Végigmetszette a csõsz nyaka csigáját.~Nem
458 19| az óriások csõsze,~Hogy a rábizott tájt õrzõ szemmel
459 19| hasztalanul várta.~Keresztülfutott a patak vize testén;~Veres
460 20| haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert
461 20| Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora fája,~
462 20| tájnak sok akkora fája,~Hogy a tetejöket János nem is látta.~
463 20| Aztán olyan széles volt a fák levele,~Hogy szûrnek
464 20| is untig elég volna fele.~A szunyogok itten akkorákra
465 20| mennyiségben szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak
466 20| János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem
467 20| megugratják,~Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No
468 20| volt is mit látnia!~Ebédelt a király s tudj’ isten hány
469 20| kõsziklákat.~Mikor János vitéz a házba belépett,~Nemigen
470 20| darabot törjetek.”~Letört a sziklából valami öt fontot~
471 20| sziklából valami öt fontot~A király, s amellett ily szavakat
472 20| összeharapd.”~„Harapod bizony te, a kínos napodat!~De fogadom,
473 20| De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott fel János
474 20| beszéddel,~S meglódította a követ jobb kezével.~A kõ
475 20| meglódította a követ jobb kezével.~A kõ úgy a király homlokához
476 20| követ jobb kezével.~A kõ úgy a király homlokához koppant,~
477 20| kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások
478 20| elszomorodának~Keserves halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban
479 20| egy dézsa víz lett volna.~A legöregebbik szólt János
480 20| is, jobbágyaid vagyunk!”~A többi óriás ekképen esengett,~„
481 20| Elfogadom tehát~Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én itt
482 20| egyet követelem:~Amidõn a szükség úgy hozza magával,~
483 20| mondotta,~S János vitéznek a sípot általadta.~János bedugta
484 20| általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen
485 21| Annál sötétebb lett elõtte a világ,~S egyszerre csak
486 21| világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~Nem sütött
487 21| seprõnyélen.~Boszorkányoknak a sötétség országa~Rég ideje
488 21| sötétség országa~Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.~
489 21| gyülekeznek ország gyülésére~A sötét tartomány kellõ közepére.~
490 21| barlang fogadta be õket,~A barlang közepén üst alatt
491 21| Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz s annak
492 21| valának~Egybegyülekezve mind a boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen
493 21| boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa
494 21| Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó
495 21| dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó benn csak
496 21| ugy hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~
497 21| át kezdette látni,~Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~
498 21| jõjön serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~Közelebb
499 21| s látta, hogy mi legyen.~A seprõk voltak ott egymás
500 21| egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép odalovagla.~
1-500 | 501-605 |