Rész

 1 2 |        fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem
 2 3 |             róla,”~Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája
 3 6 |           az erdõ legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„
 4 6 |            Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid?
 5 6 |           szíve nem vert sebesebben~E szókra, sem nem lett haloványabb
 6 6 |        életét van miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen
 7 6 |     fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának díja gazdag
 8 8 |         Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet sem
 9 12|        földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ zajra megijedve.~
10 13|             kívánok mást,~Csak hogy e várban egy szobát rendelj
11 13|         huszárok.~János vitéz pedig e szíves beszédet~Alázatos
12 13|            nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~
13 13|             kéne elbeszélnem,~Miért e jósággal lehetetlen élnem;~
14 14|           Nem is fogok bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik
15 15|        bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte hozzája:~„
16 17|      megláthatom,~S édes lesz nekem e keserû jutalom.”~De a menyecskének
17 18|       találtam?~Miért, miért lettem e világra, miért?~Ha ily mennykõcsapás,
18 20|         Nesze, galuskának elég lesz e darab,~Aztán gombócot kapsz,
19 20|           kegyelmes urunk, magaddal e sípot,~S ott leszünk, mihelyest
20 22| megpillantotta,~„Ember, élõ ember!” e szót kiáltotta,~„Kapjuk
21 26|       keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból válik az aranynak
22 26|         Tündérország még csak árnya e világnak.~Ha a földi ember