Rész

 1 2 |     tüstént vigyen el -”~„Hanem most már elég, hallja-e kend,
 2 2 |       száraz kenyérnél egyebet.~Most eredj Iluskám. Megvan még
 3 2 |    nyáját,~Nagy megszeppenéssel most vette csak észre,~Hogy imitt-amott
 4 3 |    keresés, minden haszontalan.~Most hát mihez fogjon? nekiszánva
 5 4 |  elmegyek, örökre itt hagylak!”~Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~
 6 4 |        hogy könnye kicsordult.~„Most hát, szép Iluskám! Most
 7 4 |         Most hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám!~Az isten
 8 4 | szeretõd jusson majd eszedbe.”~„Most hát, Jancsi lelkem, eredj,
 9 6 |         örökös éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm
10 11| vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell a legnagyobb
11 12|       Melyet a királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat
12 13|       foglaló.~De piros volt az most, mert a magyar sereg~Török
13 13|     ajkán tõle sok csók égett:~„Most már örömömnek nincsen semmi
14 13|    törökkel,~Csak úgy bántak õk most a jó ételekkel;~Nem is csoda
15 13|         Derék János vitéz halld most beszédemet:~Minthogy megmentetted
16 18|      égett,~Szíve és orcája - s most a hideg földben~Hervadtan,
17 19|     bánatát.~Ez szívéhez vissza most már csak néha szállt,~Hanem
18 21|         idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország gyülésére~
19 21|     rugaszkodj utána!”~Kiáltott most János egyik óriásra.~Szót
20 23|        vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~
21 25| gyõzedelem,~Azért, mint tennap, most még csak meg sem pihen,~