Rész

 1 3 |       akarta.~„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!~Mi tagadás
 2 3 |       ha ütlegre kerül a dolog, azt verje,~Ki félig apja volt,
 3 6 |   belõle;~Te derék legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az
 4 6 |          Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva
 5 7 | közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elõsorolni,~A vörös nadrágban
 6 10|      Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor egy csillag
 7 11|          Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~Magát
 8 11|   legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„Ne
 9 12|    boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett
10 13|   érdemlett jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~
11 13|         fiam, meghallgatjuk biz azt;~Hiábavalóság, ami téged
12 14|         mostohája...~Isten neki azt soha meg ne bocsássa!~És
13 19|      fazekas, szegény,~A szekér azt mondta: nem mozdulok biz
14 19|    különben.~Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még
15 19|        János vitéz: „Bízza kend azt csak rám.~Mostan a szekérhez
16 19|     vagy inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~~
17 20|          Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra elõbb
18 23|      óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~
19 24|      hûséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”~„
20 27|        menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa minden,~Hogy boldogság