Rész

 1 1 |          hiszen ezen a világon~Csak te vagy énnekem minden mulatságom.~
 2 2 |        gyalázatos pára!~Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára?~
 3 6 | Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy lábadat mered tenni
 4 6 |           öcsém, kettõ lesz belõle;~Te derék legény vagy, azt a
 5 6 |     megveted, a halált nem féled...~Te kellesz minekünk... kezet
 6 10|       megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha,~Hogy nem
 7 12|       kegyelmes király! csak maradj te hátra,~A te karjaid már
 8 12|             csak maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a csatára;~
 9 12|             török basának:~„Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek;~
10 12|              Kezem által halni vagy te érdemetlen.~Hordd el magad
11 13|            szót váltott vele:~„Én a te nevedet másnak keresztelem,~
12 16|         szépséges angyala!~Sejted-e te mostan, milyen öröm vár
13 17|           Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
14 19|            már meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen
15 19|            jobb tanyára.~Látom, nem te vagy az, ki nekem halált
16 20|       összeharapd.”~„Harapod bizony te, a kínos napodat!~De fogadom,
17 24|       iszonyú csoda...”~„Ne gondolj te azzal, csak vigy el odáig;~
18 27|     keblérõl, s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen kincsem! hamva