Rész

 1 3 |        eszét;~Jancsi gazdája bõg, mint aki megbõszült:~„Vasvillát,
 2 4 |           mért vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús õszi
 3 4 |     eszedbe.”~Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök
 4 4 | visszanézett,~A torony bámult rá, mint sötét kisértet.~Ha ekkor
 5 5 |        holdat elküldte,~A puszta, mint tenger, feküdt körülötte;~
 6 6 |    éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~
 7 7 |          De õ keményen ûlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem
 8 10|    lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegõeget;~Ez olyan sürü
 9 12|         hall olyat minden reggel,~Mint amilyet hallott, mint amilyet
10 12|     reggel,~Mint amilyet hallott, mint amilyet látott~Mindjárt,
11 12|        Hullottak a fejek elõttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal
12 13|     mellette az ékes királylyány,~Mint felhõ mellett a tündöklõ
13 14|        talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy viselte
14 14|            Ugy szerettük egymást, mint annakelõtte.~De az úristennek
15 21|           Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~Erre egy
16 23|     sugára már csak alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent fohász,
17 25|           ez a gyõzedelem,~Azért, mint tennap, most még csak meg