Rész

 1 3 |        biz azt kelmed, gazduram!~Mi tagadás benne? igen nagy
 2 4 |        nyelvére:~„Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy oly halovány,~
 3 6 | odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint Ádám
 4 7 |      bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért vagy úgy a búnak
 5 7 |       népre;~Franciáknak megyünk mi segedelmére.”~„Hát hisz
 6 8 |         vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy
 7 11|         királya!~Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki ily
 8 11|    fölkel a nap,~Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”~„Hát
 9 12|  meghagyta az idõ bátorságod,~De mi haszna? hogyha erõd vele
10 14|     aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végképp megszakadott:~
11 14|          hûségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép királylyány
12 18|          Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála?”~Kérdé,
13 19|        befestetvén. -~Hát Jánost mi érte, szerencse vagy inség?~
14 20|         Ha nem nyelsz kõsziklát, mi majd téged nyelünk;~Fogadd
15 20|     kegyelmezz, kegyelmezz!~Mert mi téged ime királynak fogadunk,~
16 21|          vizsgálta s látta, hogy mi legyen.~A seprõk voltak