Rész

501 21|                és messzire elhordá,~Hogy a boszorkányok ne akadjanak
502 21|              keletkezett cifra zenebona;~A boszorkánysereg gyorsan
503 21|               gyorsan kirohana;~Keresték a seprõt kétségbeeséssel,~
504 21|       boszorkányt megragadt,~S ugy vágta a földhöz dühös haragjába’,~
505 21|                 módjára.~Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor
506 21|             homálya,~S derûlt lassanként a sötétség országa.~Már csaknem
507 21|                 csaknem egészen nap volt a vidéken,~Az utolsó banya
508 21|            vidéken,~Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert
509 21|                  Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának
510 21|                  kivette hirtelen,~Hanem a boszorkány kicsusszant markából,~
511 21|                   és volt már jó távol.~„A keserves voltát, rugaszkodj
512 21|            óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegõbe
513 21|                  és a banyát elkapta,~És a levegõbe magasra hajtotta.~
514 21|                gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~
515 21|               pedig rakatott nagy tüzet,~A tûz minden seprõt hamuvá
516 21|             bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hûséget.~Ezek igérték,
517 22|           vitézem,~Meggyógyult már szive a bútól egészen,~Mert mikor
518 22|               egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~Nem
519 22|                 akkor érzett.~Ott állott a rózsa mellére akasztva,~
520 22|                   Igy ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva
521 22|              maga után piros alkonyatot;~A piros alkony is eltûnt a
522 22|                 A piros alkony is eltûnt a világról,~Követve fogyó
523 22|               János még ballagott; amint a hold leszállt,~Õ fáradottan
524 22|              hold leszállt,~Õ fáradottan a sötétségben megállt,~S valami
525 22|            temetõhely,~Harcoltak hantjai a rontó idõvel.~Mikor az éjfélnek
526 22|               éjfélnek jött rémes órája,~A száját mindenik sírhalom
527 22|             lepedõben halvány kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~
528 22|                  meg legott,~Lábok alatt a föld reszketve dobogott;~
529 22|                  õ?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte
530 22|         képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet
531 22|              utána, de a kakas szólal,~S a kisértet mind eltûnt a kakasszóval.~
532 22|                 S a kisértet mind eltûnt a kakasszóval.~János is felébredt
533 22|          kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~Testét a
534 22|                  a kakas szavára,~Testét a hidegtõl borzadás átjárta;~
535 22|            átjárta;~Csipõs szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte
536 23|                  hegy tetején jára,~Hogy a kelõ hajnal rásütött arcára.~
537 23|                 is állt, hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben
538 23|             világot.~Haldoklófélben volt a hajnali csillag,~Halovány
539 23|              fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes nap föllépett az
540 23|                ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~Mik,
541 23|         szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~Nem mozdult
542 23|              végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~
543 23|         gyémántnak fényeként reszketett.~A tengerparton kis halászkunyhó
544 23|             halászkunyhó álla;~Öreg volt a halász, térdig ért szakálla,~
545 23|               kéne pénzed nékem,”~Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden.~„
546 23|            szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre
547 23|                 Se vége, se hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?”
548 23|                 Van még egy mód hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta
549 23|              fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak szavára~Egy óriás
550 23|                  Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~Kérdi János vitéz „
551 23|                   Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni,
552 23|                  most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is
553 24|                  szörnyü sebességgel,~De a tulsó partot csak nem érhették
554 24|                 nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellõ ködében,~
555 24|                 szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„
556 24|            eleget.~Tündérország; ott van a világnak vége,~A tenger
557 24|                 ott van a világnak vége,~A tenger azon túl tûnik semmiségbe.”~„
558 24|           fenyegeti.~Nem olyan könnyû ám a bejárás oda,~Õrizi kapuját
559 24|            kifogást,~Hanem vitte õtet és a partra tette,~És azután
560 25|       fáradságosan János keze által~Mind a három medve egy lett a halállal.~„
561 25|              Mind a három medve egy lett a halállal.~„Ez elég lesz
562 25|                 padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen kissé megpihenek,~
563 25|                 álla.~Hát nekigyûrközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan,
564 25|           csunyául magokat,~De csak mind a három élete megszakadt.~
565 25|           megszakadt.~Igen feltüzelte ez a gyõzedelem,~Azért, mint
566 25|                  sem pihen,~De letörölve a sûrü verítéket,~A harmadik
567 25|              letörölve a sûrü verítéket,~A harmadik kapu közelébe lépett.~
568 25|                nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt,
569 25|           keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó nagy száját
570 25|                  harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~Hirtelen
571 25|              állásába’?~Hirtelen beugrik a sárkány torkába.~Sárkány
572 25|                Sárkány derekában kereste a szívet,~Ráakadt és bele
573 25|                 bele kardvasat merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~
574 25| széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~Hej János
575 26|          Tündérországban csak híre sincs a télnek,~Ott örökös tavasz
576 26|                sem étel, sem ital,~Élnek a szerelem édes csókjaival.~
577 26|                  csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~
578 26|                  Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek
579 26|                de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek szemébõl könny
580 26|                 könny gördül;~Leszivárog a könny a föld mélységébe,~
581 26|               gördül;~Leszivárog a könny a föld mélységébe,~És ennek
582 26|               Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból
583 26|                 emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek ott szivárványt
584 26|         szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor
585 26|                  tündérleányoknak;~Mikor a szivárványt jó hosszúra
586 26|           hosszúra fonták,~Ékesítik vele a felhõs ég boltját.~Van a
587 26|                 a felhõs ég boltját.~Van a tündéreknek virágnyoszolyája,~
588 26|           szellõk lanyha fuvallatja~Õket a nyoszolyán álomba ringatja.~
589 26|                csak árnya e világnak.~Ha a földi ember elõször lyányt
590 27|                látott, csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytõl kápráztak
591 27|                  Meg nem futamodtak tõle a tündérek,~Gyermekszelídséggel
592 27|             nyájas enyelgõ beszéddel,~És a szigetbe õt mélyen vezették
593 27|                 Itt hát, hol országa van a szerelemnek,~Az életen által
594 27|              búsan annak partjára mén,~S a rózsát, mely sírján termett
595 27|                 majd követlek.”~S beveté a rózsát a tónak habjába;~
596 27|             követlek.”~S beveté a rózsát a tónak habjába;~Nem sok híja
597 27|             látott!~Látta Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel
598 27|                 Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt leányt
599 27|    Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~
600 27|                 Hát az élet vize volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó,
601 27|                Iluska porából nõtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból õt
602 27|              kedvét nem,~Mikor Iluskáját a vizbõl kihozta,~S rég szomjas
603 27|             csókja.~Be szép volt Iluska! a tündérleányok~Gyönyörködõ
604 27|      királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak meg Jánost királyokká.~
605 27|        tündérfiak meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség gyönyörû