Rész

  1 1 |       körülötte,~De õ a virágra szemét nem vetette;~Egy kõhajtásnyira
  2 1 |               szemei odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló habjára,~
  3 1 |                 Ha a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek, mert másképp
  4 1 |            kezével,~Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,~Ki
  5 2 |                a szók a gondolatot:~(S nem mondhatni, hogy jókedvvel
  6 2 |   elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam
  7 3 |               nyájt félig összeszedte;~Nem tudja, hol lehet annak másik
  8 3 |        akaratja.”~Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor
  9 3 |             van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza
 10 3 |             bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg jól van dolgod,
 11 3 |             husz legényen kitett,~Noha nem érte meg még husszor a telet.~
 12 3 |              is; s mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert nagy volt fejében
 13 4 |             látására.~Jancsinak látása nem esett kedvére,~Mert megijedt
 14 4 |               inge bõ ujjával.~Indult; nem nézte egy szemmel sem, hol
 15 4 |         messzire volt már háta megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~
 16 5 |           rónaság nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem volt fa,
 17 5 |   nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem volt fa, nem volt bokor
 18 5 |               volt virág, nem volt fa, nem volt bokor ott,~A harmat
 19 5 |         szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott messze:~Az álom
 20 5 |                 Sem erdõ, sem holló õt nem háborgatván,~Kukoricza Jancsi
 21 6 |               a világ aligha csárdában nem ég;~Bizonyára ugy lesz -
 22 6 |           Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem volt
 23 6 |           tizenkét zsiványnak tanyája.~Nem állott üresen a ház, a zsiványok~
 24 6 |                Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak
 25 6 |                feleséged?~Akármid van, nem fog többé látni téged.”~
 26 6 |            téged.”~Jancsinak sem szíve nem vert sebesebben~E szókra,
 27 6 |               sebesebben~E szókra, sem nem lett haloványabb színben;~
 28 6 |      zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon felele:~„
 29 6 |            nagyon bölcsen teszi.~Nekem nem kedves az élet, hát közétek,~
 30 6 |            éjjel itten megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon,~
 31 6 |                Hitvány életemet védeni nem fogom.”~Ezt mondta, nyugodtan
 32 6 |             Éltedet megveted, a halált nem féled...~Te kellesz minekünk...
 33 6 |            kezdé meg:~„Jó éjszakát!... nem kelt föl titeket sem más,~
 34 6 |             Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül
 35 6 |          Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva
 36 7 |            hetedhét országon túl jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~
 37 7 |                 Jól meggondold, földi!~Nem mulatni megyünk, megyünk
 38 7 |         nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~
 39 7 |          Bámulói lettek katonapajtási,~Nem gyõzték szépségét, erejét
 40 8 |          magyar sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása,~De
 41 9 |          árnyékában.~Itt semmi különös nem történt népünkkel,~Csakhogy
 42 10|               határos,~De köztök az út nem nagyon mulatságos.~India
 43 10|             óra-járásra lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegõeget;~
 44 10|                te gonosz mostoha,~Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga;~
 45 10|               melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább az én galambomat -~
 46 10|             mostan csillagodat.”~Eztán nem sokára lejtõsen haladtak,~
 47 11|              tán egymaga volt csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~
 48 12|             szokás szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat minden
 49 12|         szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat minden reggel,~
 50 12|                ilyen tanácsot intéze:~„Nem, kegyelmes király! csak
 51 12|              indult a rabló törököket;~Nem soká kereste, mindjárt rájok
 52 12|      megrohanták a magyar huszárok.~De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~
 53 12|              vasával.~Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának;~S ily szóval
 54 12|            futna,~Hogyha a huszárok el nem érték volna.~De bezzeg elérték,
 55 12|            volt a francia királylyány;~Nem tudott magáról semmit, elájulván.~
 56 12|                fut.”~De a basa fia meg nem állott volna,~Ha a ló alatta
 57 12|            volna,~Ha a ló alatta össze nem omolna.~Összeomlott, ki
 58 12|            lelkû vitéz!~Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú
 59 12|             ajaki:~„Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?~Csak
 60 12|                leszek.”~Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett,~Szívében
 61 13|               nézett a siralmas tájra.~Nem látott egyebet, csak a véres
 62 13|            kisérték;~A csatamezõtõl az nem messzire állt...~Idekisérték
 63 13|                számára.”~„Király uram! nem kell híni a szakácsot,”~
 64 13|                õk most a jó ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~
 65 13|                kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~Kukoricza Jancsi
 66 13|             koronát,~Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy
 67 13|             karatját,~Amely reám nézve nem érdemlett jóság;~Egyszersmind
 68 13|  nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~Hosszú históriát
 69 13|                én másnak terhére lenni nem szeretek.”~„De csak beszélj,
 70 14|        sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett
 71 14|         haraggal.~Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam vesztére,~Tarthatnék-e
 72 14|                isten kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~
 73 14|         felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell kednek bérest, juhászt
 74 14|               azért rám soha jó szemet nem vetett.~Hogyha nem ment
 75 14|              szemet nem vetett.~Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben,~
 76 14|                turós lepényért látását nem adtam;~Örültem is, mikor
 77 14|                És ki tudja, még mit el nem követ rajta,~Ha fenyegetésem
 78 14|                Ha fenyegetésem zabolán nem tartja.~Magamnak is ugyan
 79 14|               szívem, teljes életemben~Nem sokszor esett meg, hogy
 80 14|                a szép kis szõke leány,~Nem tettetett bútól fakadt sírva
 81 14|           amiben lehetett, szegénynek.~Nem egyszer mondta, hogy: „várakozzatok
 82 14|          állott õ minden idõbe’)~Ha le nem szállt volna a föld mélységébe.~
 83 14|         katonának csaptam föl végtére.~Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~
 84 14|             tarts reám számot;~Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~
 85 14|             bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e
 86 15|                ekkép végzé történetét,~Nem hagyta hidegen a hallgatók
 87 15|               szókat intézte hozzája:~„Nem erõtetlek hát, fiam, házasságra;~
 88 15|          hálámnak fejében,~Elfogadását nem tagadod meg tõlem.”~Erre
 89 15|           János ennyi kincset még csak nem is látott.~„Nos hát János
 90 15|              Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol lenni
 91 15|             Míg a nagy messzeség ködöt nem vont rája.~~
 92 16|         gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram ugyan
 93 16|               szorulok.~Gazduram ugyan nem legszebben bánt velem;~Hanem
 94 16|                az ég alja: aligha szél nem lesz.”~Hanem János vitéz
 95 16|               lesz.”~Hanem János vitéz nem figyelt a szóra,~Feje fölött
 96 16|               Iluskájáról,~S oly régen nem látott kedves hazájáról.~~
 97 17|        Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger
 98 17|            volt minden erõmegfeszítés,~Nem látszott sehonnan érkezni
 99 17|                ekkép szabadította meg;~Nem gondolt vele, hogy kincsét
100 17|               elvesztette,~Csakhogy el nem veszett a kinccsel élete.~
101 17|             szikla tetején szétnézett,~Nem látott mást, csupán egy
102 17|             véle,~Csakhogy János vitéz nem engedte magát.~Jól átszorította
103 17|          elmerûlve mély gondolatokba.~„Nem hozok aranyat, nem hozok
104 17|      gondolatokba.~„Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket,~De meghozom
105 17|              készûlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett õ szüretre
106 17|                 S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott
107 17|          mellette:~„Ismer-e még engem? nem is ismer talán?~Tudja, én
108 17|              el van temetve.”~Jó, hogy nem állt János, hanem ûlt a
109 17|       lerogyott volna kínos érzésében;~Nem tudott mást tenni, a szívéhez
110 17|    menyecskének orcáján láthatta,~Hogy nem volt hazugság elõbbi szózata.~~
111 18|             fájdalomtól hangja:~„Miért nem estem el háború zajában?~
112 18|                Miért a tengerben sírom nem találtam?~Miért, miért lettem
113 19|       kínozásban telhetetlen bánat!~Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj
114 19|            akadsz jobb tanyára.~Látom, nem te vagy az, ki nekem halált
115 19|          szegény,~A szekér azt mondta: nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten
116 19|     bosszankodással im ezeket mondja:~„Nem nekem... van biz az ördögnek
117 19|             itt? dejsz erre ne menjen,~Nem mondok egyebet;... odavesz
118 19|              lakják ott azt a vidéket,~Nem jött ki még onnan, aki odalépett.”~
119 19|                vizet.~Az óriás még föl nem tápászkodhatott,~Amint János
120 19|                a csõsz nyaka csigáját.~Nem kelt föl többé az óriások
121 20|                csodálkozás miatt,~Mert nem látott minden léptében-nyomában~
122 20|                 Hogy a tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan széles
123 20|              sötéten szeme elõtt álla.~Nem hazudok, de volt akkora
124 20|           kapuja,~Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora,~
125 20|                 Az óriás király kicsit nem építtet.~Hát odaért János
126 20|           látom, megnézem belsejét;”~S nem törõdve azon, hogy majd
127 20|             fia.~Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok;~Gondolnátok-e,
128 20|           jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kõsziklát, mi majd
129 20|              meg.”~Az óriás király ezt nem úgy mondotta,~Hogy János
130 20|            szókkal felelt:~„Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~
131 20|              kendtek ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert tovább kell
132 21|                                     21~Nem bizonyos, mennyi ideig haladott,~
133 21|                annyit vesz észre, hogy nem lát.~„Éj van-e vagy szemem
134 21|             ekkép kezdett gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett ki
135 21|              gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett ki szeme világa,~
136 21|               volt a sötétség országa.~Nem sütött az égen itt sem nap,
137 21| Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~
138 21|         kezdette látni,~Hogy a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~
139 21|             seprõt kétségbeeséssel,~De nem találták, s így nem repülhettek
140 21|                 De nem találták, s így nem repülhettek el.~Az óriások
141 22|           keblén a rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé bú, amit akkor
142 22|             Ledõlt, el is aludt, észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik
143 22|                észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik máshol, hanem temetõbe’;~
144 22|              Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett.~Amint egy kisértet
145 23|                térét a végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~
146 23|                 Azért semmi áron által nem vihetlek,~Se vége, se hossza
147 24|                 De a tulsó partot csak nem érhették el.~Egyszer a távolság
148 24|            életedet veszély fenyegeti.~Nem olyan könnyû ám a bejárás
149 24|           odáig;~Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”~Szófogadásra
150 24|             inté az óriást,~Aki tovább nem is tett semmi kifogást,~
151 25|         hiányos,~Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten,~Más módot
152 26|                és tündérleányok~Halált nem ismerve élnek boldogságnak;~
153 26|            ismerve élnek boldogságnak;~Nem szükséges nekik sem étel,
154 26|              szerelem édes csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy
155 26|                érce,~Kincslesõ emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek
156 27|          merészelt körültekinteni.~Meg nem futamodtak tõle a tündérek,~
157 27|                rózsát a tónak habjába;~Nem sok híja volt, hogy õ is
158 27|           János vitéznek akkori kedvét nem,~Mikor Iluskáját a vizbõl