Rész

 1 12|           hullott izzadó lováról,~Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~
 2 13| Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy biztatta õt a jó francia
 3 17|           akarná tépni a bánatot.~Igy ûlt egy darabig némán merevedve,~
 4 19|           S mintha mennykõ volna, igy dörgött reája:~„Ha jól látom,
 5 20|    agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~
 6 21|        levegõbe magasra hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~
 7 22|         elmerült annak nézésében.~Igy ballagott egyszer. A nap
 8 23|         hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~
 9 24|       majd elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább
10 27|       porából nõtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból õt föltámasztotta.~