Rész

  1 1 |             süt le a nyári nap sugára~Az ég tetejérõl a juhászbojtárra.~
  2 1 |               ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.~„
  3 1 |          százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~~
  4 2 |                                     2~Az idõ aközben haladott sietve,~
  5 2 |               patak habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának
  6 2 |          istentelenkedel...~Nézze meg az ember... hogy tüstént vigyen
  7 2 |            haragos szemmel fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat
  8 3 |            elment vele?~Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás,
  9 3 |              a kaput.~Kapu elõtt állt az indulatos gazda,~Szokás
 10 3 |       keresztül!~Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!~Hogy ássa
 11 4 |               vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús õszi éjszakán?”~„
 12 4 |           ugyis megrémített:~Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”~„
 13 4 |     megrémített:~Hagyd el az istenért az ilyen beszédet!”~„Utószor
 14 4 |                Most hát, édes rózsám!~Az isten áldjon meg, gondolj
 15 4 |            nézte egy szemmel sem, hol az ut?~Neki úgyis mindegy volt,
 16 5 |      elméjének sötét gondolkozásával;~Az egész pusztában széjjel
 17 5 |              széjjel sütött a nap,~De az õ szivében éjek éje maradt.~
 18 5 |             maradt.~Mikor a nap elért az ég tetejére,~Eszébe jutott,
 19 5 |        partjáról nem távozott messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~
 20 5 |     visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom õt odavitte, ahonnan
 21 5 |      keletkezõben.~Oly hamar támadott az égiháború,~Mily hamar Jancsinak
 22 5 |    öltözködött vala,~Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~
 23 5 |         Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~Végtére megnyílt
 24 5 |             hamar is hagyta el megint az eget.~Megindult a felhõ
 25 6 |                                     6~Az idõ járása éjfél lehetett
 26 6 |               a fény~Ablakból világít az erdõ legmélyén.~Jancsi e
 27 6 |                a jóistennek!~Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”~
 28 6 |             Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem volt
 29 6 |   megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén állt
 30 6 |            nagy bátran belépe.~„Adjon az úristen szerencsés jó estét!”~
 31 6 |               teszi.~Nekem nem kedves az élet, hát közétek,~Bárkik
 32 6 |            azt a bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~
 33 6 |         kapitány,~„Lássunk, embereim, az áldomás után;~Papok pincéjébõl
 34 6 |              lett eltemetése fejükben az észnek;~Maga volt csak Jancsi,
 35 6 |            titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi trombitálás!~
 36 6 |          elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égõ gyertyával a házból
 37 6 |            alatt,~A láng piros nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé
 38 7 |             termett,~Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~Sokat
 39 7 |             leány sem tetszett õneki,~Az igaz, hogy noha sok földet
 40 8 |         fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy senki
 41 8 |              bántsa a magyar sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi
 42 10|              India határos,~De köztök az út nem nagyon mulatságos.~
 43 10|             akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy itt
 44 10|       dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az istenért? a nap fejök felett~
 45 10|         csillaga;~Nem kínzanád tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám
 46 11|               Mikor a magyarság beért az országba,~A törökök ott
 47 11|              magunk,~Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk.~De
 48 11|             volt csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak
 49 11|         elmondott dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett
 50 12|             csatára;~Tudom, meghagyta az idõ bátorságod,~De mi haszna?
 51 12|              erõd vele szállott.~Bízd az isten után mireánk ügyedet;~
 52 12|               sok boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember,
 53 12|           piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~
 54 12|    ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az életet szeretem...~Vedd
 55 12|                Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbrõl
 56 13|         magába foglaló.~De piros volt az most, mert a magyar sereg~
 57 13|          mosta meg.~Miután megmosdott az egész legénység,~A francia
 58 13|              kisérték;~A csatamezõtõl az nem messzire állt...~Idekisérték
 59 13|      megérkezett.~Olyan volt mellette az ékes királylyány,~Mint felhõ
 60 13|             tündöklõ szivárvány.~Hogy az öreg király leányát meglátta,~
 61 13|            ami jó, mindent vacsorára,~Az én gyõzedelmes vitézim számára.”~„
 62 13|           ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy
 63 14|             ínyére.~Hej, amikor engem az ottan meglátott,~Ugyancsak
 64 14|               nagyon kevés örömekben;~Az egész örömem csak annyiból
 65 14|             vett más feleséget;~Hanem az apja is elhalt nemsokára,~
 66 14| mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa
 67 14|            leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~
 68 14|            úgy viselte gondom.~Kemény az én szívem, teljes életemben~
 69 14|          zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szõke leány,~
 70 14|          fakadt sírva halmán;~Hogyne? az istenben boldogult jó lélek’~
 71 14|            Meg is tette volna, hiszem az egy istent,~(Mert szavának
 72 14|         egymást, mint annakelõtte.~De az úristennek más volt akaratja,~
 73 14|              a gazdám.~Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak,~Keserû
 74 14|         végtére.~Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~Hogy ne adja
 75 15|      mulatságos napnak.”~Ugy volt biz az, amint mondotta a király,~
 76 16|          hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~A kormányos
 77 16|             szólt legényeihez:~„Piros az ég alja: aligha szél nem
 78 16|               sereg gólya;~Õszre járt az idõ: ezek a madarak~Bizonyosan
 79 17|                      17~Másnap, amint az ég alja jövendölte,~Csakugyan
 80 17|          elborúl,~Egyszerre megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak,
 81 17|            már messze,~De mentõ kezét az ég kiterjesztette,~S csodálatos
 82 17|                Elõször is hálát adott az istennek,~Hogy életét ekkép
 83 17|                Jánosnak valami jutott az eszébe.~Odalopózkodott a
 84 17|        derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten hány országon keresztül;~
 85 17|              Egyszer, hogy épen a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak
 86 17|              örült ennek János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket
 87 17|                 Jõjön be már no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn
 88 17|               talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédlány,~Itt
 89 18|                    18~János reáborult az asztal sarkára,~S megeredt
 90 18|      lehellete:~Jancsikám, Jancsikám, az isten áldjon meg.~Másvilágon,
 91 18|              leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetõhelye
 92 18|           helyébe,~Szomorún nézett ki az õszi homályból,~János eltántorgott
 93 19|           tanyára.~Látom, nem te vagy az, ki nekem halált hoz,~Látom,
 94 19|           ismét eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak egy könnycseppet
 95 19|         mondja:~„Nem nekem... van biz az ördögnek jó napja.”~„Be
 96 19|              János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom
 97 19|            mondja meg kend csak,~Ezen az úton itt vajjon hova jutnak?”~
 98 19|          vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdõt jobbra végighasította.~„
 99 19|          jobbra végighasította.~„Ezen az úton itt? dejsz erre ne
100 19|          szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt,
101 19|               vitéz már jól benn járt az erdõben.~János vitéz ment
102 19|               ment és elért nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~
103 19|             beillett.~A pataknál állt az óriásföld csõsze;~Mikor
104 19|           várj, majd rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett volna,~
105 19|                szaladni is kezdett,~S az óriás felett átmente a vizet.~
106 19|               felett átmente a vizet.~Az óriás még föl nem tápászkodhatott,~
107 19|          csigáját.~Nem kelt föl többé az óriások csõsze,~Hogy a rábizott
108 20|                              20~János az erdõben mindig beljebb haladt;~
109 20|      Egyszerre elõtte valami sötétül.~Az óriás király nagy fekete
110 20|                Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet;~Az óriás
111 20|            biz az, képzelni is lehet;~Az óriás király kicsit nem
112 20|               Nemigen kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü
113 20|         kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü királya~
114 20|               óriások jószivü királya~Az ebéddel õt ily szépen megkinálta:~„
115 20|       morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt nem úgy
116 20|              homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„
117 20|                ráforrt a gégédre!”~És az óriások elszomorodának~Keserves
118 20|        helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy énnekem.~Kendtektõl
119 20|         mihelyest jobbágyidat hívod.”~Az öreg óriás ezeket mondotta,~
120 20|            szerencse-kivánások között~Az óriásoktól aztán elköltözött.~~
121 21|          sötétség országa.~Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag;~
122 21|                Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok
123 21|          nyúlt, hogy sípját elõvegye,~Az óriásoknak hogy jõjön serege,~
124 21|               sípjával füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„
125 21|               így nem repülhettek el.~Az óriások sem pihentek azalatt,~
126 21|            Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor
127 21|        megholt,~Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~S derûlt
128 21|           egészen nap volt a vidéken,~Az utolsó banya volt a soron
129 21|            hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~Halva,
130 21|         minden seprõt hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután bucsút
131 22|                     22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult
132 22|          rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé bú, amit akkor érzett.~
133 22|           lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledõlt,
134 22|         hantjai a rontó idõvel.~Mikor az éjfélnek jött rémes órája,~
135 23|          Mikor a fényes nap föllépett az égre.~Föllépett aranyos
136 23|               járat vetett téged ide?~Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~
137 23|           hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?” kiáltott fel
138 23|            velem.”~„Át tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„Meghiszem
139 24|                              24~Vitte az óriás János vitézünket;~
140 24|             szólt megörvendezve.~„Biz az csak egy sziget,” felelt,
141 24|        kivánom.”~„Elvihetlek,” felelt az óriás neki,~„De ott életedet
142 24|                 Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább nem is
143 26|              alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~Kincslesõ
144 26|            elõször lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.~~
145 27|            országa van a szerelemnek,~Az életen által én egyedül
146 27|           minden,~Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”~Tündérországnak
147 27|               kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~
148 27|            leányt kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó itten,~
149 27|                Iluska porából nõtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból