Rész

 1 1 |        juhász~Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig a
 2 3 |           Ezt gondolta, többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor
 3 3 |      megállt, meg ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit
 4 3 |         ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?~Nem
 5 5 |            evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~
 6 5 |       hamar keletkezett,~Oly hamar is hagyta el megint az eget.~
 7 6 |         helyén állt a szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„
 8 6 |            szented!~Téged az isten is zsiványnak teremtett.~Éltedet
 9 6 |         Feleségül veszlek... isten is akarja.~Házat építtetek
10 7 |    hetedhét országon túl jára,~Nem is igen gondolt a zsiványtanyára;~
11 7 | befogadnának,~Be örömest mennék én is katonának!”~Amint a katonák
12 7 |        vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~Cifra
13 8 |        tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy
14 8 |         sereget.~Az igaz, hogy nem is lett semmi bántása,~De mégis
15 10|           itt a sereg izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt,
16 10|           lehet.~Hanem még italhoz is furcsán jutottak:~Ha szomjaztak,
17 11|            egész kis Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök foga,~
18 11|           hányták,~Magát a királyt is kiûzték várából,~S megfosztották
19 12|         erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel harcol;~
20 12|    gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára szörnyû rendzavarás;~
21 12|           futott s talán mostanság is futna,~Hogyha a huszárok
22 12|       volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~Hullottak a
23 12|            omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját,~Basa
24 13|        benne nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger mélységébe.~
25 13|            mindent hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~
26 13|           most a jó ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~
27 13|            csendet:~„Mindenekelõtt is mondd meg a nevedet,~Bátor
28 13|     koronát,~Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy
29 13|            jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~
30 14|                           14~„Hogy is kezdjem csak hát?... Mindennek
31 14|           feleséget;~Hanem az apja is elhalt nemsokára,~Így jutott
32 14|         tüskés életemen.~Be tudtam is õt szeretni, csodálni!~Ugy
33 14|         látását nem adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~
34 14|       zabolán nem tartja.~Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~
35 14|           zápornak módjára.~Iluska is, az a szép kis szõke leány,~
36 14|   összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelõletek,~Hogy még!...
37 14|      gyerekek!”~Hát hiszen vártunk is egyre keservesen;~Meg is
38 14|           is egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az egy
39 14|     bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e világon,~
40 14|          világon,~Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”~~
41 15|         ennyi kincset még csak nem is látott.~„Nos hát János vitéz,
42 16|    boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram
43 16|           õ oka szerencsémnek:~Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~
44 17|      érkezni menekvés.~Sötét felhõ is jön; a világ elborúl,~Egyszerre
45 17|           milyetén sors jutott?~Õt is elsodorták a lelketlen habok?~
46 17|           szikla tetejére.~Elõször is hálát adott az istennek,~
47 17|       könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen elfáradt
48 17|           mindinkább közel jár.~Le is szállott végre egy halom
49 17|       Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
50 17|          Odabenn majd aztán többet is beszélek.”~Bevezette Jánost,
51 17|             Ismer-e még engem? nem is ismer talán?~Tudja, én vagyok
52 18|           kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám érte a rosz pára,~
53 18|           botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~Jancsi
54 19|        pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot vetett,~Csupán
55 19|            mellett:~Hanem folyónak is jóformán beillett.~A pataknál
56 19|       Amint ezt gondolta, szaladni is kezdett,~S az óriás felett
57 19|         inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~~
58 20|         Hogy a tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan széles
59 20|           fák levele,~Hogy szûrnek is untig elég volna fele.~A
60 20|         nõttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~Volt
61 20|            máshol elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~
62 20|           Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora,~Csakhogy
63 20|         nagy volt biz az, képzelni is lehet;~Az óriás király kicsit
64 20|          No hanem, hisz ugyan volt is mit látnia!~Ebédelt a király
65 20|          napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott
66 20|    kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~Szólt
67 20|     fogadunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~„Amit
68 20|    akaratunk,~Csak ne bánts minket is, jobbágyaid vagyunk!”~A
69 20|         helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy énnekem.~Kendtektõl
70 21|       idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország gyülésére~
71 21| kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok
72 22|         alkonyatot;~A piros alkony is eltûnt a világról,~Követve
73 22|       éjben kinyugodja.~Ledõlt, el is aludt, észre nem is véve,~
74 22|             el is aludt, észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik
75 22|        eltûnt a kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~
76 23|             amit ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a
77 23|          Egy óriás mindjárt elõtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni
78 23|         jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt kimondta.~~
79 24|          az óriást,~Aki tovább nem is tett semmi kifogást,~Hanem
80 27|             Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~S beveté
81 27|          Nem sok híja volt, hogy õ is ment utána...~De csodák
82 27| rábámulának;~Õt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak