Rész

 1 2 |         más csinál,~Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”~
 2 3 |        talán félne,~Markos gyerek volt õ, husz legényen kitett,~
 3 3 |          azt verje,~Ki félig apja volt, ki õt fölnevelte?~Futott,
 4 3 |        akar?~Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.~~
 5 4 |        szánakozó csillagok könnye volt.~Iluska már aludt. A pitvar
 6 4 |         már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében rendes fekvõhelye.~
 7 4 |         az ut?~Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek
 8 4 |        sem vette.~A falu messzire volt már háta megett,~Nem látta
 9 4 |           nehéznek,~Pedig a szive volt oly nehéz szegénynek.~~
10 5 |          nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem volt fa, nem
11 5 |        végig.~Nem volt virág, nem volt fa, nem volt bokor ott,~
12 5 |           virág, nem volt fa, nem volt bokor ott,~A harmat apró
13 5 |         széltében;~Nagy égiháború volt keletkezõben.~Oly hamar
14 6 |  Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem volt tizenkét
15 6 |         az nem volt csárda,~Hanem volt tizenkét zsiványnak tanyája.~
16 6 |          fejükben az észnek;~Maga volt csak Jancsi, ki mértéket
17 7 |     ismértem,~Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.~De magyar
18 8 |          emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedtsége szegény magyaroknak,~
19 8 |         császárral, kivel jóbarát volt,~Kiengesztelésûl ily szavakat
20 9 |      természete,~Bármi nagy hideg volt, megbirkózott vele;~Aztán
21 10|        hegynek;~Itt már oly meleg volt, hogy csak éjjel mentek.~
22 10| Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban
23 11|    kipihenjük magunk,~Mert hosszú volt az út, kissé elfáradtunk.~
24 11|  számolhat kezére.”~Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~Minden
25 11|         reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében föltéve:~„
26 11|      Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak~Meg nem hallója az
27 12|       király erõnek erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel
28 12|       csengése, torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel
29 12|           magyar huszárok.~De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~
30 12|      csinálom-adta! meleg egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már
31 12|    fehérféle látszott.~A fehérség volt a francia királylyány;~Nem
32 13|   mélységébe.~A csatahely mellett volt egy jókora tó,~Tiszta szõke
33 13|          magába foglaló.~De piros volt az most, mert a magyar sereg~
34 13|         szinte megérkezett.~Olyan volt mellette az ékes királylyány,~
35 14|           sincs gyermekem.”~Hanem volt ám neki haragos vad férje,~
36 14|          egy szép kis szõke lyány volt.~Ennek édesanyja jókor a
37 14|  mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen
38 14| annakelõtte.~De az úristennek más volt akaratja,~Szívünknek ezt
39 15|    könnyhullatás,~Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~A király
40 15|           mulatságos napnak.”~Ugy volt biz az, amint mondotta a
41 16|       sebes haladva;~De jó messze volt még szép Magyarországtól,~
42 17|          fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
43 17|      olyan vad szélvészben.~Hiába volt minden erõmegfeszítés,~Nem
44 17|          Hej biz a haláltól õ sem volt már messze,~De mentõ kezét
45 17|      magában,~És a kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres
46 17|        orcáján láthatta,~Hogy nem volt hazugság elõbbi szózata.~~
47 18|           felelte rája:~„Sok baja volt biz a szegény teremtésnek;~
48 18|       emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végsõ lehellete:~Jancsikám,
49 19|                 19~János vitéznek volt utjában két társa:~Egyik
50 19|      szívét rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a
51 19|      Hanem ismét eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak egy könnycseppet
52 19|          amint belelépe.~Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~
53 19|    tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme,
54 19|           szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt,
55 20|       amit látott Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora
56 20|         látta.~Aztán olyan széles volt a fák levele,~Hogy szûrnek
57 20|     gyanánt is máshol elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~
58 20|      mérföldre tõle,~Mégis akkora volt, hogy felhõnek vélte.~Így
59 20|           király nagy fekete vára~Volt, ami sötéten szeme elõtt
60 20|       elõtt álla.~Nem hazudok, de volt akkora kapuja,~Hogy, hogy...
61 20|       hogy mekkora,~Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet;~
62 20|     ajtaját.~No hanem, hisz ugyan volt is mit látnia!~Ebédelt a
63 21|          kezdett gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett ki szeme
64 21|       szeme világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~Nem
65 21|        hallani.~Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok
66 21|     Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor egy-egy
67 21|           Már csaknem egészen nap volt a vidéken,~Az utolsó banya
68 21|          vidéken,~Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert
69 21|           Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol.~„A keserves
70 22|           rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé bú, amit akkor
71 22|         szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~Ha János elmerült
72 22|       hanem temetõbe’;~Temetõhely volt ez, ócska temetõhely,~Harcoltak
73 23|    rásütött arcára.~Gyönyörûséges volt, amit ekkor látott,~Meg
74 23|           világot.~Haldoklófélben volt a hajnali csillag,~Halovány
75 23|           halászkunyhó álla;~Öreg volt a halász, térdig ért szakálla,~
76 25|     lépett.~Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyû strázsa;~Vért
77 25|     strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása.~Egy nagy sárkánykígyó
78 25|     állott János,~Találós ész sem volt õnála hiányos,~Látta, hogy
79 27|       tónak habjába;~Nem sok híja volt, hogy õ is ment utána...~
80 27|  kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó,
81 27|        égett elsõ csókja.~Be szép volt Iluska! a tündérleányok~