Rész
1 13| keresztelem,~Mától fogva neved János vitéz legyen.~Derék János
2 13| János vitéz legyen.~Derék János vitéz halld most beszédemet:~
3 13| csodálkozással hallák a huszárok.~János vitéz pedig e szíves beszédet~
4 13| õt a jó francia király,~S János vitéz beszélt, amint itt
5 15| 15~János vitéz ekkép végzé történetét,~
6 15| meg a legnagyobb zsákot,~János ennyi kincset még csak nem
7 15| nem is látott.~„Nos hát János vitéz, lyányom megmentõje,”~
8 15| amint mondotta a király,~János vitéz kivánt lenni galambjánál.~
9 16| 16~Ment János vitézzel a megindult gálya,~
10 16| vitorlája,~De sebesebben ment János gondolatja,~Utjában semmi
11 16| semmi sem akadályozhatta.~János gondolatja ilyenforma vala:~„
12 16| hazaérek.”~Ezt gondolta János s több ízben gondolta,~Mialatt
13 16| esik tõle távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~Sétált
14 16| aligha szél nem lesz.”~Hanem János vitéz nem figyelt a szóra,~
15 17| a tenger elsodorja.~Hát János vitéznek milyetén sors jutott?~
16 17| már a felhõ rojtja;~Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel~
17 17| bírt volna véle,~Csakhogy János vitéz nem engedte magát.~
18 17| isten! hogy örült ennek János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket
19 17| venni lélekzetet szegény,~János leszállt róla és magára
20 17| kegyelmed?” nyájasan kérdezte~János vitézt egy kis takaros menyecske.~
21 17| takaros menyecske.~Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„
22 17| Szavaiba vágott kérdezõleg János,~A menyecske szeme könnytõl
23 17| temetve.”~Jó, hogy nem állt János, hanem ûlt a széken,~Mert
24 18| 18~János reáborult az asztal sarkára,~
25 18| nézett ki az õszi homályból,~János eltántorgott kedvese hantjától.~
26 19| 19~János vitéznek volt utjában két
27 19| isten jó napot” szólott János vitéz;~A fazekas rútul a
28 19| kedvben vagyunk” felelt neki János.~„Hogyne? mikor ez az út
29 19| vajjon hova jutnak?”~Kérdé János vitéz egy útra mutatva,~
30 19| aki odalépett.”~Felelt János vitéz: „Bízza kend azt csak
31 19| hogy köszönjön szépen,~János vitéz már jól benn járt
32 19| jól benn járt az erdõben.~János vitéz ment és elért nemsokára~
33 19| óriásföld csõsze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly
34 19| óriás amint rálépett volna,~János feje fölött kardját föltartotta,~
35 19| ez, amint csak kivántam.”~János vitéznek ez járt gondolatában;~
36 19| nem tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra jutott,~
37 20| 20~János az erdõben mindig beljebb
38 20| akkora fája,~Hogy a tetejöket János nem is látta.~Aztán olyan
39 20| elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~Minthogy feléje
40 20| felhõnek vélte.~Így ballagott János bámulva mód nélkül.~Egyszerre
41 20| nem építtet.~Hát odaért János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét
42 20| csupa kõsziklákat.~Mikor János vitéz a házba belépett,~
43 20| ezt nem úgy mondotta,~Hogy János tréfára gondolhatta volna;~
44 20| törik a fogad!”~Kiáltott fel János haragos beszéddel,~S meglódította
45 20| kõszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És
46 20| volna.~A legöregebbik szólt János vitézhez:~„Urunk és királyunk,
47 20| jobbágyidúl minket.”~Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát~
48 20| óriás ezeket mondotta,~S János vitéznek a sípot általadta.~
49 20| vitéznek a sípot általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~
50 21| szemem világa veszett ki?”~János vitéz ekkép kezdett gondolkodni.~
51 21| itt sem nap, sem csillag;~János vitéz csak úgy tapogatva
52 21| nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz s annak irányán sietett.~
53 21| annak irányán sietett.~Mikor János vitéz odaért: valának~Egybegyülekezve
54 21| mind elõszámlálni?~Csakhogy János mindjárt át kezdette látni,~
55 21| szaporán, legények!”~Parancsolá János, s azok betörének.~No hisz
56 21| soron épen...~Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának
57 21| mostohaanyjára.~„De, kiáltott János, ezt magam döngetem.”~S
58 21| rugaszkodj utána!”~Kiáltott most János egyik óriásra.~Szót fogadott
59 21| utolsó boszorkányt~Halva, János vitéz faluja határán;~S
60 21| homálynak napfény lett helyében,~János vitéz pedig rakatott nagy
61 21| hogy hûségesek lesznek,~S János vitéz jobbra és õk balra
62 22| 22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult már
63 22| édesség volt érezésében,~Ha János elmerült annak nézésében.~
64 22| fogyó hold sárga világától.~János még ballagott; amint a hold
65 22| reszketve dobogott;~Hanem János vitéz álmai közepett~Sem
66 22| mind eltûnt a kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~
67 23| 23~János vitéz egy nagy hegy tetején
68 23| akart hálót vetni vízbe,~János odament és tõle ezt kérdezte:~„
69 23| óperenciás?” kiáltott fel János,~„Annál inkább vagyok hát
70 23| ezen a tengeren?”~Kérdi János vitéz „gázolj által velem.”~„
71 24| 24~Vitte az óriás János vitézünket;~Nagy lába egyszerre
72 24| sziget,” felelt, aki vitte.~János ezt kérdezte: „És micsoda
73 25| szilaj medve.~De fáradságosan János keze által~Mind a három
74 25| halállal.~„Ez elég lesz mára,” János ezt gondolta,~Nagy munkája
75 25| Bátorság dolgában helyén állott János,~Találós ész sem volt õnála
76 25| magából a megtört életet.~Hej János vitéznek került sok bajába,~
77 27| 27~Hogy belépett János vitéz ez országba,~Mindent,
78 27| mélyen vezették el.~Amint János vitéz mindent megszemléle,~
79 27| Tündérországnak egy tó állott közepén,~János vitéz búsan annak partjára
80 27| én beszélni ékesen,~Csak János vitéznek akkori kedvét nem,~
81 27| szeretõ ölében~Mai napig János vitéz õkegyelme~Szép Tündérországnak
|