Rész

 1 1 |           a vízbõl, hadd öleljelek meg;~Gyere ki a partra csak
 2 2 |           istentelenkedel...~Nézze meg az ember... hogy tüstént
 3 2 |          hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend ezt a szegény
 4 3 | csillagzatja,~Hát még... de legyen meg isten akaratja.”~Ezt gondolta,
 5 3 |           szavakat szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet adta,~S
 6 3 |     legényen kitett,~Noha nem érte meg még husszor a telet.~Csak
 7 3 |         Azután ballagott, megállt, meg ballagott~Jobbra is, balra
 8 4 |            rózsám!~Az isten áldjon meg, gondolj néha reám.~Ha látsz
 9 5 |        ilyen tájban evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó
10 5 |         kalapot,~Nagyszõrû subáját meg kifordította,~Úgy tekintett
11 6 |      zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon
12 6 |        préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos hát
13 6 |         van jó borunk elég,~Nézzük meg a kancsók mélységes fenekét!”~
14 6 |           beszédet ilyformán kezdé meg:~„Jó éjszakát!... nem kelt
15 7 |         közeledni látta,~Alig fért meg szíve a bal oldalába’~Mert
16 7 |   segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,~Ha
17 7 |           ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt dolog
18 7 |     földindulás sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~
19 8 |            tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~
20 8 |       Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.~~
21 9 |           megbirkózott vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~
22 11|           szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében
23 11|       Jancsi tán egymaga volt csak~Meg nem hallója az elmondott
24 12|            talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ
25 12|             kiáltott feléje,~„Állj meg, vagy testeden mindjárt
26 12|        pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott volna,~Ha a ló
27 12|          el mindenemet, csak hagyd meg életem!”~„Tartsd meg mindenedet,
28 12|         hagyd meg életem!”~„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~
29 13|                13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
30 13|         vértõl magát vizében mosta meg.~Miután megmosdott az egész
31 13|          végre ily szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelõtt
32 13|             Mindenekelõtt is mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz,
33 13|      Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen a kelmed
34 14|   mostohája...~Isten neki azt soha meg ne bocsássa!~És ki tudja,
35 14|        életemben~Nem sokszor esett meg, hogy könnyet ejtettem,~
36 14|       vártunk is egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az
37 14|         hûségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép királylyány
38 15|            Elfogadását nem tagadod meg tõlem.”~Erre kinyitotta
39 15|           elõáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot,~János
40 16|       szerint õ oka szerencsémnek:~Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~
41 17|      csodálatos módon szabadította meg,~Hogy koporsója a habok
42 17|          életét ekkép szabadította meg;~Nem gondolt vele, hogy
43 17|            no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn majd aztán többet
44 18|     elszenderûlt volna,~„Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála?”~
45 18|      Kivált mostohája kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám érte
46 18|     mostohája kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám érte a rosz
47 18|            koldusok botjára.~Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~
48 18|         Jancsikám, az isten áldjon meg.~Másvilágon, ha még szeretsz,
49 19|           ruhát,~Mikor így szólítá meg szíve bánatát:~„Mikor unod
50 19|           bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te a kínozásban
51 19|      Segíthetünk azon... de mondja meg kend csak,~Ezen az úton
52 20|     mennyiségben szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak
53 20|          belépett,~Nemigen kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások
54 20|          morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt nem
55 20|         Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok,
56 20|       azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~
57 21|           Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó
58 21|     magasra hajtotta.~Igy találták meg az utolsó boszorkányt~Halva,
59 22|         Táncot és éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt a föld
60 23|           volt, amit ekkor látott,~Meg is állt, hogy körülnézze
61 23|        hanem nincsen pénzem,~Tegye meg kend ingyen, köszönettel
62 23|            Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg
63 23|         meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt kimondta.~~
64 24|      ködében,~Jánosnak valami akad meg szemében.~„Nini, ott már
65 25|         mint tennap, most még csak meg sem pihen,~De letörölve
66 27|          merészelt körültekinteni.~Meg nem futamodtak tõle a tündérek,~
67 27|          keblérõl, s ekkép szólítá meg:~„Te egyetlen kincsem! hamva
68 27|          hamva kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~
69 27|     rábámulának;~Õt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak
70 27|         választották,~A tündérfiak meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség