Rész

 1 1 |              nyílik tarkán körülötte,~De õ a virágra szemét nem vetette;~
 2 1 |          Bámuló szemei odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló
 3 1 |            egyre nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár fölkel subájáról,~
 4 3 |              csillagzatja,~Hát még... de legyen meg isten akaratja.”~
 5 3 |              híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza
 6 3 |      Kukoricza Jancsi elfutott elõle,~De koránsem azért, mintha talán
 7 4 |            keblére,~Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne lássa
 8 5 |       pusztában széjjel sütött a nap,~De az õ szivében éjek éje maradt.~
 9 5 |       tekintett bele a vad zivatarba.~De a vihar ami hamar keletkezett,~
10 6 |      megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén
11 6 |        mértéket tartott,~Kinálgatták, de õ aprókat kortyantott.~Álmot
12 7 |         juhászság volt a mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar
13 7 |            Jancsi megeredt nyelvével,~De még többet mondott sugárzó
14 7 |         Jancsi magát fölvetette rája,~De õ keményen ûlt rajta, mint
15 8 |    Tatárországnak már elérte közepét;~De itten reája nagy veszedelem
16 8 |          kibékülve a tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~
17 8 |            nem is lett semmi bántása,~De mégis örûlt, hogy elért
18 9 |               csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erõs természete,~
19 10|       Franciaország és India határos,~De köztök az út nem nagyon
20 10|               még csak dombok vannak,~De aztán a dombok mindig magasabbak,~
21 11|             az út, kissé elfáradtunk.~De holnap azután, mihelyt fölkel
22 12|               szokás szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat
23 12|          meghagyta az idõ bátorságod,~De mi haszna? hogyha erõd vele
24 12|        megrohanták a magyar huszárok.~De nem volt gyerekség ez a
25 12|      emelkedett már a török holttest.~De a basa még él mennykõ nagy
26 12|          huszárok el nem érték volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~
27 12|          hitvány lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg nem állott
28 12|            hatalmas tusa keletkezett;~De lecsillapítá szíve nagy
29 13|           szõke vizet magába foglaló.~De piros volt az most, mert
30 13|          nevem:~Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~Kukoricza
31 13|            jósággal lehetetlen élnem;~De attól tartok, hogy megunnák
32 13|         terhére lenni nem szeretek.”~„De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk
33 14|          valahogy csakugyan engedett;~De azért rám soha jó szemet
34 14|                hogy könnyet ejtettem,~De nevelõanyám sírjának halmára~
35 14|            egymást, mint annakelõtte.~De az úristennek más volt akaratja,~
36 15|             mátkádat.~Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol
37 16|        kapaszkodott széles vitorlája,~De sebesebben ment János gondolatja,~
38 16|             gálya ment sebes haladva;~De jó messze volt még szép
39 17|       haláltól õ sem volt már messze,~De mentõ kezét az ég kiterjesztette,~
40 17|         aranyat, nem hozok kincseket,~De meghozom régi hûséges szívemet,~
41 17|        lélekzete;~Benyitott végtére - de Iluska helyett~Látott a
42 17|              nekem e keserû jutalom.”~De a menyecskének orcáján láthatta,~
43 18|           mostohája kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám érte a
44 19|         lovamat már reggeltõl kezdve;~De csak ugy van, mintha le
45 19|       enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de mondja meg kend csak,~Ezen
46 19|      fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~
47 19|              várj, majd rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett
48 20|              elõtt álla.~Nem hazudok, de volt akkora kapuja,~Hogy,
49 20|            kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü királya~
50 20|           szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok, megteszem,
51 20|           bizony te, a kínos napodat!~De fogadom, bele is törik a
52 21|                mennyi ideig haladott,~De annyi bizonyos, mennél tovább
53 21|              kigyót, emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind elõszámlálni?~
54 21|               seprõt kétségbeeséssel,~De nem találták, s így nem
55 21|          Iluskájának mostohaanyjára.~„De, kiáltott János, ezt magam
56 22|         képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet
57 23| végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~Sima hátán
58 23|        kevésre van éltemnek szüksége.~De micsoda járat vetett téged
59 23|             vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová
60 24|            vitte szörnyü sebességgel,~De a tulsó partot csak nem
61 24|                felelt az óriás neki,~„De ott életedet veszély fenyegeti.~
62 25|         körmökkel három szilaj medve.~De fáradságosan János keze
63 25|            kapuhoz másnap közeledett.~De már itt keményebb munka
64 25|    Védelmezték azok csunyául magokat,~De csak mind a három élete
65 25|               még csak meg sem pihen,~De letörölve a sûrü verítéket,~
66 26|      csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a
67 27|               hogy õ is ment utána...~De csodák csodája! mit látott,