Rész

 1 2 |             csúfjára?~Lopod a napot, és istentelenkedel...~Nézze
 2 2 |              magát, dolgozik eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél
 3 3 |            adta,~S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„Ne
 4 5 |          nyakú gém eledelt keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~
 5 6 |           ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
 6 7 |              a vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~
 7 7 |          szépségét, erejét csodálni,~És amerre mentek, s beszállásozának,~
 8 10|         pedig Indiába;~Franciaország és India határos,~De köztök
 9 11|              gazdag templom kincsét,~És üresen hagytak minden borospincét.~
10 12|          szerint fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat minden reggel,~
11 12|       kereste, mindjárt rájok akadt,~És egy követ által izent nekik
12 12|            sereg,~Uccu! hátat fordít és futásnak ered,~Futott, futott
13 12|          hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott
14 12|        lováról, királylyányhoz lépe,~És beletekintett gyönyörû szemébe,~
15 13|          feleségül, legyen õ a tied,~És vele foglald el királyi
16 14|           földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt gondolta mentiben:~„
17 14|               Kednek gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik
18 14|             mikor a vasárnap eljött,~És vele játszhattam a gyerekek
19 14|            azt soha meg ne bocsássa!~És ki tudja, még mit el nem
20 14|             sírba,~Aki engem talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon
21 15|       mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd vele magadat
22 15|               Aztán a tengerhez ment és gályára ûlt.~A király s
23 17|    Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a grifmadárra hirtelen rápattan,~
24 17|             Jól átszorította derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten
25 17|         szegény,~János leszállt róla és magára hagyta,~És ment,
26 17|      leszállt róla és magára hagyta,~És ment, elmerûlve mély gondolatokba.~„
27 17|      meghozom régi hûséges szívemet,~És ez elég neked, drága szép
28 17|             járok” gondolta magában,~És a kilincs megint volt már
29 17|           Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„Jaj, eszem
30 18|            tiszta szive égett,~Szíve és orcája - s most a hideg
31 19|            erdõben.~János vitéz ment és elért nemsokára~Az óriásföldnek
32 19|             Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~S hogy lábát felkapta:
33 19|           túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~
34 20|              Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz
35 20|           János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások elszomorodának~
36 20|         szólt János vitézhez:~„Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz!~
37 20|            gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások
38 21|            odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy a
39 21|       akadjanak rá.~Ekkor visszatért és sípjával füttyentett~És
40 21|              és sípjával füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„
41 21|       markából,~Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol.~„A keserves
42 21|           óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegõbe
43 21|             ez, és a banyát elkapta,~És a levegõbe magasra hajtotta.~
44 21|        lesznek,~S János vitéz jobbra és õk balra mentek...~~
45 22|      torkából kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg legott,~
46 22| Tartományunkba belépni mikép mer õ?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~
47 22|       odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte már karéjt képeztenek,~
48 22|     körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas
49 23|           vetni vízbe,~János odament és tõle ezt kérdezte:~„Ha szépen
50 23|           hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak
51 23|              tudok-e?” szól az óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj
52 23|       kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint
53 24|          vitte.~János ezt kérdezte: „És micsoda sziget?”~„Tündérország,
54 24|           kifogást,~Hanem vitte õtet és a partra tette,~És azután
55 24|              õtet és a partra tette,~És azután utját visszafelé
56 25|       kapuval ismét beljebb megyek.”~És amint gondolta, akkép cselekedett,~
57 25|            kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~
58 25|        belõle kimászott,~Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~~
59 26|          pirossága.~Benne tündérfiak és tündérleányok~Halált nem
60 26|             könny a föld mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz
61 26|          nyoszolyán álomba ringatja.~És amely világot álmaikban
62 27|            nyájas enyelgõ beszéddel,~És a szigetbe õt mélyen vezették