Rész

 1 1 |          szép térdecskéje~Kukoricza Jancsi gyönyörûségére.~Mert a pázsit
 2 1 |          heverészõ juhász~Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig
 3 1 |         ruhát tisztázza,~Iluska az, Jancsi szivének gyöngyháza.~„Szivemnek
 4 1 |         lelkem Iluskája!”~Kukoricza Jancsi így szólott hozzája:~„Pillants
 5 1 |            piros ajakadra!”~„Tudod, Jancsi szivem, örömest kimennék,~
 6 2 |        deákné vásznánál.”~Kukoricza Jancsi fölkapta subáját,~S sebes
 7 3 |             földet érintette,~Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~
 8 3 |            falkát.~„Majd lesz neked Jancsi... no hiszen lesz neked!”~
 9 3 |            tehetek róla,”~Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája
10 3 |        pödrött rajta:~„Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg
11 3 |        korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának majd elvette
12 3 |      gazdájának majd elvette eszét;~Jancsi gazdája bõg, mint aki megbõszült:~„
13 3 |         elõlem, többé ne lássalak!”~Jancsi gazdájából így dõltek a
14 3 |           rudat,~A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.~Kukoricza
15 3 |             után szaladt.~Kukoricza Jancsi elfutott elõle,~De koránsem
16 4 |           csillag ragyogása nézett:~Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~
17 4 |           nótára~Fölkelt, lesietett Jancsi látására.~Jancsinak látása
18 4 |           ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi lelkem, mi lelt? mért vagy
19 4 |           majd eszedbe.”~„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha menned
20 4 |       Iluska hullatta nagy számmal,~Jancsi letörölte inge bõ ujjával.~
21 5 |             le s föl szállongtanak.~Jancsi csak ballagott sötét árnyékával~
22 5 |            hánya.~Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította
23 5 |         tarka szivárvány.~Subájáról Jancsi lerázta a vizet,~Miután
24 5 |          nem háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a maga utján;~Erdõ
25 6 |          világít az erdõ legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„
26 6 |           megpihenek.”~Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~
27 6 |            jó estét!”~Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést:~Erre
28 6 | cimboraságot?”~Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,~S tettetett jókedvvel
29 6 |           az észnek;~Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták,
30 6 |     zsiványok jobbra, balra dõltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé
31 6 |          életedet!”~Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égõ gyertyával
32 7 |                                   7~Jancsi már hetedhét országon túl
33 7 |        sörényes fejöket.~Mikor õket Jancsi közeledni látta,~Alig fért
34 7 |          értek,~Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:~„Vigyázz, földi!
35 7 |           vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva
36 7 |             nyerget.”~Sokat mondott Jancsi megeredt nyelvével,~De még
37 7 |         vörös nadrágban mit érezett Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét
38 7 |       rúgott szilaj paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette rája,~De
39 10|       csillagok közepett,~Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt
40 11|           meghalok érte.”~Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak~Meg
41 12|          célozza vasával.~Kukoricza Jancsi nem veszi tréfának;~S ily
42 12|        lóhalálába’,~Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.~Hát a török
43 12|            elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,~„Megállj,
44 12|          tartja, feleséged leszek.”~Jancsi ereiben nem folyt víz vér
45 13|                        13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre
46 13|            várba a sereg,~Kukoricza Jancsi szinte megérkezett.~Olyan
47 13|           megmentetted.”~„Kukoricza Jancsi becsületes nevem:~Egy kicsit
48 13|          nem szégyenlem.”~Kukoricza Jancsi ekképen felele,~Azután a
49 17|        felelt a menyecske,~„Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”~
50 18|        magát is szörnyen emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végsõ lehellete:~