Rész

 1 1 |          nagyon,~A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.~Szerelem
 2 1 |          Iluska,~S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár
 3 2 |            már a dühös boszorkány;~Nagy szája megnyílik, tüdeje
 4 2 |    lépésekkel ment keresni nyáját,~Nagy megszeppenéssel most vette
 5 3 |             Mi tagadás benne? igen nagy híja van;~Szánom, bánom,
 6 3 |          mit akar?~Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.~~
 7 4 |           Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,~Jancsi letörölte
 8 5 |       puszta hosszában, széltében;~Nagy égiháború volt keletkezõben.~
 9 6 |            szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon az
10 8 |            közepét;~De itten reája nagy veszedelem várt:~Látott
11 8 |        hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedtsége szegény magyaroknak,~
12 9 |             Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~Rozmarínfa-erdõk
13 9 |   magyarság erõs természete,~Bármi nagy hideg volt, megbirkózott
14 10|       mentek.~Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~Hát a
15 11|    visszahozza, számolhat kezére.”~Nagy buzditás volt ez a magyar
16 12|          uborka.~A török csapatnak nagy hasú vezére~Rendbe szedte
17 12|           De a basa még él mennykõ nagy hasával,~S Kukoricza Jancsit
18 12|         mondok, hogy hálám irántad nagy.~Háladatosságból én mindent
19 12| keletkezett;~De lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván
20 13|         szállt;~Nemigen telt benne nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett
21 13|         biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék vitézek.~
22 13|             ti nemes vitézek,~Mert nagy fontosságu, amit majd beszélek.”~
23 13|            szavai ím ezek valának,~Nagy csodálkozással hallák a
24 15|      néztek mindaddig utána,~Míg a nagy messzeség ködöt nem vont
25 16|             Feje fölött repült egy nagy sereg gólya;~Õszre járt
26 17|   korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~Amint szokott
27 17|          rojtja;~Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel~Megkapta
28 17|             el sem szalasztotta,~S nagy erõlködéssel addig függött
29 18|     töredezve mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„Miért
30 18|        innen távol.~A falu népsége nagy számmal kisérte;~Minden
31 19|         látott;~Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte lovait
32 19|          rútul a szeme közé néz,~S nagy bosszankodással im ezeket
33 19|    kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny
34 19|          föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~S hogy
35 20|      szablyájának;~Minthogy feléje nagy mennyiségben szálltak.~Hát
36 20|           sötétül.~Az óriás király nagy fekete vára~Volt, ami sötéten
37 20|             hogy mekkora,~Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is
38 20|         megugratják,~Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No hanem,
39 20|      tarsolyába,~Kevélyen gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások
40 21|          ugy hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~
41 21|         János vitéz pedig rakatott nagy tüzet,~A tûz minden seprõt
42 23|                 23~János vitéz egy nagy hegy tetején jára,~Hogy
43 24|            óriás János vitézünket;~Nagy lába egyszerre fél mérföldet
44 25|         mára,” János ezt gondolta,~Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„
45 25|   fagyasztó volt rémes látása.~Egy nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;~
46 25|         bemehessen.~A sárkánykígyó nagy száját feltátotta,~Hogy
47 26|          Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek