Rész

 1 2 |         kislyány!~Hátad mögött van már a dühös boszorkány;~Nagy
 2 2 |           vigyen el -”~„Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?~
 3 3 |                      3~A nap akkor már a földet érintette,~Mikor
 4 3 |         Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés,
 5 3 |        híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza
 6 4 |      csillagok könnye volt.~Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt
 7 4 |        vette.~A falu messzire volt már háta megett,~Nem látta lobogni
 8 5 |         utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~Letelepûlt,
 9 6 |          idõ járása éjfél lehetett már,~Mikor szemébe tünt egy
10 7 |                           7~Jancsi már hetedhét országon túl jára,~
11 8 |          mendegélt,~Tatárországnak már elérte közepét;~De itten
12 8 |        kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~Szólt kibékülve
13 9 |          utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~Rozmarínfa-erdõk
14 10|         két ország határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak
15 10|     végtére tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg volt, hogy csak
16 10|            haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A szörnyû
17 11|            országba,~A törökök ott már raboltak javába’;~Kirabolták
18 12|      maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom,
19 12|         volt ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De a basa
20 13|         tõle sok csók égett:~„Most már örömömnek nincsen semmi
21 13|          rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent hamarjában,~Föl
22 13| öldöklésben a derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~
23 13|         megõszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~Annakokáért
24 14|        minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban hogyha õt
25 17|          biz a haláltól õ sem volt már messze,~De mentõ kezét az
26 17|         magasra,~Hogy tetejét érte már a felhõ rojtja;~Ekkor János
27 17|            mivel szörnyen elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább
28 17|           hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal
29 17|           És a kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres
30 17|          meglepetésében.~„Jõjön be már no, hogy az isten áldja
31 19|            úton ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott a
32 19|         szíve bánatát:~„Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te
33 19|            Ez szívéhez vissza most már csak néha szállt,~Hanem
34 19|         posványos.~Nógatom lovamat már reggeltõl kezdve;~De csak
35 19|      köszönjön szépen,~János vitéz már jól benn járt az erdõben.~
36 20|         ily szépen megkinálta:~„Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj
37 20|       valakit királynak helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy
38 21|     lassanként a sötétség országa.~Már csaknem egészen nap volt
39 21|             szaladni kezd, és volt már jó távol.~„A keserves voltát,
40 22|         János vitézem,~Meggyógyult már szive a bútól egészen,~Mert
41 22|           kisértetek,~És körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak
42 23|           csillag,~Halovány sugára már csak alig csillog,~Mint
43 23|       vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~
44 23|  kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is indult, amint ezt
45 24|           meg szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„
46 25|      kapuhoz másnap közeledett.~De már itt keményebb munka várt