Rész

 1 1 |           Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”~Ezeket mondotta
 2 1 |         ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs
 3 4 |            Iluskám! hogyne volnék én halovány,~Mikor szép orcádat
 4 4 |        beszédet!”~„Utószor látlak én, szivem szép tavasza!~Utószor
 5 6 |          ez nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén állt a
 6 6 |          soknak eloltátok,~Küldök én örökös éjszakát reátok.~
 7 6 |          menyecskének odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi ketten
 8 6 |    Istenem teremtõm! mit beszélek én itt?~Zsiványoknak vigyem
 9 6 |    darabhoz vérfoltok ragadtak.~S én ilyen kincsekkel legyek
10 6 |        Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva
11 7 |   befogadnának,~Be örömest mennék én is katonának!”~Amint a katonák
12 7 |      szólott fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ bujdosója
13 7 |     segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,~
14 7 |       nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl meg a
15 8 |           neked,~Igen jól ismerem én a magyar népet,~Kedvemért
16 10|            Nem kínzanád tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám
17 12|           egy legénynek;~Megállj, én majd kettõt csinálok belõled.”~
18 12|     irántad nagy.~Háladatosságból én mindent megteszek,~Hogyha
19 13|         jó, mindent vacsorára,~Az én gyõzedelmes vitézim számára.”~„
20 13|          Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~Kukoricza
21 13|           ily szót váltott vele:~„Én a te nevedet másnak keresztelem,~
22 13|        székemet.~A királyi széken én sokáig ültem,~Rajta megvénültem,
23 13|       királyi gondok,~Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra
24 13|        kell nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~
25 13|         hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni nem
26 14|         haragos vad férje,~Akinek én sehogy sem voltam ínyére.~
27 14|          Ez a kis leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen rózsa
28 14|         viselte gondom.~Kemény az én szívem, teljes életemben~
29 14|         hogy: „várakozzatok csak!~Én még benneteket összeházasítlak;~
30 14|        örömet sem hagyta.~Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám,~
31 14|         gazdám.~Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak,~Keserû
32 14|          föl végtére.~Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~
33 14|           Nem mondtam én neki, az én Iluskámnak,~Hogy ne adja
34 16|      bõvelkedõ mátkád.~Hazatartok én, hogy végre valahára~Sok
35 16|      legszebben bánt velem;~Hanem én õneki mindazt elengedem.~
36 17|        nem is ismer talán?~Tudja, én vagyok az a kis szomszédlány,~
37 19|          mondta: nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten jó napot” szólott
38 20|         kapuja,~Hogy, hogy... biz én nem is tudom, hogy mekkora,~
39 20|   kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert tovább
40 22|              22~Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult
41 24|           hûséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”~„
42 27|      szerelemnek,~Az életen által én egyedül menjek?~Amerre tekintek,
43 27|            Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”~Tündérországnak
44 27|  kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd követlek.”~S beveté
45 27| föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~Csak János