Rész

 1 3 |         minden haszontalan.~Most hát mihez fogjon? nekiszánva
 2 3 |      ugyis rossz a csillagzatja,~Hát még... de legyen meg isten
 3 4 |         könnye kicsordult.~„Most hát, szép Iluskám! Most hát,
 4 4 |          hát, szép Iluskám! Most hát, édes rózsám!~Az isten áldjon
 5 4 |      jusson majd eszedbe.”~„Most hát, Jancsi lelkem, eredj, ha
 6 6 |        Nekem nem kedves az élet, hát közétek,~Bárkik vagytok,
 7 6 |         meg arany, látod?...~Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~
 8 7 |       valami csillámlott elõtte,~Hát sugarát a nap fegyverekre
 9 7 |        megyünk mi segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg még jobban
10 7 |     szemével;~Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett,
11 8 |                            8~Nos hát ment a sereg, csak ment,
12 8 |             A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~Szólt
13 9 |      vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak
14 10|           nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~
15 11|        mi vesztett országodat.”~„Hát szegény leányom, hát édes
16 11|             Hát szegény leányom, hát édes leányom?”~Jajdult föl
17 12|   Kukoricza Jancsi ment nyomába.~Hát a török basa fia vágtatott
18 13|     messzire állt...~Idekisérték hát a francia királyt.~Alighogy
19 14|         14~„Hogy is kezdjem csak hát?... Mindennek elõtte~Hogyan
20 14|   játszhattam a gyerekek között.~Hát mikor még aztán sihederré
21 14|       csak, várjatok, gyerekek!”~Hát hiszen vártunk is egyre
22 14|          föld mélységébe.~Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~
23 15|          hozzája:~„Nem erõtetlek hát, fiam, házasságra;~Hanem
24 15|         csak nem is látott.~„Nos hát János vitéz, lyányom megmentõje,”~
25 17| holttesteket a tenger elsodorja.~Hát János vitéznek milyetén
26 17|        épen a nap az égre kerül:~Hát a viradatnak legelsõ sugára~
27 17|          megfordúltam...”~„Hanem hát beszéljen csak: Iluska hol
28 17|         Szegény Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”~Jó, hogy
29 19|          máshoz.~Máshoz fordulok hát; ti viszontagságok!~Ohajtott
30 19|    hulláma vértõl befestetvén. -~Hát Jánost mi érte, szerencse
31 20|      nagy mennyiségben szálltak.~Hát még meg a varjúk!... hú,
32 20|       király kicsit nem építtet.~Hát odaért János s ekkép elmélkedék:~„
33 20|       tréfára gondolhatta volna;~Hát egész készséggel ilyen szókkal
34 21|          János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának mostohaanyjára.~„
35 23|      János,~„Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy
36 24|     tûnik semmiségbe.”~„Vigy oda hát engem, hûséges jobbágyom,~
37 25|         három vad oroszlán álla.~Hát nekigyûrközik; a fenevadakra~
38 25|        itten,~Más módot keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó
39 27|     jutott kedves Iluskája.~„Itt hát, hol országa van a szerelemnek,~
40 27| föltámadt leányt kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó