Rész

 1 12|   Kegyelem, kegyelem, nemes lelkû vitéz!~Ha semmi másra nem: ifjuságomra
 2 13|        mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz, aki lyányom megmentetted.”~„
 3 13|           Mától fogva neved János vitéz legyen.~Derék János vitéz
 4 13|         vitéz legyen.~Derék János vitéz halld most beszédemet:~Minthogy
 5 13|          hallák a huszárok.~János vitéz pedig e szíves beszédet~
 6 13|           francia király,~S János vitéz beszélt, amint itt írva
 7 15|                          15~János vitéz ekkép végzé történetét,~
 8 15|         is látott.~„Nos hát János vitéz, lyányom megmentõje,”~Beszélt
 9 15|          mondotta a király,~János vitéz kivánt lenni galambjánál.~
10 16|         tõle távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~Sétált föl
11 16|       szél nem lesz.”~Hanem János vitéz nem figyelt a szóra,~Feje
12 17|         felhõ rojtja;~Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel~Megkapta
13 17|        volna véle,~Csakhogy János vitéz nem engedte magát.~Jól átszorította
14 17|            hogy örült ennek János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket
15 19|           jó napot” szólott János vitéz;~A fazekas rútul a szeme
16 19|         hova jutnak?”~Kérdé János vitéz egy útra mutatva,~Mely az
17 19|          odalépett.”~Felelt János vitéz: „Bízza kend azt csak rám.~
18 19|           köszönjön szépen,~János vitéz már jól benn járt az erdõben.~
19 19|       benn járt az erdõben.~János vitéz ment és elért nemsokára~
20 19|     óriásföld csõsze;~Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra
21 19|      tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott
22 20|          kõsziklákat.~Mikor János vitéz a házba belépett,~Nemigen
23 20| jobbágyidúl minket.”~Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát~Egy kikötéssel
24 21|         világa veszett ki?”~János vitéz ekkép kezdett gondolkodni.~
25 21|           nap, sem csillag;~János vitéz csak úgy tapogatva ballag,~
26 21| nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz s annak irányán sietett.~
27 21|      irányán sietett.~Mikor János vitéz odaért: valának~Egybegyülekezve
28 21|          boszorkányt~Halva, János vitéz faluja határán;~S minthogy
29 21|      napfény lett helyében,~János vitéz pedig rakatott nagy tüzet,~
30 21|        hûségesek lesznek,~S János vitéz jobbra és õk balra mentek...~~
31 22|   reszketve dobogott;~Hanem János vitéz álmai közepett~Sem énekszóra,
32 23|                          23~János vitéz egy nagy hegy tetején jára,~
33 23|          a tengeren?”~Kérdi János vitéz „gázolj által velem.”~„Át
34 27|            27~Hogy belépett János vitéz ez országba,~Mindent, amit
35 27|          vezették el.~Amint János vitéz mindent megszemléle,~S végtére
36 27|          tó állott közepén,~János vitéz búsan annak partjára mén,~
37 27|    szeretõ ölében~Mai napig János vitéz õkegyelme~Szép Tündérországnak