Rész

 1 6 |             közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít
 2 6 |           látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában
 3 6 |                  Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az én
 4 6 |          hagyjatok életben,~Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem;~
 5 6 |           tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany,
 6 6 |              préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos
 7 6 |             kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No,
 8 8 |   Szerecsenországnak jószívû királya.~Ez a magyaroknak mindjárt pártját
 9 8 |          sereget,~Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~Igen jól ismerem
10 8 |          határra,~Hogyne örûlt volna? ez a szegény vidék~Egyebet
11 10|          ettek mást, mint levegõeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni
12 11|       méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük
13 11|           kezére.”~Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~Minden
14 11|         szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében
15 12|       huszárok.~De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára
16 12|     csinálom-adta! meleg egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már a
17 14|            kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~Kednek
18 14|               egyedûl mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én
19 15|       megmentõje,”~Beszélt a király, „ez legyen tetted bére.~Vidd
20 17|             régi hûséges szívemet,~És ez elég neked, drága szép Iluskám!~
21 18|              emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végsõ lehellete:~Jancsikám,
22 19|          gondolta s elhagyta bánatát.~Ez szívéhez vissza most már
23 19|            neki János.~„Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom
24 19|             szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint csak kivántam.”~János
25 19|             kivántam.”~János vitéznek ez járt gondolatában;~Amint
26 20|        Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok,
27 20|            énnekem.~Kendtektõl csupán ez egyet követelem:~Amidõn
28 21|              szeme világa,~Hanem hogy ez volt a sötétség országa.~
29 21|          egyik óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És
30 22|            temetõbe’;~Temetõhely volt ez, ócska temetõhely,~Harcoltak
31 23|             ide?~Az óperenciás tenger ez, tudod-e?~Azért semmi áron
32 25|           medve egy lett a halállal.~„Ez elég lesz mára,” János ezt
33 25|           megszakadt.~Igen feltüzelte ez a gyõzedelem,~Azért, mint
34 25|        szerteszét harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~
35 27|             Hogy belépett János vitéz ez országba,~Mindent, amit
36 27| kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó,