Rész

 1 1 |      Kukoricza Jancsi gyönyörûségére.~Mert a pázsit fölött heverészõ
 2 1 |             igen nem sietnék;~Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,~
 3 3 |           többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte a
 4 3 |             telet.~Csak azért futott, mert világosan látta,~Hogy méltán
 5 3 |        mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert nagy volt fejében a zavar.~~
 6 4 |             látása nem esett kedvére,~Mert megijedt tõle, s ily szót
 7 6 |     megpihenek.”~Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem
 8 7 |             meg szíve a bal oldalába’~Mert így gondolkodott: „Ha befogadnának,~
 9 7 |             lóra, nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl
10 8 |               mindjárt pártját fogta,~Mert Magyarországot egyszer beutazta,~
11 9 |              nézett a seregnek utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~
12 9 |        küszködnie kellett a hideggel,~Mert Taljánországban örökös tél
13 10|             tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám mostan csillagodat.”~
14 11|             népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen
15 11|              által kipihenjük magunk,~Mert hosszú volt az út, kissé
16 13|                De piros volt az most, mert a magyar sereg~Török vértõl
17 13|       ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben
18 13| Figyelmezzetek rám, ti nemes vitézek,~Mert nagy fontosságu, amit majd
19 14|                hiszem az egy istent,~(Mert szavának állott õ minden
20 14|     királylyány ne tarts reám számot;~Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~
21 16|             még szép Magyarországtól,~Mert Franciaország esik tõle
22 17|            János, hanem ûlt a széken,~Mert lerogyott volna kínos érzésében;~
23 18|           lakolt ám érte a rosz pára,~Mert jutott inséges koldusok
24 19|          szállt,~Hanem ismét eltünt; (mert be volt az zárva,~S csak
25 20|      meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert nem látott minden léptében-nyomában~
26 20|               kegyelmezz, kegyelmezz!~Mert mi téged ime királynak fogadunk,~
27 20|        ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert tovább kell mennem,~Itt
28 22|            már szive a bútól egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra
29 24|             engem, hûséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte
30 27|               szállt szivének tájára,~Mert eszébe jutott kedves Iluskája.~„