Rész

 1 3 |         Ki félig apja volt, ki õt fölnevelte?~Futott, míg
 2 4 |   volna valaki,~Hallotta volna õt nagyot sóhajtani;~A levegõeget
 3 5 |       kevés szalonnáját.~Nézte õt a kék ég, a fényes nap...
 4 5 |      elfogyott erejét.~Az álom õt odavitte, ahonnan jött,~
 5 5 |      még vitte két lába.~Vitte õt két lába erdõ közepébe,~
 6 5 |    erdõnek sötét közepébe;~Ott õt köszöntötte holló károgása,~
 7 5 |      ásta.~Sem erdõ, sem holló õt nem háborgatván,~Kukoricza
 8 11|        le bujdosva járt;~Amint õt meglátták a magyar huszárok,~
 9 13|   téged aggaszt.”~Igy biztatta õt a jó francia király,~S János
10 14|  tüskés életemen.~Be tudtam is õt szeretni, csodálni!~Ugy
11 14|      Már gyerekkoromban hogyha õt láthattam,~Egy turós lepényért
12 17| vitéznek milyetén sors jutott?~Õt is elsodorták a lelketlen
13 17|     habok ne legyenek.~Ragadta õt a víz magasra, magasra,~
14 18| gyötrelem ért!”~Kifáradt végre õt kínozni fájdalma,~Mintha
15 18|        vezette;~Ottan vezetõje õt magára hagyta,~Lankadtan
16 19|        tetejét.~Óriások csõsze õt érkezni látta.~S mintha
17 20|     jószivü királya~Az ebéddel õt ily szépen megkinálta:~„
18 22|   ébredett.~Amint egy kisértet õt megpillantotta,~„Ember,
19 27|      hozzá közelgének,~Illeték õt nyájas enyelgõ beszéddel,~
20 27|       beszéddel,~És a szigetbe õt mélyen vezették el.~Amint
21 27|       a rózsa,~Igy halottaiból õt föltámasztotta.~Mindent
22 27|      szemmel mind rábámulának;~Õt királynéjoknak meg is választották,~