Rész

 1 1 |       nyája mig szerte legelész,~Õ addig subáján a fûben heverész.~
 2 1 |      nyílik tarkán körülötte,~De õ a virágra szemét nem vetette;~
 3 3 |        félne,~Markos gyerek volt õ, husz legényen kitett,~Noha
 4 4 |   mellette,~Kolompolt a gulya... õ észre sem vette.~A falu
 5 4 |        subája suhogott nyakában;~Õ ugyan subáját gondolta nehéznek,~
 6 5 |      széjjel sütött a nap,~De az õ szivében éjek éje maradt.~
 7 6 |         tartott,~Kinálgatták, de õ aprókat kortyantott.~Álmot
 8 6 |      Jancsinak sem kellett több, õ csak ezt várta.~Mikor a
 9 7 |        magát fölvetette rája,~De õ keményen ûlt rajta, mint
10 7 |          bejára,~Sehol sem akadt õ Iluska párjára.~~
11 12|         erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel
12 13|        Vedd el feleségül, legyen õ a tied,~És vele foglald
13 14|         jólelkü felesége~- Amint õ nekem ezt sokszor elmesélte -~
14 14|       rendiben,~Meg-meghusángolt õ amugy istenesen.~Munka s
15 14|    istent,~(Mert szavának állott õ minden idõbe’)~Ha le nem
16 14|        szivét soha senki másnak,~Õ sem mondta nekem, hogy hûséges
17 16|     elengedem.~S igazság szerint õ oka szerencsémnek:~Meg is
18 17|        habok?~Hej biz a haláltól õ sem volt már messze,~De
19 17|      lakossága.~Nem figyelmezett õ szüretre menõkre,~Azok sem
20 22|           amint a hold leszállt,~Õ fáradottan a sötétségben
21 22| Tartományunkba belépni mikép mer õ?”~És odasuhantak mind a
22 27|          Nem sok híja volt, hogy õ is ment utána...~De csodák