1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
1 1 | 1~Tüzesen süt le a nyári nap
2 10| 10~Ekképen jutottak át Lengyelországba,~
3 11| 11~A franciák földje gyönyörû
4 12| 12~Másnap reggel a nap szokás
5 13| 13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~
6 14| 14~„Hogy is kezdjem csak hát?...
7 15| 15~János vitéz ekkép végzé
8 16| 16~Ment János vitézzel a megindult
9 17| 17~Másnap, amint az ég alja
10 18| 18~János reáborult az asztal
11 27| boldog fejedelme.~~(Pest, 1844, november-december)~ ~.oOo.~
12 19| 19~János vitéznek volt utjában
13 2 | 2~Az idõ aközben haladott
14 20| 20~János az erdõben mindig
15 21| 21~Nem bizonyos, mennyi ideig
16 22| 22~Vándorolgatott az én János
17 23| 23~János vitéz egy nagy hegy
18 24| 24~Vitte az óriás János vitézünket;~
19 25| 25~Tündérország elsõ kapuját
20 26| 26~Tündérországban csak híre
21 27| 27~Hogy belépett János vitéz
22 3 | 3~A nap akkor már a földet
23 4 | 4~Mikorra a patak vize tükörré
24 5 | 5~Mikor a nap fölkelt, s a
25 6 | 6~Az idõ járása éjfél lehetett
26 7 | 7~Jancsi már hetedhét országon
27 8 | 8~Nos hát ment a sereg, csak
28 9 | 9~Tatárország hegyes-völgyes
29 6 | füstölgõ romjára,~Pusztult ablakán át benézett a házba,~Ott
30 6 | ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít az erdõ legmélyén.~
31 12| zugással kezdõdik a csata;~Acélok csengése, torkok kurjantása~
32 12| szózatára;~Jól kiköszörülték acélszablyáikat,~Azután nyergelték gyorsan
33 6 | mi ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~
34 12| a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak
35 19| mondta: nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten jó napot” szólott
36 14| az én Iluskámnak,~Hogy ne adja szivét soha senki másnak,~
37 6 | közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon az úristen szerencsés jó
38 17| tetejére.~Elõször is hálát adott az istennek,~Hogy életét
39 3 | Gazdája meg ezt a feleletet adta,~S megkapta bajszát, és
40 14| turós lepényért látását nem adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap
41 13| Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy biztatta õt a jó francia
42 4 | Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive
43 5 | Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~Kukoricza Jancsit még vitte
44 21| boszorkánytanya.~Erre egy gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt,
45 6 | nem akarjátok ezt: üssetek agyon,~Hitvány életemet védeni
46 20| homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy
47 10| elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad,~A
48 17| ekképen haladott~A ház felé, ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál
49 5 | erejét.~Az álom õt odavitte, ahonnan jött,~Iluskája pihent hû
50 27| itten,~Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.~Iluska porából
51 1 | Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”~„Tudod, Jancsi szivem,
52 27| vizbõl kihozta,~S rég szomjas ajakán égett elsõ csókja.~Be szép
53 12| Mialatt ily szókat mondanak ajaki:~„Kedves szabadítóm! nem
54 20| Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert
55 13| következõket,~Mikor a lyány ajkán tõle sok csók égett:~„Most
56 20| Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No hanem, hisz ugyan volt
57 21| közepén üst alatt tûz égett.~Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet~
58 24| ködében,~Jánosnak valami akad meg szemében.~„Nini, ott
59 10| Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~Hát a csillagokban
60 16| gondolatja,~Utjában semmi sem akadályozhatta.~János gondolatja ilyenforma
61 21| Hogy a boszorkányok ne akadjanak rá.~Ekkor visszatért és
62 2 | bánik veled. -~S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,~
63 19| hiába;~Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára.~Látom, nem
64 3 | balra is; s mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert nagy volt
65 20| Amit bátyánk mondott, közös akaratunk,~Csak ne bánts minket is,
66 4 | Neki úgyis mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek
67 6 | itten megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek agyon,~Hitvány
68 20| királynak helyettem.~Már akárki lesz is, az mindegy énnekem.~
69 6 | szüleid? van-e feleséged?~Akármid van, nem fog többé látni
70 17| szívéhez kapott,~Mintha ki akarná tépni a bánatot.~Igy ûlt
71 23| ért szakálla,~Épen mostan akart hálót vetni vízbe,~János
72 3 | Jaj, a zsivány! jaj, az akasztani való!~Hogy ássa ki mind
73 21| üstbe békát, patkányfejet,~Akasztófa tövén nõtt füvet, virágot,~
74 22| Ott állott a rózsa mellére akasztva,~Melyet Iluskája sírjáról
75 12| kettõt csinálok belõled.”~S akként cselekedett, amint megfogadta,~
76 25| megyek.”~És amint gondolta, akkép cselekedett,~Második kapuhoz
77 20| fele.~A szunyogok itten akkorákra nõttek,~Hogy ökrök gyanánt
78 27| ékesen,~Csak János vitéznek akkori kedvét nem,~Mikor Iluskáját
79 2 | 2~Az idõ aközben haladott sietve,~A patak
80 16| hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~A
81 5 | kék ég, a fényes nap... alább~Ragyogó szemével a tündér
82 10| sokára lejtõsen haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek alattok,~A
83 12| nem állott volna,~Ha a ló alatta össze nem omolna.~Összeomlott,
84 13| pedig e szíves beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„
85 17| be már no, hogy az isten áldja meg,~Odabenn majd aztán
86 6 | Lássunk, embereim, az áldomás után;~Papok pincéjébõl van
87 22| piros alkonyatot;~A piros alkony is eltûnt a világról,~Követve
88 13| Csatahelyre értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~
89 22| Hagyva maga után piros alkonyatot;~A piros alkony is eltûnt
90 11| barátim, hogy keserves állapot?~Kincsem vetélkedett Dárius
91 25| mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~Hirtelen beugrik a sárkány
92 12| hitedet!” kiáltott feléje,~„Állj meg, vagy testeden mindjárt
93 2 | módon riaszt föl szerelem álmábul:~„Becstelen teremtés! gyalázatos
94 22| dobogott;~Hanem János vitéz álmai közepett~Sem énekszóra,
95 26| ringatja.~És amely világot álmaikban látnak,~Tündérország még
96 5 | akarta,~Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta.~Szétnézett a
97 19| De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy
98 6 | de õ aprókat kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~
99 26| fuvallatja~Õket a nyoszolyán álomba ringatja.~És amely világot
100 26| elõször lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.~~
101 20| S János vitéznek a sípot általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~
102 20| valami öt fontot~A király, s amellett ily szavakat mondott:~„Nesze,
103 14| boldogult jó lélek’~Kedvezett, amiben lehetett, szegénynek.~Nem
104 20| csupán ez egyet követelem:~Amidõn a szükség úgy hozza magával,~
105 14| sem voltam ínyére.~Hej, amikor engem az ottan meglátott,~
106 13| a megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenûl bántak a törökkel,~
107 19| kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy köszönjön
108 14| rendiben,~Meg-meghusángolt õ amugy istenesen.~Munka s ütleg
109 16| Iluskám, lelkem szépséges angyala!~Sejted-e te mostan, milyen
110 14| szerettük egymást, mint annakelõtte.~De az úristennek más volt
111 13| nekem már a királyi gondok,~Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra
112 21| mennyi ideig haladott,~De annyi bizonyos, mennél tovább
113 14| örömekben;~Az egész örömem csak annyiból állott,~Hogy a faluban egy
114 14| mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy viselte gondom.~Kemény
115 1 | Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”~Ezeket mondotta szõke
116 2 | már elég, hallja-e kend, anyjuk?~Fogja be a száját, vagy
117 14| szavakkal:~„Hagyjon kend föl, apjok, azzal a haraggal.~Hiszen
118 20| elkelnének.~Volt is mit aprítni János szablyájának;~Minthogy
119 6 | tartott,~Kinálgatták, de õ aprókat kortyantott.~Álmot hozott
120 15| Parancsolatjára egy legény elõáll,~S arannyal tölti meg a legnagyobb zsákot,~
121 6 | Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos hát elfogadod
122 17| gondolatokba.~„Nem hozok aranyat, nem hozok kincseket,~De
123 26| alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~Kincslesõ emberek
124 23| föllépett az égre.~Föllépett aranyos szekeren ragyogva,~Nyájasan
125 23| Hogy a kelõ hajnal rásütött arcára.~Gyönyörûséges volt, amit
126 15| hallgatók szivét;~A királylyány arcát mosta könnyhullatás,~Melynek
127 26| látnak,~Tündérország még csak árnya e világnak.~Ha a földi ember
128 9 | Rozmarínfa-erdõk sötét árnyékában.~Itt semmi különös nem történt
129 5 | Jancsi csak ballagott sötét árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~
130 18| leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetõhelye nincsen innen
131 23| ez, tudod-e?~Azért semmi áron által nem vihetlek,~Se vége,
132 21| tulajdonképen,~Boszorkányok szálltak arra seprõnyélen.~Boszorkányoknak
133 8 | Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~Igen jól ismerem
134 14| hítak minket, hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban hogyha
135 2 | illesse kend ezt a szegény árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik
136 3 | az akasztani való!~Hogy ássa ki mind a két szemét a holló!...~
137 14| káromlások.~Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„Hagyjon
138 14| dolga,~Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki engem talált,
139 5 | egy esett vadnak szemét ásta.~Sem erdõ, sem holló õt
140 18| 18~János reáborult az asztal sarkára,~S megeredt könnyének
141 13| Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenûl bántak
142 1 | leányt édes beszédével,~Átfogta derekát mind a két kezével,~
143 22| Testét a hidegtõl borzadás átjárta;~Csipõs szél lengette a
144 19| vitéz a túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~
145 6 | Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz
146 23| kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová jutok.~Van még
147 19| kezdett,~S az óriás felett átmente a vizet.~Az óriás még föl
148 23| megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e engem tenger más partjára?~
149 17| vitéz nem engedte magát.~Jól átszorította derekát és nyakát.~Ment,
150 13| jósággal lehetetlen élnem;~De attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~
151 21| Erre egy gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt, hogy
152 12| megy neki a török basának:~„Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek;~
153 21| Az óriások sem pihentek azalatt,~Mindenikök egy-egy boszorkányt
154 13| királyi gondok,~Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra teszem
155 6 | elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bõregeret;~Kiterjesztett
156 18| Hogy halt meg galambom? mi baj lett halála?”~Kérdé, s a
157 18| menyecske ezt felelte rája:~„Sok baja volt biz a szegény teremtésnek;~
158 25| János vitéznek került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott sárkány
159 3 | feleletet adta,~S megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„
160 7 | látta,~Alig fért meg szíve a bal oldalába’~Mert így gondolkodott: „
161 21| vitéz csak úgy tapogatva ballag,~Néha feje fölött elreppent
162 10| ló meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok közepett,~Kukoricza
163 1 | kõhajtásnyira foly tõle a patak,~Bámuló szemei odatapadtanak.~De
164 7 | sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~Nem
165 4 | s visszanézett,~A torony bámult rá, mint sötét kisértet.~
166 20| vélte.~Így ballagott János bámulva mód nélkül.~Egyszerre elõtte
167 17| Mintha ki akarná tépni a bánatot.~Igy ûlt egy darabig némán
168 2 | Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -~S kend ne akadjon
169 1 | mert másképp velem rosszul bánnak,~Mostoha gyermeke vagyok
170 11| Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen által
171 3 | igen nagy híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~
172 2 | merje kend Ilust egy szóval bántani,~Hogy kihullanak még meglevõ
173 8 | hogy nem is lett semmi bántása,~De mégis örûlt, hogy elért
174 8 | úti levelet,~Hogy senki se bántsa a magyar sereget.~Az igaz,
175 8 | váltott:~„Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet sem
176 21| volt a vidéken,~Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire
177 21| Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának mostohaanyjára.~„
178 21| Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegõbe magasra
179 11| szókat hallatott:~„Ugye, barátim, hogy keserves állapot?~
180 14| kukoricaföldre,~S ott egy barázdában lelt engem heverve.~Szörnyen
181 6 | kedves az élet, hát közétek,~Bárkik vagytok, egész bátorsággal
182 9 | magyarság erõs természete,~Bármi nagy hideg volt, megbirkózott
183 12| szóval megy neki a török basának:~„Atyafi! te úgyis sok vagy
184 12| megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~Jobbra-balra
185 25| ökröt, akkora szája van.~Bátorság dolgában helyén állott János,~
186 6 | közétek,~Bárkik vagytok, egész bátorsággal lépek.~Azért, ha úgy tetszik,
187 12| Tudom, meghagyta az idõ bátorságod,~De mi haszna? hogyha erõd
188 6 | szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon az úristen
189 23| szépen megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e engem tenger
190 20| jobbágyaid vagyunk!”~„Amit bátyánk mondott, közös akaratunk,~
191 20| miért ne?~Társaságotokba beállok ebédre,~Csupán egyre kérlek,
192 2 | riaszt föl szerelem álmábul:~„Becstelen teremtés! gyalázatos pára!~
193 20| a sípot általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen
194 19| rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a török vértõl
195 11| törtek oda.~Mikor a magyarság beért az országba,~A törökök ott
196 19| Veres lett hulláma vértõl befestetvén. -~Hát Jánost mi érte, szerencse
197 7 | Mert így gondolkodott: „Ha befogadnának,~Be örömest mennék én is
198 19| Hanem folyónak is jóformán beillett.~A pataknál állt az óriásföld
199 7 | igaz, hogy noha sok földet bejára,~Sehol sem akadt õ Iluska
200 24| fenyegeti.~Nem olyan könnyû ám a bejárás oda,~Õrizi kapuját sok iszonyú
201 21| hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~Akasztófa
202 14| ugyan kutyául lett dolga,~Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki
203 17| felhõt mind a két kezével.~Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S
204 19| Ott szekeret látott, amint belelépe.~Fazekasé volt a szekér,
205 19| fölött kardját föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~
206 5 | tóhoz közeledett,~Kalapjának belemártá karimáját,~Ekkép enyhítette
207 6 | Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon az úristen szerencsés
208 22| vakmerõ,~Tartományunkba belépni mikép mer õ?”~És odasuhantak
209 12| királylyányhoz lépe,~És beletekintett gyönyörû szemébe,~Melyet
210 12| én majd kettõt csinálok belõled.”~S akként cselekedett,
211 20| külsejét látom, megnézem belsejét;”~S nem törõdve azon, hogy
212 6 | lesz - hál’ a jóistennek!~Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”~
213 25| módot keresett hát, hogy bemehessen.~A sárkánykígyó nagy száját
214 24| csak vigy el odáig;~Hogy bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”~
215 6 | romjára,~Pusztult ablakán át benézett a házba,~Ott a haramjáknak
216 14| várakozzatok csak!~Én még benneteket összeházasítlak;~Olyan pár
217 9 | seregnek utána,~Mert jól bent vala már nagy Taljánországban,~
218 17| csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott végtére - de Iluska helyett~
219 15| király, „ez legyen tetted bére.~Vidd el mindenestül ezt
220 14| istenadta,~Nem kell kednek bérest, juhászt fogadnia.”~Valahogy,
221 7 | csodálni,~És amerre mentek, s beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak
222 13| Derék János vitéz halld most beszédemet:~Minthogy megmentetted kedves
223 13| Fölfogni értelmét király beszédének,~Aki egyet ivott, azután
224 17| ültette,~S így folytatta ismét beszédét mellette:~„Ismer-e még engem?
225 1 | Kicsalta a leányt édes beszédével,~Átfogta derekát mind a
226 13| nem szeretek.”~„De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz
227 17| megfordúltam...”~„Hanem hát beszéljen csak: Iluska hol van?”~Szavaiba
228 27| föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~Csak János vitéznek
229 2 | Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy
230 21| Parancsolá János, s azok betörének.~No hisz keletkezett cifra
231 25| ilyen állásába’?~Hirtelen beugrik a sárkány torkába.~Sárkány
232 8 | Mert Magyarországot egyszer beutazta,~S ekkor Magyarország jámbor
233 27| én is majd követlek.”~S beveté a rózsát a tónak habjába;~
234 17| aztán többet is beszélek.”~Bevezette Jánost, karszékbe ültette,~
235 13| francia királyt.~Alighogy bevonult a várba a sereg,~Kukoricza
236 12| huszárok el nem érték volna.~De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~
237 14| reám számot;~Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is
238 14| Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik
239 17| nyakra-fõre,~Lehányta volna ám, ha bírt volna véle,~Csakhogy János
240 5 | evett utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~Letelepûlt,
241 21| országa~Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.~Ország gyülését
242 17| szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony alighogy reáismértem,”~Szólott
243 6 | aligha csárdában nem ég;~Bizonyára ugy lesz - hál’ a jóistennek!~
244 16| járt az idõ: ezek a madarak~Bizonyosan szülõföldérõl szálltanak.~
245 19| vértõl rozsda emésztette.~Bizonytalan úton ezekkel vándorolt.~
246 13| ami téged aggaszt.”~Igy biztatta õt a jó francia király,~
247 19| odalépett.”~Felelt János vitéz: „Bízza kend azt csak rám.~Mostan
248 4 | számmal,~Jancsi letörölte inge bõ ujjával.~Indult; nem nézte
249 8 | magyar népet,~Kedvemért bocsásd át országodon õket.”~„A
250 14| Isten neki azt soha meg ne bocsássa!~És ki tudja, még mit el
251 5 | ellepte;~Vakondokturásra bocsátotta fejét,~Hogy visszanyerhesse
252 12| harcol;~Hanem a huszárok bölcs eszû vezére~A királyhoz
253 6 | Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.~Nekem nem kedves
254 3 | elvette eszét;~Jancsi gazdája bõg, mint aki megbõszült:~„Vasvillát,
255 5 | virág, nem volt fa, nem volt bokor ott,~A harmat apró gyér
256 4 | mely ekkor ellepett fût, bokort,~Tán a szánakozó csillagok
257 6 | Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~
258 15| mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd vele magadat s mátkádat.~
259 16| párja.~Egymás párja leszünk, boldogok, gazdagok;~Senki fiára is
260 27| azt mutassa minden,~Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”~
261 26| Halált nem ismerve élnek boldogságnak;~Nem szükséges nekik sem
262 4 | örökre itt hagylak!”~Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~Ráborúlt
263 25| Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten,~Más módot keresett
264 14| halmán;~Hogyne? az istenben boldogult jó lélek’~Kedvezett, amiben
265 3 | egyet pödrött rajta:~„Ne bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~
266 6 | Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott a teljes
267 26| Ékesítik vele a felhõs ég boltját.~Van a tündéreknek virágnyoszolyája,~
268 6 | kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~Jancsinak
269 6 | Fölriasztotta a baglyot, bõregeret;~Kiterjesztett szárnyak
270 12| hordónak elég volna hasa;~A sok boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné
271 11| És üresen hagytak minden borospincét.~Látni lehetett sok égõ
272 13| meglátta,~Reszketõ örömmel borult a nyakába,~S csak azután
273 18| magára hagyta,~Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.~Végiggondolta
274 6 | Papok pincéjébõl van jó borunk elég,~Nézzük meg a kancsók
275 22| szavára,~Testét a hidegtõl borzadás átjárta;~Csipõs szél lengette
276 18| sarkára,~S megeredt könnyének bõséges forrása,~Amit mondott, csak
277 19| a szeme közé néz,~S nagy bosszankodással im ezeket mondja:~„Nem nekem...
278 21| egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép odalovagla.~Fölnyalábolta
279 21| szálltak arra seprõnyélen.~Boszorkányoknak a sötétség országa~Rég ideje
280 21| keletkezett cifra zenebona;~A boszorkánysereg gyorsan kirohana;~Keresték
281 21| a barlang nem más, mint boszorkánytanya.~Erre egy gondolat agyán
282 16| Hogy hazatart kinccsel bõvelkedõ mátkád.~Hazatartok én, hogy
283 19| utjában két társa:~Egyik a búbánat, amely szívét rágta,~Másik
284 5 | csatornája,~S a tó vize sûrû buborékot hánya.~Jó hosszú botjára
285 21| égetett.~Az óriásoktól azután bucsút vett,~Szivükre kötvén a
286 14| következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut mondtam az én édes Iluskámnak,~
287 15| kivánt lenni galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól érzékenyûl;~
288 7 | nagyot:~„Én a kerek világ bujdosója vagyok;~Ha kegyelmetekkel
289 7 | Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig szólott
290 27| állott közepén,~János vitéz búsan annak partjára mén,~S a
291 3 | az, csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés, minden haszontalan.~
292 11| mondá vigasztalására:~„Ne busúlj, franciák fölséges királya!~
293 11| számolhat kezére.”~Nagy buzditás volt ez a magyar seregnek;~
294 12| hasával,~S Kukoricza Jancsit célozza vasával.~Kukoricza Jancsi
295 17| megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;~Egy
296 6 | Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~Furcsa dolgok jártak Jancsi
297 6 | jókedvvel szólt ilyeténképen:~„Cimborátok vagyok, itt a kezem rája!~
298 7 | keményen ûlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem rázhatta
299 6 | valának.~Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok...~Ha jól megfontoljuk,
300 21| a sötétség országa.~Már csaknem egészen nap volt a vidéken,~
301 6 | éjre, benne megpihenek.”~Csalatkozott Jancsi, mert az nem volt
302 1 | Közelebb megy hozzá, s csalogatva így szól:~„Gyere ki, galambom!
303 4 | megijedt tõle, s ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi lelkem,
304 12| hogy érett uborka.~A török csapatnak nagy hasú vezére~Rendbe
305 14| széltére,~Mígnem katonának csaptam föl végtére.~Nem mondtam
306 6 | kellesz minekünk... kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás,
307 6 | Jancsi, mert az nem volt csárda,~Hanem volt tizenkét zsiványnak
308 6 | okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában nem ég;~Bizonyára ugy lesz -
309 8 | védelmére kiáll,~S a tatár császárral, kivel jóbarát volt,~Kiengesztelésûl
310 12| Rémséges zugással kezdõdik a csata;~Acélok csengése, torkok
311 13| ereszkedett tenger mélységébe.~A csatahely mellett volt egy jókora
312 13| Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre értek a nap alkonyatán.~
313 13| királyt várába kisérték;~A csatamezõtõl az nem messzire állt...~
314 12| te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta az idõ
315 5 | Végtére megnyílt a felhõk csatornája,~S a tó vize sûrû buborékot
316 13| ily szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelõtt is mondd
317 12| kezdõdik a csata;~Acélok csengése, torkok kurjantása~Volt
318 20| elfakadtak sírva...~Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett
319 27| föltámasztó, ahova csak cseppen.~Iluska porából nõtt ki
320 19| Végigmetszette a csõsz nyaka csigáját.~Nem kelt föl többé az óriások
321 10| nem tudom, melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább az
322 10| Mert lehajítanám mostan csillagodat.”~Eztán nem sokára lejtõsen
323 7 | kardját a napnak megmutatta.~Csillagokat rúgott szilaj paripája,~
324 10| akadály volt ott:~Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint
325 3 | Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,~Hát még... de legyen meg
326 1 | odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló habjára,~Hanem a patakban
327 23| Halovány sugára már csak alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent
328 5 | harmat apró gyér füveken csillogott;~Oldalvást a napnak elsõ
329 12| Megállj, én majd kettõt csinálok belõled.”~S akként cselekedett,
330 12| vörös tengerré lett.~Hej csinálom-adta! meleg egy nap volt ez,~
331 22| hidegtõl borzadás átjárta;~Csipõs szél lengette a síri füveket,~
332 27| ment utána...~De csodák csodája! mit látott, mit látott!~
333 27| hogy õ is ment utána...~De csodák csodája! mit látott, mit
334 17| az ég kiterjesztette,~S csodálatos módon szabadította meg,~
335 20| haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert nem látott minden
336 6 | várva,~A tizenkét zsivány csodálkozására.~A kapitány ilyen szókat
337 13| szavai ím ezek valának,~Nagy csodálkozással hallák a huszárok.~János
338 27| országba,~Mindent, amit látott, csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytõl
339 13| Mikor a lyány ajkán tõle sok csók égett:~„Most már örömömnek
340 27| szomjas ajakán égett elsõ csókja.~Be szép volt Iluska! a
341 26| ital,~Élnek a szerelem édes csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de
342 4 | Utószor ölellek, utószor csókollak,~Örökre elmegyek, örökre
343 5 | között,~Mikor a kisleányt csókolni akarta,~Hatalmas mennydörgés
344 1 | galambom! gyere ki, gerlicém!~A csókot, ölelést mindjárt elvégzem
345 6 | házba,~Ott a haramjáknak csontvázait látta.~~
346 19| szablyáját,~Végigmetszette a csõsz nyaka csigáját.~Nem kelt
347 2 | mersz te tenni világnak csúfjára?~Lopod a napot, és istentelenkedel...~
348 25| villogtatva;~Védelmezték azok csunyául magokat,~De csak mind a
349 6 | neked, szerelmes Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé
350 20| galuskának elég lesz e darab,~Aztán gombócot kapsz, hanem
351 6 | átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok ragadtak.~S én
352 17| tépni a bánatot.~Igy ûlt egy darabig némán merevedve,~Azután
353 20| megtehetitek,~Számomra elõbb kis darabot törjetek.”~Letört a sziklából
354 11| állapot?~Kincsem vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm
355 4 | sóhajtani;~A levegõeget daruk hasították,~Magasan röpûltek,
356 2 | Hisz kend sem volt jobb a deákné vásznánál.”~Kukoricza Jancsi
357 19| végighasította.~„Ezen az úton itt? dejsz erre ne menjen,~Nem mondok
358 5 | Ragyogó szemével a tündér délibáb.~A kis ebéd neki jóízûen
359 25| sárkány torkába.~Sárkány derekában kereste a szívet,~Ráakadt
360 21| oszlott az égnek homálya,~S derûlt lassanként a sötétség országa.~
361 20| Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna.~A legöregebbik
362 20| Kevélyen gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások
363 6 | tréfa,~E derék tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó
364 17| törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~A holttesteket a tenger
365 12| lába,~Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ
366 21| kiáltott János, ezt magam döngetem.”~S óriás kezébõl kivette
367 19| mintha mennykõ volna, igy dörgött reája:~„Ha jól látom, ott
368 14| Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~Belefektettük a jó asszonyt
369 25| akkora szája van.~Bátorság dolgában helyén állott János,~Találós
370 3 | nem értem;~Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”~
371 6 | a cimboraságot?”~Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,~
372 21| kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is akadt meg a szeme.~A
373 14| vetett.~Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben,~Meg-meghusángolt
374 12| közelebbrõl vizsgáljuk a dolgot.”~S ló elõtt a lyánnyal
375 2 | árvát.~Úgyis töri magát, dolgozik eleget,~És mégsem kap száraz
376 10| izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az
377 21| módjára.~Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy valahányszor
378 11| nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben
379 17| szívemet,~És ez elég neked, drága szép Iluskám!~Tudom, hogy
380 2 | habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája;~
381 21| épen...~Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának
382 12| lováról,~Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~Mikor ezt látta
383 5 | a tündér délibáb.~A kis ebéd neki jóízûen esett,~Megszomjazott
384 20| óriások jószivü királya~Az ebéddel õt ily szépen megkinálta:~„
385 20| már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kõsziklát,
386 20| Nemigen kivánta meg ezt az ebédet;~De az óriások jószivü királya~
387 20| Társaságotokba beállok ebédre,~Csupán egyre kérlek, s
388 20| Fogadd el, különben száraz ebédünket~Ízrõl porrá morzsolt testeddel
389 22| énekszóra, sem táncra nem ébredett.~Amint egy kisértet õt megpillantotta,~„
390 17| Azután szólt, mintha álmából ébredne:~„Mondjatok igazat, ugye
391 7 | nekem a háború.~Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,~
392 14| szõke lyány volt.~Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja
393 14| édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig vett más feleséget;~
394 12| Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbrõl vizsgáljuk
395 22| sírjáról szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~Ha János
396 21| sötétség országa.~Nem sütött az égen itt sem nap, sem csillag;~
397 5 | hamar is hagyta el megint az eget.~Megindult a felhõ könnyü
398 21| tûz minden seprõt hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután bucsút
399 6 | Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott a
400 10| akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy itt a
401 21| Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~S derûlt lassanként
402 2 | észre,~Hogy imitt-amott van egy-kettõ belõle.~~
403 21| János vitéz odaért: valának~Egybegyülekezve mind a boszorkányok.~Halkan
404 11| dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett szép
405 27| szerelemnek,~Az életen által én egyedül menjek?~Amerre tekintek,
406 14| elhalt nemsokára,~Így jutott egyedûl mostohaanyjára.~Ez a kis
407 5 | fölkeltétõl a nap enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.~
408 17| legelsõ sugára~Rásütött egyenest faluja tornyára.~Szent isten!
409 11| érte.”~Kukoricza Jancsi tán egymaga volt csak~Meg nem hallója
410 14| reménytelenségbe’~Ugy szerettük egymást, mint annakelõtte.~De az
411 4 | majd eszedbe.”~Elváltak egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök
412 13| nézve nem érdemlett jóság;~Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~
413 18| visszatért. A sírhalom felett~Egyszerû kis rózsabokor nevelkedett.~
414 22| lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledõlt, el is
415 5 | nap,~De az õ szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap elért
416 5 | a nap,~De az õ szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap
417 22| a rontó idõvel.~Mikor az éjfélnek jött rémes órája,~A száját
418 11| méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük magunk,~
419 6 | jóistennek!~Bemegyek az éjre, benne megpihenek.”~Csalatkozott
420 6 | tizenketten odabenn valának.~Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok...~
421 4 | Ballagott, ballagott a halk éjszakában,~Csak nehéz subája suhogott
422 4 | az elfogyó hold bús õszi éjszakán?”~„Hej, Iluskám! hogyne
423 18| Minden kisérõje könnyet ejtett érte.”~Kérelemszavára a
424 2 | mondhatni, hogy jókedvvel ejtette ki.)~„Megnézem, mit csinál?
425 14| esett meg, hogy könnyet ejtettem,~De nevelõanyám sírjának
426 27| Mindent el tudnék én beszélni ékesen,~Csak János vitéznek akkori
427 26| szivárványt jó hosszúra fonták,~Ékesítik vele a felhõs ég boltját.~
428 2 | leánya?~A rosz vén mostoha ekképp gondolkodott;~Követték ezek
429 12| holttest.~De a basa még él mennykõ nagy hasával,~S
430 18| csak úgy töredezve mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„
431 12| Nem tudott magáról semmit, elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg
432 4 | Most a boldogtalan mindent elbeszéle,~Ráborúlt zokogó kedvese
433 13| fogadhatom.~Hosszú históriát kéne elbeszélnem,~Miért e jósággal lehetetlen
434 19| Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~S hogy lábát felkapta:
435 17| Sötét felhõ is jön; a világ elborúl,~Egyszerre megdördül az
436 14| elszalasztám,~Annak következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut mondtam
437 6 | menyecskének odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi ketten boldogan,~Mint
438 12| királylyányhoz:~„Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~Ott majd
439 4 | Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében rendes
440 16| Hanem én õneki mindazt elengedem.~S igazság szerint õ oka
441 10| mikor a két ország határát elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak
442 6 | ha úgy tetszik, hagyjatok életben,~Hagyjatok ez éjjel itten
443 12| mindenemet, csak hagyd meg életem!”~„Tartsd meg mindenedet,
444 14| Kemény az én szívem, teljes életemben~Nem sokszor esett meg, hogy
445 14| Az egyetlen rózsa tüskés életemen.~Be tudtam is õt szeretni,
446 6 | üssetek agyon,~Hitvány életemet védeni nem fogom.”~Ezt mondta,
447 6 | vagyok, itt a kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No,
448 27| országa van a szerelemnek,~Az életen által én egyedül menjek?~
449 20| királynak,~S szomorúságokban elfakadtak sírva...~Minden csepp könnyök
450 17| madár is, mivel szörnyen elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább
451 11| hosszú volt az út, kissé elfáradtunk.~De holnap azután, mihelyt
452 14| bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”~~
453 15| nyujtok hálámnak fejében,~Elfogadását nem tagadod meg tõlem.”~
454 6 | arany, látod?...~Nos hát elfogadod a cimboraságot?”~Furcsa
455 20| minket.”~Felelt János vitéz: „Elfogadom tehát~Egy kikötéssel a kendtek
456 12| tova ûzzük ellenséged,~S elfoglalhatd újra a királyi széket.”~
457 23| mintha még szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~
458 4 | vagy oly halovány,~Mint az elfogyó hold bús õszi éjszakán?”~„
459 5 | fejét,~Hogy visszanyerhesse elfogyott erejét.~Az álom õt odavitte,
460 4 | Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne lássa a leány, hogy
461 3 | szaladt.~Kukoricza Jancsi elfutott elõle,~De koránsem azért,
462 19| meghozzátok.”~Ezeket gondolta s elhagyta bánatát.~Ez szívéhez vissza
463 6 | vált a tisztakék égi bolt,~Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan
464 14| feleséget;~Hanem az apja is elhalt nemsokára,~Így jutott egyedûl
465 6 | födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy
466 12| Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~Kezem által halni vagy
467 21| Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy a boszorkányok ne
468 18| Leszakította a virágszálat róla,~Elindult s mentében magában így szóla:~„
469 13| Melyben hátralevõ napjaimat éljem.”~A király szavai ím ezek
470 15| hanem társid maradjanak;~Éljenek itt néhány mulatságos napnak.”~
471 14| Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~És vele játszhattam a gyerekek
472 21| fogadott ez, és a banyát elkapta,~És a levegõbe magasra hajtotta.~
473 20| ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~Volt is mit aprítni János
474 13| egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent hamarjában,~
475 14| lettem,~S izegni-mozogni elkezdett a szívem!~Csak úgyis voltam
476 15| ûlt.~A király s a sereg elkisérte oda.~Tõlök sok „szerencsés
477 20| között~Az óriásoktól aztán elköltözött.~~
478 5 | nap fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta, mint tenger,
479 12| Országodból tova ûzzük ellenséged,~S elfoglalhatd újra a királyi
480 4 | nótáját;~A harmat, mely ekkor ellepett fût, bokort,~Tán a szánakozó
481 5 | Az álom szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra bocsátotta
482 12| erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy, s a többiekkel harcol;~
483 4 | utószor csókollak,~Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!”~Most
484 6 | Furcsa dolgok jártak Jancsi elméjében,~S tettetett jókedvvel szólt
485 5 | ballagott sötét árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~Az
486 20| Hát odaért János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem
487 10| Kukoricza Jancsi ekkép elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor
488 3 | Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?~Akárhová lett az,
489 22| volt érezésében,~Ha János elmerült annak nézésében.~Igy ballagott
490 17| magára hagyta,~És ment, elmerûlve mély gondolatokba.~„Nem
491 14| Amint õ nekem ezt sokszor elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~
492 11| csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak az esze
493 17| egy kis takaros menyecske.~Elmondotta János, hogy kit és mit keres...~„
494 2 | haragos szemmel fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat tette:~„Ha nem
495 19| szeme világára,~Melynek elmulását hasztalanul várta.~Keresztülfutott
496 13| Miért e jósággal lehetetlen élnem;~De attól tartok, hogy megunnák
497 25| sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt, akkora szája
498 22| megpillantotta,~„Ember, élõ ember!” e szót kiáltotta,~„
499 15| Parancsolatjára egy legény elõáll,~S arannyal tölti meg a
500 20| azt megtehetitek,~Számomra elõbb kis darabot törjetek.”~Letört
501 17| Hogy nem volt hazugság elõbbi szózata.~~
|