1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
502 3 | Kukoricza Jancsi elfutott elõle,~De koránsem azért, mintha
503 3 | hóhérkötelet.~Elpusztulj elõlem, többé ne lássalak!”~Jancsi
504 6 | Élete gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök én örökös éjszakát
505 7 | közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elõsorolni,~A vörös nadrágban mit érezett
506 21| De ki tudná sorra mind elõszámlálni?~Csakhogy János mindjárt
507 12| kaszabolták;~Hullottak a fejek elõttök, mint a mák.~Egyetlenegy
508 21| Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elõvegye,~Az óriásoknak hogy jõjön
509 2 | Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -~
510 3 | kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj elõlem, többé ne lássalak!”~
511 11| király, „õtet hol találom?~Elrabolta tõlem törökök vezére...~
512 21| ballag,~Néha feje fölött elreppent valami,~Szárnysuhogás-formát
513 6 | azt én nem tehetem,~Nincs elromolva a lelkiismeretem. -~Édes
514 17| A holttesteket a tenger elsodorja.~Hát János vitéznek milyetén
515 17| milyetén sors jutott?~Õt is elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz
516 14| Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám,~Annak következtén elcsapott
517 18| fájdalma,~Mintha munkájában elszenderûlt volna,~„Hogy halt meg galambom?
518 20| gégédre!”~És az óriások elszomorodának~Keserves halálán a szegény
519 18| az õszi homályból,~János eltántorgott kedvese hantjától.~Még egyszer
520 6 | is zsiványnak teremtett.~Éltedet megveted, a halált nem féled...~
521 6 | fenekére néztek,~S lett eltemetése fejükben az észnek;~Maga
522 23| mélysége,~Ami kevésre van éltemnek szüksége.~De micsoda járat
523 6 | A szokatlan világ amint elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot,
524 8 | Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedtsége szegény
525 24| bemehetek-e vagy nem, majd elválik.”~Szófogadásra igy inté
526 4 | szeretõd jusson majd eszedbe.”~Elváltak egymástól, mint ágtól a
527 6 | jóistenre árva életedet!”~Mikor elvégezte Jancsi a beszédet,~Az égõ
528 1 | csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs
529 17| gondolt vele, hogy kincsét elvesztette,~Csakhogy el nem veszett
530 3 | Jancsi gazdájának majd elvette eszét;~Jancsi gazdája bõg,
531 24| meglátni fölötte kivánom.”~„Elvihetlek,” felelt az óriás neki,~„
532 5 | Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta.~Szétnézett a puszta hosszában,
533 6 | kapitányok:~„Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy lábadat
534 6 | felelt a kapitány,~„Lássunk, embereim, az áldomás után;~Papok
535 26| aranynak érce,~Kincslesõ emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek
536 8 | vélünk?~Tudjátok-e, hogy mi emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedtsége
537 21| virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind
538 12| egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~De
539 19| néze,~Oly magasra kellett emelnie fejét,~Mintha nézné holmi
540 19| Ezt a török vértõl rozsda emésztette.~Bizonytalan úton ezekkel
541 18| Aztán meg magát is szörnyen emlegette,~Jancsi bácsi; ez volt végsõ
542 12| lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván Iluskáját.~Nyájasdadon
543 22| kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg legott,~Lábok
544 22| vitéz álmai közepett~Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett.~
545 14| Valahogy, valahogy csakugyan engedett;~De azért rám soha jó szemet
546 17| Csakhogy János vitéz nem engedte magát.~Jól átszorította
547 14| Kukorica között találtak engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza
548 14| járták a cifra káromlások.~Engesztelte a jó asszony ily szavakkal:~„
549 10| egy óra-járásra lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegõeget;~
550 15| legnagyobb zsákot,~János ennyi kincset még csak nem is
551 27| közelgének,~Illeték õt nyájas enyelgõ beszéddel,~És a szigetbe
552 5 | A nap fölkeltétõl a nap enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott
553 5 | belemártá karimáját,~Ekkép enyhítette égõ szomjuságát.~A tónak
554 19| ugy van, mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de
555 16| szülõföldérõl szálltanak.~Szelíd epedéssel tekintett utánok,~Mintha
556 1 | hagyd, hogy szeretõd halálra epedjen.”~Kicsalta a leányt édes
557 20| óriás király kicsit nem építtet.~Hát odaért János s ekkép
558 6 | isten is akarja.~Házat építtetek a falu közepén,~Ékes menyecskének
559 19| felkapta: a patakba szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint csak
560 26| szálakból válik az aranynak érce,~Kincslesõ emberek nem kis
561 12| Kezem által halni vagy te érdemetlen.~Hordd el magad innen, vidd
562 13| karatját,~Amely reám nézve nem érdemlett jóság;~Egyszersmind azt
563 19| vitte, vitte egy sötét erdõbe,~Ott szekeret látott, amint
564 5 | erdõ közepébe,~Sûrû zöld erdõnek sötét közepébe;~Ott õt köszöntötte
565 19| egy útra mutatva,~Mely az erdõt jobbra végighasította.~„
566 17| a felhõ a tengerparthoz ére,~Itten rálépett egy szikla
567 12| hátat fordít és futásnak ered,~Futott, futott s talán
568 5 | Miután lerázta, ujra utnak eredt.~Mikor a nap leszállt pihenni
569 7 | ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva
570 12| feleséged leszek.”~Jancsi ereiben nem folyt víz vér helyett,~
571 12| lovakat.~A király erõnek erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy,
572 13| nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger mélységébe.~A csatahely
573 12| Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~A török csapatnak
574 22| szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~Ha János elmerült annak
575 24| a tulsó partot csak nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellõ
576 12| bátorságod,~De mi haszna? hogyha erõd vele szállott.~Bízd az isten
577 17| sem szalasztotta,~S nagy erõlködéssel addig függött rajta,~Mígnem
578 17| szélvészben.~Hiába volt minden erõmegfeszítés,~Nem látszott sehonnan érkezni
579 12| gyorsan a lovakat.~A király erõnek erejével rajt volt,~Hogy
580 9 | fagyon.~No de a magyarság erõs természete,~Bármi nagy hideg
581 15| szókat intézte hozzája:~„Nem erõtetlek hát, fiam, házasságra;~Hanem
582 13| figyelmezének,~Fölfogni értelmét király beszédének,~Aki egyet
583 3 | bolondozz Jancsi, a tréfát nem értem;~Amíg jól van dolgod, föl
584 15| Búcsuzott a királylyánytól érzékenyûl;~Aztán a tengerhez ment
585 17| Mert lerogyott volna kínos érzésében;~Nem tudott mást tenni,
586 14| édes Iluskámnak,~Keserû érzéssel mentem a világnak.~Bujdosva
587 22| az többé bú, amit akkor érzett.~Ott állott a rózsa mellére
588 20| A többi óriás ekképen esengett,~„Fogadj el örökös jobbágyidúl
589 16| Magyarországtól,~Mert Franciaország esik tõle távol.~Egyszer János
590 16| hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~A kormányos
591 2 | patak habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának gonosz
592 18| fájdalomtól hangja:~„Miért nem estem el háború zajában?~Miért
593 6 | az úristen szerencsés jó estét!”~Mondott nekik Jancsi ilyen
594 25| helyén állott János,~Találós ész sem volt õnála hiányos,~
595 11| elmondott dolognak;~Jancsinak az esze más egyeben jára:~Visszaemlékezett
596 17| kit és mit keres...~„Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~
597 3 | gazdájának majd elvette eszét;~Jancsi gazdája bõg, mint
598 27| Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt
599 6 | lett eltemetése fejükben az észnek;~Maga volt csak Jancsi,
600 12| Hanem a huszárok bölcs eszû vezére~A királyhoz ilyen
601 26| Nem szükséges nekik sem étel, sem ital,~Élnek a szerelem
602 13| úgy bántak õk most a jó ételekkel;~Nem is csoda biz az, mert
603 17| A grifmadár épen fiait etette,~Jánosnak valami jutott
604 3 | Ezért tartottalak? ezért etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~
605 10| óra-járásra lehetett.~Enni nem ettek mást, mint levegõeget;~Ez
606 6 | ketten boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem
607 5 | kéne,~Tennap ilyen tájban evett utójára,~Meg alig is bírta
608 19| emésztette.~Bizonytalan úton ezekkel vándorolt.~Már sokszor telt
609 8 | magyaroknak,~Minthogy a tatárok ezerannyin voltak;~Jó, hogy akkor azon
610 10| lehajítanám mostan csillagodat.”~Eztán nem sokára lejtõsen haladtak,~
611 6 | gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~
612 10| szomjaztak, vizet felhõbõl facsartak.~Elérték végtére tetejét
613 25| szörnyû strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása.~Egy nagy
614 9 | Mentek katonáink csupa havon, fagyon.~No de a magyarság erõs
615 20| ennek a tájnak sok akkora fája,~Hogy a tetejöket János
616 18| Kifáradt végre õt kínozni fájdalma,~Mintha munkájában elszenderûlt
617 18| mondta,~El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„Miért nem estem
618 20| Aztán olyan széles volt a fák levele,~Hogy szûrnek is
619 5 | tetejére,~Eszébe jutott, hogy falatozni kéne,~Tennap ilyen tájban
620 3 | Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.~„Majd lesz neked Jancsi...
621 6 | szárnyak sebes susogása~A falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó
622 14| annyiból állott,~Hogy a faluban egy szép kis szõke lyány
623 17| Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~Érintette fülét kocsiknak
624 22| halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledõlt,
625 22| amint a hold leszállt,~Õ fáradottan a sötétségben megállt,~S
626 25| körmökkel három szilaj medve.~De fáradságosan János keze által~Mind a
627 3 | másik fele:~Tolvaj-e vagy farkas, ami elment vele?~Akárhová
628 7 | lehetnék,~A ragyogó nappal farkasszemet néznék.”~Szólt megint a
629 19| látott, amint belelépe.~Fazekasé volt a szekér, melyet látott;~
630 19| sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy szeme, szája,~De
631 9 | megbirkózott vele;~Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak
632 7 | elõtte,~Hát sugarát a nap fegyverekre lõtte.~Katonák jövének,
633 7 | huszárok,~A nap fénye ezek fegyverén csillámlott;~Alattok a lovak
634 6 | megköszöntést:~Erre a zsiványok fegyverhez kapának,~Jancsinak rohantak,
635 22| mindenik sírhalom feltátja,~S fehér lepedõben halvány kisértetek~
636 12| vágtatott ott,~Ölében valami fehérféle látszott.~A fehérség volt
637 12| valami fehérféle látszott.~A fehérség volt a francia királylyány;~
638 8 | Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~De még meg is írta az úti
639 7 | földi! bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért vagy úgy
640 12| kaszabolták;~Hullottak a fejek elõttök, mint a mák.~Egyetlenegy
641 10| Hogyne az istenért? a nap fejök felett~Valami egy óra-járásra
642 7 | Kényesen rázták szép sörényes fejöket.~Mikor õket Jancsi közeledni
643 6 | néztek,~S lett eltemetése fejükben az észnek;~Maga volt csak
644 20| sötétül.~Az óriás király nagy fekete vára~Volt, ami sötéten szeme
645 6 | nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé vált a tisztakék égi bolt,~
646 5 | A puszta, mint tenger, feküdt körülötte;~A nap fölkeltétõl
647 4 | Volt nyár idejében rendes fekvõhelye.~Fekvõhelyérõl a jól ismert
648 4 | idejében rendes fekvõhelye.~Fekvõhelyérõl a jól ismert nótára~Fölkelt,
649 24| vitézünket;~Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett,~Három
650 14| gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell
651 22| a kakasszóval.~János is felébredt a kakas szavára,~Testét
652 6 | Éltedet megveted, a halált nem féled...~Te kellesz minekünk...
653 8 | módon bánt õvéle.~El sem feledte ezt a szerecsen király:~
654 3 | szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet adta,~S megkapta bajszát,
655 19| nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~Egy vágtató patak
656 18| Kérdé, s a menyecske ezt felelte rája:~„Sok baja volt biz
657 14| Egy gazdaember jólelkü felesége~- Amint õ nekem ezt sokszor
658 14| Édesapja pedig vett más feleséget;~Hanem az apja is elhalt
659 2 | tette:~„Ha nem akarja, hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse
660 10| jutottak:~Ha szomjaztak, vizet felhõbõl facsartak.~Elérték végtére
661 5 | istennyila;~Végtére megnyílt a felhõk csatornája,~S a tó vize
662 20| Mégis akkora volt, hogy felhõnek vélte.~Így ballagott János
663 26| fonták,~Ékesítik vele a felhõs ég boltját.~Van a tündéreknek
664 17| hirtelenséggel~Megkapta a felhõt mind a két kezével.~Belekapaszkodott,
665 19| és elbõdült,~S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.~„Éppen
666 3 | koránsem azért, mintha talán félne,~Markos gyerek volt õ, husz
667 25| Tündérország elsõ kapuját õrzötte~Félrõfös körmökkel három szilaj medve.~
668 22| száját mindenik sírhalom feltátja,~S fehér lepedõben halvány
669 25| sárkánykígyó nagy száját feltátotta,~Hogy Jánost egyszerre szerteszét
670 6 | Akinek életét van miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon
671 25| három élete megszakadt.~Igen feltüzelte ez a gyõzedelem,~Azért,
672 14| megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt
673 6 | S a kancsók mélységes fenekére néztek,~S lett eltemetése
674 6 | meg a kancsók mélységes fenekét!”~S a kancsók mélységes
675 25| álla.~Hát nekigyûrközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan, kardját
676 6 | közelebb ért, látta, hogy ez a fény~Ablakból világít az erdõ
677 14| mit el nem követ rajta,~Ha fenyegetésem zabolán nem tartja.~Magamnak
678 6 | színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily
679 24| De ott életedet veszély fenyegeti.~Nem olyan könnyû ám a bejárás
680 2 | Azután haragos szemmel fenyegetve~Az elmondottakhoz e szavakat
681 23| testöket,~Tündöklõ gyémántnak fényeként reszketett.~A tengerparton
682 27| csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytõl kápráztak szemei,~Alighogy
683 6 | Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan világ
684 17| hánykodó hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó
685 14| volt ám neki haragos vad férje,~Akinek én sehogy sem voltam
686 17| Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez ment?~Inkább legyen férjnél,
687 17| férjhez ment?~Inkább legyen férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor
688 7 | Jancsi közeledni látta,~Alig fért meg szíve a bal oldalába’~
689 17| eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a grifmadárra
690 12| hírûl hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott
691 17| grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait etette,~Jánosnak valami
692 16| boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram
693 1 | vagyon.~Szerelem tüze ég fiatal szivében,~Ugy legelteti
694 23| Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~Sima hátán néha apró tarka
695 13| S a magyar huszárok mind figyelmezének,~Fölfogni értelmét király
696 17| készûlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett õ szüretre menõkre,~Azok
697 13| királynak ily szó jött szájába:~„Figyelmezzetek rám, ti nemes vitézek,~Mert
698 16| Hanem János vitéz nem figyelt a szóra,~Feje fölött repült
699 23| tenger más partjára?~Örömest fizetnék, hanem nincsen pénzem,~Tegye
700 6 | sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás alatt,~A láng
701 6 | házból kilépett,~Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott
702 18| orcája - s most a hideg földben~Hervadtan, hidegen vannak
703 10| Lengyelországba,~Lengyelek földérõl pedig Indiába;~Franciaország
704 21| megragadt,~S ugy vágta a földhöz dühös haragjába’,~Hogy széjjellapultak
705 7 | ûlt rajta, mint a cövek,~A földindulás sem rázhatta volna meg.~
706 11| 11~A franciák földje gyönyörû tartomány,~Egész
707 12| patkós lába,~Vagy talán a földnek dobbant meg a szíve,~E vészt
708 27| végtére álmából mintegy föleszméle:~Kétségbeesés szállt szivének
709 19| volt az álmélkodásra;~Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen,~
710 13| huszárok mind figyelmezének,~Fölfogni értelmét király beszédének,~
711 3 | gazdájából így dõltek a szavak;~Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat,~
712 5 | feküdt körülötte;~A nap fölkeltétõl a nap enyésztéig~Egyenes
713 14| ezt gondolta mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs
714 3 | Ki félig apja volt, ki õt fölnevelte?~Futott, míg a szuszból
715 21| boszorkány-nép odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire elhordá,~Hogy
716 10| elérik,~Már akkor a hegyek fölnyúlnak az égig.~Tudni való, hogy
717 1 | tetejérõl a juhászbojtárra.~Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,~
718 24| jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”~„Elvihetlek,”
719 5 | Oldalvást a napnak elsõ sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte káka.~
720 6 | A falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelsõ
721 6 | világ amint elterjedett,~Fölriasztotta a baglyot, bõregeret;~Kiterjesztett
722 11| vigasztalására:~„Ne busúlj, franciák fölséges királya!~Megtáncoltatjuk
723 6 | falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap legelsõ sugára~Lesütött
724 27| Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~Hát
725 27| volt ez a tó itten,~Mindent föltámasztó, ahova csak cseppen.~Iluska
726 27| rózsa,~Igy halottaiból õt föltámasztotta.~Mindent el tudnék én beszélni
727 19| János feje fölött kardját föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz
728 11| volt mindenkinek fejében föltéve:~„Vagy visszakerítem, vagy
729 7 | paripája,~Mikor Jancsi magát fölvetette rája,~De õ keményen ûlt
730 2 | veled. -~S kend ne akadjon fönn azon, mit más csinál,~Hisz
731 11| Azért is vásott rá a törökök foga,~Pusztitó szándékkal azért
732 20| fogadom, bele is törik a fogad!”~Kiáltott fel János haragos
733 12| isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy mire a nap
734 20| mi majd téged nyelünk;~Fogadd el, különben száraz ebédünket~
735 13| Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~Hosszú históriát kéne elbeszélnem,~
736 20| óriás ekképen esengett,~„Fogadj el örökös jobbágyidúl minket.”~
737 14| kell kednek bérest, juhászt fogadnia.”~Valahogy, valahogy csakugyan
738 20| te, a kínos napodat!~De fogadom, bele is törik a fogad!”~
739 21| János egyik óriásra.~Szót fogadott ez, és a banyát elkapta,~
740 21| közepére.~Egy mélységes barlang fogadta be õket,~A barlang közepén
741 20| Mert mi téged ime királynak fogadunk,~Csak ne bánts minket is,
742 2 | Hogy kihullanak még meglevõ fogai.”~Reszketõ kedvese védelmezésére~
743 2 | hallja-e kend, anyjuk?~Fogja be a száját, vagy majd betapasztjuk.~
744 3 | haszontalan.~Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,~Hazafelé
745 13| legyen õ a tied,~És vele foglald el királyi székemet.~A királyi
746 23| és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni,
747 13| Tiszta szõke vizet magába foglaló.~De piros volt az most,
748 14| kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e világon,~
749 6 | Hitvány életemet védeni nem fogom.”~Ezt mondta, nyugodtan
750 8 | magyaroknak mindjárt pártját fogta,~Mert Magyarországot egyszer
751 13| másnak keresztelem,~Mától fogva neved János vitéz legyen.~
752 22| eltûnt a világról,~Követve fogyó hold sárga világától.~János
753 19| vándorolt.~Már sokszor telt s fogyott a változékony hold,~S váltott
754 23| Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor a fényes
755 7 | eredve?”~Jancsi pedig szólott fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ
756 1 | vetette;~Egy kõhajtásnyira foly tõle a patak,~Bámuló szemei
757 19| folyt a határ mellett:~Hanem folyónak is jóformán beillett.~A
758 17| karszékbe ültette,~S így folytatta ismét beszédét mellette:~„
759 26| tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~
760 26| szivárványt jó hosszúra fonták,~Ékesítik vele a felhõs
761 13| nemes vitézek,~Mert nagy fontosságu, amit majd beszélek.”~S
762 20| Letört a sziklából valami öt fontot~A király, s amellett ily
763 12| török sereg,~Uccu! hátat fordít és futásnak ered,~Futott,
764 19| Látom, a halálért kell fordulnom máshoz.~Máshoz fordulok
765 19| fordulnom máshoz.~Máshoz fordulok hát; ti viszontagságok!~
766 18| megeredt könnyének bõséges forrása,~Amit mondott, csak úgy
767 10| hegyek alattok,~A szörnyû forróság szinte szûnni kezdett,~Mentül
768 6 | kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék
769 7 | a török a francia népre;~Franciáknak megyünk mi segedelmére.”~„
770 1 | Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;~Kilátszik a vízbõl
771 8 | se’ terem: medvehúst meg fügét.~~
772 17| nagy erõlködéssel addig függött rajta,~Mígnem a felhõ a
773 13| szavai kedvesen hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~
774 17| ért a faluvégre,~Érintette fülét kocsiknak zörgése,~Kocsiknak
775 6 | sugára~Lesütött a háznak füstölgõ romjára,~Pusztult ablakán
776 21| Ekkor visszatért és sípjával füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„
777 4 | mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette,~
778 5 | ott,~A harmat apró gyér füveken csillogott;~Oldalvást a
779 22| Csipõs szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte magát s utra
780 21| patkányfejet,~Akasztófa tövén nõtt füvet, virágot,~Macskafarkat,
781 4 | furulyáját,~Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~A harmat,
782 12| omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját,~Basa fia ilyen
783 10| lehet.~Hanem még italhoz is furcsán jutottak:~Ha szomjaztak,
784 25| került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába.~Végtére
785 4 | Megállt, elõvette kedves furulyáját,~Kezdte rajta fújni legbúsabb
786 4 | tavasza!~Utószor szólt itten furulyám panasza;~Utószor ölellek,
787 12| által hitvány lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg nem
788 4 | harmat, mely ekkor ellepett fût, bokort,~Tán a szánakozó
789 27| körültekinteni.~Meg nem futamodtak tõle a tündérek,~Gyermekszelídséggel
790 12| sereg,~Uccu! hátat fordít és futásnak ered,~Futott, futott s talán
791 12| futott s talán mostanság is futna,~Hogyha a huszárok el nem
792 26| Illatterhes szellõk lanyha fuvallatja~Õket a nyoszolyán álomba
793 23| egy mód hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját. A
794 15| János vitéz kivánt lenni galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól
795 15| Kivánkozol lenni máris galambodnál,~Eredj tehát - hanem társid
796 10| Nem kínzanád tovább az én galambomat -~Mert lehajítanám mostan
797 20| szavakat mondott:~„Nesze, galuskának elég lesz e darab,~Aztán
798 15| Aztán a tengerhez ment és gályára ûlt.~A király s a sereg
799 3 | elõtt állt az indulatos gazda,~Szokás szerint a nyájt
800 14| rám a Kukoricza nevet.~Egy gazdaember jólelkü felesége~- Amint
801 16| párja leszünk, boldogok, gazdagok;~Senki fiára is többé nem
802 3 | többé ne lássalak!”~Jancsi gazdájából így dõltek a szavak;~Fölkapott
803 3 | tréfaság a beszéd,~Jancsi gazdájának majd elvette eszét;~Jancsi
804 14| következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut mondtam az én édes
805 14| háznál haszontalan,~Kednek gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik
806 3 | kullogva gondolta ezeket,~„Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,~
807 23| tengeren?”~Kérdi János vitéz „gázolj által velem.”~„Át tudok-e?”
808 23| elõtte is álla.~„Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~Kérdi
809 19| viszket, várj, majd rád gázolok.”~De az óriás amint rálépett
810 20| kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások elszomorodának~
811 5 | közepett~Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett,~És a tó
812 3 | Amíg jól van dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem
813 1 | ki, galambom! gyere ki, gerlicém!~A csókot, ölelést mindjárt
814 1 | termetére,~Szép hosszú hajára, gömbölyû keblére.~Kisleány szoknyája
815 26| tündérek szemébõl könny gördül;~Leszivárog a könny a föld
816 16| fölött repült egy nagy sereg gólya;~Õszre járt az idõ: ezek
817 20| elég lesz e darab,~Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”~„
818 13| Nehezek nekem már a királyi gondok,~Annakokáért én azokról
819 21| boszorkánytanya.~Erre egy gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához
820 19| János vitéznek ez járt gondolatában;~Amint ezt gondolta, szaladni
821 17| És ment, elmerûlve mély gondolatokba.~„Nem hozok aranyat, nem
822 17| vársz te is már reám.”~Ily gondolatokkal ért a faluvégre,~Érintette
823 2 | Követték ezek a szók a gondolatot:~(S nem mondhatni, hogy
824 3 | gondolta, többet nem is gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte
825 20| mondotta,~Hogy János tréfára gondolhatta volna;~Hát egész készséggel
826 21| János vitéz ekkép kezdett gondolkodni.~Nem volt éj, nem veszett
827 5 | árnyékával~S elméjének sötét gondolkozásával;~Az egész pusztában széjjel
828 20| ebédelt, ki nem találjátok;~Gondolnátok-e, mit? csupa kõsziklákat.~
829 20| sípot tarsolyába,~Kevélyen gondolva nagy diadalmára,~És számos
830 14| tulajdon anyám, úgy viselte gondom.~Kemény az én szívem, teljes
831 17| egy grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait etette,~Jánosnak
832 17| látott mást, csupán egy grifmadár-fészket.~A grifmadár épen fiait
833 17| a fészekhez lassan~És a grifmadárra hirtelen rápattan,~Oldalába
834 4 | pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya... õ észre sem vette.~A
835 2 | álmábul:~„Becstelen teremtés! gyalázatos pára!~Ilyet mersz te tenni
836 20| akkorákra nõttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~Volt
837 26| mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz belõle.~Szõke tündérlyányok
838 23| pikkelyes testöket,~Tündöklõ gyémántnak fényeként reszketett.~A
839 5 | bokor ott,~A harmat apró gyér füveken csillogott;~Oldalvást
840 3 | mintha talán félne,~Markos gyerek volt õ, husz legényen kitett,~
841 14| hogy: a falu árvái.~Már gyerekkoromban hogyha õt láthattam,~Egy
842 12| magyar huszárok.~De nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is
843 1 | rosszul bánnak,~Mostoha gyermeke vagyok én anyámnak.”~Ezeket
844 14| szegényt, hisz ugy sincs gyermekem.”~Hanem volt ám neki haragos
845 13| Minthogy megmentetted kedves gyermekemet,~Vedd el feleségül, legyen
846 27| futamodtak tõle a tündérek,~Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték
847 6 | itéletnapi trombitálás!~Élete gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök
848 6 | Jancsi a beszédet,~Az égõ gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá
849 17| szél támadt, mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó
850 12| hátra,~A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta
851 26| lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre tölti el.~~
852 27| Iluska! a tündérleányok~Gyönyörködõ szemmel mind rábámulának;~
853 13| Nemigen telt benne nagy gyönyörüsége,~Le is ereszkedett tenger
854 1 | térdecskéje~Kukoricza Jancsi gyönyörûségére.~Mert a pázsit fölött heverészõ
855 23| hajnal rásütött arcára.~Gyönyörûséges volt, amit ekkor látott,~
856 19| Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj hiába;~Eredj máshova, tán
857 18| ily mennykõcsapás, ilyen gyötrelem ért!”~Kifáradt végre õt
858 5 | keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal
859 25| megszakadt.~Igen feltüzelte ez a gyõzedelem,~Azért, mint tennap, most
860 13| mindent vacsorára,~Az én gyõzedelmes vitézim számára.”~„Király
861 7 | lettek katonapajtási,~Nem gyõzték szépségét, erejét csodálni,~
862 21| idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország gyülésére~A sötét
863 21| Most is gyülekeznek ország gyülésére~A sötét tartomány kellõ
864 21| birtoka, tanyája.~Ország gyülését õkelmök itt tartanak,~Éjfél
865 21| S minthogy minden ember gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju
866 27| beveté a rózsát a tónak habjába;~Nem sok híja volt, hogy
867 2 | haladott sietve,~A patak habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt
868 1 | nem ám a patak csillámló habjára,~Hanem a patakban egy szõke
869 27| Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~
870 5 | Sem erdõ, sem holló õt nem háborgatván,~Kukoricza Jancsi ment a
871 12| követ által izent nekik hadat.~Visszajött a követ, harsog
872 12| mihelyest a föld szélére hágott.~Megszólalt a sereg harsány
873 14| Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam vesztére,~Tarthatnék-e számot
874 25| közelébe lépett.~Uram ne hagyj el! itt volt ám szörnyû
875 14| asszony ily szavakkal:~„Hagyjon kend föl, apjok, azzal a
876 4 | Örökre elmegyek, örökre itt hagylak!”~Most a boldogtalan mindent
877 20| tovább kell mennem,~Itt hagyok valakit királynak helyettem.~
878 14| sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett a karjára,~
879 11| templom kincsét,~És üresen hagytak minden borospincét.~Látni
880 22| egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva maga után piros alkonyatot;~
881 26| Szõke tündérlyányok sárga hajaikat~Szálanként keresztülhúzzák
882 23| most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már meg is indult,
883 1 | karcsu termetére,~Szép hosszú hajára, gömbölyû keblére.~Kisleány
884 23| tetején jára,~Hogy a kelõ hajnal rásütött arcára.~Gyönyörûséges
885 23| világot.~Haldoklófélben volt a hajnali csillag,~Halovány sugára
886 26| nap lenyugovása,~Örökös hajnalnak játszik pirossága.~Benne
887 17| fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
888 16| távol.~Egyszer János vitéz a hajófödélen~Sétált föl s alá az est
889 17| izrõl porrá törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~A holttesteket
890 17| szanaszerte;~Egy villám a hajót izrõl porrá törte.~Látszik
891 3 | nekiszánva magát,~Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.~„Majd
892 21| elkapta,~És a levegõbe magasra hajtotta.~Igy találták meg az utolsó
893 1 | szoknyája térdig föl van hajtva,~Mivelhogy ruhákat mos a
894 6 | ég;~Bizonyára ugy lesz - hál’ a jóistennek!~Bemegyek
895 12| hogy hálám irántad nagy.~Háladatosságból én mindent megteszek,~Hogyha
896 20| az erdõben mindig beljebb haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás
897 10| Eztán nem sokára lejtõsen haladtak,~Alacsonyodtak már a hegyek
898 16| Mialatt a gálya ment sebes haladva;~De jó messze volt még szép
899 23| Sima hátán néha apró tarka halak,~S ha napsugár érte pikkelyes
900 18| meg galambom? mi baj lett halála?”~Kérdé, s a menyecske ezt
901 20| elszomorodának~Keserves halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban
902 19| nekem halált hoz,~Látom, a halálért kell fordulnom máshoz.~Máshoz
903 25| a három medve egy lett a halállal.~„Ez elég lesz mára,” János
904 1 | Ne hagyd, hogy szeretõd halálra epedjen.”~Kicsalta a leányt
905 17| lelketlen habok?~Hej biz a haláltól õ sem volt már messze,~De
906 12| Csak annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.~Háladatosságból
907 15| házasságra;~Hanem amit nyujtok hálámnak fejében,~Elfogadását nem
908 23| halászkunyhó álla;~Öreg volt a halász, térdig ért szakálla,~Épen
909 23| reszketett.~A tengerparton kis halászkunyhó álla;~Öreg volt a halász,
910 5 | keresett,~És a tó közepén gyors halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal le s
911 17| szikla tetejére.~Elõször is hálát adott az istennek,~Hogy
912 23| hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben volt a hajnali csillag,~
913 4 | Ballagott, ballagott a halk éjszakában,~Csak nehéz subája
914 21| Egybegyülekezve mind a boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz
915 12| fölkelt,~De nem lát és nem hall olyat minden reggel,~Mint
916 13| valának,~Nagy csodálkozással hallák a huszárok.~János vitéz
917 21| Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás volt
918 11| bujdosó király ily szókat hallatott:~„Ugye, barátim, hogy keserves
919 13| legyen.~Derék János vitéz halld most beszédemet:~Minthogy
920 15| történetét,~Nem hagyta hidegen a hallgatók szivét;~A királylyány arcát
921 15| sok „szerencsés jó utat” hallhata,~S szemeikkel néztek mindaddig
922 24| sziget?”~„Tündérország, róla hallhattál eleget.~Tündérország; ott
923 2 | Hanem most már elég, hallja-e kend, anyjuk?~Fogja be a
924 11| egymaga volt csak~Meg nem hallója az elmondott dolognak;~Jancsinak
925 12| minden reggel,~Mint amilyet hallott, mint amilyet látott~Mindjárt,
926 4 | Magasan röpûltek, azok sem hallották.~Ballagott, ballagott a
927 14| tettetett bútól fakadt sírva halmán;~Hogyne? az istenben boldogult
928 14| De nevelõanyám sírjának halmára~Hullottak könnyeim zápornak
929 12| élhetetlen!~Kezem által halni vagy te érdemetlen.~Hordd
930 17| Le is szállott végre egy halom tetején,~Alig tudott venni
931 22| sötétségben megállt,~S valami halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát
932 23| szakálla,~Épen mostan akart hálót vetni vízbe,~János odament
933 27| nõtt ki az a rózsa,~Igy halottaiból õt föltámasztotta.~Mindent
934 13| S hollósereget, mely a halottakra szállt;~Nemigen telt benne
935 6 | sebesebben~E szókra, sem nem lett haloványabb színben;~A zsiványkapitány
936 18| elszenderûlt volna,~„Hogy halt meg galambom? mi baj lett
937 21| meg az utolsó boszorkányt~Halva, János vitéz faluja határán;~
938 22| feltátja,~S fehér lepedõben halvány kisértetek~A sírok torkából
939 13| Elkészítettem már mindent hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd
940 21| tüzet,~A tûz minden seprõt hamuvá égetett.~Az óriásoktól azután
941 27| meg:~„Te egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!~Mutasd meg
942 13| szakácsot,”~A király mellett egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem
943 18| El-elakadt a nagy fájdalomtól hangja:~„Miért nem estem el háború
944 13| szakács szavai kedvesen hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~
945 22| ócska temetõhely,~Harcoltak hantjai a rontó idõvel.~Mikor az
946 18| János eltántorgott kedvese hantjától.~Még egyszer visszatért.
947 5 | a tó vize sûrû buborékot hánya.~Jó hosszú botjára Jancsi
948 17| gyönge.~Zokogott a tenger hánykodó hulláma~A zugó fergeteg
949 1 | mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~~
950 10| a sereg izzadott,~Le is hányt magáról dolmányt, nyakravalót...~
951 17| hegyen-völgyön túlszállt.~Hányta volna le a madár nyakra-fõre,~
952 21| benn csak ugy hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~
953 11| szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~Magát a királyt is kiûzték
954 14| kend föl, apjok, azzal a haraggal.~Hiszen ott kinn csak nem
955 21| ugy vágta a földhöz dühös haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények
956 3 | világosan látta,~Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája;~S ha
957 12| innen, vidd hírûl hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép jártak.”~
958 6 | benézett a házba,~Ott a haramjáknak csontvázait látta.~~
959 25| Jánost egyszerre szerteszét harapja;~S mit tesz ez, a dolog
960 10| Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.~Hanem még italhoz
961 20| kapsz, hanem összeharapd.”~„Harapod bizony te, a kínos napodat!~
962 12| kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút
963 12| vezére~Rendbe szedte népét a harcnak jelére;~A rendbe szedett
964 12| is elmegy, s a többiekkel harcol;~Hanem a huszárok bölcs
965 22| volt ez, ócska temetõhely,~Harcoltak hantjai a rontó idõvel.~
966 25| letörölve a sûrü verítéket,~A harmadik kapu közelébe lépett.~Uram
967 12| hágott.~Megszólalt a sereg harsány trombitája,~Minden legény
968 12| hadat.~Visszajött a követ, harsog a trombita,~Rémséges zugással
969 12| Ötakós hordónak elég volna hasa;~A sok boritaltól piroslik
970 12| basa még él mennykõ nagy hasával,~S Kukoricza Jancsit célozza
971 4 | sóhajtani;~A levegõeget daruk hasították,~Magasan röpûltek, azok
972 12| A török csapatnak nagy hasú vezére~Rendbe szedte népét
973 12| az idõ bátorságod,~De mi haszna? hogyha erõd vele szállott.~
974 19| világára,~Melynek elmulását hasztalanul várta.~Keresztülfutott a
975 25| itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt, akkora szája van.~
976 4 | A falu messzire volt már háta megett,~Nem látta lobogni
977 2 | szegény árva kislyány!~Hátad mögött van már a dühös boszorkány;~
978 25| nekigyûrközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan, kardját villogtatva;~Védelmezték
979 23| de fickándoztanak~Sima hátán néha apró tarka halak,~S
980 19| Egy vágtató patak folyt a határ mellett:~Hanem folyónak
981 21| Halva, János vitéz faluja határán;~S minthogy minden ember
982 10| magasabbak,~S mikor a két ország határát elérik,~Már akkor a hegyek
983 10| Franciaország és India határos,~De köztök az út nem nagyon
984 8 | mégis örûlt, hogy elért a határra,~Hogyne örûlt volna? ez
985 12| gyáva török sereg,~Uccu! hátat fordít és futásnak ered,~
986 9 | kapták magokat,~Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~~
987 13| szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevõ napjaimat éljem.”~A király
988 9 | Mentek katonáink csupa havon, fagyon.~No de a magyarság
989 12| magad innen, vidd hírûl hazádnak,~Haramja fiai hogy és mikép
990 16| Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~Ezt gondolta János s több
991 16| régen nem látott kedves hazájáról.~~
992 15| Nem erõtetlek hát, fiam, házasságra;~Hanem amit nyujtok hálámnak
993 6 | veszlek... isten is akarja.~Házat építtetek a falu közepén,~
994 2 | akarja, hogy felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend ezt
995 16| milyen öröm vár rád?~Hogy hazatart kinccsel bõvelkedõ mátkád.~
996 16| kinccsel bõvelkedõ mátkád.~Hazatartok én, hogy végre valahára~
997 6 | kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!~
998 6 | beszédet,~Az égõ gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá födelét
999 6 | legelsõ sugára~Lesütött a háznak füstölgõ romjára,~Pusztult
1000 14| kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál haszontalan,~Kednek gazdasága,
1001 20| sötéten szeme elõtt álla.~Nem hazudok, de volt akkora kapuja,~
|