1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
1002 17| láthatta,~Hogy nem volt hazugság elõbbi szózata.~~
1003 12| meleg egy nap volt ez,~Heggyé emelkedett már a török holttest.~
1004 23| 23~János vitéz egy nagy hegy tetején jára,~Hogy a kelõ
1005 17| sarkantyúját,~S furcsa paripája hegyen-völgyön túlszállt.~Hányta volna
1006 17| rápattan,~Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,~S furcsa paripája
1007 9 | 9~Tatárország hegyes-völgyes tartománya~Messzirõl nézett
1008 10| Elérték végtére tetejét a hegynek;~Itt már oly meleg volt,
1009 18| Halovány hold lépett a napnak helyébe,~Szomorún nézett ki az õszi
1010 21| Örökös homálynak napfény lett helyében,~János vitéz pedig rakatott
1011 23| azt; foglalj a vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj
1012 20| hagyok valakit királynak helyettem.~Már akárki lesz is, az
1013 21| szipirtyó benn csak ugy hemzsegett.~Hánytak a nagy üstbe békát,
1014 2 | Megnézem, mit csinál? ha henyél: jaj neki!”~Jaj neked Iluska,
1015 4 | virágot útközepre vetve,~Hervadó szeretõd jusson majd eszedbe.”~
1016 18| s most a hideg földben~Hervadtan, hidegen vannak mind a ketten.~
1017 7 | 7~Jancsi már hetedhét országon túl jára,~Nem is
1018 24| mérföldet lépett,~Három hétig vitte szörnyü sebességgel,~
1019 12| megijedve.~Törökök vezére hétlófarkú basa,~Ötakós hordónak elég
1020 1 | Õ addig subáján a fûben heverész.~Tenger virág nyílik tarkán
1021 26| virágnyoszolyája,~Örömtõl ittasan heverésznek rája;~Illatterhes szellõk
1022 1 | gyönyörûségére.~Mert a pázsit fölött heverészõ juhász~Kukoricza Jancsi,
1023 14| egy barázdában lelt engem heverve.~Szörnyen sikítottam, sorsomat
1024 13| meghallgatjuk biz azt;~Hiábavalóság, ami téged aggaszt.”~Igy
1025 25| Találós ész sem volt õnála hiányos,~Látta, hogy kardjával nem
1026 9 | Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~Mert Taljánországban örökös
1027 22| kakas szavára,~Testét a hidegtõl borzadás átjárta;~Csipõs
1028 20| azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~
1029 13| Király uram! nem kell híni a szakácsot,”~A király mellett
1030 12| boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy érett uborka.~
1031 26| 26~Tündérországban csak híre sincs a télnek,~Ott örökös
1032 17| Ekkor János vitéz nagy hirtelenséggel~Megkapta a felhõt mind a
1033 12| Hordd el magad innen, vidd hírûl hazádnak,~Haramja fiai hogy
1034 13| el nem fogadhatom.~Hosszú históriát kéne elbeszélnem,~Miért
1035 14| keservesen;~Meg is tette volna, hiszem az egy istent,~(Mert szavának
1036 14| szeretni, csodálni!~Ugy hítak minket, hogy: a falu árvái.~
1037 12| amíg utolérte,~„Megállj, a hitedet!” kiáltott feléje,~„Állj
1038 13| huszároknak;~Nemigen sokáig hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt
1039 20| leszünk, mihelyest jobbágyidat hívod.”~Az öreg óriás ezeket mondotta,~
1040 14| hát?... Mindennek elõtte~Hogyan tettem szert a Kukoricza
1041 3 | etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj elõlem, többé
1042 5 | Mikor a nap fölkelt, s a holdat elküldte,~A puszta, mint
1043 13| csak a véres halált,~S hollósereget, mely a halottakra szállt;~
1044 19| emelnie fejét,~Mintha nézné holmi toronynak tetejét.~Óriások
1045 12| Heggyé emelkedett már a török holttest.~De a basa még él mennykõ
1046 17| hajónak diribje-darabja,~A holttesteket a tenger elsodorja.~Hát
1047 21| Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~S derûlt lassanként a sötétség
1048 18| Szomorún nézett ki az õszi homályból,~János eltántorgott kedvese
1049 21| kiderült végképen,~Örökös homálynak napfény lett helyében,~János
1050 17| menyecske szeme könnytõl lett homályos.~„Hol van Iluska, hol?”
1051 20| kezével.~A kõ úgy a király homlokához koppant,~Hogy az agyveleje
1052 13| Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra teszem a fényes koronát,~
1053 12| halni vagy te érdemetlen.~Hordd el magad innen, vidd hírûl
1054 6 | díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~
1055 17| zörgése,~Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása;~Szüretre készûlt
1056 12| hétlófarkú basa,~Ötakós hordónak elég volna hasa;~A sok boritaltól
1057 23| nem vihetlek,~Se vége, se hossza ennek a tengernek.”~„Az
1058 26| Mikor a szivárványt jó hosszúra fonták,~Ékesítik vele a
1059 19| Ezen az úton itt vajjon hova jutnak?”~Kérdé János vitéz
1060 19| vagy az, ki nekem halált hoz,~Látom, a halálért kell
1061 6 | aprókat kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~
1062 12| nagy tusáját,~Emlékezetébe hozván Iluskáját.~Nyájasdadon így
1063 20| követelem:~Amidõn a szükség úgy hozza magával,~Nálam teremjenek
1064 6 | kincsekkel legyek boldog, gazdag?~Hozzájok sem nyúlok... azt én nem
1065 20| Hát még meg a varjúk!... hú, azok voltak ám!~Látott
1066 5 | ahonnan jött,~Iluskája pihent hû karjai között,~Mikor a kisleányt
1067 19| Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~Ezt a török vértõl rozsda
1068 11| Sorsán szánakozó könnyet hullatának.~A bujdosó király ily szókat
1069 4 | hideg tél.~Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,~Jancsi letörölte
1070 17| égiháború,~Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;~Egy villám
1071 12| kettéhasította,~Jobbra-balra hullott izzadó lováról,~Igy múlt
1072 5 | Szörnyen zengett az ég, hullt az istennyila;~Végtére megnyílt
1073 21| hûséget.~Ezek igérték, hogy hûségesek lesznek,~S János vitéz jobbra
1074 21| Szivükre kötvén a jobbágyi hûséget.~Ezek igérték, hogy hûségesek
1075 14| hûséges legyek -~Tudtuk, hogy hûségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért
1076 3 | kitett,~Noha nem érte meg még husszor a telet.~Csak azért futott,
1077 3 | félne,~Markos gyerek volt õ, husz legényen kitett,~Noha nem
1078 13| hangzottak~Füleiben a jó magyar huszároknak;~Nemigen sokáig hívatták
1079 17| helyett~Látott a pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz helyen
1080 21| 21~Nem bizonyos, mennyi ideig haladott,~De annyi bizonyos,
1081 21| Boszorkányoknak a sötétség országa~Rég ideje a, hogy birtoka, tanyája.~
1082 13| az nem messzire állt...~Idekisérték hát a francia királyt.~Alighogy
1083 21| tartanak,~Éjfél idejében idelovaglanak.~Most is gyülekeznek ország
1084 17| öröm szemébe könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen
1085 14| szavának állott õ minden idõbe’)~Ha le nem szállt volna
1086 18| Végiggondolta a régi szép idõket,~Mikor még Iluska tiszta
1087 22| Harcoltak hantjai a rontó idõvel.~Mikor az éjfélnek jött
1088 8 | fejedelme~A magyar sereget ekkép idvezelte:~„Hogy mikép mertek ti szembeszállni
1089 12| másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az életet szeretem...~
1090 12| vitéz!~Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az
1091 13| Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor a királynak ily
1092 17| álmából ébredne:~„Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez ment?~
1093 16| õneki mindazt elengedem.~S igazság szerint õ oka szerencsémnek:~
1094 21| a jobbágyi hûséget.~Ezek igérték, hogy hûségesek lesznek,~
1095 6 | zsiványkapitány fenyegetésire~Meg nem ijedt hangon ily módon felele:~„
1096 8 | emberhússal élünk?”~Nagy volt ijedtsége szegény magyaroknak,~Minthogy
1097 26| ittasan heverésznek rája;~Illatterhes szellõk lanyha fuvallatja~
1098 2 | felgyujtsam a házát,~Meg ne illesse kend ezt a szegény árvát.~
1099 27| Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték õt nyájas enyelgõ beszéddel,~
1100 7 | Lyányokra nézve ami Jancsit illeti,~Egyetlenegy leány sem tetszett
1101 4 | ragyogása nézett:~Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~Maga
1102 17| a kis szomszédlány,~Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam...”~„
1103 21| János ebbe’ a banyába’?~Hát Iluskájának mostohaanyjára.~„De, kiáltott
1104 11| jára:~Visszaemlékezett szép Iluskájára.~~
1105 16| Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly régen nem látott
1106 14| Mert ha nem bírhatom kedves Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit
1107 2 | piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának gonosz mostohája;~Hol marad,
1108 16| hírt mondanának,~Jó hírt Iluskáról, szép Iluskájáról,~S oly
1109 27| látott, mit látott!~Látta Iluskává válni a virágot.~Eszeveszettséggel
1110 2 | betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,~Hogy
1111 16| akadályozhatta.~János gondolatja ilyenforma vala:~„Hej Iluskám, lelkem
1112 2 | teremtés! gyalázatos pára!~Ilyet mersz te tenni világnak
1113 6 | tettetett jókedvvel szólt ilyeténképen:~„Cimborátok vagyok, itt
1114 6 | dõltek,~Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg:~„Jó éjszakát!...
1115 19| S nagy bosszankodással im ezeket mondja:~„Nem nekem...
1116 13| éljem.”~A király szavai ím ezek valának,~Nagy csodálkozással
1117 20| kegyelmezz!~Mert mi téged ime királynak fogadunk,~Csak
1118 2 | most vette csak észre,~Hogy imitt-amott van egy-kettõ belõle.~~
1119 10| Lengyelek földérõl pedig Indiába;~Franciaország és India
1120 7 | mentek, s beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak a leányok.~
1121 3 | kaput.~Kapu elõtt állt az indulatos gazda,~Szokás szerint a
1122 4 | számmal,~Jancsi letörölte inge bõ ujjával.~Indult; nem
1123 23| nincsen pénzem,~Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem.”~„Fiam,
1124 19| mi érte, szerencse vagy inség?~Majd meghalljuk azt is,
1125 18| a rosz pára,~Mert jutott inséges koldusok botjára.~Aztán
1126 11| küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„
1127 24| elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább nem
1128 12| királyhoz ilyen tanácsot intéze:~„Nem, kegyelmes király!
1129 15| szánakozás.~A király e szókat intézte hozzája:~„Nem erõtetlek
1130 14| Akinek én sehogy sem voltam ínyére.~Hej, amikor engem az ottan
1131 12| annyit mondok, hogy hálám irántad nagy.~Háladatosságból én
1132 21| tüzet~János vitéz s annak irányán sietett.~Mikor János vitéz
1133 8 | fejedelem,~De még meg is írta az úti levelet,~Hogy senki
1134 13| vitéz beszélt, amint itt írva áll:~~
1135 17| Ismer-e még engem? nem is ismer talán?~Tudja, én vagyok
1136 17| ismét beszédét mellette:~„Ismer-e még engem? nem is ismer
1137 8 | ez ártani neked,~Igen jól ismerem én a magyar népet,~Kedvemért
1138 17| szüretre menõkre,~Azok sem ismertek a megérkezõre;~A falu hosszában
1139 7 | hogy eddig csak szamarat ismértem,~Mivelhogy juhászság volt
1140 26| tündérleányok~Halált nem ismerve élnek boldogságnak;~Nem
1141 14| Ha felcsuporodik a kis istenadta,~Nem kell kednek bérest,
1142 14| sírva halmán;~Hogyne? az istenben boldogult jó lélek’~Kedvezett,
1143 6 | és Éva a paradicsomban...~Istenem teremtõm! mit beszélek én
1144 14| Meg-meghusángolt õ amugy istenesen.~Munka s ütleg között ekkép
1145 17| Elõször is hálát adott az istennek,~Hogy életét ekkép szabadította
1146 5 | zengett az ég, hullt az istennyila;~Végtére megnyílt a felhõk
1147 14| tette volna, hiszem az egy istent,~(Mert szavának állott õ
1148 2 | csúfjára?~Lopod a napot, és istentelenkedel...~Nézze meg az ember...
1149 24| bejárás oda,~Õrizi kapuját sok iszonyú csoda...”~„Ne gondolj te
1150 26| szükséges nekik sem étel, sem ital,~Élnek a szerelem édes csókjaival.~
1151 10| harapni lehet.~Hanem még italhoz is furcsán jutottak:~Ha
1152 6 | titeket sem más,~Majd csak az itéletnapi trombitálás!~Élete gyertyáját
1153 26| virágnyoszolyája,~Örömtõl ittasan heverésznek rája;~Illatterhes
1154 13| király beszédének,~Aki egyet ivott, azután köhhentett,~S végre
1155 16| Ezt gondolta János s több ízben gondolta,~Mialatt a gálya
1156 14| aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni elkezdett a szívem!~Csak
1157 12| akadt,~És egy követ által izent nekik hadat.~Visszajött
1158 17| szanaszerte;~Egy villám a hajót izrõl porrá törte.~Látszik a hajónak
1159 20| különben száraz ebédünket~Ízrõl porrá morzsolt testeddel
1160 12| kettéhasította,~Jobbra-balra hullott izzadó lováról,~Igy múlt ki õkelme
1161 11| leányom, hát édes leányom?”~Jajdult föl a király, „õtet hol
1162 8 | beutazta,~S ekkor Magyarország jámbor lelkü népe~Igen becsületes
1163 6 | nem tréfadolog;~De az én Jancsimnak helyén állt a szíve,~Azért
1164 17| föld felé mindinkább közel jár.~Le is szállott végre egy
1165 6 | 6~Az idõ járása éjfél lehetett már,~Mikor
1166 23| éltemnek szüksége.~De micsoda járat vetett téged ide?~Az óperenciás
1167 17| népeket.~„Tán rosz helyen járok” gondolta magában,~És a
1168 13| öldöklésben a derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~
1169 14| ottan meglátott,~Ugyancsak járták a cifra káromlások.~Engesztelte
1170 14| mentem a világnak.~Bujdosva jártam a világot széltére,~Mígnem
1171 14| vasárnap eljött,~És vele játszhattam a gyerekek között.~Hát mikor
1172 26| lenyugovása,~Örökös hajnalnak játszik pirossága.~Benne tündérfiak
1173 11| törökök ott már raboltak javába’;~Kirabolták a sok gazdag
1174 25| ám szörnyû strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt rémes látása.~
1175 12| Volt a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták
1176 12| Rendbe szedte népét a harcnak jelére;~A rendbe szedett nép ugyancsak
1177 8 | tatár császárral, kivel jóbarát volt,~Kiengesztelésûl ily
1178 8 | szavakat váltott:~„Kedves jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet
1179 21| vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hûséget.~Ezek igérték, hogy
1180 20| S ott leszünk, mihelyest jobbágyidat hívod.”~Az öreg óriás ezeket
1181 20| esengett,~„Fogadj el örökös jobbágyidúl minket.”~Felelt János vitéz: „
1182 24| Vigy oda hát engem, hûséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte
1183 7 | Hát hisz akkor én meg még jobban szeretném,~Ha magamat lóra,
1184 12| török basát kettéhasította,~Jobbra-balra hullott izzadó lováról,~
1185 17| menekvés.~Sötét felhõ is jön; a világ elborúl,~Egyszerre
1186 20| megkinálta:~„Ha már itt vagy, jöszte és ebédelj velünk,~Ha nem
1187 11| lángját,~Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~
1188 12| dobbant meg a szíve,~E vészt jövendölõ zajra megijedve.~Törökök
1189 17| Másnap, amint az ég alja jövendölte,~Csakugyan szél támadt,
1190 6 | Ezt mondta, nyugodtan a jövendõt várva,~A tizenkét zsivány
1191 7 | fegyverekre lõtte.~Katonák jövének, gyönyörû huszárok,~A nap
1192 19| mellett:~Hanem folyónak is jóformán beillett.~A pataknál állt
1193 4 | eredj, ha menned kell!~A jóisten legyen minden lépéseddel.~
1194 6 | Bizonyára ugy lesz - hál’ a jóistennek!~Bemegyek az éjre, benne
1195 6 | viseld terhedet,~Bízd a jóistenre árva életedet!”~Mikor elvégezte
1196 5 | délibáb.~A kis ebéd neki jóízûen esett,~Megszomjazott rá,
1197 14| lyány volt.~Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig
1198 13| csatahely mellett volt egy jókora tó,~Tiszta szõke vizet magába
1199 14| Kukoricza nevet.~Egy gazdaember jólelkü felesége~- Amint õ nekem
1200 13| reám nézve nem érdemlett jóság;~Egyszersmind azt is ki
1201 13| kéne elbeszélnem,~Miért e jósággal lehetetlen élnem;~De attól
1202 13| nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem fogadhatom.~Hosszú
1203 8 | jára~Szerecsenországnak jószívû királya.~Ez a magyaroknak
1204 20| az ebédet;~De az óriások jószivü királya~Az ebéddel õt ily
1205 14| Kednek gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik a
1206 1 | pázsit fölött heverészõ juhász~Kukoricza Jancsi, ki is
1207 1 | nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár fölkel subájáról,~Közelebb
1208 1 | sugára~Az ég tetejérõl a juhászbojtárra.~Fölösleges dolog sütnie
1209 1 | dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.~
1210 7 | szamarat ismértem,~Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.~De magyar
1211 14| Nem kell kednek bérest, juhászt fogadnia.”~Valahogy, valahogy
1212 4 | úgyis mindegy volt, akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek
1213 16| oka szerencsémnek:~Meg is jutalmazom, mihelyt hazaérek.”~Ezt
1214 17| édes lesz nekem e keserû jutalom.”~De a menyecskének orcáján
1215 19| az úton itt vajjon hova jutnak?”~Kérdé János vitéz egy
1216 23| már igy átmegyek, akárhová jutok.~Van még egy mód hátra...
1217 20| kõszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „ráforrt a gégédre!”~
1218 6 | éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~Hazaviszem
1219 22| a kisértet mind eltûnt a kakasszóval.~János is felébredt a kakas
1220 5 | rá, a tóhoz közeledett,~Kalapjának belemártá karimáját,~Ekkép
1221 5 | Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszõrû subáját meg kifordította,~
1222 19| föltartotta,~Belelépett a nagy kamasz és elbõdült,~S hogy lábát
1223 11| Egész paradicsom, egész kis Kánaán,~Azért is vásott rá a törökök
1224 13| derék vitézek.~Járta már a kancsó isten igazába’,~Ekkor a
1225 2 | dolgozik eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.~
1226 6 | Erre a zsiványok fegyverhez kapának,~Jancsinak rohantak, s szólt
1227 23| vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj meg jól a hajamba.”~És már
1228 16| megindult gálya,~Szélbe kapaszkodott széles vitorlája,~De sebesebben
1229 6 | Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek embere,
1230 22| ember!” e szót kiáltotta,~„Kapjuk fel, vigyük el! mért olyan
1231 17| tudott mást tenni, a szívéhez kapott,~Mintha ki akarná tépni
1232 27| láta.~A rózsaszín fénytõl kápráztak szemei,~Alighogy merészelt
1233 20| e darab,~Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”~„Harapod
1234 9 | Aztán meg, ha fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak s hátokra
1235 25| nagy sárkánykígyó áll itt a kapuban;~Elnyelne hat ökröt, akkora
1236 25| akkép cselekedett,~Második kapuhoz másnap közeledett.~De már
1237 20| hazudok, de volt akkora kapuja,~Hogy, hogy... biz én nem
1238 25| kissé megpihenek,~Holnap egy kapuval ismét beljebb megyek.”~És
1239 13| Köszönöm szépen a kelmed jó’karatját,~Amely reám nézve nem érdemlett
1240 1 | kislyányra,~A szõke kislyánynak karcsu termetére,~Szép hosszú hajára,
1241 19| amely szívét rágta,~Másik a kardja volt, bedugva hüvelybe,~
1242 25| õnála hiányos,~Látta, hogy kardjával nem boldogúl itten,~Más
1243 11| Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~Magát a királyt
1244 25| szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~A sárkány azonnal
1245 22| kisértetek,~És körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak utána,
1246 5 | közeledett,~Kalapjának belemártá karimáját,~Ekkép enyhítette égõ szomjuságát.~
1247 5 | támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszõrû subáját
1248 5 | jött,~Iluskája pihent hû karjai között,~Mikor a kisleányt
1249 12| csak maradj te hátra,~A te karjaid már gyöngék a csatára;~Tudom,
1250 14| hagyott a földön, felvett a karjára,~És hazafelé ezt gondolta
1251 5 | Ott õt köszöntötte holló károgása,~Mely épen egy esett vadnak
1252 21| utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~Sötétség országa
1253 14| Ugyancsak járták a cifra káromlások.~Engesztelte a jó asszony
1254 17| beszélek.”~Bevezette Jánost, karszékbe ültette,~S így folytatta
1255 12| De bezzeg elérték, le is kaszabolták;~Hullottak a fejek elõttök,
1256 9 | örökös tél vagyon;~Mentek katonáink csupa havon, fagyon.~No
1257 7 | volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~Nem gyõzték szépségét,
1258 22| bútól egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~Nem
1259 27| termett kedvesének,~Levette keblérõl, s ekkép szólítá meg:~„Te
1260 19| ördögnek jó napja.”~„Be rosz kedvben vagyunk” felelt neki János.~„
1261 12| mindent megteszek,~Hogyha kedved tartja, feleséged leszek.”~
1262 8 | át országodon õket.”~„A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~
1263 8 | ismerem én a magyar népet,~Kedvemért bocsásd át országodon õket.”~„
1264 4 | Jancsinak látása nem esett kedvére,~Mert megijedt tõle, s ily
1265 27| egyetlen kincsem! hamva kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én
1266 13| szobában.”~A szakács szavai kedvesen hangzottak~Füleiben a jó
1267 27| rózsát, mely sírján termett kedvesének,~Levette keblérõl, s ekkép
1268 27| Csak János vitéznek akkori kedvét nem,~Mikor Iluskáját a vizbõl
1269 14| istenben boldogult jó lélek’~Kedvezett, amiben lehetett, szegénynek.~
1270 17| a markában...~„Kit keres kegyelmed?” nyájasan kérdezte~János
1271 14| Tarthatnék-e számot isten kegyelmére?~Aztán nem lesz ez a háznál
1272 7 | világ bujdosója vagyok;~Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék,~A ragyogó
1273 13| megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenûl bántak a törökkel,~Csak
1274 5 | szalonnáját.~Nézte õt a kék ég, a fényes nap... alább~
1275 24| érhették el.~Egyszer a távolság kékellõ ködében,~Jánosnak valami
1276 5 | szélnek szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka szivárvány.~Subájáról
1277 5 | széltében;~Nagy égiháború volt keletkezõben.~Oly hamar támadott az égiháború,~
1278 6 | a halált nem féled...~Te kellesz minekünk... kezet csapunk
1279 21| gyülésére~A sötét tartomány kellõ közepére.~Egy mélységes
1280 13| attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni
1281 23| hegy tetején jára,~Hogy a kelõ hajnal rásütött arcára.~
1282 26| élnek;~S nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,~Örökös
1283 14| anyám, úgy viselte gondom.~Kemény az én szívem, teljes életemben~
1284 25| másnap közeledett.~De már itt keményebb munka várt ám rája,~Itt
1285 7 | magát fölvetette rája,~De õ keményen ûlt rajta, mint a cövek,~
1286 23| kérdezte:~„Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e
1287 20| is, az mindegy énnekem.~Kendtektõl csupán ez egyet követelem:~
1288 2 | eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.~Most eredj Iluskám.
1289 7 | tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes fejöket.~
1290 22| És körülötte már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a
1291 4 | keblére,~Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne lássa a leány,
1292 20| Csakhogy nagy volt biz az, képzelni is lehet;~Az óriás király
1293 12| Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?~Csak annyit mondok,
1294 17| hol van?”~Szavaiba vágott kérdezõleg János,~A menyecske szeme
1295 23| gázolni ezen a tengeren?”~Kérdi János vitéz „gázolj által
1296 7 | fohászkodva nagyot:~„Én a kerek világ bujdosója vagyok;~
1297 19| a szekér, melyet látott;~Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~
1298 18| kisérõje könnyet ejtett érte.”~Kérelemszavára a szíves menyecske~Jánost
1299 3 | csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés, minden haszontalan.~Most
1300 21| boszorkánysereg gyorsan kirohana;~Keresték a seprõt kétségbeeséssel,~
1301 13| Én a te nevedet másnak keresztelem,~Mától fogva neved János
1302 19| elmulását hasztalanul várta.~Keresztülfutott a patak vize testén;~Veres
1303 26| sárga hajaikat~Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból
1304 4 | száraz kórót szélvésztõl kergetve,~Bujdosó szeretõd jusson
1305 20| beállok ebédre,~Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra
1306 4 | nézett:~Jancsi Iluskáék kertje alatt vala;~Maga sem tudta,
1307 3 | ezért etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~Elpusztulj
1308 6 | miért félteni,~Ha e tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.~Nekem
1309 25| életet.~Hej János vitéznek került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott
1310 14| hiszen vártunk is egyre keservesen;~Meg is tette volna, hiszem
1311 13| valaki, s a szakácsot híja,~Készítsen, ami jó, mindent vacsorára,~
1312 20| gondolhatta volna;~Hát egész készséggel ilyen szókkal felelt:~„Megvallom,
1313 17| hordóknak kongása;~Szüretre készûlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett
1314 27| álmából mintegy föleszméle:~Kétségbeesés szállt szivének tájára,~
1315 21| kirohana;~Keresték a seprõt kétségbeeséssel,~De nem találták, s így
1316 12| megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~Jobbra-balra hullott izzadó
1317 6 | véle:~„Egyet mondok, öcsém, kettõ lesz belõle;~Te derék legény
1318 12| legénynek;~Megállj, én majd kettõt csinálok belõled.”~S akként
1319 20| bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen gondolva nagy diadalmára,~
1320 23| mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre van éltemnek szüksége.~De
1321 21| markából,~Uccu! szaladni kezd, és volt már jó távol.~„
1322 6 | Jancsi a beszédet ilyformán kezdé meg:~„Jó éjszakát!... nem
1323 21| Csakhogy János mindjárt át kezdette látni,~Hogy a barlang nem
1324 22| kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt
1325 14| 14~„Hogy is kezdjem csak hát?... Mindennek elõtte~
1326 12| trombita,~Rémséges zugással kezdõdik a csata;~Acélok csengése,
1327 4 | elõvette kedves furulyáját,~Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~
1328 19| Nógatom lovamat már reggeltõl kezdve;~De csak ugy van, mintha
1329 21| magam döngetem.”~S óriás kezébõl kivette hirtelen,~Hanem
1330 11| Aki visszahozza, számolhat kezére.”~Nagy buzditás volt ez
1331 6 | Te kellesz minekünk... kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás,
1332 17| volt már messze,~De mentõ kezét az ég kiterjesztette,~S
1333 8 | Azért a magyarok védelmére kiáll,~S a tatár császárral, kivel
1334 22| Ember, élõ ember!” e szót kiáltotta,~„Kapjuk fel, vigyük el!
1335 8 | csak már megteszem.”~Szólt kibékülve a tatár fejedelem,~De még
1336 1 | szeretõd halálra epedjen.”~Kicsalta a leányt édes beszédével,~
1337 19| meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~~
1338 19| nagy szeme, szája,~De mégis kicsiny volt az álmélkodásra;~Amire
1339 4 | lássa a leány, hogy könnye kicsordult.~„Most hát, szép Iluskám!
1340 21| hirtelen,~Hanem a boszorkány kicsusszant markából,~Uccu! szaladni
1341 21| utána.~Sötétség országa kiderült végképen,~Örökös homálynak
1342 22| kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek
1343 8 | császárral, kivel jóbarát volt,~Kiengesztelésûl ily szavakat váltott:~„Kedves
1344 18| mennykõcsapás, ilyen gyötrelem ért!”~Kifáradt végre õt kínozni fájdalma,~
1345 24| tovább nem is tett semmi kifogást,~Hanem vitte õtet és a partra
1346 3 | míg a szuszból gazdája kifogyott;~Azután ballagott, megállt,
1347 5 | kalapot,~Nagyszõrû subáját meg kifordította,~Úgy tekintett bele a vad
1348 25| sárkány oldalába.~Végtére kifurta, belõle kimászott,~Kaput
1349 21| virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~De ki
1350 27| Mikor Iluskáját a vizbõl kihozta,~S rég szomjas ajakán égett
1351 2 | egy szóval bántani,~Hogy kihullanak még meglevõ fogai.”~Reszketõ
1352 12| talpon termett szózatára;~Jól kiköszörülték acélszablyáikat,~Azután
1353 20| vitéz: „Elfogadom tehát~Egy kikötéssel a kendtek ajánlatát.~Én
1354 1 | ruhákat mos a fris patakba’;~Kilátszik a vízbõl két szép térdecskéje~
1355 6 | égõ gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá födelét mind
1356 17| gondolta magában,~És a kilincs megint volt már a markában...~„
1357 20| Hogy az agyveleje azonnal kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is
1358 25| Végtére kifurta, belõle kimászott,~Kaput nyit, és látja szép
1359 1 | Jancsi szivem, örömest kimennék,~Ha a mosással oly igen
1360 23| meg is indult, amint ezt kimondta.~~
1361 18| tied leszek.~Ezek után kimult az árnyékvilágból;~A temetõhelye
1362 6 | Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták, de õ aprókat kortyantott.~
1363 17| hozok aranyat, nem hozok kincseket,~De meghozom régi hûséges
1364 6 | vérfoltok ragadtak.~S én ilyen kincsekkel legyek boldog, gazdag?~Hozzájok
1365 6 | éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~
1366 15| legnagyobb zsákot,~János ennyi kincset még csak nem is látott.~„
1367 11| Kincsem vetélkedett Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell
1368 26| válik az aranynak érce,~Kincslesõ emberek nem kis örömére.~
1369 15| tõlem.”~Erre kinyitotta kincstárát a király:~Parancsolatjára
1370 10| Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád
1371 14| sokszor elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~S ott
1372 14| azzal a haraggal.~Hiszen ott kinn csak nem hagyhattam vesztére,~
1373 19| meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen bánat!~Ha nem
1374 18| ért!”~Kifáradt végre õt kínozni fájdalma,~Mintha munkájában
1375 15| tagadod meg tõlem.”~Erre kinyitotta kincstárát a király:~Parancsolatjára
1376 25| széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~
1377 22| Hogy fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledõlt, el is aludt, észre
1378 10| melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád tovább az én galambomat -~
1379 18| teremtésnek;~Kivált mostohája kinzása töré meg.~De meg is lakolt
1380 11| tevéled.~Ez éjjelen által kipihenjük magunk,~Mert hosszú volt
1381 11| ott már raboltak javába’;~Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,~
1382 19| csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak jó nagy
1383 12| huszárok bölcs eszû vezére~A királyhoz ilyen tanácsot intéze:~„
1384 13| 13~Kukoricza Jancsi meg a királyleány~Csatahelyre értek a nap
1385 15| galambjánál.~Búcsuzott a királylyánytól érzékenyûl;~Aztán a tengerhez
1386 27| szemmel mind rábámulának;~Õt királynéjoknak meg is választották,~A tündérfiak
1387 27| A tündérfiak meg Jánost királyokká.~A tündérnemzetség gyönyörû
1388 20| János vitézhez:~„Urunk és királyunk, kegyelmezz, kegyelmezz!~
1389 21| banya volt a soron épen...~Kire ismert János ebbe’ a banyába’?~
1390 23| alig csillog,~Mint gyorsan kiröppent fohász, eltünt végre,~Mikor
1391 21| boszorkánysereg gyorsan kirohana;~Keresték a seprõt kétségbeeséssel,~
1392 18| számmal kisérte;~Minden kisérõje könnyet ejtett érte.”~Kérelemszavára
1393 18| falu népsége nagy számmal kisérte;~Minden kisérõje könnyet
1394 13| A francia királyt várába kisérték;~A csatamezõtõl az nem messzire
1395 1 | hajára, gömbölyû keblére.~Kisleány szoknyája térdig föl van
1396 5 | hû karjai között,~Mikor a kisleányt csókolni akarta,~Hatalmas
1397 2 | neked Iluska, szegény árva kislyány!~Hátad mögött van már a
1398 1 | szõke kislyányra,~A szõke kislyánynak karcsu termetére,~Szép hosszú
1399 1 | Hanem a patakban egy szõke kislyányra,~A szõke kislyánynak karcsu
1400 3 | föl ne gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem tréfaság
1401 27| habokba,~S a föltámadt leányt kiszabadította.~Hát az élet vize volt ez
1402 2 | szája megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt föl
1403 6 | Fölriasztotta a baglyot, bõregeret;~Kiterjesztett szárnyak sebes susogása~
1404 17| messze,~De mentõ kezét az ég kiterjesztette,~S csodálatos módon szabadította
1405 3 | gyerek volt õ, husz legényen kitett,~Noha nem érte meg még husszor
1406 11| hányták,~Magát a királyt is kiûzték várából,~S megfosztották
1407 18| biz a szegény teremtésnek;~Kivált mostohája kinzása töré meg.~
1408 23| Annál inkább vagyok hát kiváncsiságos;~De már igy átmegyek, akárhová
1409 20| még meg ez eledelt;~De ha kivánjátok, megteszem, miért ne?~Társaságotokba
1410 15| de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol lenni máris galambodnál,~
1411 13| Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak hogy e várban
1412 24| én azt meglátni fölötte kivánom.”~„Elvihetlek,” felelt az
1413 20| házba belépett,~Nemigen kivánta meg ezt az ebédet;~De az
1414 19| úgy esett ez, amint csak kivántam.”~János vitéznek ez járt
1415 21| döngetem.”~S óriás kezébõl kivette hirtelen,~Hanem a boszorkány
1416 20| a követ jobb kezével.~A kõ úgy a király homlokához
1417 24| Egyszer a távolság kékellõ ködében,~Jánosnak valami akad meg
1418 15| utána,~Míg a nagy messzeség ködöt nem vont rája.~~
1419 13| Aki egyet ivott, azután köhhentett,~S végre ily szavakkal törte
1420 1 | mulatságom.~Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,~Gyere ki a vízbõl, hadd
1421 17| János vitéz,~Az öröm szemébe könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel
1422 19| volt az zárva,~S csak egy könnycseppet tett szeme pillájára.)~Utóbb
1423 14| sírjának halmára~Hullottak könnyeim zápornak módjára.~Iluska
1424 4 | lett puszta, hideg tél.~Könnyeit Iluska hullatta nagy számmal,~
1425 19| szeme pillájára.)~Utóbb a könnyel is végkép számot vetett,~
1426 18| asztal sarkára,~S megeredt könnyének bõséges forrása,~Amit mondott,
1427 15| királylyány arcát mosta könnyhullatás,~Melynek kútfeje volt bánat
1428 20| elfakadtak sírva...~Minden csepp könnyök egy dézsa víz lett volna.~
1429 17| János,~A menyecske szeme könnytõl lett homályos.~„Hol van
1430 24| veszély fenyegeti.~Nem olyan könnyû ám a bejárás oda,~Õrizi
1431 5 | eget.~Megindult a felhõ könnyü szélnek szárnyán,~Ragyogott
1432 27| tündérnemzetség gyönyörû körében~S kedves Iluskája szeretõ
1433 25| kapuját õrzötte~Félrõfös körmökkel három szilaj medve.~De fáradságosan
1434 5 | sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte káka.~A tónak szélénél a
1435 23| látott,~Meg is állt, hogy körülnézze a világot.~Haldoklófélben
1436 27| szemei,~Alighogy merészelt körültekinteni.~Meg nem futamodtak tõle
1437 13| sokáig hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~
1438 13| beszédet~Alázatos hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen a
1439 23| Tegye meg kend ingyen, köszönettel vészem.”~„Fiam, ha volna,
1440 19| Amire föleszmélt, hogy köszönjön szépen,~János vitéz már
1441 13| hangon ekkép köszöné meg:~„Köszönöm szépen a kelmed jó’karatját,~
1442 5 | erdõnek sötét közepébe;~Ott õt köszöntötte holló károgása,~Mely épen
1443 21| azután bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hûséget.~Ezek
1444 20| Kendtektõl csupán ez egyet követelem:~Amidõn a szükség úgy hozza
1445 13| S csak azután mondta a következõket,~Mikor a lyány ajkán tõle
1446 14| nyájam elszalasztám,~Annak következtén elcsapott a gazdám.~Búcsut
1447 27| meg az utat, én is majd követlek.”~S beveté a rózsát a tónak
1448 2 | mostoha ekképp gondolkodott;~Követték ezek a szók a gondolatot:~(
1449 22| alkony is eltûnt a világról,~Követve fogyó hold sárga világától.~
1450 19| A fazekas rútul a szeme közé néz,~S nagy bosszankodással
1451 6 | helyén állt a szíve,~Azért is közéjük nagy bátran belépe.~„Adjon
1452 17| Vele a föld felé mindinkább közel jár.~Le is szállott végre
1453 1 | Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~Ne hagyd, hogy szeretõd
1454 12| az édesatyádhoz.~Ott majd közelebbrõl vizsgáljuk a dolgot.”~S
1455 7 | fejöket.~Mikor õket Jancsi közeledni látta,~Alig fért meg szíve
1456 27| Gyermekszelídséggel hozzá közelgének,~Illeték õt nyájas enyelgõ
1457 5 | ment a maga utján;~Erdõ közepében sötét ösvényére~Leküldte
1458 21| A sötét tartomány kellõ közepére.~Egy mélységes barlang fogadta
1459 8 | Tatárországnak már elérte közepét;~De itten reája nagy veszedelem
1460 6 | nem kedves az élet, hát közétek,~Bárkik vagytok, egész bátorsággal
1461 7 | Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~Cifra beszéd kéne azt elõsorolni,~
1462 20| Amit bátyánk mondott, közös akaratunk,~Csak ne bánts
1463 10| Franciaország és India határos,~De köztök az út nem nagyon mulatságos.~
1464 1 | szemét nem vetette;~Egy kõhajtásnyira foly tõle a patak,~Bámuló
1465 18| pára,~Mert jutott inséges koldusok botjára.~Aztán meg magát
1466 4 | pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya... õ észre sem vette.~
1467 17| Kocsiknak zörgése, hordóknak kongása;~Szüretre készûlt a falu
1468 17| módon szabadította meg,~Hogy koporsója a habok ne legyenek.~Ragadta
1469 20| úgy a király homlokához koppant,~Hogy az agyveleje azonnal
1470 3 | Jancsi elfutott elõle,~De koránsem azért, mintha talán félne,~
1471 3 | gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem tréfaság a beszéd,~Jancsi
1472 17| hulláma~A zugó fergeteg korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~
1473 16| az est szürkületében.~A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„
1474 13| a fényes koronát,~Fényes koronámért nem is kívánok mást,~Csak
1475 13| Homlokodra teszem a fényes koronát,~Fényes koronámért nem is
1476 4 | néha reám.~Ha látsz száraz kórót szélvésztõl kergetve,~Bujdosó
1477 6 | Kinálgatták, de õ aprókat kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok
1478 20| Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~Szólt s kacagott János „
1479 20| Gondolnátok-e, mit? csupa kõsziklákat.~Mikor János vitéz a házba
1480 20| ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kõsziklát, mi majd téged nyelünk;~
1481 6 | gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök én örökös éjszakát reátok.~
1482 9 | sötét árnyékában.~Itt semmi különös nem történt népünkkel,~Csakhogy
1483 20| János s ekkép elmélkedék:~„A külsejét látom, megnézem belsejét;”~
1484 16| hogy végre valahára~Sok küszködés után legyünk egymás párja.~
1485 9 | történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie kellett a hideggel,~Mert
1486 11| Dárius kincsével,~S most küszködnöm kell a legnagyobb ínséggel.”~
1487 6 | Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid? van-e
1488 14| szert a Kukoricza névre?~Kukorica között találtak engemet,~
1489 14| elmesélte -~Egyszer kinézett a kukoricaföldre,~S ott egy barázdában lelt
1490 21| boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is
1491 3 | hiszen lesz neked!”~Szomorún kullogva gondolta ezeket,~„Gazduramnak
1492 12| Acélok csengése, torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci
1493 15| mosta könnyhullatás,~Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~
1494 14| tartja.~Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~Belefektettük
1495 6 | embere, ki vagy te?~Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~
1496 19| kamasz és elbõdült,~S hogy lábát felkapta: a patakba szédült.~„
1497 22| éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt a föld reszketve dobogott;~
1498 22| lengette a síri füveket,~Lábra szedte magát s utra kerekedett.~~
1499 21| mind a boszorkányok.~Halkan lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa
1500 19| odavesz különben.~Óriások lakják ott azt a vidéket,~Nem jött
1501 18| kinzása töré meg.~De meg is lakolt ám érte a rosz pára,~Mert
|