1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
1502 17| Szüretre készûlt a falu lakossága.~Nem figyelmezett õ szüretre
1503 17| ház felé, ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál be reszketett
1504 11| Látni lehetett sok égõ város lángját,~Kivel szemközt jöttek,
1505 5 | utójára,~Meg alig is bírta már lankadó lába.~Letelepûlt, elõvette
1506 18| vezetõje õt magára hagyta,~Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.~
1507 26| rája;~Illatterhes szellõk lanyha fuvallatja~Õket a nyoszolyán
1508 4 | de képpel elfordult:~Ne lássa a leány, hogy könnye kicsordult.~„
1509 3 | Elpusztulj elõlem, többé ne lássalak!”~Jancsi gazdájából így
1510 17| Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a grifmadárra hirtelen
1511 21| égnek homálya,~S derûlt lassanként a sötétség országa.~Már
1512 27| amit látott, csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytõl kápráztak
1513 4 | Fölkelt, lesietett Jancsi látására.~Jancsinak látása nem esett
1514 14| láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~Örültem is, mikor
1515 4 | látom tán...”~„Jancsikám, látásod ugyis megrémített:~Hagyd
1516 17| De a menyecskének orcáján láthatta,~Hogy nem volt hazugság
1517 14| gyerekkoromban hogyha õt láthattam,~Egy turós lepényért látását
1518 25| kimászott,~Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~~
1519 4 | ilyen beszédet!”~„Utószor látlak én, szivem szép tavasza!~
1520 26| amely világot álmaikban látnak,~Tündérország még csak árnya
1521 20| hisz ugyan volt is mit látnia!~Ebédelt a király s tudj’
1522 6 | hordó ezüst, ez meg arany, látod?...~Nos hát elfogadod a
1523 6 | kortyantott.~Álmot hozott a bor latrok pillájára...~Jancsinak sem
1524 17| hajót izrõl porrá törte.~Látszik a hajónak diribje-darabja,~
1525 6 | erdõ legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ
1526 13| értek a nap alkonyatán.~A leáldozó nap utósó sugára~Vörös szemmel
1527 18| hidegen vannak mind a ketten.~Leáldozott a nap piros verõfénye,~Halovány
1528 2 | marad, hol lehet oly soká leánya?~A rosz vén mostoha ekképp
1529 13| szivárvány.~Hogy az öreg király leányát meglátta,~Reszketõ örömmel
1530 7 | Induláskor gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve ami Jancsit
1531 14| mostohaanyjára.~Ez a kis leányzó volt az én örömem,~Az egyetlen
1532 12| hatalmas tusa keletkezett;~De lecsillapítá szíve nagy tusáját,~Emlékezetébe
1533 22| fáradalmát az éjben kinyugodja.~Ledõlt, el is aludt, észre nem
1534 17| mintsem hogy odalent.~Akkor legalább még egyszer megláthatom,~
1535 4 | furulyáját,~Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~A harmat, mely
1536 1 | Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Õ addig subáján a fûben
1537 1 | ég fiatal szivében,~Ugy legelteti a nyájt a faluvégen.~Faluvégen
1538 16| A kormányos ekkép szólt legényeihez:~„Piros az ég alja: aligha
1539 21| Rajta, törjetek be szaporán, legények!”~Parancsolá János, s azok
1540 3 | Markos gyerek volt õ, husz legényen kitett,~Noha nem érte meg
1541 12| Atyafi! te úgyis sok vagy egy legénynek;~Megállj, én majd kettõt
1542 13| Miután megmosdott az egész legénység,~A francia királyt várába
1543 8 | jóbarátom, ne bántsd e sereget,~Legkisebbet sem fog ez ártani neked,~
1544 6 | Ablakból világít az erdõ legmélyén.~Jancsi e látványra ekkép
1545 21| széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb a dologban az volt,~Hogy
1546 20| dézsa víz lett volna.~A legöregebbik szólt János vitézhez:~„Urunk
1547 22| és éneket kezdettek meg legott,~Lábok alatt a föld reszketve
1548 6 | rája!~Rút életemnek ez a legszebb órája.”~„No, hogy még szebb
1549 16| szorulok.~Gazduram ugyan nem legszebben bánt velem;~Hanem én õneki
1550 18| nõttél, árva kis virágszál,~Légy hûséges társam vándorlásaimnál;~
1551 17| Hogy koporsója a habok ne legyenek.~Ragadta õt a víz magasra,
1552 16| valahára~Sok küszködés után legyünk egymás párja.~Egymás párja
1553 10| az én galambomat -~Mert lehajítanám mostan csillagodat.”~Eztán
1554 22| S valami halomra fejét lehajtotta,~Hogy fáradalmát az éjben
1555 22| ballagott egyszer. A nap lehanyatlott,~Hagyva maga után piros
1556 17| le a madár nyakra-fõre,~Lehányta volna ám, ha bírt volna
1557 18| Jancsi bácsi; ez volt végsõ lehellete:~Jancsikám, Jancsikám, az
1558 13| elbeszélnem,~Miért e jósággal lehetetlen élnem;~De attól tartok,
1559 1 | Kukoricza Jancsi, ki is lehetne más?~Ki pedig a vízben a
1560 7 | kegyelmetekkel egy sorba lehetnék,~A ragyogó nappal farkasszemet
1561 10| csillagodat.”~Eztán nem sokára lejtõsen haladtak,~Alacsonyodtak
1562 5 | botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszõrû
1563 5 | közepében sötét ösvényére~Leküldte világát a hold sárga fénye.~~
1564 14| az istenben boldogult jó lélek’~Kedvezett, amiben lehetett,
1565 17| mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~Benyitott végtére - de
1566 17| tetején,~Alig tudott venni lélekzetet szegény,~János leszállt
1567 12| kaput,~Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”~De a basa
1568 17| jutott?~Õt is elsodorták a lelketlen habok?~Hej biz a haláltól
1569 6 | tehetem,~Nincs elromolva a lelkiismeretem. -~Édes szép Iluskám, csak
1570 12| Kegyelem, kegyelem, nemes lelkû vitéz!~Ha semmi másra nem:
1571 8 | ekkor Magyarország jámbor lelkü népe~Igen becsületes módon
1572 12| teszünk, hogy mire a nap lemegy,~Országodból tova ûzzük
1573 13| Annakokáért én azokról lemondok.~Homlokodra teszem a fényes
1574 22| borzadás átjárta;~Csipõs szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte
1575 10| jutottak át Lengyelországba,~Lengyelek földérõl pedig Indiába;~
1576 10| 10~Ekképen jutottak át Lengyelországba,~Lengyelek földérõl pedig
1577 26| nincsen ott nap kelte, nap lenyugovása,~Örökös hajnalnak játszik
1578 12| lováról, királylyányhoz lépe,~És beletekintett gyönyörû
1579 22| sírhalom feltátja,~S fehér lepedõben halvány kisértetek~A sírok
1580 6 | vagytok, egész bátorsággal lépek.~Azért, ha úgy tetszik,
1581 21| haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb
1582 14| õt láthattam,~Egy turós lepényért látását nem adtam;~Örültem
1583 4 | A jóisten legyen minden lépéseddel.~Ha látsz tört virágot útközepre
1584 2 | fölkapta subáját,~S sebes lépésekkel ment keresni nyáját,~Nagy
1585 20| Mert nem látott minden léptében-nyomában~Olyat, amit látott Óriásországban.~
1586 17| hanem ûlt a széken,~Mert lerogyott volna kínos érzésében;~Nem
1587 4 | jól ismert nótára~Fölkelt, lesietett Jancsi látására.~Jancsinak
1588 6 | föltámadó nap legelsõ sugára~Lesütött a háznak füstölgõ romjára,~
1589 6 | Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül veszlek...
1590 18| rózsabokor nevelkedett.~Leszakította a virágszálat róla,~Elindult
1591 10| mondják, ahányszor egy csillag leszalad,~A földön egy ember élete
1592 12| fiai hogy és mikép jártak.”~Leszállott lováról, királylyányhoz
1593 9 | fáztak, hát kapták magokat,~Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~~
1594 26| tündérek szemébõl könny gördül;~Leszivárog a könny a föld mélységébe,~
1595 21| igérték, hogy hûségesek lesznek,~S János vitéz jobbra és
1596 5 | bírta már lankadó lába.~Letelepûlt, elõvette tarisznyáját,~
1597 4 | hullatta nagy számmal,~Jancsi letörölte inge bõ ujjával.~Indult;
1598 25| még csak meg sem pihen,~De letörölve a sûrü verítéket,~A harmadik
1599 20| elõbb kis darabot törjetek.”~Letört a sziklából valami öt fontot~
1600 7 | rázhatta volna meg.~Bámulói lettek katonapajtási,~Nem gyõzték
1601 21| és a banyát elkapta,~És a levegõbe magasra hajtotta.~Igy találták
1602 4 | egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive lett
1603 20| olyan széles volt a fák levele,~Hogy szûrnek is untig elég
1604 8 | De még meg is írta az úti levelet,~Hogy senki se bántsa a
1605 27| sírján termett kedvesének,~Levette keblérõl, s ekkép szólítá
1606 4 | már háta megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~Mikor
1607 12| Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’,~Ennek Kukoricza Jancsi
1608 2 | tenni világnak csúfjára?~Lopod a napot, és istentelenkedel...~
1609 7 | sugarát a nap fegyverekre lõtte.~Katonák jövének, gyönyörû
1610 19| nagy sárba vágott;~Ütötte lovait a fazekas, szegény,~A szekér
1611 12| Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király erõnek erejével
1612 19| olyan posványos.~Nógatom lovamat már reggeltõl kezdve;~De
1613 7 | Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~Sokat mondott
1614 9 | Leszálltak s hátokra vették a lovokat.~~
1615 12| a dolgot.”~S ló elõtt a lyánnyal lassacskán ballagott.~~
1616 11| megfosztották kedves egyetlen lyányától.~Így találta népünk a francia
1617 7 | gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve ami Jancsit illeti,~
1618 26| Ha a földi ember elõször lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre
1619 25| vitéznek került sok bajába,~Míg lyukat fúrhatott sárkány oldalába.~
1620 25| után egy padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen kissé megpihenek,~
1621 21| tövén nõtt füvet, virágot,~Macskafarkat, kigyót, emberkoponyákat.~
1622 16| Õszre járt az idõ: ezek a madarak~Bizonyosan szülõföldérõl
1623 13| jókora tó,~Tiszta szõke vizet magába foglaló.~De piros volt az
1624 25| széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~Hej János
1625 12| te érdemetlen.~Hordd el magad innen, vidd hírûl hazádnak,~
1626 15| zsákot,~És boldogítsd vele magadat s mátkádat.~Tartóztatnálak,
1627 20| Vidd, kegyelmes urunk, magaddal e sípot,~S ott leszünk,
1628 21| De, kiáltott János, ezt magam döngetem.”~S óriás kezébõl
1629 7 | még jobban szeretném,~Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném;~
1630 14| fenyegetésem zabolán nem tartja.~Magamnak is ugyan kutyául lett dolga,~
1631 10| De aztán a dombok mindig magasabbak,~S mikor a két ország határát
1632 4 | levegõeget daruk hasították,~Magasan röpûltek, azok sem hallották.~
1633 20| Amidõn a szükség úgy hozza magával,~Nálam teremjenek kendtek
1634 11| éjjelen által kipihenjük magunk,~Mert hosszú volt az út,
1635 7 | s a magyar lóra termett,~Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~
1636 8 | szerecsen király:~Azért a magyarok védelmére kiáll,~S a tatár
1637 12| torkok kurjantása~Volt a magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút
1638 8 | egyszer beutazta,~S ekkor Magyarország jámbor lelkü népe~Igen becsületes
1639 8 | mindjárt pártját fogta,~Mert Magyarországot egyszer beutazta,~S ekkor
1640 16| jó messze volt még szép Magyarországtól,~Mert Franciaország esik
1641 27| Iluskája szeretõ ölében~Mai napig János vitéz õkegyelme~
1642 12| a fejek elõttök, mint a mák.~Egyetlenegy nyargal még
1643 25| halállal.~„Ez elég lesz mára,” János ezt gondolta,~Nagy
1644 2 | Iluskának gonosz mostohája;~Hol marad, hol lehet oly soká leánya?~
1645 5 | elõvette tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~Nézte
1646 12| kegyelmes király! csak maradj te hátra,~A te karjaid már
1647 15| Eredj tehát - hanem társid maradjanak;~Éljenek itt néhány mulatságos
1648 15| Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~Kivánkozol lenni máris
1649 20| kendtek ajánlatát.~Én itt nem maradok, mert tovább kell mennem,~
1650 5 | De az õ szivében éjek éje maradt.~Mikor a nap elért az ég
1651 15| maradnál,~Kivánkozol lenni máris galambodnál,~Eredj tehát -
1652 17| kilincs megint volt már a markában...~„Kit keres kegyelmed?”
1653 21| a boszorkány kicsusszant markából,~Uccu! szaladni kezd, és
1654 3 | azért, mintha talán félne,~Markos gyerek volt õ, husz legényen
1655 19| ne gyötörj hiába;~Eredj máshova, tán akadsz jobb tanyára.~
1656 1 | nem sietnék;~Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,~Mostoha
1657 20| kiloccsant.~„Igy híj meg máskor is kõszikla-ebédre,”~Szólt
1658 25| gondolta, akkép cselekedett,~Második kapuhoz másnap közeledett.~
1659 12| nemes lelkû vitéz!~Ha semmi másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú
1660 18| Jancsikám, az isten áldjon meg.~Másvilágon, ha még szeretsz, tied leszek.~
1661 16| hazatart kinccsel bõvelkedõ mátkád.~Hazatartok én, hogy végre
1662 15| boldogítsd vele magadat s mátkádat.~Tartóztatnálak, de tudom,
1663 13| nevedet másnak keresztelem,~Mától fogva neved János vitéz
1664 8 | vidék~Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.~~
1665 20| beljebb haladt;~Sokszor meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert
1666 10| Hát a csillagokban a ló meg-megbotlott.~Amint ballagtak a csillagok
1667 14| a dolgom maga rendiben,~Meg-meghusángolt õ amugy istenesen.~Munka
1668 21| hogy jõjön serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~Közelebb
1669 12| rendbe szedett nép ugyancsak megállott,~Amint megrohanták a magyar
1670 14| összedõlhetett miattam.~Sokszor megbántotta gonosz mostohája...~Isten
1671 9 | Bármi nagy hideg volt, megbirkózott vele;~Aztán meg, ha fáztak,
1672 3 | Jancsi gazdája bõg, mint aki megbõszült:~„Vasvillát, vasvillát!...
1673 21| ember gyülölte, utálta,~Mégcsak a varju sem károgott utána.~
1674 1 | derekát mind a két kezével,~Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,~
1675 14| Csak úgyis voltam ám, mikor megcsókoltam,~Hogy a világ összedõlhetett
1676 17| világ elborúl,~Egyszerre megdördül az égiháború,~Villámok cikáznak,
1677 13| Nem is csoda biz az, mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék
1678 13| Kukoricza Jancsi szinte megérkezett.~Olyan volt mellette az
1679 18| Míg kivánt halálom napja megérkezik.”~~
1680 17| menõkre,~Azok sem ismertek a megérkezõre;~A falu hosszában ekképen
1681 4 | falu messzire volt már háta megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~
1682 5 | elõvette tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~
1683 12| akként cselekedett, amint megfogadta,~Szegény török basát kettéhasította,~
1684 6 | csákányok, pisztolyok...~Ha jól megfontoljuk, ez nem tréfadolog;~De az
1685 17| Itt Iluskáéknál gyakran megfordúltam...”~„Hanem hát beszéljen
1686 11| királyt is kiûzték várából,~S megfosztották kedves egyetlen lyányától.~
1687 23| a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját. A sípnak szavára~
1688 7 | Szólt megint a vezér: „Jól meggondold, földi!~Nem mulatni megyünk,
1689 22| Vándorolgatott az én János vitézem,~Meggyógyult már szive a bútól egészen,~
1690 6 | gyertyával a házból kilépett,~Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~
1691 12| gyöngék a csatára;~Tudom, meghagyta az idõ bátorságod,~De mi
1692 14| Azután hát aztán, hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végképp
1693 13| De csak beszélj, fiam, meghallgatjuk biz azt;~Hiábavalóság, ami
1694 19| szerencse vagy inség?~Majd meghalljuk azt is, várjunk csak kicsinnyég.~~
1695 11| Vagy visszakerítem, vagy meghalok érte.”~Kukoricza Jancsi
1696 23| szól az óriás és nevet,~„Meghiszem azt; foglalj a vállamon
1697 21| valahányszor egy-egy boszorkány megholt,~Mindannyiszor oszlott az
1698 17| nem hozok kincseket,~De meghozom régi hûséges szívemet,~És
1699 19| Ohajtott halálom tán ti meghozzátok.”~Ezeket gondolta s elhagyta
1700 17| korbácsolására.~Volt a hajó népe nagy megijedésben,~Amint szokott lenni olyan
1701 4 | nem esett kedvére,~Mert megijedt tõle, s ily szót csalt nyelvére:~„
1702 12| E vészt jövendölõ zajra megijedve.~Törökök vezére hétlófarkú
1703 21| füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„Rajta, törjetek be szaporán,
1704 23| ezt kérdezte:~„Ha szépen megkérem kendet, öreg bátya,~Átszállít-e
1705 20| Az ebéddel õt ily szépen megkinálta:~„Ha már itt vagy, jöszte
1706 6 | Mondott nekik Jancsi ilyen megköszöntést:~Erre a zsiványok fegyverhez
1707 17| Akkor legalább még egyszer megláthatom,~S édes lesz nekem e keserû
1708 24| hûséges jobbágyom,~Mert én azt meglátni fölötte kivánom.”~„Elvihetlek,”
1709 14| Hej, amikor engem az ottan meglátott,~Ugyancsak járták a cifra
1710 11| bujdosva járt;~Amint õt meglátták a magyar huszárok,~Sorsán
1711 17| reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„Jõjön be már no, hogy
1712 2 | bántani,~Hogy kihullanak még meglevõ fogai.”~Reszketõ kedvese
1713 20| János haragos beszéddel,~S meglódította a követ jobb kezével.~A
1714 3 | magát,~Hazafelé hajtja a megmaradt falkát.~„Majd lesz neked
1715 15| hát János vitéz, lyányom megmentõje,”~Beszélt a király, „ez
1716 13| vizében mosta meg.~Miután megmosdott az egész legénység,~A francia
1717 7 | villogó kardját a napnak megmutatta.~Csillagokat rúgott szilaj
1718 2 | dühös boszorkány;~Nagy szája megnyílik, tüdeje kitágul,~S ily módon
1719 5 | hullt az istennyila;~Végtére megnyílt a felhõk csatornája,~S a
1720 20| hogy majd megugratják,~Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No
1721 19| telhetetlen bánat!~Ha nem tudsz megölni, ne gyötörj hiába;~Eredj
1722 24| ott már a part!” szólt megörvendezve.~„Biz az csak egy sziget,”
1723 13| Rajta megvénültem, rajta megõszültem.~Nehezek nekem már a királyi
1724 17| Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge.~Zokogott a tenger
1725 6 | Hagyjatok ez éjjel itten megpihennem;~Ha nem akarjátok ezt: üssetek
1726 22| ébredett.~Amint egy kisértet õt megpillantotta,~„Ember, élõ ember!” e szót
1727 21| Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt,~S ugy vágta a földhöz dühös
1728 4 | Jancsikám, látásod ugyis megrémített:~Hagyd el az istenért az
1729 12| nem volt gyerekség ez a megrohanás,~Lett is nemsokára szörnyû
1730 12| ugyancsak megállott,~Amint megrohanták a magyar huszárok.~De nem
1731 2 | magát, dolgozik eleget,~És mégsem kap száraz kenyérnél egyebet.~
1732 10| A földön egy ember élete megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz
1733 14| mi reménységünk végképp megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~
1734 25| csak mind a három élete megszakadt.~Igen feltüzelte ez a gyõzedelem,~
1735 14| Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem hagyott a földön, felvett
1736 27| Amint János vitéz mindent megszemléle,~S végtére álmából mintegy
1737 2 | ment keresni nyáját,~Nagy megszeppenéssel most vette csak észre,~Hogy
1738 12| mihelyest a föld szélére hágott.~Megszólalt a sereg harsány trombitája,~
1739 5 | ebéd neki jóízûen esett,~Megszomjazott rá, a tóhoz közeledett,~
1740 11| franciák fölséges királya!~Megtáncoltatjuk mi ezt a gonosz népet,~Ki
1741 20| Csupán egyre kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra elõbb kis darabot
1742 13| hívatták magokat,~Körülülték a megterhelt asztalokat.~Amily kegyetlenûl
1743 23| öreg nyájasan, szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~
1744 12| Háladatosságból én mindent megteszek,~Hogyha kedved tartja, feleséged
1745 7 | természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett, és be is vette közlegénynek.~
1746 6 | Most a kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~Hazaviszem neked,
1747 25| széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört életet.~Hej János vitéznek
1748 20| törõdve azon, hogy majd megugratják,~Megnyitotta a nagy palota
1749 13| élnem;~De attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~S én másnak terhére
1750 19| vetett,~Csupán magát vitte a megunt életet,~Vitte, vitte, vitte
1751 20| készséggel ilyen szókkal felelt:~„Megvallom, nem szoktam még meg ez
1752 2 | egyebet.~Most eredj Iluskám. Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold,
1753 13| széken én sokáig ültem,~Rajta megvénültem, rajta megõszültem.~Nehezek
1754 6 | zsiványnak teremtett.~Éltedet megveted, a halált nem féled...~Te
1755 25| egy kapuval ismét beljebb megyek.”~És amint gondolta, akkép
1756 26| föld mélységébe,~És ennek méhében gyémánt lesz belõle.~Szõke
1757 10| éjjel mentek.~Lassacskán mehettek; nagy akadály volt ott:~
1758 20| biz én nem is tudom, hogy mekkora,~Csakhogy nagy volt biz
1759 1 | A juhásznak úgyis nagy melege vagyon.~Szerelem tüze ég
1760 21| seprõk voltak ott egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép
1761 17| pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében csakhogy el nem állt lélekzete;~
1762 22| érzett.~Ott állott a rózsa mellére akasztva,~Melyet Iluskája
1763 3 | mert világosan látta,~Hogy méltán haragszik oly nagyon gazdája;~
1764 11| ezt a gonosz népet,~Ki ily méltatlanul mert bánni tevéled.~Ez éjjelen
1765 17| hagyta,~És ment, elmerûlve mély gondolatokba.~„Nem hozok
1766 4 | patak vize tükörré lett,~Melybe ezer csillag ragyogása nézett:~
1767 13| egy szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevõ napjaimat éljem.”~
1768 12| testeden mindjárt nyitok kaput,~Melyen által hitvány lelked pokolba
1769 27| beszéddel,~És a szigetbe õt mélyen vezették el.~Amint János
1770 10| mostoha,~Hogy nem tudom, melyik kinek a csillaga;~Nem kínzanád
1771 23| Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre van éltemnek
1772 27| vitéz búsan annak partjára mén,~S a rózsát, mely sírján
1773 8 | a sereg, csak ment, csak mendegélt,~Tatárországnak már elérte
1774 21| lábujjhegyen a kulcslyukhoz mene,~Furcsa dolgokon is akadt
1775 17| látszott sehonnan érkezni menekvés.~Sötét felhõ is jön; a világ
1776 27| életen által én egyedül menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa
1777 19| úton itt? dejsz erre ne menjen,~Nem mondok egyebet;...
1778 12| a szép királylyányhoz:~„Menjünk, rózsám, elébb az édesatyádhoz.~
1779 4 | Jancsi lelkem, eredj, ha menned kell!~A jóisten legyen minden
1780 7 | befogadnának,~Be örömest mennék én is katonának!”~Amint
1781 21| haladott,~De annyi bizonyos, mennél tovább jutott,~Annál sötétebb
1782 20| maradok, mert tovább kell mennem,~Itt hagyok valakit királynak
1783 5 | csókolni akarta,~Hatalmas mennydörgés álmát elzavarta.~Szétnézett
1784 21| 21~Nem bizonyos, mennyi ideig haladott,~De annyi
1785 20| szablyájának;~Minthogy feléje nagy mennyiségben szálltak.~Hát még meg a
1786 18| e világra, miért?~Ha ily mennykõcsapás, ilyen gyötrelem ért!”~Kifáradt
1787 17| figyelmezett õ szüretre menõkre,~Azok sem ismertek a megérkezõre;~
1788 18| virágszálat róla,~Elindult s mentében magában így szóla:~„Ki porából
1789 14| Iluskámnak,~Keserû érzéssel mentem a világnak.~Bujdosva jártam
1790 7 | Jancsi,~Mit érezett, mikor a mentét fölkapta,~S villogó kardját
1791 14| És hazafelé ezt gondolta mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz
1792 17| sem volt már messze,~De mentõ kezét az ég kiterjesztette,~
1793 10| forróság szinte szûnni kezdett,~Mentül beljebb érték a francia
1794 22| Tartományunkba belépni mikép mer õ?”~És odasuhantak mind
1795 6 | ki vagy te?~Hogy lábadat mered tenni e küszöbre.~Vannak-e
1796 27| kápráztak szemei,~Alighogy merészelt körültekinteni.~Meg nem
1797 17| Igy ûlt egy darabig némán merevedve,~Azután szólt, mintha álmából
1798 24| Nagy lába egyszerre fél mérföldet lépett,~Három hétig vitte
1799 20| sudarán,~Lehetett valami két mérföldre tõle,~Mégis akkora volt,
1800 3 | dolgod, föl ne gerjeszd mérgem.”~Kisült, hogy korántsem
1801 6 | szögleten,~Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy láng lett
1802 25| Ráakadt és bele kardvasat merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~
1803 2 | vagy majd betapasztjuk.~Ugy merje kend Ilust egy szóval bántani,~
1804 2 | gyalázatos pára!~Ilyet mersz te tenni világnak csúfjára?~
1805 8 | ekkép idvezelte:~„Hogy mikép mertek ti szembeszállni vélünk?~
1806 6 | Maga volt csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták, de
1807 15| mindaddig utána,~Míg a nagy messzeség ködöt nem vont rája.~~
1808 9 | hegyes-völgyes tartománya~Messzirõl nézett a seregnek utána,~
1809 7 | Mivelhogy juhászság volt a mesterségem.~De magyar vagyok, s a magyar
1810 12| véres verítéket,~Tõle a zöld mezõ vörös tengerré lett.~Hej
1811 20| meg-megállt a csodálkozás miatt,~Mert nem látott minden
1812 14| Hogy a világ összedõlhetett miattam.~Sokszor megbántotta gonosz
1813 1 | faluvégen.~Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Õ addig
1814 3 | minden haszontalan.~Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,~
1815 23| nézett a sík tengerhabokra,~Mik, ugy tetszett, mintha még
1816 21| ott egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép odalovagla.~
1817 4 | 4~Mikorra a patak vize tükörré lett,~
1818 5 | hamar támadott az égiháború,~Mily hamar Jancsinak sorsa lett
1819 16| angyala!~Sejted-e te mostan, milyen öröm vár rád?~Hogy hazatart
1820 17| elsodorja.~Hát János vitéznek milyetén sors jutott?~Õt is elsodorták
1821 15| hallhata,~S szemeikkel néztek mindaddig utána,~Míg a nagy messzeség
1822 21| egy-egy boszorkány megholt,~Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~
1823 14| reménységünk végképp megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy
1824 16| bánt velem;~Hanem én õneki mindazt elengedem.~S igazság szerint
1825 12| meg életem!”~„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~Kezem
1826 13| szavakkal törte meg a csendet:~„Mindenekelõtt is mondd meg a nevedet,~
1827 1 | egyszer sem százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja csak, hányszor.~~
1828 12| életet szeretem...~Vedd el mindenemet, csak hagyd meg életem!”~„
1829 15| legyen tetted bére.~Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd
1830 22| jött rémes órája,~A száját mindenik sírhalom feltátja,~S fehér
1831 21| óriások sem pihentek azalatt,~Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt,~
1832 11| reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek fejében föltéve:~„Vagy visszakerítem,
1833 23| nyájasan, szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger mélysége,~Ami kevésre
1834 14| is kezdjem csak hát?... Mindennek elõtte~Hogyan tettem szert
1835 3 | ballagott~Jobbra is, balra is; s mindevvel mit akar?~Nem tudta, mert
1836 17| elfáradt már,~Vele a föld felé mindinkább közel jár.~Le is szállott
1837 4 | egymástól, mint ágtól a levél;~Mindkettejök szive lett puszta, hideg
1838 6 | nem féled...~Te kellesz minekünk... kezet csapunk véled!~
1839 27| megszemléle,~S végtére álmából mintegy föleszméle:~Kétségbeesés
1840 17| Inkább legyen férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor legalább
1841 12| Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy,~Országodból
1842 12| szállott.~Bízd az isten után mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk,
1843 17| könnycseppeket idéz;~A madár is, mivel szörnyen elfáradt már,~Vele
1844 25| nem boldogúl itten,~Más módot keresett hát, hogy bemehessen.~
1845 2 | szegény árva kislyány!~Hátad mögött van már a dühös boszorkány;~
1846 11| legnagyobb ínséggel.”~A vezér azt mondá vigasztalására:~„Ne busúlj,
1847 12| nyita ki,~Mialatt ily szókat mondanak ajaki:~„Kedves szabadítóm!
1848 16| Mintha azok neki jó hírt mondanának,~Jó hírt Iluskáról, szép
1849 13| csendet:~„Mindenekelõtt is mondd meg a nevedet,~Bátor vitéz,
1850 2 | szók a gondolatot:~(S nem mondhatni, hogy jókedvvel ejtette
1851 14| Aki engem talált, és aki, mondhatom,~Mint tulajdon anyám, úgy
1852 10| ekkép elmélkedett:~„Azt mondják, ahányszor egy csillag leszalad,~
1853 17| mintha álmából ébredne:~„Mondjatok igazat, ugye hogy férjhez
1854 20| száraz ebédünket~Ízrõl porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az
1855 1 | hajtva,~Mivelhogy ruhákat mos a fris patakba’;~Kilátszik
1856 1 | örömest kimennék,~Ha a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek,
1857 12| Futott, futott s talán mostanság is futna,~Hogyha a huszárok
1858 1 | mindjárt elvégzem én;~Aztán a mostohád sincs itt a közelben,~Ne
1859 6 | szerelmes Iluskám!~Cudar mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül
1860 19| A szekér azt mondta: nem mozdulok biz én.~„Adj’ isten jó napot”
1861 23| térét a végtelenségnek.~Nem mozdult a tenger, de fickándoztanak~
1862 19| látom, ott a fûben ember mozog; -~Talpam úgyis viszket,
1863 7 | Jól meggondold, földi!~Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.~
1864 1 | Csak te vagy énnekem minden mulatságom.~Vesd reám sugarát kökényszemeidnek,~
1865 12| hullott izzadó lováról,~Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~
1866 19| Mikor unod már meg örökös munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen
1867 25| János ezt gondolta,~Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„
1868 18| kínozni fájdalma,~Mintha munkájában elszenderûlt volna,~„Hogy
1869 27| kincsem! hamva kedvesemnek!~Mutasd meg az utat, én is majd
1870 27| menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa minden,~Hogy boldogság csak
1871 19| Kérdé János vitéz egy útra mutatva,~Mely az erdõt jobbra végighasította.~„
1872 7 | azt elõsorolni,~A vörös nadrágban mit érezett Jancsi,~Mit
1873 5 | Lekonyította a karimás kalapot,~Nagyszõrû subáját meg kifordította,~
1874 20| szükség úgy hozza magával,~Nálam teremjenek kendtek teljes
1875 21| végképen,~Örökös homálynak napfény lett helyében,~János vitéz
1876 19| tájt õrzõ szemmel nézze;~Napfogyatkozás jött szeme világára,~Melynek
1877 27| Iluskája szeretõ ölében~Mai napig János vitéz õkegyelme~Szép
1878 13| nékem,~Melyben hátralevõ napjaimat éljem.”~A király szavai
1879 20| Harapod bizony te, a kínos napodat!~De fogadom, bele is törik
1880 7 | sorba lehetnék,~A ragyogó nappal farkasszemet néznék.”~Szólt
1881 23| néha apró tarka halak,~S ha napsugár érte pikkelyes testöket,~
1882 17| Jaj, eszem a szívét, a naptól oly veres!~Bizony-bizony
1883 6 | Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott
1884 15| maradjanak;~Éljenek itt néhány mulatságos napnak.”~Ugy
1885 13| megvénültem, rajta megõszültem.~Nehezek nekem már a királyi gondok,~
1886 17| szép Iluskám!~Tudom, hogy nehezen vársz te is már reám.”~Ily
1887 4 | Õ ugyan subáját gondolta nehéznek,~Pedig a szive volt oly
1888 25| három vad oroszlán álla.~Hát nekigyûrközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan,
1889 19| túlpartra jutott,~Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~Végigmetszette
1890 3 | Most hát mihez fogjon? nekiszánva magát,~Hazafelé hajtja a
1891 6 | Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának
1892 20| ballagott János bámulva mód nélkül.~Egyszerre elõtte valami
1893 17| bánatot.~Igy ûlt egy darabig némán merevedve,~Azután szólt,
1894 12| jelére;~A rendbe szedett nép ugyancsak megállott,~Amint
1895 8 | tatárt.~Kutyafejû tatár népek fejedelme~A magyar sereget
1896 17| Látott a pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz helyen járok”
1897 12| hasú vezére~Rendbe szedte népét a harcnak jelére;~A rendbe
1898 7 | Rárontott a török a francia népre;~Franciáknak megyünk mi
1899 18| nincsen innen távol.~A falu népsége nagy számmal kisérte;~Minden
1900 11| egyetlen lyányától.~Így találta népünk a francia királyt,~Széles
1901 9 | semmi különös nem történt népünkkel,~Csakhogy küszködnie kellett
1902 20| amellett ily szavakat mondott:~„Nesze, galuskának elég lesz e
1903 13| keresztelem,~Mától fogva neved János vitéz legyen.~Derék
1904 18| Egyszerû kis rózsabokor nevelkedett.~Leszakította a virágszálat
1905 14| Munka s ütleg között ekkép nevelkedtem,~Részesûltem nagyon kevés
1906 14| hogy könnyet ejtettem,~De nevelõanyám sírjának halmára~Hullottak
1907 13| Kukoricza Jancsi becsületes nevem:~Egy kicsit parasztos, de
1908 14| tettem szert a Kukoricza névre?~Kukorica között találtak
1909 19| fazekas rútul a szeme közé néz,~S nagy bosszankodással
1910 19| Mikor János vitéz a szemébe néze,~Oly magasra kellett emelnie
1911 22| Ha János elmerült annak nézésében.~Igy ballagott egyszer.
1912 19| kellett emelnie fejét,~Mintha nézné holmi toronynak tetejét.~
1913 7 | ragyogó nappal farkasszemet néznék.”~Szólt megint a vezér: „
1914 12| semmi másra nem: ifjuságomra nézz;~Ifjú vagyok még, az életet
1915 6 | pincéjébõl van jó borunk elég,~Nézzük meg a kancsók mélységes
1916 23| foglalj a vállamon helyet.~Így ni, most kapaszkodj meg jól
1917 6 | nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva a lelkiismeretem. -~
1918 24| valami akad meg szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt
1919 19| ez az út olyan posványos.~Nógatom lovamat már reggeltõl kezdve;~
1920 4 | Kezdte rajta fújni legbúsabb nótáját;~A harmat, mely ekkor ellepett
1921 4 | Fekvõhelyérõl a jól ismert nótára~Fölkelt, lesietett Jancsi
1922 20| szunyogok itten akkorákra nõttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol
1923 18| magában így szóla:~„Ki porából nõttél, árva kis virágszál,~Légy
1924 27| fejedelme.~~(Pest, 1844, november-december)~ ~.oOo.~
1925 2 | védelmezésére~Ekkép fakadt ki a nyáj bátor õrzõje;~Azután haragos
1926 1 | nyájt a faluvégen.~Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Õ addig
1927 14| hagyta.~Egyszer én valahogy nyájam elszalasztám,~Annak következtén
1928 27| hozzá közelgének,~Illeték õt nyájas enyelgõ beszéddel,~És a
1929 12| Emlékezetébe hozván Iluskáját.~Nyájasdadon így szólt a szép királylyányhoz:~„
1930 2 | lépésekkel ment keresni nyáját,~Nagy megszeppenéssel most
1931 3 | gondolhatott;~Mert ekkor a nyájjal elérte a kaput.~Kapu elõtt
1932 19| Végigmetszette a csõsz nyaka csigáját.~Nem kelt föl többé
1933 13| Reszketõ örömmel borult a nyakába,~S csak azután mondta a
1934 4 | Csak nehéz subája suhogott nyakában;~Õ ugyan subáját gondolta
1935 17| átszorította derekát és nyakát.~Ment, tudj’ az isten hány
1936 17| Hányta volna le a madár nyakra-fõre,~Lehányta volna ám, ha bírt
1937 10| hányt magáról dolmányt, nyakravalót...~Hogyne az istenért? a
1938 5 | káka közepett~Egy hosszú nyakú gém eledelt keresett,~És
1939 4 | aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében rendes fekvõhelye.~
1940 12| mint a mák.~Egyetlenegy nyargal még lóhalálába’,~Ennek Kukoricza
1941 12| semmit, elájulván.~Soká nyargalt Jancsi, amíg utolérte,~„
1942 1 | 1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~Az ég tetejérõl
1943 20| és ebédelj velünk,~Ha nem nyelsz kõsziklát, mi majd téged
1944 20| kõsziklát, mi majd téged nyelünk;~Fogadd el, különben száraz
1945 6 | szempillantás alatt,~A láng piros nyelve az ég felé szaladt,~Feketévé
1946 2 | eredj Iluskám. Megvan még a nyelved,~Hogy elpanaszold, ha roszúl
1947 4 | megijedt tõle, s ily szót csalt nyelvére:~„Jancsi lelkem, mi lelt?
1948 7 | mondott Jancsi megeredt nyelvével,~De még többet mondott sugárzó
1949 7 | szeretném,~Ha magamat lóra, nyeregbe vethetném;~Mert ha én nem
1950 12| acélszablyáikat,~Azután nyergelték gyorsan a lovakat.~A király
1951 7 | Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~Sokat mondott Jancsi megeredt
1952 21| üst alatt tûz égett.~Ajtó nyilásakor meglátta a tüzet~János vitéz
1953 13| Egyszersmind azt is ki kell nyilatkoztatnom,~Hogy én e jóságot el nem
1954 1 | fûben heverész.~Tenger virág nyílik tarkán körülötte,~De õ a
1955 25| belõle kimászott,~Kaput nyit, és látja szép Tündérországot.~~
1956 12| a királylyány épen most nyita ki,~Mialatt ily szókat mondanak
1957 12| páráját,~Basa fia ilyen szóra nyitá száját:~„Kegyelem, kegyelem,
1958 12| vagy testeden mindjárt nyitok kaput,~Melyen által hitvány
1959 12| Ennek Kukoricza Jancsi ment nyomába.~Hát a török basa fia vágtatott
1960 26| lanyha fuvallatja~Õket a nyoszolyán álomba ringatja.~És amely
1961 6 | susogása~A falombozatok nyugalmát fölrázta.~A föltámadó nap
1962 6 | nem fogom.”~Ezt mondta, nyugodtan a jövendõt várva,~A tizenkét
1963 25| Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen kissé
1964 22| észre nem is véve,~Hogy nem nyugszik máshol, hanem temetõbe’;~
1965 15| házasságra;~Hanem amit nyujtok hálámnak fejében,~Elfogadását
1966 5 | enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.~Nem volt virág, nem
1967 6 | boldog, gazdag?~Hozzájok sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs
1968 21| agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elõvegye,~Az
1969 22| már karéjt képeztenek,~És nyultak utána, de a kakas szólal,~
1970 22| temetõbe’;~Temetõhely volt ez, ócska temetõhely,~Harcoltak hantjai
1971 24| gondolj te azzal, csak vigy el odáig;~Hogy bemehetek-e vagy nem,
1972 17| legyen férjnél, mintsem hogy odalent.~Akkor legalább még egyszer
1973 19| Nem jött ki még onnan, aki odalépett.”~Felelt János vitéz: „Bízza
1974 17| valami jutott az eszébe.~Odalopózkodott a fészekhez lassan~És a
1975 21| Miken a boszorkány-nép odalovagla.~Fölnyalábolta és messzire
1976 23| hálót vetni vízbe,~János odament és tõle ezt kérdezte:~„Ha
1977 22| belépni mikép mer õ?”~És odasuhantak mind a kisértetek,~És körülötte
1978 1 | tõle a patak,~Bámuló szemei odatapadtanak.~De nem ám a patak csillámló
1979 3 | Akárhová lett az, csakhogy már odavan;~Búsulás, keresés, minden
1980 19| Nem mondok egyebet;... odavesz különben.~Óriások lakják
1981 6 | közepén,~Ékes menyecskének odavezetlek én;~Ottan éldegélünk mi
1982 5 | elfogyott erejét.~Az álom õt odavitte, ahonnan jött,~Iluskája
1983 6 | váltott véle:~„Egyet mondok, öcsém, kettõ lesz belõle;~Te derék
1984 14| haszontalan,~Kednek gazdasága, ökre és juha van,~Ha felcsuporodik
1985 20| itten akkorákra nõttek,~Hogy ökrök gyanánt is máshol elkelnének.~
1986 25| a kapuban;~Elnyelne hat ökröt, akkora szája van.~Bátorság
1987 7 | Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon kivánt
1988 13| mert megéhezének~A nagy öldöklésben a derék vitézek.~Járta már
1989 7 | mulatni megyünk, megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia
1990 26| földi ember elõször lyányt ölel,~Ennek az álomnak gyönyöre
1991 1 | ki, gerlicém!~A csókot, ölelést mindjárt elvégzem én;~Aztán
1992 1 | Gyere ki a vízbõl, hadd öleljelek meg;~Gyere ki a partra csak
1993 4 | furulyám panasza;~Utószor ölellek, utószor csókollak,~Örökre
1994 4 | kedvese keblére,~Ráborúlt, ölelte, de képpel elfordult:~Ne
1995 6 | véled!~Rablás, fosztogatás, ölés nekünk tréfa,~E derék tréfának
1996 7 | vethetném;~Mert ha én nem ölök, engem öl meg a bú -~Nagyon
1997 5 | szomorú.~A világ sötétbe öltözködött vala,~Szörnyen zengett az
1998 7 | rálépsz a fejedre...~Mi ördögért vagy úgy a búnak eredve?”~
1999 19| Nem nekem... van biz az ördögnek jó napja.”~„Be rosz kedvben
2000 14| Részesûltem nagyon kevés örömekben;~Az egész örömem csak annyiból
2001 26| Kincslesõ emberek nem kis örömére.~A tündérgyerekek ott szivárványt
2002 14| akaratja,~Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta.~Egyszer én valahogy
|