1-elobb | elole-hazud | hazug-lakol | lakos-orome | oromm-tette | tevel-zugo
Rész
2003 13| leányát meglátta,~Reszketõ örömmel borult a nyakába,~S csak
2004 13| sok csók égett:~„Most már örömömnek nincsen semmi híja;~Szaladjon
2005 26| tündéreknek virágnyoszolyája,~Örömtõl ittasan heverésznek rája;~
2006 26| sír ott a bánat, de a nagy örömtül~Gyakran a tündérek szemébõl
2007 17| tornyára.~Szent isten! hogy örült ennek János vitéz,~Az öröm
2008 14| lepényért látását nem adtam;~Örültem is, mikor a vasárnap eljött,~
2009 12| állott volna,~Ha a ló alatta össze nem omolna.~Összeomlott,
2010 14| megcsókoltam,~Hogy a világ összedõlhetett miattam.~Sokszor megbántotta
2011 20| Aztán gombócot kapsz, hanem összeharapd.”~„Harapod bizony te, a
2012 14| csak!~Én még benneteket összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelõletek,~
2013 12| alatta össze nem omolna.~Összeomlott, ki is fújta ott páráját,~
2014 3 | Mikor Jancsi a nyájt félig összeszedte;~Nem tudja, hol lehet annak
2015 5 | utján;~Erdõ közepében sötét ösvényére~Leküldte világát a hold
2016 20| Letört a sziklából valami öt fontot~A király, s amellett
2017 12| vezére hétlófarkú basa,~Ötakós hordónak elég volna hasa;~
2018 19| hát; ti viszontagságok!~Ohajtott halálom tán ti meghozzátok.”~
2019 16| elengedem.~S igazság szerint õ oka szerencsémnek:~Meg is jutalmazom,
2020 27| ölében~Mai napig János vitéz õkegyelme~Szép Tündérországnak boldog
2021 12| izzadó lováról,~Igy múlt ki õkelme ebbõl a világból.~Mikor
2022 21| tanyája.~Ország gyülését õkelmök itt tartanak,~Éjfél idejében
2023 6 | Jancsi e látványra ekkép okoskodék:~„Ez a világ aligha csárdában
2024 5 | gyér füveken csillogott;~Oldalvást a napnak elsõ sugarára~Fölpiroslott
2025 3 | Szokás szerint a nyájt olvasni akarta.~„Sose olvassa biz
2026 3 | nyájt olvasni akarta.~„Sose olvassa biz azt kelmed, gazduram!~
2027 12| Ha a ló alatta össze nem omolna.~Összeomlott, ki is fújta
2028 25| János,~Találós ész sem volt õnála hiányos,~Látta, hogy kardjával
2029 19| vidéket,~Nem jött ki még onnan, aki odalépett.”~Felelt
2030 27| 1844, november-december)~ ~.oOo.~
2031 10| fejök felett~Valami egy óra-járásra lehetett.~Enni nem ettek
2032 4 | én halovány,~Mikor szép orcádat utószor látom tán...”~„Jancsikám,
2033 18| tiszta szive égett,~Szíve és orcája - s most a hideg földben~
2034 17| jutalom.”~De a menyecskének orcáján láthatta,~Hogy nem volt
2035 19| beillett.~A pataknál állt az óriásföld csõsze;~Mikor János vitéz
2036 19| ment és elért nemsokára~Az óriásföldnek félelmes tájára.~Egy vágtató
2037 21| hogy sípját elõvegye,~Az óriásoknak hogy jõjön serege,~Hanem
2038 20| léptében-nyomában~Olyat, amit látott Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok
2039 21| Kiáltott most János egyik óriásra.~Szót fogadott ez, és a
2040 24| Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki tovább nem is tett
2041 24| könnyû ám a bejárás oda,~Õrizi kapuját sok iszonyú csoda...”~„
2042 25| rája,~Itt õrzõnek három vad oroszlán álla.~Hát nekigyûrközik;
2043 12| sok boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember, hogy
2044 11| francia királyt,~Széles országában föl s le bujdosva járt;~
2045 11| Visszafoglaljuk mi vesztett országodat.”~„Hát szegény leányom,
2046 12| hogy mire a nap lemegy,~Országodból tova ûzzük ellenséged,~S
2047 8 | népet,~Kedvemért bocsásd át országodon õket.”~„A kedvedért, pajtás,
2048 19| csõsze,~Hogy a rábizott tájt õrzõ szemmel nézze;~Napfogyatkozás
2049 25| Tündérország elsõ kapuját õrzötte~Félrõfös körmökkel három
2050 2 | Ekkép fakadt ki a nyáj bátor õrzõje;~Azután haragos szemmel
2051 25| munka várt ám rája,~Itt õrzõnek három vad oroszlán álla.~
2052 21| boszorkány megholt,~Mindannyiszor oszlott az égnek homálya,~S derûlt
2053 16| repült egy nagy sereg gólya;~Õszre járt az idõ: ezek a madarak~
2054 8 | Igen becsületes módon bánt õvéle.~El sem feledte ezt a szerecsen
2055 25| gondolta,~Nagy munkája után egy padon nyugodva.~„Ma ezen a helyen
2056 8 | országodon õket.”~„A kedvedért, pajtás, hát csak már megteszem.”~
2057 20| megugratják,~Megnyitotta a nagy palota ajtaját.~No hanem, hisz
2058 4 | Utószor szólt itten furulyám panasza;~Utószor ölellek, utószor
2059 6 | embereim, az áldomás után;~Papok pincéjébõl van jó borunk
2060 14| benneteket összeházasítlak;~Olyan pár válik is ám tibelõletek,~
2061 11| gyönyörû tartomány,~Egész paradicsom, egész kis Kánaán,~Azért
2062 6 | boldogan,~Mint Ádám és Éva a paradicsomban...~Istenem teremtõm! mit
2063 12| Összeomlott, ki is fújta ott páráját,~Basa fia ilyen szóra nyitá
2064 21| be szaporán, legények!”~Parancsolá János, s azok betörének.~
2065 15| kinyitotta kincstárát a király:~Parancsolatjára egy legény elõáll,~S arannyal
2066 13| becsületes nevem:~Egy kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~
2067 7 | Sehol sem akadt õ Iluska párjára.~~
2068 24| szemében.~„Nini, ott már a part!” szólt megörvendezve.~„
2069 5 | égõ szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott messze:~Az
2070 8 | Ez a magyaroknak mindjárt pártját fogta,~Mert Magyarországot
2071 24| sebességgel,~De a tulsó partot csak nem érhették el.~Egyszer
2072 4 | akárhova jut.~Fütyörésztek pásztorgyermekek mellette,~Kolompolt a gulya...
2073 4 | megett,~Nem látta lobogni a pásztortüzeket;~Mikor utójára megállt s
2074 1 | csillámló habjára,~Hanem a patakban egy szõke kislyányra,~A
2075 19| is jóformán beillett.~A pataknál állt az óriásföld csõsze;~
2076 21| Hánytak a nagy üstbe békát, patkányfejet,~Akasztófa tövén nõtt füvet,
2077 12| Dobogott a földön lovak patkós lába,~Vagy talán a földnek
2078 1 | Jancsi gyönyörûségére.~Mert a pázsit fölött heverészõ juhász~
2079 23| Fiam, ha volna, sem kéne pénzed nékem,”~Felelt a jó öreg
2080 23| fizetnék, hanem nincsen pénzem,~Tegye meg kend ingyen,
2081 6 | Zsiványoknak vigyem el átkozott pénzit?~Tán minden darabhoz vérfoltok
2082 27| Tündérországnak boldog fejedelme.~~(Pest, 1844, november-december)~ ~.
2083 25| tennap, most még csak meg sem pihen,~De letörölve a sûrü verítéket,~
2084 5 | eredt.~Mikor a nap leszállt pihenni ágyába,~Kukoricza Jancsit
2085 5 | ahonnan jött,~Iluskája pihent hû karjai között,~Mikor
2086 21| repülhettek el.~Az óriások sem pihentek azalatt,~Mindenikök egy-egy
2087 23| halak,~S ha napsugár érte pikkelyes testöket,~Tündöklõ gyémántnak
2088 5 | messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra
2089 1 | Gyere ki a partra csak egy pillanatra,~Rácsókolom lelkem piros
2090 1 | Jancsi így szólott hozzája:~„Pillants ide, hiszen ezen a világon~
2091 6 | az áldomás után;~Papok pincéjébõl van jó borunk elég,~Nézzük
2092 12| volna hasa;~A sok boritaltól piroslik az orra,~Azt hinné az ember,
2093 2 | sietve,~A patak habjain piroslott az este.~Dúlt-fúlt Iluskának
2094 26| Örökös hajnalnak játszik pirossága.~Benne tündérfiak és tündérleányok~
2095 6 | Mikor szemébe tünt egy pislogó sugár.~Amint közelebb ért,
2096 6 | Éjszaka, zsiványok, csákányok, pisztolyok...~Ha jól megfontoljuk,
2097 4 | volt.~Iluska már aludt. A pitvar eleje~Volt nyár idejében
2098 17| ahol Iluskája lakott.~A pitvarajtónál be reszketett keze,~S mellében
2099 17| Iluska helyett~Látott a pitvarban idegen népeket.~„Tán rosz
2100 3 | megkapta bajszát, és egyet pödrött rajta:~„Ne bolondozz Jancsi,
2101 12| Melyen által hitvány lelked pokolba fut.”~De a basa fia meg
2102 26| télnek,~Ott örökös tavasz pompájában élnek;~S nincsen ott nap
2103 19| Hogyne? mikor ez az út olyan posványos.~Nógatom lovamat már reggeltõl
2104 6 | derék tréfának díja gazdag préda.~Ez a hordó ezüst, ez meg
2105 7 | Alattok a lovak tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes
2106 5 | gondolkozásával;~Az egész pusztában széjjel sütött a nap,~De
2107 11| vásott rá a törökök foga,~Pusztitó szándékkal azért törtek
2108 6 | háznak füstölgõ romjára,~Pusztult ablakán át benézett a házba,~
2109 25| derekában kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat merített.~
2110 27| Gyönyörködõ szemmel mind rábámulának;~Õt királynéjoknak meg is
2111 19| az óriások csõsze,~Hogy a rábizott tájt õrzõ szemmel nézze;~
2112 6 | mostohádnak nem lész többé rabja,~Feleségül veszlek... isten
2113 6 | kezet csapunk véled!~Rablás, fosztogatás, ölés nekünk
2114 12| kerekedett,~S keresni indult a rabló törököket;~Nem soká kereste,
2115 11| országba,~A törökök ott már raboltak javába’;~Kirabolták a sok
2116 1 | partra csak egy pillanatra,~Rácsókolom lelkem piros ajakadra!”~„
2117 20| Szólt s kacagott János „ráforrt a gégédre!”~És az óriások
2118 17| koporsója a habok ne legyenek.~Ragadta õt a víz magasra, magasra,~
2119 6 | minden darabhoz vérfoltok ragadtak.~S én ilyen kincsekkel legyek
2120 19| a búbánat, amely szívét rágta,~Másik a kardja volt, bedugva
2121 4 | lett,~Melybe ezer csillag ragyogása nézett:~Jancsi Iluskáék
2122 5 | könnyü szélnek szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka szivárvány.~
2123 23| Föllépett aranyos szekeren ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~
2124 12| Nem soká kereste, mindjárt rájok akadt,~És egy követ által
2125 12| A király erõnek erejével rajt volt,~Hogy õ is elmegy,
2126 21| helyében,~János vitéz pedig rakatott nagy tüzet,~A tûz minden
2127 21| voltak ott egymás mellé rakva,~Miken a boszorkány-nép
2128 7 | Vigyázz, földi! bizony rálépsz a fejedre...~Mi ördögért
2129 17| És a grifmadárra hirtelen rápattan,~Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,~
2130 25| nekigyûrközik; a fenevadakra~Ráront hatalmasan, kardját villogtatva;~
2131 7 | megyünk, megyünk öldökölni.~Rárontott a török a francia népre;~
2132 7 | cövek,~A földindulás sem rázhatta volna meg.~Bámulói lettek
2133 7 | tomboltak, prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes fejöket.~Mikor
2134 18| 18~János reáborult az asztal sarkára,~S megeredt
2135 17| Bizony-bizony alighogy reáismértem,”~Szólott a menyecske meglepetésében.~„
2136 6 | Küldök én örökös éjszakát reátok.~Most a kincses kádhoz!
2137 16| szép Iluskájáról,~S oly régen nem látott kedves hazájáról.~~
2138 19| posványos.~Nógatom lovamat már reggeltõl kezdve;~De csak ugy van,
2139 11| seregnek;~Minden ember szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek
2140 14| hogy meghalálozott,~A mi reménységünk végképp megszakadott:~Mindazonáltal
2141 14| megszakadott:~Mindazonáltal a reménytelenségbe’~Ugy szerettük egymást,
2142 12| követ, harsog a trombita,~Rémséges zugással kezdõdik a csata;~
2143 13| hogy e várban egy szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevõ
2144 4 | eleje~Volt nyár idejében rendes fekvõhelye.~Fekvõhelyérõl
2145 14| Hogyha nem ment a dolgom maga rendiben,~Meg-meghusángolt õ amugy
2146 12| Lett is nemsokára szörnyû rendzavarás;~Izzadott a török véres
2147 21| nem találták, s így nem repülhettek el.~Az óriások sem pihentek
2148 16| figyelt a szóra,~Feje fölött repült egy nagy sereg gólya;~Õszre
2149 14| között ekkép nevelkedtem,~Részesûltem nagyon kevés örömekben;~
2150 22| legott,~Lábok alatt a föld reszketve dobogott;~Hanem János vitéz
2151 2 | tüdeje kitágul,~S ily módon riaszt föl szerelem álmábul:~„Becstelen
2152 13| király mellett egy hang ekkép rikácsolt,~„Elkészítettem már mindent
2153 26| Õket a nyoszolyán álomba ringatja.~És amely világot álmaikban
2154 21| füttyentett~És az óriások rögtön megjelentek.~„Rajta, törjetek
2155 4 | daruk hasították,~Magasan röpûltek, azok sem hallották.~Ballagott,
2156 27| virágot.~Eszeveszettséggel rohant a habokba,~S a föltámadt
2157 6 | fegyverhez kapának,~Jancsinak rohantak, s szólt a kapitányok:~„
2158 17| tetejét érte már a felhõ rojtja;~Ekkor János vitéz nagy
2159 14| világon,~Ha elfelejtkezik is rólam halálom.”~~
2160 6 | Lesütött a háznak füstölgõ romjára,~Pusztult ablakán át benézett
2161 5 | a nap enyésztéig~Egyenes rónaság nyujtózkodott végig.~Nem
2162 22| temetõhely,~Harcoltak hantjai a rontó idõvel.~Mikor az éjfélnek
2163 3 | ezeket,~„Gazduramnak ugyis rossz a csillagzatja,~Hát még...
2164 1 | Sietek, mert másképp velem rosszul bánnak,~Mostoha gyermeke
2165 2 | nyelved,~Hogy elpanaszold, ha roszúl bánik veled. -~S kend ne
2166 9 | már nagy Taljánországban,~Rozmarínfa-erdõk sötét árnyékában.~Itt semmi
2167 18| sírhalom felett~Egyszerû kis rózsabokor nevelkedett.~Leszakította
2168 22| egészen,~Mert mikor keblén a rózsaszálra nézett,~Nem volt az többé
2169 27| látott, csodálkozva láta.~A rózsaszín fénytõl kápráztak szemei,~
2170 19| hüvelybe,~Ezt a török vértõl rozsda emésztette.~Bizonytalan
2171 19| után.”~Így szólott, aztán a rúd végét megkapta,~S csak tréfamódra
2172 3 | Fölkapott hirtelen egy petrencés rudat,~A petrencés rúddal Jancsi
2173 3 | petrencés rudat,~A petrencés rúddal Jancsi után szaladt.~Kukoricza
2174 21| távol.~„A keserves voltát, rugaszkodj utána!”~Kiáltott most János
2175 7 | megmutatta.~Csillagokat rúgott szilaj paripája,~Mikor Jancsi
2176 14| között találtak engemet,~Ugy ruházták rám a Kukoricza nevet.~Egy
2177 6 | vagyok, itt a kezem rája!~Rút életemnek ez a legszebb
2178 19| szólott János vitéz;~A fazekas rútul a szeme közé néz,~S nagy
2179 19| Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte lovait a
2180 19| megkapta,~S csak tréfamódra a sárból kiragadta.~Volt a fazekasnak
2181 17| rápattan,~Oldalába vágja hegyes sarkantyúját,~S furcsa paripája hegyen-völgyön
2182 12| magyaroknál harci jel adása.~A sarkantyút vágták lovak oldalába,~Dobogott
2183 18| János reáborult az asztal sarkára,~S megeredt könnyének bõséges
2184 6 | Elharapózott a mérges láng sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás
2185 24| Három hétig vitte szörnyü sebességgel,~De a tulsó partot csak
2186 7 | Franciáknak megyünk mi segedelmére.”~„Hát hisz akkor én meg
2187 19| mintha le volna enyvezve.”~„Segíthetünk azon... de mondja meg kend
2188 14| haragos vad férje,~Akinek én sehogy sem voltam ínyére.~Hej,
2189 7 | noha sok földet bejára,~Sehol sem akadt õ Iluska párjára.~~
2190 17| erõmegfeszítés,~Nem látszott sehonnan érkezni menekvés.~Sötét
2191 16| lelkem szépséges angyala!~Sejted-e te mostan, milyen öröm vár
2192 24| A tenger azon túl tûnik semmiségbe.”~„Vigy oda hát engem, hûséges
2193 12| királylyány;~Nem tudott magáról semmit, elájulván.~Soká nyargalt
2194 14| Iluskámat:~Nem is fogok bírni senkit e világon,~Ha elfelejtkezik
2195 21| látta, hogy mi legyen.~A seprõk voltak ott egymás mellé
2196 21| Boszorkányok szálltak arra seprõnyélen.~Boszorkányoknak a sötétség
2197 21| Az óriásoknak hogy jõjön serege,~Hanem megakadt a keze valamiben,~
2198 1 | S a ruhákat egyre nagy serényen mosta.~De a juhászbojtár
2199 16| János vitéz a hajófödélen~Sétált föl s alá az est szürkületében.~
2200 1 | mosással oly igen nem sietnék;~Sietek, mert másképp velem rosszul
2201 21| János vitéz s annak irányán sietett.~Mikor János vitéz odaért:
2202 1 | a mosással oly igen nem sietnék;~Sietek, mert másképp velem
2203 2 | Az idõ aközben haladott sietve,~A patak habjain piroslott
2204 14| között.~Hát mikor még aztán sihederré lettem,~S izegni-mozogni
2205 23| ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~Mik, ugy
2206 14| engem heverve.~Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem
2207 23| tenger, de fickándoztanak~Sima hátán néha apró tarka halak,~
2208 21| rá.~Ekkor visszatért és sípjával füttyentett~És az óriások
2209 23| És megfújta sípját. A sípnak szavára~Egy óriás mindjárt
2210 23| Van még egy mód hátra... a sípomba fuvok.”~És megfújta sípját.
2211 26| szerelem édes csókjaival.~Nem sír ott a bánat, de a nagy örömtül~
2212 13| sugára~Vörös szemmel nézett a siralmas tájra.~Nem látott egyebet,
2213 14| Belefektettük a jó asszonyt a sírba,~Aki engem talált, és aki,
2214 14| Ennek édesanyja jókor a síré lett,~Édesapja pedig vett
2215 18| Lankadtan borúlt a kedves sírhalomra.~Végiggondolta a régi szép
2216 22| Csipõs szél lengette a síri füveket,~Lábra szedte magát
2217 18| menyecske~Jánost Iluskája sírjához vezette;~Ottan vezetõje
2218 27| partjára mén,~S a rózsát, mely sírján termett kedvesének,~Levette
2219 14| ejtettem,~De nevelõanyám sírjának halmára~Hullottak könnyeim
2220 22| akasztva,~Melyet Iluskája sírjáról szakaszta,~Valami édesség
2221 22| lepedõben halvány kisértetek~A sírok torkából kiemelkedtenek.~
2222 18| zajában?~Miért a tengerben sírom nem találtam?~Miért, miért
2223 7 | beszállásozának,~Induláskor gyakran sírtak a leányok.~Lyányokra nézve
2224 7 | prüsszögtek,~Kényesen rázták szép sörényes fejöket.~Mikor õket Jancsi
2225 5 | sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe öltözködött vala,~Szörnyen
2226 21| mennél tovább jutott,~Annál sötétebb lett elõtte a világ,~S egyszerre
2227 20| nagy fekete vára~Volt, ami sötéten szeme elõtt álla.~Nem hazudok,
2228 22| leszállt,~Õ fáradottan a sötétségben megállt,~S valami halomra
2229 20| Egyszerre elõtte valami sötétül.~Az óriás király nagy fekete
2230 4 | Hallotta volna õt nagyot sóhajtani;~A levegõeget daruk hasították,~
2231 3 | tartottalak? ezért etettelek?~Sohase kerüld ki a hóhérkötelet.~
2232 10| csillagodat.”~Eztán nem sokára lejtõsen haladtak,~Alacsonyodtak
2233 7 | az isten lovat, nyerget.”~Sokat mondott Jancsi megeredt
2234 6 | trombitálás!~Élete gyertyáját soknak eloltátok,~Küldök én örökös
2235 7 | vagyok;~Ha kegyelmetekkel egy sorba lehetnék,~A ragyogó nappal
2236 21| Az utolsó banya volt a soron épen...~Kire ismert János
2237 21| emberkoponyákat.~De ki tudná sorra mind elõszámlálni?~Csakhogy
2238 17| János vitéznek milyetén sors jutott?~Õt is elsodorták
2239 5 | égiháború,~Mily hamar Jancsinak sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe
2240 11| meglátták a magyar huszárok,~Sorsán szánakozó könnyet hullatának.~
2241 14| heverve.~Szörnyen sikítottam, sorsomat megszánta,~Nem hagyott a
2242 3 | a nyájt olvasni akarta.~„Sose olvassa biz azt kelmed,
2243 20| porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király ezt
2244 25| el! itt volt ám szörnyû strázsa;~Vért jéggé fagyasztó volt
2245 4 | halk éjszakában,~Csak nehéz subája suhogott nyakában;~Õ ugyan
2246 1 | szerte legelész,~Õ addig subáján a fûben heverész.~Tenger
2247 20| Látott egyet ûlni egyik fa sudarán,~Lehetett valami két mérföldre
2248 10| mint levegõeget;~Ez olyan sürü ott, hogy harapni lehet.~
2249 1 | 1~Tüzesen süt le a nyári nap sugára~Az
2250 1 | juhászbojtárra.~Fölösleges dolog sütnie oly nagyon,~A juhásznak
2251 6 | szemébe tünt egy pislogó sugár.~Amint közelebb ért, látta,
2252 5 | Oldalvást a napnak elsõ sugarára~Fölpiroslott egy tó; környékezte
2253 7 | nyelvével,~De még többet mondott sugárzó szemével;~Nagyon természetes
2254 4 | éjszakában,~Csak nehéz subája suhogott nyakában;~Õ ugyan subáját
2255 25| sem pihen,~De letörölve a sûrü verítéket,~A harmadik kapu
2256 6 | Kiterjesztett szárnyak sebes susogása~A falombozatok nyugalmát
2257 12| mondanak ajaki:~„Kedves szabadítóm! nem kérdezem, ki vagy?~
2258 20| Volt is mit aprítni János szablyájának;~Minthogy feléje nagy mennyiségben
2259 19| Átjutott és nekisuhintva szablyáját,~Végigmetszette a csõsz
2260 13| a királynak ily szó jött szájába:~„Figyelmezzetek rám, ti
2261 13| a szomszéd szobában.”~A szakács szavai kedvesen hangzottak~
2262 23| volt a halász, térdig ért szakálla,~Épen mostan akart hálót
2263 22| Melyet Iluskája sírjáról szakaszta,~Valami édesség volt érezésében,~
2264 13| örömömnek nincsen semmi híja;~Szaladjon valaki, s a szakácsot híja,~
2265 26| keresztülhúzzák a föld alatt;~E szálakból válik az aranynak érce,~
2266 26| tündérlyányok sárga hajaikat~Szálanként keresztülhúzzák a föld alatt;~
2267 17| Belekapaszkodott, el sem szalasztotta,~S nagy erõlködéssel addig
2268 5 | Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~Jancsi csak ballagott sötét
2269 11| Minden ember szivét reménység szállta meg.~Ez volt mindenkinek
2270 16| Bizonyosan szülõföldérõl szálltanak.~Szelíd epedéssel tekintett
2271 5 | tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~Nézte õt a kék ég, a fényes
2272 13| Az én gyõzedelmes vitézim számára.”~„Király uram! nem kell
2273 7 | háború.~Igaz, hogy eddig csak szamarat ismértem,~Mivelhogy juhászság
2274 11| vezére...~Aki visszahozza, számolhat kezére.”~Nagy buzditás volt
2275 20| kérlek, s azt megtehetitek,~Számomra elõbb kis darabot törjetek.”~
2276 20| gondolva nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások között~
2277 15| Melynek kútfeje volt bánat s szánakozás.~A király e szókat intézte
2278 17| Villámok cikáznak, hullnak szanaszerte;~Egy villám a hajót izrõl
2279 11| a törökök foga,~Pusztitó szándékkal azért törtek oda.~Mikor
2280 3 | benne? igen nagy híja van;~Szánom, bánom, de már nem tehetek
2281 21| megjelentek.~„Rajta, törjetek be szaporán, legények!”~Parancsolá János,
2282 5 | gyors halászmadarak~Hosszú szárnyaikkal le s föl szállongtanak.~
2283 6 | bõregeret;~Kiterjesztett szárnyak sebes susogása~A falombozatok
2284 5 | Megindult a felhõ könnyü szélnek szárnyán,~Ragyogott keleten a tarka
2285 21| Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás volt az tulajdonképen,~Boszorkányok
2286 21| fölött elreppent valami,~Szárnysuhogás-formát lehetett hallani.~Nem szárnysuhogás
2287 17| beszéljen csak: Iluska hol van?”~Szavaiba vágott kérdezõleg János,~
2288 3 | gazdájából így dõltek a szavak;~Fölkapott hirtelen egy
2289 14| hiszem az egy istent,~(Mert szavának állott õ minden idõbe’)~
2290 7 | katonák közelébe értek,~Ily szavát hallotta Jancsi a vezérnek:~„
2291 1 | Megcsókolta száját nem egyszer sem százszor,~Ki mindeneket tud: az tudja
2292 6 | legszebb órája.”~„No, hogy még szebb legyen,” felelt a kapitány,~„
2293 12| harcnak jelére;~A rendbe szedett nép ugyancsak megállott,~
2294 19| lábát felkapta: a patakba szédült.~„Éppen úgy esett ez, amint
2295 14| gondolta mentiben:~„Fölnevelem szegényt, hisz ugy sincs gyermekem.”~
2296 14| Tudtuk, hogy hûségünk ugysem szegjük mi meg.~Azért szép királylyány
2297 13| kicsit parasztos, de én nem szégyenlem.”~Kukoricza Jancsi ekképen
2298 5 | gondolkozásával;~Az egész pusztában széjjel sütött a nap,~De az õ szivében
2299 21| földhöz dühös haragjába’,~Hogy széjjellapultak lepények módjára.~Legnevezetesebb
2300 25| merített.~A sárkány azonnal széjjelterpeszkedett,~S kinyögte magából a megtört
2301 13| vele foglald el királyi székemet.~A királyi széken én sokáig
2302 23| égre.~Föllépett aranyos szekeren ragyogva,~Nyájasan nézett
2303 19| vitte egy sötét erdõbe,~Ott szekeret látott, amint belelépe.~
2304 19| kend azt csak rám.~Mostan a szekérhez lássunk egymás után.”~Így
2305 12| elfoglalhatd újra a királyi széket.”~Erre a magyarság lóra
2306 16| vitézzel a megindult gálya,~Szélbe kapaszkodott széles vitorlája,~
2307 5 | környékezte káka.~A tónak szélénél a káka közepett~Egy hosszú
2308 12| Mindjárt, mihelyest a föld szélére hágott.~Megszólalt a sereg
2309 16| szülõföldérõl szálltanak.~Szelíd epedéssel tekintett utánok,~
2310 23| Felelt a jó öreg nyájasan, szelíden.~„Megtermi mindenkor a tenger
2311 26| heverésznek rája;~Illatterhes szellõk lanyha fuvallatja~Õket a
2312 5 | Megindult a felhõ könnyü szélnek szárnyán,~Ragyogott keleten
2313 5 | Szétnézett a puszta hosszában, széltében;~Nagy égiháború volt keletkezõben.~
2314 14| Bujdosva jártam a világot széltére,~Mígnem katonának csaptam
2315 17| szokott lenni olyan vad szélvészben.~Hiába volt minden erõmegfeszítés,~
2316 4 | reám.~Ha látsz száraz kórót szélvésztõl kergetve,~Bujdosó szeretõd
2317 8 | idvezelte:~„Hogy mikép mertek ti szembeszállni vélünk?~Tudjátok-e, hogy
2318 24| Jánosnak valami akad meg szemében.~„Nini, ott már a part!”
2319 26| örömtül~Gyakran a tündérek szemébõl könny gördül;~Leszivárog
2320 15| szerencsés jó utat” hallhata,~S szemeikkel néztek mindaddig utána,~
2321 21| nem lát.~„Éj van-e vagy szemem világa veszett ki?”~János
2322 5 | távozott messze:~Az álom szemének pilláját ellepte;~Vakondokturásra
2323 14| engedett;~De azért rám soha jó szemet nem vetett.~Hogyha nem ment
2324 11| égõ város lángját,~Kivel szemközt jöttek, azt kardjokra hányták,~
2325 6 | sebesen.~Egy láng lett a födél szempillantás alatt,~A láng piros nyelve
2326 26| tündérgyerekek ott szivárványt fonnak~Szemsugarából a tündérleányoknak;~Mikor
2327 23| ugy tetszett, mintha még szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~
2328 17| egyenest faluja tornyára.~Szent isten! hogy örült ennek
2329 6 | legény vagy, azt a bátor szented!~Téged az isten is zsiványnak
2330 16| vala:~„Hej Iluskám, lelkem szépséges angyala!~Sejted-e te mostan,
2331 7 | katonapajtási,~Nem gyõzték szépségét, erejét csodálni,~És amerre
2332 8 | õvéle.~El sem feledte ezt a szerecsen király:~Azért a magyarok
2333 8 | akkor azon a vidéken jára~Szerecsenországnak jószívû királya.~Ez a magyaroknak
2334 27| Itt hát, hol országa van a szerelemnek,~Az életen által én egyedül
2335 6 | tarisznyám,~Hazaviszem neked, szerelmes Iluskám!~Cudar mostohádnak
2336 19| befestetvén. -~Hát Jánost mi érte, szerencse vagy inség?~Majd meghalljuk
2337 20| nagy diadalmára,~És számos szerencse-kivánások között~Az óriásoktól aztán
2338 10| élete megszakad.~Ezer a szerencséd, te gonosz mostoha,~Hogy
2339 16| S igazság szerint õ oka szerencsémnek:~Meg is jutalmazom, mihelyt
2340 6 | s szólt a kapitányok:~„Szerencsétlenségnek embere, ki vagy te?~Hogy
2341 13| másnak terhére lenni nem szeretek.”~„De csak beszélj, fiam,
2342 12| Ifjú vagyok még, az életet szeretem...~Vedd el mindenemet, csak
2343 7 | akkor én meg még jobban szeretném,~Ha magamat lóra, nyeregbe
2344 14| életemen.~Be tudtam is õt szeretni, csodálni!~Ugy hítak minket,
2345 27| körében~S kedves Iluskája szeretõ ölében~Mai napig János vitéz
2346 18| meg.~Másvilágon, ha még szeretsz, tied leszek.~Ezek után
2347 14| a reménytelenségbe’~Ugy szerettük egymást, mint annakelõtte.~
2348 14| Mindennek elõtte~Hogyan tettem szert a Kukoricza névre?~Kukorica
2349 1 | faluvégen.~Faluvégen nyája mig szerte legelész,~Õ addig subáján
2350 25| feltátotta,~Hogy Jánost egyszerre szerteszét harapja;~S mit tesz ez,
2351 27| enyelgõ beszéddel,~És a szigetbe õt mélyen vezették el.~Amint
2352 20| darabot törjetek.”~Letört a sziklából valami öt fontot~A király,
2353 6 | sem nem lett haloványabb színben;~A zsiványkapitány fenyegetésire~
2354 21| akadt meg a szeme.~A sok vén szipirtyó benn csak ugy hemzsegett.~
2355 12| nem folyt víz vér helyett,~Szívében hatalmas tusa keletkezett;~
2356 27| Hogy boldogság csak az én szivemben nincsen?”~Tündérországnak
2357 17| De meghozom régi hûséges szívemet,~És ez elég neked, drága
2358 1 | Jancsi szivének gyöngyháza.~„Szivemnek gyöngyháza, lelkem Iluskája!”~
2359 25| Sárkány derekában kereste a szívet,~Ráakadt és bele kardvasat
2360 21| óriásoktól azután bucsút vett,~Szivükre kötvén a jobbágyi hûséget.~
2361 14| úristennek más volt akaratja,~Szívünknek ezt a bús örömet sem hagyta.~
2362 13| Ekkor a királynak ily szó jött szájába:~„Figyelmezzetek
2363 13| is van tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács szavai kedvesen
2364 13| Csak hogy e várban egy szobát rendelj nékem,~Melyben hátralevõ
2365 6 | Meggyujtá födelét mind a négy szögleten,~Elharapózott a mérges láng
2366 24| lépett,~Három hétig vitte szörnyü sebességgel,~De a tulsó
2367 24| vagy nem, majd elválik.”~Szófogadásra igy inté az óriást,~Aki
2368 2 | gondolkodott;~Követték ezek a szók a gondolatot:~(S nem mondhatni,
2369 6 | Elhaloványodott a teljes fényü hold.~A szokatlan világ amint elterjedett,~
2370 20| Hát egész készséggel ilyen szókkal felelt:~„Megvallom, nem
2371 1 | gömbölyû keblére.~Kisleány szoknyája térdig föl van hajtva,~Mivelhogy
2372 17| nagy megijedésben,~Amint szokott lenni olyan vad szélvészben.~
2373 6 | szíve nem vert sebesebben~E szókra, sem nem lett haloványabb
2374 20| felelt:~„Megvallom, nem szoktam még meg ez eledelt;~De ha
2375 18| Elindult s mentében magában így szóla:~„Ki porából nõttél, árva
2376 22| nyultak utána, de a kakas szólal,~S a kisértet mind eltûnt
2377 3 | Kukoricza Jancsi e szavakat szólta.~Gazdája meg ezt a feleletet
2378 27| a vizbõl kihozta,~S rég szomjas ajakán égett elsõ csókja.~
2379 10| is furcsán jutottak:~Ha szomjaztak, vizet felhõbõl facsartak.~
2380 5 | karimáját,~Ekkép enyhítette égõ szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott
2381 5 | hamar Jancsinak sorsa lett szomorú.~A világ sötétbe öltözködött
2382 20| halálán a szegény királynak,~S szomorúságokban elfakadtak sírva...~Minden
2383 13| hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~A szakács szavai
2384 17| Tudja, én vagyok az a kis szomszédlány,~Itt Iluskáéknál gyakran
2385 16| Senki fiára is többé nem szorulok.~Gazduram ugyan nem legszebben
2386 17| nem volt hazugság elõbbi szózata.~~
2387 12| Minden legény talpon termett szózatára;~Jól kiköszörülték acélszablyáikat,~
2388 20| egyet követelem:~Amidõn a szükség úgy hozza magával,~Nálam
2389 23| Ami kevésre van éltemnek szüksége.~De micsoda járat vetett
2390 26| élnek boldogságnak;~Nem szükséges nekik sem étel, sem ital,~
2391 6 | tenni e küszöbre.~Vannak-e szüleid? van-e feleséged?~Akármid
2392 16| ezek a madarak~Bizonyosan szülõföldérõl szálltanak.~Szelíd epedéssel
2393 16| Sétált föl s alá az est szürkületében.~A kormányos ekkép szólt
2394 10| szörnyû forróság szinte szûnni kezdett,~Mentül beljebb
2395 20| untig elég volna fele.~A szunyogok itten akkorákra nõttek,~
2396 3 | Vasvillát, vasvillát!... hadd szúrjam keresztül!~Jaj, a zsivány!
2397 20| volt a fák levele,~Hogy szûrnek is untig elég volna fele.~
2398 3 | fölnevelte?~Futott, míg a szuszból gazdája kifogyott;~Azután
2399 3 | azt kelmed, gazduram!~Mi tagadás benne? igen nagy híja van;~
2400 15| fejében,~Elfogadását nem tagadod meg tõlem.”~Erre kinyitotta
2401 5 | falatozni kéne,~Tennap ilyen tájban evett utójára,~Meg alig
2402 20| Óriásországban.~Volt ennek a tájnak sok akkora fája,~Hogy a
2403 13| szemmel nézett a siralmas tájra.~Nem látott egyebet, csak
2404 17| kérdezte~János vitézt egy kis takaros menyecske.~Elmondotta János,
2405 20| Hanem mit ebédelt, ki nem találjátok;~Gondolnátok-e, mit? csupa
2406 11| föl a király, „õtet hol találom?~Elrabolta tõlem törökök
2407 25| dolgában helyén állott János,~Találós ész sem volt õnála hiányos,~
2408 14| asszonyt a sírba,~Aki engem talált, és aki, mondhatom,~Mint
2409 11| egyetlen lyányától.~Így találta népünk a francia királyt,~
2410 14| Kukoricza névre?~Kukorica között találtak engemet,~Ugy ruházták rám
2411 18| Miért a tengerben sírom nem találtam?~Miért, miért lettem e világra,
2412 13| mindent hamarjában,~Föl is van tálalva a szomszéd szobában.”~A
2413 19| ott a fûben ember mozog; -~Talpam úgyis viszket, várj, majd
2414 12| trombitája,~Minden legény talpon termett szózatára;~Jól kiköszörülték
2415 5 | keletkezõben.~Oly hamar támadott az égiháború,~Mily hamar
2416 17| jövendölte,~Csakugyan szél támadt, mégpedig nem gyönge.~Zokogott
2417 5 | Jó hosszú botjára Jancsi támaszkodott,~Lekonyította a karimás
2418 12| vezére~A királyhoz ilyen tanácsot intéze:~„Nem, kegyelmes
2419 22| torkából kiemelkedtenek.~Táncot és éneket kezdettek meg
2420 22| közepett~Sem énekszóra, sem táncra nem ébredett.~Amint egy
2421 19| máshova, tán akadsz jobb tanyára.~Látom, nem te vagy az,
2422 19| vizet.~Az óriás még föl nem tápászkodhatott,~Amint János vitéz a túlpartra
2423 21| csillag;~János vitéz csak úgy tapogatva ballag,~Néha feje fölött
2424 5 | lába.~Letelepûlt, elõvette tarisznyáját,~Megette maradék kevés szalonnáját.~
2425 6 | kincses kádhoz! Megtöltöm tarisznyám,~Hazaviszem neked, szerelmes
2426 1 | heverész.~Tenger virág nyílik tarkán körülötte,~De õ a virágra
2427 19| vitéznek volt utjában két társa:~Egyik a búbánat, amely
2428 18| virágszál,~Légy hûséges társam vándorlásaimnál;~Vándorlok,
2429 20| kivánjátok, megteszem, miért ne?~Társaságotokba beállok ebédre,~Csupán egyre
2430 15| galambodnál,~Eredj tehát - hanem társid maradjanak;~Éljenek itt
2431 20| általadta.~János bedugta a sípot tarsolyába,~Kevélyen gondolva nagy
2432 21| gondolat agyán átvillana.~Tarsolyához nyúlt, hogy sípját elõvegye,~
2433 21| Ország gyülését õkelmök itt tartanak,~Éjfél idejében idelovaglanak.~
2434 14| nem hagyhattam vesztére,~Tarthatnék-e számot isten kegyelmére?~
2435 13| lehetetlen élnem;~De attól tartok, hogy megunnák kelmetek;~
2436 9 | Tatárország hegyes-völgyes tartománya~Messzirõl nézett a seregnek
2437 22| el! mért olyan vakmerõ,~Tartományunkba belépni mikép mer õ?”~És
2438 6 | csak Jancsi, ki mértéket tartott,~Kinálgatták, de õ aprókat
2439 3 | szemét a holló!...~Ezért tartottalak? ezért etettelek?~Sohase
2440 15| vele magadat s mátkádat.~Tartóztatnálak, de tudom, nem maradnál,~
2441 14| Azért szép királylyány ne tarts reám számot;~Mert ha nem
2442 12| csak hagyd meg életem!”~„Tartsd meg mindenedet, gyáva élhetetlen!~
2443 8 | magyaroknak,~Minthogy a tatárok ezerannyin voltak;~Jó, hogy
2444 9 | 9~Tatárország hegyes-völgyes tartománya~
2445 8 | csak ment, csak mendegélt,~Tatárországnak már elérte közepét;~De itten
2446 8 | Látott érkezni sok kutyafejû tatárt.~Kutyafejû tatár népek fejedelme~
2447 26| sincs a télnek,~Ott örökös tavasz pompájában élnek;~S nincsen
2448 4 | Utószor látlak én, szivem szép tavasza!~Utószor szólt itten furulyám
2449 19| váltott a téli föld szép tavaszi ruhát,~Mikor így szólítá
2450 24| nem érhették el.~Egyszer a távolság kékellõ ködében,~Jánosnak
2451 5 | szomjuságát.~A tónak partjáról nem távozott messze:~Az álom szemének
2452 23| fizetnék, hanem nincsen pénzem,~Tegye meg kend ingyen, köszönettel
2453 3 | Szánom, bánom, de már nem tehetek róla,”~Kukoricza Jancsi
2454 6 | sem nyúlok... azt én nem tehetem,~Nincs elromolva a lelkiismeretem. -~
2455 27| én egyedül menjek?~Amerre tekintek, azt mutassa minden,~Hogy
2456 3 | nem érte meg még husszor a telet.~Csak azért futott, mert
2457 19| munkádat,~Te a kínozásban telhetetlen bánat!~Ha nem tudsz megölni,
2458 15| Vidd el mindenestül ezt a teli zsákot,~És boldogítsd vele
2459 19| változékony hold,~S váltott a téli föld szép tavaszi ruhát,~
2460 26| Tündérországban csak híre sincs a télnek,~Ott örökös tavasz pompájában
2461 22| nem nyugszik máshol, hanem temetõbe’;~Temetõhely volt ez, ócska
2462 18| kimult az árnyékvilágból;~A temetõhelye nincsen innen távol.~A falu
2463 17| Jancsi bácsi!... hát el van temetve.”~Jó, hogy nem állt János,
2464 11| Kirabolták a sok gazdag templom kincsét,~És üresen hagytak
2465 19| szekér, melyet látott;~Kereke tengelyig a nagy sárba vágott;~Ütötte
2466 18| háború zajában?~Miért a tengerben sírom nem találtam?~Miért,
2467 23| Át tudsz-e gázolni ezen a tengeren?”~Kérdi János vitéz „gázolj
2468 23| ragyogva,~Nyájasan nézett a sík tengerhabokra,~Mik, ugy tetszett, mintha
2469 15| királylyánytól érzékenyûl;~Aztán a tengerhez ment és gályára ûlt.~A király
2470 23| vége, se hossza ennek a tengernek.”~„Az óperenciás?” kiáltott
2471 17| rajta,~Mígnem a felhõ a tengerparthoz ére,~Itten rálépett egy
2472 23| fényeként reszketett.~A tengerparton kis halászkunyhó álla;~Öreg
2473 12| Tõle a zöld mezõ vörös tengerré lett.~Hej csinálom-adta!
2474 17| kapott,~Mintha ki akarná tépni a bánatot.~Igy ûlt egy darabig
2475 1 | Kilátszik a vízbõl két szép térdecskéje~Kukoricza Jancsi gyönyörûségére.~
2476 8 | szegény vidék~Egyebet se’ terem: medvehúst meg fügét.~~
2477 20| úgy hozza magával,~Nálam teremjenek kendtek teljes számmal.”~„
2478 7 | lóra termett,~Magyarnak teremt az isten lovat, nyerget.”~
2479 2 | szerelem álmábul:~„Becstelen teremtés! gyalázatos pára!~Ilyet
2480 18| baja volt biz a szegény teremtésnek;~Kivált mostohája kinzása
2481 6 | Téged az isten is zsiványnak teremtett.~Éltedet megveted, a halált
2482 6 | paradicsomban...~Istenem teremtõm! mit beszélek én itt?~Zsiványoknak
2483 23| szenderegnének,~Elfoglalva térét a végtelenségnek.~Nem mozdult
2484 6 | szép Iluskám, csak viseld terhedet,~Bízd a jóistenre árva életedet!”~
2485 13| megunnák kelmetek;~S én másnak terhére lenni nem szeretek.”~„De
2486 9 | No de a magyarság erõs természete,~Bármi nagy hideg volt,
2487 7 | sugárzó szemével;~Nagyon természetes hát, hogy a vezérnek~Megtetszett,
2488 1 | szõke kislyánynak karcsu termetére,~Szép hosszú hajára, gömbölyû
2489 20| ebédünket~Ízrõl porrá morzsolt testeddel sózzuk meg.”~Az óriás király
2490 12| feléje,~„Állj meg, vagy testeden mindjárt nyitok kaput,~Melyen
2491 19| Keresztülfutott a patak vize testén;~Veres lett hulláma vértõl
2492 22| felébredt a kakas szavára,~Testét a hidegtõl borzadás átjárta;~
2493 23| napsugár érte pikkelyes testöket,~Tündöklõ gyémántnak fényeként
2494 25| szerteszét harapja;~S mit tesz ez, a dolog ilyen állásába’?~
2495 13| azokról lemondok.~Homlokodra teszem a fényes koronát,~Fényes
2496 6 | tájt kerüli, nagyon bölcsen teszi.~Nekem nem kedves az élet,
2497 12| mireánk ügyedet;~Fogadást teszünk, hogy mire a nap lemegy,~
2498 1 | a nyári nap sugára~Az ég tetejérõl a juhászbojtárra.~Fölösleges
2499 20| sok akkora fája,~Hogy a tetejöket János nem is látta.~Aztán
2500 6 | bátorsággal lépek.~Azért, ha úgy tetszik, hagyjatok életben,~Hagyjatok
2501 15| Beszélt a király, „ez legyen tetted bére.~Vidd el mindenestül
2502 14| Mindennek elõtte~Hogyan tettem szert a Kukoricza névre?~
|